BioShock

Becsapódás és felocsúdás. Élek! De ha nem cselekszem gyorsan, megfulladok. A gép rotorja mellettem süvít el, szinte érzem szédületes erejét, ahogy még mindig pörög. Nyelek egy kis vizet, de végül elérem a felszínt. Körülöttem ég az óceán, mindenütt lebegnek a repülőgép roncsai. Mi lesz velem a semmi közepén? Minden remény elveszett. Ekkor jobbra tekintve megpillantok egy világítótornyot. Bár a semmi közepén van, a fagyos víztől és a cápáktól menedéket nyújthat. És talán, de csak talán van ott segítség is. Partot érve visszatekintek a katasztrófa helyszínére. A gép farka lassan merül a végtelen habokba. Vagy két kilométeren szóródtak szét a roncsok. Túlélő nincs rajtam kívül. Felnézek az elhagyatottnak tűnő toronyra, mint valami végső mentsvárra. Ha nincs itt senki, akkor végem. Éhen veszek, vagy szomjan halok. De nem szabad hagyni, hogy eluralkodjon rajtam a pánik. Belépek az épületbe. Belépek? a végzetembe.


Még valamikor a távoli XX. században jelent meg egy nagyszerű játék, ami a System Shock II címet viselte. A cselekmény 1994-es elődjéhez hasonlóan végig egy űrhajón játszódott nagyszerűen ötvözve az első személyű lövöldözős játékokat a szerepjátékokkal, valamint a horror műfajával. Lebilincselő története és hangulata feledtetni tudta az akkoriban már nem túl erős engine-jét, amivel futott. Bár anyagilag nem volt sikeres, a kritikusok minden idők egyik legjobb játékának kiáltották ki, és rajongók hada várta a folytatást? Ami a mai napig nem érkezett meg. Már éppen kezdtünk elkeseredni, amikor egy ismerősnek tűnő játékról röppentek fel hírek. A fejlesztő cég azt ígérte, hogy egy olyan alkotást kapunk, ami egyszerre lesz FPS és szerepjáték, átitatva horrorisztikus elemekkel. Még a cím is hasonlatos: BioShock. Vajon ez lesz a régen várt következő rész?


Hát nem. Illetve: igen is, meg nem is. Játékmenetre nagyon hasonlít a kettő egymásra, de a BS esetén a szerepjáték szó igen erőltetett lenne. Noha fejlesztjük a képességeinket, nem lépünk szintet, nincs karakterlap és tárgylista. Van viszont félelmetes hangulat, nagyszerű megjelenítés és kőkemény akció. A történet pedig? nos, aki játszott a fentebb már említett ereklyével, az hasonlóra számíthat itt is. Csúcskategóriás, de a System után már az első 10 percben láttam a hasonlóságokat, így a játékban lévő történeti csavarok sem voltak annyira hatásosak számomra. A témaválasztás azonban minden képzeletemet felülmúlta. A játék bevezető része pedig az eddigi leghatásosabb, legnagyszerűbb amivel FPS-ben valaha találkoztam.

A cselekmény Rapture-ben, egy víz alatti városban zajlik. Ezt a kis világot egy Andrew Ryan nevű tudós álmodta meg, hogy a világháborúk elől menedékül szolgáljon az arra rászorulóknak. A nagy mélységben felfedeztek egy ritka anyagot, amely alapjaiban változtatta meg az emberi test molekuláris szerkezetét. Ez az ADAM, melyet fogyasztva isteni erőkre tehetsz szert. Segítségével tüzet gyújthatsz puszta akaratoddal, vagy megfagyaszthatsz bármit, ami az utadba kerül. Egy új drog, aminek rabja leszel. Aminek ára van? Az itt élőkön lassan, de biztosan uralkodott el az őrület. Házastársak fordultak egymás ellen, régi jó barátok ölték meg egymást az újabb adagért. A város most romokban hever?és te ide érkeztél.


Rögtön a játék elején kapcsolatba lép veled egy férfi rádión keresztül, és arra kér, segíts neki. Érezhetően ő itt az egyetlen ép elméjű ember, és neked minden segítségre szükséged lesz, hogy kikerülj ebből a vizes pokolból. Ahogy látni fogod, nem csak a félőrült emberekkel fogod felvenni a harcot: a város védelmi rendszere még tökéletesen működik, mindenfelé gépágyúk és kis robothelikopterek, valamint kamerák pásztázzák a környéket. Esély tehát alig van a túlélésre, és ez csak tovább romlik, amikor a hatalmas és torzszülött Big Daddy-k is megjelennek. Ők azok, akik a Little Sister nevű kislányokat kísérik mindenhova. Ezek az ártatlannak tűnő apróságok az egyetlenek, akik ki tudják nyerni az ADAM-et a halottakból, így minden védelemre szükségük van, hiszen a szertől függő polgárok mind őket vadásszák az újabb dózisért. Ellenfeleid tehát nem csak veled fognak foglalkozni. Elég gyakran láthatsz majd olyat, hogy ketten egymásnak esnek valami miatt, és neked csak várnod kell, amíg valamelyikük meghal. Az életben maradt másikkal végül simán tudsz végezni.


Aztán megtalálod az első ADAM-adagodat is. Miután használtad, különleges képességre teszel szert: villámokat tudsz lőni az ujjaddal. Ekkor már te is megérzed az ízét ennek a narkotikumnak. Hajtóvadászatot indítasz te is a kislányok után, hogy még erősebb legyél. Vigyázz azonban, mert a Big Daddy-k veszélyesek! Elég egy erős ütés tőlük, és máris a legközelebbi regenerálóban ébredsz fel. Oké, a sima sörétes puska nem sokat ér a szörnyszülöttek ellen, folyamodj cselhez. Programozz át egy kamerát, meg egy közelben lévő automata gépágyút, hogy mostantól téged védjen. A shotgun-t töltsd fel elektromos lőszerrel, majd lődd meg a fenevadat. Amikor megindul feléd, fuss a nemrég állított csapda felé.

Míg a búvármedve a gépágyúval foglalkozik, a kamera beméri, és helikoptereket küld rá. Közben belelövöd az egész táradat, majd fegyvert váltasz. Az utolsó előtti töltényednél végül a szörnyeteg holtan terül el a földön. Ezt megúsztad. De hol a lány? Megvan! Most eldöntheted, hogy kegyetlen leszel-e, és megölöd dupla annyi anyagért, vagy életben hagyod. Három életben maradt kislányért egy rejtélyes nő, a Little Sister-ek védőszentje ajándékot hagy neked a későbbiekben. Miután szereztél friss ADAM-et, irány a legközelebbi Gatherer?s Garden, ahol beválthatod az értékes cuccot még értékesebb tulajdonságokra. Rázza meg az áram azt, aki belédköt? Mehet. Hackelj kamerákat könnyebben? Jöhet az is? elfogyott a cucc! Kell még!!!

Bocs, hogy elragadtattam magam, csak próbáltam nektek is papírra vetni azt a hangulatot, amit a játék során átéltem. A BioShock egyszerűen nagyszerű! A rengeteg megvásárolható speciális támadásnak köszönhetően a karakterünket olyan erőkkel ruházhatjuk fel, amivel csak akarjuk. De az ADAM mennyisége korlátozott, és mi is csak bizonyos számú hellyel rendelkezünk, ahol tárolni tudjuk a skilleket. Ezért cserébe több játékstílust is ki lehet alakítani: lehetsz páncélozott bőrű pusztító gép, okos hacker, aki csapdákat állít, vagy akár lopakodó, aki becserkészi, majd csavarkulccsal megfagyasztja és szilánkosra töri áldozatát.


Mivel a játék 1960-ben játszódik, ezért fegyverből nincs túl sok. Ami kell, az azonban a rendelkezésünkre áll, tehát pisztoly mellett akár gránátvetőt is találhatunk. Ezeket a Raptureben fellelhető Power to the People automatáknál fejlesztgethetjük. Van pénz is, amiből vehetünk töltényt, medikitet és egyéb hasznos dolgokat. Ezeken kívül ott vannak még a U-invent masinák is, ahol mi magunk alkothatunk meg különböző tárgyakat a városban talált lim-lomokból. Elsősegély dobozt szerezhetünk medical station-ökből is, azonban vigyázzunk, mert ellenfeleink ezeket a helyeket előszeretettel védik be, és előszeretettel használják a gyógyító készülékeket.

Ha a nagy csatákban elhalálozunk, akkor sem kell megijedni: a legközelebbi Vita-chamber-ben ingyen és mindenféle következmény nélkül újraéledünk. Ez, bár elméletben jó ötlet, a végeredményt tekintve sajnos a BioShock egyik legnagyobb hibája. Meghalni nem lehet, Game Over felirattal soha nem fogunk találkozni. Ennek köszönhetően a játék túlságosan könnyű lett, hiszen a legyengült ellenfelekhez szinte azonnal vissza tudunk jutni. A Big Daddy-k az egyetlenek, akik soha nem használják a medical station-öket, és mivel az általunk okozott sebzés megmarad, ezért nem lesz túl nagy kihívás legyőzni a fenevadakat.


Sok FPS-hez volt már szerencsém, akadt közöttük pár kiváló, de a BioShock mindegyiken túltesz. Talán csak a Half-Life említhető vele egy lapon, de kinézetre még az se éri el ezt a mestermunkát. A város nem csak egy nagy labirintus, hanem gondosan megtervezett élőhely több ezer ember számára. Minden van, ami szükséges az itt élők mindennapjaihoz: találunk színházat, kórházat, hatalmas parkot, ezerféle lakást és éttermet. Az utcákat járva rengetek plakátot olvashatunk el színdarabokról, eseményekről, valamint a Plasmidok és az egyéb kiegészítők népszerűsítéséről. Hogy ne érezzük magunkat bezárva, hatalmas panorámaablakokon csodálhatjuk meg a város fényeit, ha jut rá időnk a káoszban. Az egész olyan logikusan és precízen van felépítve, amit ritkán láthatunk mostanában játékokban. Ezt a tökéletes pályatervezést megspékelték még a 40-es évek art-deco stílusával, ami egy egyéni ízt is ad a játéknak. Mivel a város romokban hever, ezért a víz is fontos szerepet kap.


Amerre járunk, mindenhol érezhetően próbál áttörni a falakon a folyadék: az egyik pillanatban éppen csak csöpög, a kövezőben már folyamként üldöz minket egy szűk folyosón. Az eddigi legszebb, amit valaha láthattunk: fodrozódik, habzik, bugyborékol, és mindezt olyan élethűen teszi, hogy az ember húszpercenként szalad el a mellékhelységbe. A zenék és a hangok is kimagaslóak: akár horrorisztikus dallamokra lőjük szét a bomlott elméjű (és hatalmas monológokat levágó) plasztikai sebészt, akár a hangszórókból felcsendülő század eleji slágerekre menekülünk a Big-Daddy-k haragja elől, mindenhol kiválóan teljesít a program.

Bár lövöldözős játékokkal Xbox-on Dunát lehetne rekeszteni, végre jött valami, ami új reményt adhat. Reményt, hogy nem csak második világháborúra szomjazik az ember, meg szuperkatonákra. Nem ész nélküli lövöldözésre és ezerszer látott történetekre. Nem 6-7 óra alatt röhögve kijátszható, hangulattalan géppuskatűzre. A BioShock jött, látott és győzött. Képes volt "újat" alkotni, ugyanakkor felidézni a régi minőségi játékok emlékét. Sikerének köszönhető, hogy az EA elgondolkodott a System Shock széria folytatásán. Ha játszottál az előbb említett csodával, akkor kötelező darab, de ha nem, akkor is bátran lesüllyedhetsz a Rapture-ben élők szintjére.