A hangulatos prológus szerint egy hét hónappal a játék eseményei előtt kitört járvány térdre kényszerítette az emberiséget, az általunk ismert társadalmi rendszer pedig egész egyszerűen megszűnt létezni. Mi magunk, mint már említettem, Washingtonban kapcsolódunk be a történetbe, amely a rendszert újjáépíteni kívánó túlélők és a káosz haszonélvezői, a bűnözői csoportok hadszínterévé változott.
Ebbe a nem túl kellemes helyzetbe csöppen tehát karakterünk, a The Division egyik ügynöke, akinek a küllemét szinte végtelen lehetőség közül választhatjuk ki, kezdve természetesen azzal, hogy nő vagy férfi legyen az illető. Én már alig vártam, hogy belekezdjek a tényleges játékba, úgyhogy csak egy pár karaktert generáltam a véglegesítés előtt, de ahogy láttam, teljesen jó hírókat alkot a program. Az enyémet láthatjátok a képeken, szeretném azt hinni, hogy egy kicsit hasonlít magára Gordon Freemanre is. Legalábbis távolról, sötétben biztosan.
Erős felütésként rögtön a Fehér Ház közelében találjuk magunkat, feladatunk pedig az lesz, hogy megvédjük az éppen támadó ellenségtől. Miután ez sikerült, beléphetünk magába az épületbe is, amelyről kiderül, hogy immár nem Donald Trump twitterezget benne, hanem egyfajta főhadiszállásként szolgál mi oldalunkon álló túlélők számára. Azonnal az akció kellős közepébe kerülünk tehát, nincs unalmas felvezetés, ami rögtön elnyerte a tetszésemet.
Akár lopakodós harcmodort választunk, akár fejjel rohanunk a falnak, rögtön egyértelművé válik, hogy a különféle fedezékek, tereptárgyak okos használata elengedhetetlen lesz a sikerhez. Akik játszottak az első résszel, azoknak ez persze evidens lehet, de az új gamerek is hamar beleszoknak majd, nagyon folyékony az egész. Minden esetben fontos lesz majd taktikáznunk kicsit, a klasszikus Terminátor-szerű darálást gyorsan el kell felejtenünk, de ez egyáltalán nem baj, sőt.
Pár perc játék után beleszokunk majd a dolgok mikéntjébe, onnantól kezdve pedig kifejezetten szórakoztató lesz az előrenyomulás. Tényleg az az érzésünk, hogy mi bizony az ellenfélnél jóval képzettebb profik vagyunk, aki akár egyszemélyes hadseregként is megállja a helyét. Nagyban segíti az élvezetőséget, hogy a sokszor kényes kihívást is sikerült éppen jól belőni. Már a legelső Fehér Házas résznél érezhető volt, hogy a The Division 2 elég jó darabnak ígérkezik, és itt még korántsem volt vége a bétatesztnek.
Miután az egykori elnöki rezidencián megkapjuk az eligazítást, és nagyjából megtudjuk, hogy merre hány méter, végre kikerülünk a tulajdonképpeni terepre, azaz a város utcáira. Abszolúte egy háborús övezetet kell elképzelni, kicsit a második világháború helyszíneinek stílusában, azzal a különbséggel, hogy itt a kevés biztonságos részen kívül gyakorlatilag minden sarkon leselkedhet ránk veszély, tehát nincsenek markánsan elválasztott ellenséges és barátságos zónák.
Térjünk rá egy következő küldetésre, ami egy szálloda épületébe vezet minket. Érthető módon ez sem fogad már vendégeket, cserébe tele van elenféllel szó szerint a pincétől a padlásig. A mi feledatunk megtisztítani a helyet, alulról felfelé haladva, hogy a legtetején valamiféle kisfőnökkel is leszámolhassunk. Ez a pálya még a Fehér Házasnál is nagyobb fun, hisz már csak így leírva is erősen hajaz a The Raid című sokak által kedvelt akciófilmre, és hangulatában is jócskán hasonlít.
A The Divison ügynökeként nyilván számos kütyü is a segítségünkre lesz. Akad köztük pár egészen ötletes is, amelyeket így az előzetesben még nem is lőnék le. Lesznek teljesen újak és az első részből visszatérő darabok is, némelyik közelről hatékony, mások távolról, egyesek kisebbfajta tömegpusztításra alkalmasak, vagy épp csendesek, taktikusak, stb. Fegyverek terén úgy tűnik, hogy sem a mennyiségre, sem a minőségre nem lehet majd különösebb panasz.
Lehetőség adódott az endgame, magyarul a végjáték kipróbálására is, ami nyilván arra szolgál, hogy a fő kampány kipörgetése után is legyen még tennivaló. Két új helyszínt kapunk majd, de visszatérhetünk korábban bejárt területekre is, miközben egy Black Tusk nevű szervezettel harcolunk. Erről egyenlőre többet most még szintén felesleges beszélni, legyen elég annyi, hogy ugyanolyan profik, mint mi, a The Division, viszont úgymond az erő rossz oldalán állnak. Mese nincs, le kell számolnunk velük...de majd csak márciusban.
Egyedül is, de co-opban játszva még inkább ígéretesnek tűnik tehát a The Division 2, legalábbis így elsőre mindenképpen. Tapasztaltam benne néhány gyermeteg hibát, főként a menüben (például a színhasználat miatt egész egyszerűen alig látni a beállításokat), de ezt tudjuk be annak, hogy még nem a végleges anyagot próbáltam ki. Negatívumként hoznám fel még az érdekes karakterek hiányát, valamint azt, hogy masszívan irreális a világ ilyen szintű lerongyolodása röpke hét hónap alatt, de utóbbi inkább csak szőrszálhasogatás. Még egyszer mondom, egyelőre egészen jónak tűnik a dolog, aztán hogy hosszabb távon elcsúszik-e esetleg valamilyen banánhéjon, az márciusban kiderül. Szorítunk, hogy ütős legyen!