Áttérés Linuxra

A legtöbb Windows rendszerhez szokott felhasználó a Linux szó hallatára egy bonyolult nem hétköznapi embernek való dologra gondol. Ez a tévhit legtöbb esetben rögtön el is veszi a kedvet a nyílt forráskódú operációs rendszerek kipróbálásától, amikor azonban sikerül ezen a téveszmén túltenni magunkat, azonnal számtalan újdonsággal és kérdéssel kerülünk szembe. Az első ilyen új dolog amivel szembesülünk, hogy teljesen ingyen letölthetjük és használhatjuk ezeket a Linux terjesztéseket.

A Linuxok világával most ismerkedőknek újdonságként hathat az a számtalan disztribúció, ami igen sokszínűvé teszi ezt a világot, emiatt igen nehéz kiválasztani a saját igényeinknek megfelelő operációs rendszert. Ahhoz, hogy egy kicsit eligazodjunk ebben a világban, és ki tudjuk választani a számunkra megfelelő rendszert, meg kell, hogy ismerjük hogyan is indult ez a történet.

A Linux története dióhéjban
A történet 1991-ben kezdődött, amikor is egy finn egyetemista, Linus Torvalds a Helsinki egyetem számítástechnikai tudományok karán tanult. Itt egy Minix nevű operációs rendszert használva kezdte el írni saját kis rendszerét, kezdetben Assembly nyelven fejlesztett, majd később a C programozási nyelvre tért át, ennek köszönhetően jelentősen felgyorsult a Linux fejlesztése.

Az első verziók még csak a Minix-et használva működtek, majd 1991 decemberében megjelenő 0.11-es verziótól kezdve beszélhetünk egy teljesen önállóan működő rendszerről. A következő nagy lépés 1992-ben következett, amikor is megkezdődött a GNU projekt és a Linux kernel összegyúrása, ettől kezdve rohamléptekkel indult meg a fejlődés:
1993-tól megkezdődtek a különböző Linux disztribúciók megjelenései, az elsők között jelent meg a Turbolinux, majd ez év augusztusában elindult a Debian GNU/Linux disztribúció (saját csomagformátumot honosított meg, ezzel jelentősen egyszerűsödött a programok telepítése, stabilitása miatt rendkívül kedvelt a szerver oldalon), a későbbiekben számtalan Linux terjesztés támaszkodott, és támaszkodik mind a mai napig erre az operációs rendszerre.
1994 elején megindul a Red Hat GNU/Linux fejlesztése (a Debianhoz hasonlóan saját csomagformátummal rendelkezett, ezen Linux verzióra is sok más terjesztés támaszkodik a mai napig).
1995-ben megjelenik az 1.2-es verziójú kernel, és megindulnak olyan szoftverek fejlesztései, min például: Apache (web kiszolgáló alkalmazás).
1996-ban megjelenik a 2.0-ás Linux kernel, és ez év októberében elindul a KDE grafikus kezelőfelület fejlesztése.
1997-ben bejelentik a GNOME kezelőfelületet.
1999-ben megkezdődik a 2.3-as kernel fejlesztése.
A következő nagy lépés 2001-ben következett amikor megjelent a Linux kernel 2.4-es verziója.
2003 decemberében megjelenik a 2.6-os verziójú Linux kernel.

Azóta is folyamatos a fejlődés, és rengeteg disztribúció jelent és jelenik meg, ezek közül kettő, ami számunkra fontos lehet az egyik a 2003-ban útjára indult BlackPanther OS (Red Hat alapú), a másik pedig a 2003-ban első hivatalos kiadással megjelenő UHU Linux, mindkét disztribúció közös tulajdonsága, hogy magyar fejlesztő csapat készíti.

Hardver igény
Egy Windows-hoz szokott felhasználó első gondolatai között szerepel általában az a kérdés, hogy: Vajon elég erős-e a számítógépem egy Linux disztribúció futtatásához? A kérdésre látatlanban igennel lehet válaszolni. Általában a Linux disztribúcióknak lényegesen kisebb a hardver szükséglete a Windows rendszerekhez képest, itt nem a "vas" van az operációs rendszerért, hanem fordítva.

A hardverigényt két részre kell bontani, az első egy grafikus kezelőfelület nélküli minimális igény (csak a parancssor lesz elérhető), ekkor egy 128 MB RAM, 1-2 GB háttértár, és egy PII-es processzor elég a rendszer futtatásához. A másik eset, ami inkább a hétköznapi felhasználókat érinti, és a grafikus kezelőfelület futtatásához minimálisan szükséges hardverigény: 256 MB RAM, 3-4 GB HDD, PIV kategóriájú processzor, min 800x600-as felbontás.
Ezeken kívül ajánlott a működő internet kapcsolat a beépített csomagkezelő használatához, ennek hiányában érdemes a DVD telepítős változatok beszerzése (amennyiben lehetséges), amin megtalálható az összes szükséges felhasználói program.



Disztribúció kiválasztása
A nyílt forráskódú operációs rendszerek világában az egyik legnehezebb feladat a számunkra legmegfelelőbb terjesztés kiválasztása. A megfelelő OS kiválasztásánál az első lépés a számítógépünk hardvereinek pontos ismerete (főleg a videokártyák, és különleges hardverek pl.: tv tuner esetén fontos), ami azért szükséges, mert ha valamelyik eszközünket nem ismerné fel automatikusan a rendszer, vagy nem működik megfelelően a választott disztribúciónk alatt, akkor csak így tudjuk későbbiekben megfelelően beállítani.

Például egy TV kártyáról a Windows világában elég csak ennyit tudni: PixeView Play TV Pro, a Linux használatakor ez az információ nem elég, itt következő jelenti a hardver pontos ismeretét: PixeView Play TV Pro, Conexant BT878A chipset, TPI8PSB02P típusú tuner egység. A hardvereinkről a pontos információt általában az adott eszköz gyártójának honlapjáról tudunk beszerezni.

Amint feltérképeztük számítógépünk pontos felépítését, akkor következő lépés megkeresni azt a disztribúciót amelyik legjobban kezeli az adott hardvereinket, ekkor először érdemes megkeresni néhány terjesztés fórumát, ahol a hardveres problémákkal foglalkozó bejegyzések között kell keresgélnünk, hogy a számítógépünk alkotóelemei közül valamelyikkel volt-e már valakinek gondja. Amennyiben úgy látjuk, hogy egy Linux terjesztés jól kezeli számítógépünk hardver összeállítását, akkor az adott disztribúció kipróbálásához a Live módban is indítható telepítő médiát töltsük le, ekkor ugyanis anélkül tudjuk indítani a Linuxunkat, hogy kárt tennénk a háttértárolókon levő adatokban, vagy akár módosítanunk kellene azokat. Néhány Live CD-vel rendelkező Linux terjesztés:
Ubuntu (valamint leszármazottai: Kubuntu, Xubuntu stb...)
Mandriva
openSUSE
Linux Mint

A telepítés előkészületei
A számunkra megfelelő és nekünk tetsző disztribúció kiválasztása után a következő feladat előkészíteni a háttértárat a telepítéshez. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 10-15 GB üres területet kell biztosítani az új operációs rendszerünk számára. Mielőtt nekiállnánk meglévő, feltehetően NTFS típusú partícióinkat átméretezni, először érdemes azon a háttértáron egy töredezettségmentesítést lefuttatni, amin a lemez terület felszabadítását végezzük (ez meggyorsítja ezt a folyamatot), valamint adatainkról mindenféleképpen készítsünk biztonsági másolatot, arra az esetre, ha valamit elrontanánk.

Az átméretezést a legcélszerűbb a Live CD-ről indítva elvégezni, általában itt található egy grafikus kezelőfelületű partíció manipuláló program, GNOME kezelő felület esetén ez a GParted, a KDE felületnél pedig a Disk Manager. A GParted használatakor először kiválasztjuk melyik merevlemezzel szeretnénk dolgozni, ezután az átméretezni kívánt partíciót kijelöljük és jobb egérgombbal kattintunk rajta, majd a megjelenő gyorsmenüben a "Resize/Move" lehetőséget választjuk. Itt pedig az egér mutatóval megfogjuk a partíciót jelölő téglalap végét addig húzzuk az egeret amíg a megfelelő méretű nem lesz a szabad terület.



A telepítés folyamata
Miután sikeresen felszabadítottunk a merevlemezünkön a megfelelő méretű lemez területet, következhet a tényleges telepítés. Általánosságban elmondható, hogy a következő lépésekből áll a telepítés:
Területi beállítások (nyelv kiválasztása, billentyűzet kiosztás megadása)
Dátum-idő beállítása.
Particionálási beállítások.
Személyes adatok megadása (név, jelszó, számítógép név)

Az előbb felsorolt lépések közül a legfontosabb a particionálás, ennél a pontnál érdemes a "A legnagyobb összefüggő szabad hely választása" menüpontot választani, ekkor automatikusan megkeresi a telepítő az imént felszabadított területet és ide teszi az új rendszert.

A telepítési beállítások elvégzése után már csak végig kell várni, hogy befejeződjön a telepítés, és ezt követően egy újraindítás után, akár kezdődhet az újdonsült rendszerünk használata.

A további beállítások egy konkrét példán keresztül kerülnek bemutatásra, egy Linux Mint 9 segítségével, GNOME kezelőfelületet használva. Ez a disztribúció az Ubuntura épül és annak csomagjaival kompatibilis.

Program telepítés
Kezdő Linux felhasználóként rögtön az operációs rendszer első indítása után szembesülünk azzal a problémával, hogy nem találjuk jól megszokott programjainkat és telepíteni szeretnénk a napi munkánkhoz szükséges alkalmazásokat.

Az esetek nagy részében a telepített disztribúcióknak van saját csomagkezelője ami egy távoli kiszolgálóról tölti le a számunkra szükséges alkalmazást, és kezeli csomagfrissítéseket aminek köszönhetően folyamatosan naprakészen tartja rendszerünket. Ennek a telepítési módszernek az egyik legnagyobb előnye, hogy csak olyan programok kerülhetnek telepítésre amelyek ellenőrzöttek, és biztonságosan használhatóak.

A telepítéshez Debian alapú terjesztéseknél általában a Synaptic csomagkezelő használható, Red Hat alapú terjesztések esetén egy kicsit vegyesebb a kép, ott például SUSE Linux alatt a YAST-ot indítva tudunk programot telepíteni, Mandriva alatt pedig a "Szoftver telepítése/törlése" alkalmazás segítségével tudjuk ugyanezt elvégezni.

Esetünkben a Synaptic csomagkezelőt vesszük alapul, ezt általában a "Rendszer" menü "Adminisztráció" almenüjében találjuk meg. Linux Mint alatt egy kicsit másképpen érhető el, mégpedig a képernyő jobb alsó sarkában levő "Menü"-t megnyitva kiválasztjuk a "Csomagkezelő" menüpontot és elindul a Synaptic.

A példa kedvéért telepítsük az Extreme Tux Racer nevű 3D-s játékot. Ehhez a Synaptic-ban a gyors keresés alatti beviteli mezőbe beírjuk a "tuxrace" szót, és ezután az alatta megjelenő csomagok közül kiválasztjuk az "extremetuxracer" nevű csomagot, majd az egérrel duplán kattintva rajta jelöljük ki telepítésre. A megjelenő ablakban a "Kijelölés" gombra kattintva engedélyezhetjük a további szükséges csomagok telepítését (egy program telepítése nemcsak az alkalmazás telepítéséből, hanem legtöbb esetben a működéséhez szükséges egyéb csomagok telepítéséből áll, ezt nevezzük csomagfüggőségnek). A művelet befejezéséhez pedig az "Alkalmaz" feliratú gombon kell kattintani, és már indul is az alkalmazás telepítése.



NTFS partíciók kezelése
Miután egy sikeres telepítést követően elindítottuk Linux disztribúciónkat szomorúan tapasztalhatjuk, hogy a Windows alatt elmentett dokumentumaink nem érhetők el. Ez azért fordulhat elő mert nem állítottuk be az NTFS partíciók kezelését.

Ahhoz, hogy grafikus felületen tudjuk beállítani az ilyen típusú partíciókat először telepítenünk kell a MountManager-t saját rendszerünk csomagkezelőjével (ha ezt nem tennénk, akkor konzolos módban a /etc/fstab állomány szerkesztésével tudnánk ezt a műveletet elvégezni). A telepítés után a "Menü"-t megnyitva a Szűrő felirat melletti beviteli mezőbe begépeljük a "mount" szót és ennek hatására megjelenik a ezen program ikonja (más terjesztésekben a "Rendszer" menü "Beállítások" almenüjében található), ezt kiválasztva indíthatjuk ezt az alkalmazást.

A programban bal oldalon találhatjuk azon partíciók listáját amit felismert a rendszerünk, esetünkben azokat a partíciókat kell módosítanunk, ahol a "Fájlrendszer" feliratú oszlopban az "ntfs-3g", vagy "ntfs" felirat szerepel. Itt kiválasztjuk a módosítani kívánt egységet, és a jobb oldalon megjelenő "Mount point" feliratú mezőnél feltallózzuk a "Fájlrendszer/media" mappát, ezután itt létrehozunk egy tetszőleges directory, majd a "Megnyitás" gombra kattintva kiválasztjuk ezt a könyvtárat. Következő lépésként már csak a "Who can mount the partition" (ki csatolhatja a partíciót) felirat melletti legördülő listából válasszuk ki az "Everybody" (mindenki) lehetőséget, valamint a "What users can do at this partition" (A felhasználók mit csinálhatnak ezen a partíción) felirat melletti legördülőlistából válasszuk a "Read and write" (olvasás és írás) lehetőséget. Végső lépésként pedig a program "Partition" menüjének "Apply" menüpontjával érvényesíthetjük a beállításainkat.



Adattárolás és fájlkezelők
A Linux operációs rendszerek esetén, amikor egy állományt akarunk elmenteni a rögtön egy kis furcsaságba botlunk, ugyanis egyszerű felhasználóként bejelentkezve a rendszerbe írási jogosultságunk csak a /home/felhasználó (a felhasználó itt a bejelentkezéskor megadott felhasználónevet jelenti) mappára van. Ezen kis érdekességnek a jelentősége az, hogy így nem tudunk kárt tenni mások adataiban, illetve magát a rendszert sem tudjuk tönkretenni, és többek között emiatt sem tudnak a vírusok olyan könnyen terjedni. Fontos tudni, ha root azonosítóval, azaz rendszergazdaként jelentkezünk be, akkor korlátlan hatalommal rendelkezünk rendszerünk felett, és ilyenkor egy apró figyelmetlenséggel is nagy kárt tudunk okozni, ezért amikor csak lehet ne használjuk a rendszergazda fiókunkat.

Az előző részben bemutatott módon végeztük el a partícióink csatolását, akkor azok felett teljes uralommal rendelkezünk egyszerű felhasználóként is.

Az adataink könnyebb kezelése érdekében a Total Commander felépítéséhez hasonló kétpaneles fájlkezelők itt is rendelkezésünkre állnak. Az egyik legfontosabb ilyen alkalmazás a Midnight Commander, ami egy terminálból indítható fájlmenedzser (a csomag neve mc, érdemes feltelepíteni konzolos munka esetén jelentősen meg tudja gyorsítani a munkánkat), a másik két fájlkezelő grafikus kezelőfelülettel rendelkezik, ezek pedig a Gnome-Commander és a Krusader, szintén csomagkezelővel kell telepíteni (néhány rendszer alapértelmezett részét képezik). Kezelésük lényegében megegyezik a Windows alatt használt hasonló programokéval.



Linux és a világháló
A nyílt forráskódú operációs rendszerekben az internetes alkalmazások GNOME kezelő felületet használva az "Alkalmazások" menü "Internet" menüpontjából érhető el, míg KDE kezelőfelület esetén a "KDE" menü "Alkalmazások" almenüjének "Internet" menüpontjában találhatók ezek a programok.

A Linux terjesztésekben általában alapértelmezetten egy a Windows világában is nagy népszerűrégnek örvendő böngésző, a Firefox kapott helyet (Debian-ban az alapértelmezett böngésző az Epiphany).

Az azonnali üzenetküldők terén is számtalan alkalmazás közül választhatunk, GNOME esetén többnyire az alapértelmezett kliens a Pidgin vagy az Empathy (a Pidgin használata a javasolt a nagyobb tudása miatt, és stabilabb is), KDE felület használatakor a Kopete csevegőkliens az alapértelmezett. Amennyiben az ezen programok nem elégítik ki minden igényünket, akkor a rendszerünk csomagkezelőjével telepíthetünk más klienseket is, például: aMSN.

Elektronikus levelező fiókunk kezelésére szintén sokféle alkalmazás áll rendelkezésünkre pl.: Evolution (a Debian, Ubuntu és Mandriva alapértelmezett levelező kliense), KMail, Mozilla Thunderbird (Linux Mint-nél, valamint a BlackPanther OS használatakor a KDE kezelőfelületen ez az alapértelmezett). Ezen alkalmazásokkal akár magunk is beállíthatunk levélszemét és vírus szűrést, valamint egyszerre több e-mail fiókot is kezelhetünk.

Az interneten nemcsak szörfözni szoktunk, hanem egy-egy érdekesebb állományt, dokumentumot le is töltünk, ehhez a beépített böngésző alkalmazás letöltéskezelőjét is lehet használni, de ez a megszakadt letöltéseket nem képes folytatni. Ennél jobb megoldás, ha egy letöltésvezérlőt használunk, a legtöbb disztribúciónak ezek a programok nem képezik az alapértelmezetten a részüket. Ezen programok közül a d4x program a legnépszerűbb, telepítése szintén csomagkezelővel a legegyszerűbb, és az internetes alkalmazások közül tudjuk elindítani.



Multimédia alkalmazások
Legtöbben a számítógépet nemcsak munkához, hanem kikapcsolódáshoz és szórakozáshoz is használjuk, ezért, hogy ennek az igénynek is eleget tegyen rendszerünk, szükségünk van a hang- és videóállományok lejátszására alkalmas programokra. Ezen multimédiás programokat GNOME kezelő felületen az "Alkalmazások" menü "Hang és videó" menüpontjából érhetjük el, míg KDE kezelőfelület esetén a "KDE" menü "Alkalmazások" almenüjének "Hang és videó" menüpontjában találhatjuk.

A zenei állományok lejátszására a legtöbb terjesztésben GNOME kezelőfelület használatakor a Rhythmbox nevű alkalmazás, KDE felületen pedig az Amarok az alapértelmezett lejátszó. Mindkét szoftver kezeli a lejátszólistákat, támogatja a véletlen szerű lejátszást, készíthetünk saját lejátszási listát, mindenféle codec telepítése nélkül kezeli az Mp3 formátumú állományokat, de a Rhytmbox segítségével internetes rádiókat is hallgathatunk. Amennyiben az alapértelmezett lejátszók nem nyerték el tetszésünket lehetőség van egy Winamp-hoz hasonló kinézetű alkalmazás telepítésére (általában ez is elérhető csomagkezelőből), ennek a programnak a neve XMMS, és kezelése nagyban a hasonlít Windows rendszeren használt társáéhoz.



Videó fájlok lejátszásához az operációs rendszer telepítése után legtöbbször a Médialejátszó (GNOME esetén), vagy a Kaffeine (KDE felületen) használható alapesetben. Ezen alkalmazások előnye, hogy amikor egy olyan formátumú videó fájlt próbálunk lejátszani amit alapból nem kezel, akkor a rendszer csomagkezelőjének segítségével automatikusan megkeresi a megfelelő videó bővítményt, és ha elfogadjuk a felajánlottakat, akkor azonnal feltelepül.

Az alapértelmezett alkalmazásokon kívül érdemes nagy figyelmet szentelni az MPlayer nevű programra (általában a rendszerünk csomagkezelőjével kell külön telepítenünk). Ez a videólejátszó saját codec csomaggal rendelkezik, gyakorlatilag bármilyen tömörítési formátumú videót képes lejátszani, kinézete testre szabható, valamint a TV kártyát használva, akár televízió műsort is nézhetünk a programmal.



Irodai programcsomag
A Linux disztribúciók mindegyikében helyet kapott az OpenOffice.org programcsomag valamelyik verziója. Amellett, hogy egy ingyenes megoldást kínál a szövegszerkesztéstől az adatbázis kezelésen át a táblázatkezelésig, azonkívül még tökéletesen tudja kezelni a Microsoft Office dokumentum formátumait. A programcsomag egyes elemei GNOME esetén az "Alkalmazások" menü "iroda" almenüjéből indíthatók, KDE felület esetén a a "KDE" menü "Alkalmazások" almenüjének "Iroda" menüpontját választva jelennek meg előttünk a programcsomag egyes részei.

Segítségkérés, ha valahol elakadnánk
Kezdőként az ember hajlamos pánikba esni és feladni a Linux operációs rendszerrel való ismerkedést ha nem működik valami, pedig számtalan módja van a segítségkérésnek. A legnépszerűbb disztribúciók igen nagy létszámú közösséggel rendelkeznek, és mivel minden új felhasználót szívesen látnak, ezért általában segítőkészek a újonc Linux felhasználókkal. Mielőtt bárkitől is elkezdenénk segítséget kérni, érdemes körülnézni a különböző fórumokon, hogy másnak is adódtak-e már miénkhez hasonló gondjai, és sikerült-e azt megoldani. Amennyiben a problémánkra nem találunk megoldást, akkor forduljunk a Linux terjesztésünk közösségéhez, egy új fórumtéma nyitásával, ahol részletesen leírjuk a problémát, és nagy valószínűséggel kaphatunk rá megoldást. Egy másik megoldás, hogy az általunk használt disztribúció egyik levelezési listájára feliratkozunk, és itt egy levél formájában megosztjuk másokkal a problémánkat, így nagy valószínűséggel kaphatunk segítséget a tapasztaltabb felhasználóktól. Mindezen lehetőségek mellett még érdemes a Hungarian Unix Portal oldalon is körülnézni, ott is rengeteg hasznos információra bukkanhatunk.