Manapság egyre több játék közül válogathatnak azok, akik folyamatosan keresik a kihívásokat, ezt pedig annak köszönhetjük, hogy egyre több fiatal csapat indul el önerőből, ők pedig elsőként főként saját ötletük kidolgozásába kezdenek bele. Ennek köszönhetően érkezik évente az a sok sok különleges játékmenettel, kidolgozással vagy stílussal megáldott alkotás, melyek közül némelynek sikerül kiemelkednie és ezáltal a fejlesztőknek is sikerül előrelépniük. Tesztünk alanya, a jelenleg még béta fázisban lévő Velvet Sundown is egy kisebb csapat munkája, kiknek hazája a Mikulás földjén van.
A finn srácok egy olyan műfajt választottak, mely szinte a kezdetek óta képes elvarázsolni a játékosok egy részét, mások azonban a sokszor vontatott játékmenet miatt hamar feladják. Ez a műfaj nem lenne más, mint az RPG, azaz a szerepjátékok világa. A Velvet Sundown is ebben a műfajban próbál szerencsét, méghozzá egy kissé különleges módon. A Béta alkalmával nem volt más dolgom, mint beregisztrálni a kapott kóddal, majd letölteni a 260MB-os telepítőt. Ez igencsak lassan ment, hiszen az átlagsebességem valahogy 30Kb/s volt, pedig az internettel nem volt semmi gondom. Persze ez bármikor és bárkivel előfordulhat így nem bosszankodtam sokáig. A telepítés nagyon gyors volt és már indítottam is a játékot.
Beköszönt a Game Channel
Mivel az alkotás középpontjában egy yacht áll, ezért stílszerűen az említett monstrum terült el a háttérben. Rá épült a bal oldalon egy béta chat, melynek segítségével az éppen aktív felhasználók cseveghetnek. Aki nem tudná, hogy hányan vannak éppen, az a bal felső sarokból tájékozódhat, a jobb felső részen pedig két fogaskerék jelöli a beállításokat, melyben csupán a teljes nézetet és három lépésben a grafikát tudjuk állítgatni. A legfontosabb rész mindenképpen a jobb oldalt elfoglaló Select Scenario menüpont, hiszen itt tudunk nekiindulni a kalandoknak.
Elsőként egy tutorialt próbálhatunk ki, melynek keretében egy stúdióban találjuk magunkat, ahol alapvető utasításokat próbálhatunk ki. Őszintén szólva utólag sok értelmét nem találtam az egésznek, hiszen csupán két papírbábú próbálja szimbolizálni a társakat, a mozgás pedig olyan egyszerű, hogy kár is gyakorolni. Utána következett egy adag negatív hullám, hiszen amikor el akartam kezdeni játszani rá kellett döbbenjek arra, hogy másokra vagyok utalva. A Sea of Fire néven elérhető kalandhoz minimum 4 ember kell, maximum pedig 11-en vehetünk részt egy kalandban, míg a Story of Fathers and Sons esetében 4-9 játékos kalandozhat.
Alakulnak a dolgok
Nekem csak az utóbbit sikerült kipróbálnom, hiszen amikor játszani tudtam volna, akkor nem igazán volt hozzá partner (muszáj megvárni míg négy ember összegyűlik). Hosszúságban úgyis a Story of Fathers and Sons a nyerő, így nem is bánkódtam, mikor végre legalább ezt el tudtam kezdeni. Kezdéskor a játék beosztja a játékosokat valamilyen szereplőre és annak bőrében kell nekünk támogatnunk a csapat előrejutását. Én a csapos szerepét kaptam, így vodkával tudtam kínálni a partnereket, valamint bizonyos információkat tudtam átadni nekik. A vodka valószínűleg néhány karakternél elindította a dolgokat, hiszen ők is egyre több információt tudtak megosztani velünk. Később már egy esti rendezvényről is be tudtam számolni játékostársaimnak, azt azonban senki nem tudhatja, hogy társunk ebből mit tud majd hasznosítani és ez hogy viszi majd előre a játékmenetet. Említettem a yachtot, mely teljes mértékben körbejárható, ám grafikailag senki ne várjon lenyűgöző látványvilágot, azt azonban fontos megemlíteni, hogy ez a játék nem is erről szól. Ami még dicséretet érdemel, az a párbeszédes rész, mely viszonylag egyszerűen van kialakítva, ráadásul amit mi beírunk a chat ablakába, azt a gép fel is olvassa, sőt a karakterünk gesztikulál is hozzá. Szerintem ez a fő eleme az alkotásnak, hiszen ha közeledünk valakihez, akkor tudunk csevegést kezdeményezni, ezekből pedig kialakul a szükséges információ.
Itt már nagyban társalogtunk
Akkor tulajdonképpen most mi is? Egy közösségi RPG, melyben játékostársainkkal szorosan együttműködve kell megoldani a rejtélyt. Ehhez saját tudásunkat és társainktól kapott információinkat kell helyesen továbbadni, illetve összerakni a képet. Szépsége abban rejtőzik, hogy előre nem tudjuk kik leszünk és azt sem, hogy hogyan alakulnak majd a dolgok. A játékosok száma bizonyára folyamatosan nőni fog, ezzel ellentétesen a várakozási idő pedig csökkenni, így folyamatosabb és élvezhetőbb játékmenet várja majd a játékosokat. Béta fázisban még igencsak nyögvenyelősen megy a dolog, azonban láthatólag van benne potenciál, hiszen akik szeretik a hasonló műfajú alkotásokat, azok hosszú csevegéseken lesznek majd túl. A játékidő tehát minimum 40 perc, és mindig máshogy fognak alakulni a dolgot, így megunni magát az alkotást egyhamar nem lehet, maximum a műfajt és a helyszínt. A finn srácok valami különlegeset akartak alkotni, mely sikerült is nekik, ám én elsősorban csak a műfaj szerelmeseinek és a közösségi játék erejében hívőknek ajánlanám.
Utóirat: A trollokkal sok gond lesz, hiszen a ha valaki nem adja tovább az információt, vagy gátolja a beszélgetéseket, akkor elfecsérelt percekkel gazdagodhatunk.
A teszt során nVidia GTX 780 videókártyát és 16GB Kingston HyperX Beast memóriát használtunk, ASUS Maximus VI Hero alaplappal, Cooler Master HAF XB házba szerelve - Windows 8.1 rendszeren.
