A Digitalizálás művészete

Ilyen esetekben fordulhatunk az Internet felé, ahol - ha jól keresünk - filmek ezreire bukkanhatunk. Van köztük DVD minőségűtől kezdve "mozi-kamerás" felvételig minden. De mi van akkor, ha nincs olyan Internetelérésünk, amin ilyen méretű állományok lejönnének. Vagy ha a TV-ből szeretnénk felvenni egy filmet, vagy akár egy sorozat minden részét? Ekkor lehet gondolkodni a videodigitalizáláson. Most, a DVD ripelés helyett, a TV-tuner vagy más TV jelet vevő eszközökkel történő digitalizálásról lesz szó.


Első lépésként nézzük milyen hardverre van szükségünk e feladathoz. Természetesen minél gyorsabb gép kell. De hogy a konkrétumoknál maradjunk, a cikk készülésekor, egy Pentium II 400 MHz-s Klamath, Abit BH6-os alaplap, 256 Mb SDRAM és egy Pinnacle (Miro) PCTV pro kártya szolgált hardverül. Ahhoz, hogy minél jobb felvételt készíthessünk, elengedhetetlen a gyors processzor és jó minőségű TV-jelvevő. Utóbbi lehet akár egy videobemenetes VGA kártya. Ekkor javaslom az ASUS termékeket, mivel igen jó minőségben veszik át a jelet a videótól. Gondolom ebből mindenki rájött, hogy ez esetben kell egy videó is. Most viszont maradjunk a TV-kártyák mellett. Itt érdemes olyan kártyát választani, ami a kábelszolgáltató által sugárzott jelet a legjobb minőségben veszi. Sajnos, igen sok kártya nem tudja automatikusan a legjobb jelet megtalálni, vagy lehet hogy néhány csatornát meg sem talál. Ilyenkor mindenképpen érdemes beszerezni egy csatornakiosztás táblázatot (UPC). Majd ennek megszerzése után manuálisan be kell állítani a csatornákat. Ha mindezekkel megvagyunk jöhetnek a szoftverek Rengeteg jobbnál jobb videocapture (felvevő) program van már a piacon. Lehetőség van ASF, AVI, MPEG-1, MPEG-2, RM, WMV formátumú felvételek valósidejű rögzítésére. A profi digitalizálók veszteségmentes AVI-kat készítenek, majd ezeket tömörítik a megfelelő méretűre. Jelen esetben Windows XP rendszer alatt hajtjuk végre a rögzítést. Ez a rendszer a Windows 2000-rel szemben, már igen jól támogatja a multimédiát. Bár akinek nincs elég izmos gépe az XP-hez nyugodhat használhatja a Windows 98-at, vagy a Windows ME-t. Ezek mindegyike támogatja a digitalizálást. Hogy milyen programmal veszünk fel függ attól, hogy milyen formátumban kívánunk felvenni. Bár az előbb több formátumot említettem, mégis csak kettő van amit érdemes használni. Az egyik az MPEG, mely a DIVX megjelenése óta egy kissé háttérbe szorult. Bár nagy múltra tekint vissz, mégis minősége és méretei miatt, már csak megszállottak használják.

Viszonyításképpen:
1 óra nézhető minőségű film
MPEG1: 300 MB, DIVX (5.xxx): 120 MB
1 óra élvezhető minőségű film
MPEG1: 600 MB, DIVX (5.xxx): 350 MB
1 óra DVD közeli minőség
MPEG1: 800 MB (de így sem tökéletes), DIVX (5.xxx): 400 MB

Jól látható, hogy a DIVX esetében, a mérte fele akkora lesz azonos minőség esetén. Persze most sokan mondhatják, hogy láttak már jobb minőségű MPEG-et. Én nem is azt állítom, hogy nem lehet ilyen akár egyenlő fájlméretek esetén is. Mivel lehet olyan tömörítés DIVX alatt is ami nagyon rosszra sikerül és lehet profin beállított MPEG tömörítés is. Ekkor valószínű, hogy az utóbbi képe szebb lesz. A fent szereplő értékek akkor helytállóak, ha azokat profin bekonfigurált tömörítéssel végezzük el. Az AVI-DIVX felvételéhez használható programok száma közelít a végtelenhez. Lényegében ha egy felvevőprogram nem specializálódott 100%-osan egy másik tömörítéshez, akkor azzal biztos fel tudunk venni AVI-ba. Az egyik oldal mely ezekkel foglalkozik a http://www.divx-digest.com Az itt található programok, tömörítők, editorok mind kitűnő segítséget nyújthatnak abban, hogy felvételünk a tökéletesség felé közelítsen. Az egyik legelterjedtebb felvevő-szerkesztő program a VIRUALDUB.


Ezzel a programmal mindent elvégezhetünk, amit csak kell egy tökéletes felvétel elkészítéséhez. A programba - jelen verzióban még csak - AVI fájlformátumba tudunk rögzíteni. De hogy milyen kódoló eljárást használunk, az teljesen ránk van bízva. A Windows-okban alapból van egykét ilyen kodek, de ezeket csak nagyon alap szinten érdemes használni. Ezek között van azért egy, mely kiemelkedik a többi közül. Az Intel Indeo 5.xx-es tömörítője. Ennél, ha beállítjuk a Quick Compress-et, és a tömörítés/minőség arányát, igen kellemes felvételeket tudunk készíteni. Mivel most a lehető legtökéletesebb minőségre törekszünk, ezért használjuk, a PICVideo MJPEG kódolóját. Utótömörítésnél pedig a Divx 5.xx-es kodeket. Ha mindezekkel megvagyunk már kezdődhet is a műtét. Kezdjük onnan, hogy egy filmet szeretnénk felvenni az egyik TV csatornáról. Kiválasztjuk a csatornát a TV néző programunkkal (a kártyához adott program, vagy amivel be lehet állítani a csatornát. VGA kártya videobemenetén keresztül felvétel esetén, értelemszerűen a videó csatornáját állítjuk be). Ha ezzel megvagyunk lépjünk ki minden olyan programból, mely a TV/videó jelet kezeli és indítsuk el a VirtualDub-ot.

Amennyiben nem AVI-ban szeretnénk rögzíteni, hanem MPEG-be a legjobb választás az Ulead videodigitalizáló szoftverei. Az Ulead Media Studio 6.0 szinte teljes értékű videodigitalizáló rendszert varázsol számítógépünkből. Sokan úgy gondolják, MPEG-be felvenni nem lehet, hanem csak utótömörítéssel lehet elérni ezt a videoformátumot. Ez nem igaz ebben a formában. Való igaz, hogy jobb minőséget lehet elérni azzal, ha MPEG kódolást nem valósidőben végezzünk, de ha van egy gyors gépünk - és itt a gyors annyit tesz, hogy nagyon gyors, úgy lehetőség van jó minőségű MPEG formátumú felvétel valósidejű rögzítésére. Az MPEG felvétel menetét talán egy későbbi cikkben írjuk majd le. VirualDub A program kezelése rendkívül egyszerű. Első lépésnek adjuk meg, hogy hova, milyen néven szeretnénk elmenteni a felvett anyagot. Érdem olyan meghajtót megadni, amit azért van 1-2 gigabájt hely.

PICVideo MJPEG codec
Tömörítési érték: 3
1 óra hossz: 1000-1500 megabyte
Képminőség: Méret/minőség arányában ez a legjobb választás


Miután ez megtörtént válasszuk ki, hogy milyen kódolóval akarjuk rögzíteni a képet. Az elobbi javaslatok után érdemes az Intel Indeo 5.xx-es, vagy a még szebb képet készítő PICVideo MJPEG kódolóját választani. Tehát most maradjunk az utóbbinál. Lényegében minden beállítás maradhat az alapbeállítás szerint. Kivéve persze a tömörítettség/minőség aránya. Ennek értéke legyen 3. Így nem lesz túl nagy a felvett anyag és a kép is szép lesz. Ha az említett érték nagyobb, úgy a minőség romlani fog, viszont a keletkező fájl méret drasztikusan kisebb lesz. A többi beállítással próbálkozhatunk, de nem lesz akkor mértékű változás, hogy ne az alap 3-as beállítást használjuk. Itt azért megemlíteném, hogy a PIC termékei nem ingyenesek. Tehát valamilyen jelzés kerül a felvételbe, illetve csak bizonyos hosszúságot enged rögzíteni. Ha tehát nincs regisztrált változatunk, akkor nyúlhatunk az Intel Indeo 5.xx-es kódolójához Ez a tömörítő az egyik legnagyobb múltra tekint vissza. Jelenleg több verziója is fut párhuzamosan. A legszebb képet a 5.xx-es változatok készítik. Lényegében ugyanakkora méretű állományokat készít, mint a PIC, de mégis valahogy a PIC kerül ki győztesen a képminőségi harcból. Nagyobb képmozgásoknál az Indeo esetén kicsit darált lesz a kép és a nem nagyon mozgó képeken is látszik egy minimális fátyol. Tehát miután annyira felmagasztaltam a PIC-et és lehúztam az Indeo-t, azért el kell mondanom, hogy igen sokáig az utóbbit használtam és teljesen meg is voltam vele elégedve. De ahogy az ember fejlődik, úgy lesz lesznek egyre nagyobbak az elvárásai. Így ma már 90%-ban PIC-MJPEG kódolót használok felvételhez.


Egy kis kitérés. Lehetnek olyanok, aki most esetleg elkeserednek az előbb leírt állomány mértetek miatt. Nincs mindenkinek fölös 2-3 gigája, hogy egy egész estés mozit felvegyen (még akkor sem ha esetlen 40-60 GB-s merevlemeze van akár). Vagyis kellene találni egy alternatívát arra, hogy esetleg eleve tömörítve vegyük fel a műsorokat. Van erre is lehetőség. A legegyszerűbb és egyben a legcsúnyább is, ha a Divx kódoló algoritmusának tömörítési sebességét a minimumra vesszük. Ekkor, akár egy Pentium 1-es processzorral is fel tudunk venni. Természetesen a minőség ezek miatt hihetetlenül leromlik. Ezt csak akkor alkalmazzuk, ha valami olyan műsort akarunk felvenni amiben szinte semmi mozgás sincs. Ilyen például egy interjú felvétele. Ekkor vagy az egyik személyt vagy a másikat mutatják. Nincsenek nagyobb képváltások, amitől összetöredezhet a kép. Az új 5.xx-es Divx már jóval szebb képet tud kihozni a leggyorsabb tömörítésből, mint a régebbi 4.xx-es elődei. De azért ha lehet kerüljük ezt a megoldást (már csak az igényesség kedvéért is). Egy másik megoldás a valós idejű tömörítésre - lassabb gép esetén (P2-400) - az Angelpotion MPEG-4 kódoló. Sajnos az Interneten már nem lehet elérni hivatalosan, de már helyeken talán még megtalálható. Az AngelPotion igen régi MPEG-4-es kódolónak számít. 1.00 build 702-es verziója 2000 szeptember 17.-én jelent meg és azóta nem is volt verzióváltás. Ennél a tömörítőnél a processzorhasználat nem túl magas és ennek ellenére az készített anyag minőség megközelíti a jó minőségű VHS minőséget. Most sokan felnevetnek, hogy "VHS! Hisz az pocsék. Mi DVD minőséget akarunk" Sajnos erre nem nagyon lesz lehetőség, hiszen most a TV-ből vagy egy videóról akarunk felvenni. Vagyis annál jobb minőséget nem tudunk készíteni. Bár ez nem mindig van, így. De erről majd később. Tehát ez a két megoldás van arra, hogy hogyan vegyünk fel úgy egy 2 órás filmet, hogy csak 1-2 gigabájtot foglaljon. Azért nem írtam 1-2 CD-t mert még ezzel a módszerrel is kell egy után-tömörítést csinálnunk. Mert a hangot ekkor is PCM - tömörítetlen - formátumban kell felvenni. Ha nem így teszünk, úgy vagy akadni fog néhol a hang, vagy több képet fogunk kihagyni felvételkor. De erről majd később. Az ezekkel a módszerekkel elkészült felvételeket meg lehet nézni. Ha minőségileg megfelelőnek ítéljük, úgy használjunk ezeket. Ha viszont jobb minőséget akarunk készíteni és van rá helyünk a merevlemezen és időnk az után-tömörítéshez úgy válasszunk a fentebb említett Intel Indeo 5.xx-et vagy a PICVideo MJPEG-et.


Térjünk vissza a VirtualDub-hoz. Miután megvagyunk a video-kódoló beállításával, jöhet a hang. Nincs sok lehetőségünk, mivel vagy tömörítetlen PCM kódolást használunk, vagy egy olyan MP3 kódolót, ami engedi a valós idejű kódolást a videó csatorna mellett. Utóbbit nem javaslom, még akkor sem, ha arra alkalmas géppel és ezt támogató kódolóval rendelkezünk. Igaz, hogy ekkor a hangot is utólag kell megfelelő méretűre tömörítenünk, de ezzel sok kellemetlenségtől megkímélhetjük magunkat. Ha PCM - tömörítetlen - hangfelvételt alkalmazunk a rögzítéskor kisebb lesz a processzor használat 5-15%-al. A hang és a kép elcsúszásának lehetősége a minimumra redukálódik. Az utólagos hangtömörítés esetén akár 50-75%-al jóbb hangminőséget lehet elérni, mivel ekkor a tömörítő-algoritmusnak ideje van arra, hogy "figyelmesen" kódoljon. Ez annyit jelent, hogy nem lesz a hangban gépi zörejekre emlékeztető plusz hang. Bár ez nem biztos, hogy jelentkezik akkor, ha a felvételkor alkalmazunk tömörítést, de a wild-fülűek, mindenképpen hallanak különbséget.

Fogjunk neki a felvételnek!
Ha figyelmesen olvastuk végig az előző részeket most egy olyan rendszer előtt ülünk ami képes TV vagy videó jelet rögzíteni. Elindítottuk a Virtualdub programot is, és kiválasztottuk a nekünk tetsző beállításokat. (video, hang kódoló). Ezek mellett meg lehet még adni, hogy 1 másodperc alatt, hány képet rögzítsen a program. Az általános a 25 kép/másodperc. Ekkor a szem már nem tudja érzékelni a képek közötti szüneteket, így folyamatos mozgó képnek fogja fel a rögzített filmet. Tehát ha ezekkel mind megvagyunk már csak a kíván műsorra kell várnunk, hogy elkezdődjön. Figyelem! Az első időszakban mindenképpen csináljunk legalább egy vagy két tesztet. Ugyanis több probléma is előjöhet a felvétel során, melyet ha még a teszteknél kiszűrünk, nagyobb eséllyel készülhet tökéletes fekvétel.

Egypár előforduló hiba
1. Nincs beállítva az a hangcsatorna amin az adás jön. Ezt mindig érdemes ellenőrizni a felvétel előtt, mivel sok program szereti automatikusan állítgatni az audio-mixer beállításait. "Velem csak egyszer történt meg, hogy a felvett filmben - a film hangjai mellett - a bekapcsolt mikrofonon keresztül a szoba zaját is rögzítettük." Hogy mire állítsuk be azt mindenki, maga döntse el. Hiszen a kártya kábelezésénél lesz meghatározva, melyik hangsávon is jöjjön a TV vagy videó hangja. Javaslatom, hogy a Line-in vagy a CD Audio csatornát használjuk fel erre a célra. Hogy milyen hangerőt állítunk be már tényleg teljesen szubjektív. A lényeg, hogy ne legyen túl hangos, mert azt nehezebb később javítani, mint a halk felvételt erősíteni.
2. Lehetőleg ne legyen semmi olyan program elindítva, ami videofájlokat jelenít meg. Gondolok itt például a MediaPlayer-re, vagy akár - egy régebbi cikkben bemutatott - JRiver Media Jukebox-re. Ezek ugyanis meggátolhatják az overlay helyes működését, és nem csak, hogy a felvétel száll el, de még a rendszer összeomlását is okozhatja.
3. Legyen kikapcsolva minden olyan program, mely esetleg automatikusan kezd el működni. Lehetséges például, hogy a Norton Antivirus program elkezdi automatikus ellenőrzését, ami igen sok kép kihagyását eredményezi a rögzítés során. Vagy akár az is előfordulhat, hogy Internetre vagyunk csatlakozva és chat-elő programon keresztül (MSN Messager, ICQ) egy mókás barátunk annyira beszélni akar velünk, hogy jelzéseivel az előbb említett képkihagyásos probléma jelentkeznik.
4. Értelemszerűen a képernyővédőt és az ehhez kapcsolódó beállításokat érdemes tiltani.
5. Legyen elég hely ott, ahová rögzítünk.
6. Figyeljünk még arra is oda, hogy a néhány felvevő program - a VirtualDub-ot is beleértve - beállítható, hogy csak bizonyos hosszúságú felvételt rögzítsen. Továbbá azt is hogy 10%-os képvesztés után álljon meg automatikusan a felvétel. Ezt mindenki saját maga dönts el, hogy mennyi legyen. A tesztek során - én mindig - 10 %-ra állítom.

Hogyha ezek mind megvannak, most már tényleg indulhat a felvétel! A VirtualDub igen sok információt oszt meg velünk a felvétel során A jobb oldalon látható az infopanel. Itt, légyegében minden olyan adat megtalálható, ami fontos lehet a rögzítés során figyelni.
Frames captured: Mennyi képet rögzített már a felvétel (default: 1 mp -> 25 frame)
Total time: Felvételből eltelt idő
Time left: körülbelül ennyi időt tudunk rögzíteni (a merevlemezünkön lévő üres hely mértékétől függ) Ezzel az értékkel soha ne centizzünk, mert nem túl pontos.
Total file size: Felvételünk aktuális mérete. Jó tudni, hogy 1 percnél 100 Mb-nél, vagy még csak 40 Mb-nél tartunk.
Disk Space free: ennyi hely van még a merevlemezünkön (a partíción, ahova rögzítünk) Nem túl pontos érték
CPU usage: Processzor használat. Ha túl nagy ez az érték 75% feletti, gyakoribb lehet a képek kihagyása. Érdemes olyan beállításokat használni, mikor ez az érték nem, vagy csak alig haladja meg az 50%-ot.

VIDEO
Size: A video sáv merete
Average rate: Átlagos képek száma 1 másodperc alatt. Ne izguljunk, ha például 24,99xxx-re csökken ennek az értéke. Ha viszont 24,5xxxx felé közeledik vagy annál lejjebb megy, valami komolyabb gond lehet. Ekkor már nem javasolt a felvétel folytatása.
Data rate: 1 másodperc mérete Kb-ban.
Compression: a tömörítés mértéke. 15:1 közeli érték esetén a legjobb a méret/minőség aránya.
Avg frame size: 1 kép mérete byte-ban.
Frames dropped: a legfontosabb adat. Ha 0 marad a felvétel végéig, akkor nagyon jól állítottunk be mindent, ugyanis nem hagytunk ki egy képet sem a rögzítés során.

AUDIO
Size: Audio sáv mérete
Relative rate: hangcsatorna mérete. Hz-ben
Data rate: 1 masodperc mérete Kb-ban
Compression: a tömörítés mértéke. 1.0:1 a általános érték, felvétel során.
VT adjust: esetleges eltérés video és audio csatorna között. 0ms esetén korrekt a felvétel.

Ha befejezodött a felvétel akkor vissza is lehet nézni. Ilyenkor mindig kapcsoljuk ki a VirtualDub-ot, mert megakadályozhatja a tökéletes visszajátszást.