TERA előzetes

A TERA MMORPG-t a papírforma szerint nem más, mint a minden különösebb előzmény nélkül alig néhány hónappal ezelőtt megalakult Bluehole Studio fejlesztette, akik azért tették le saját fejlesztőcsapatuk alapjait, hogy egy újabb - jó értelemben vett - függőségi járvány zúdítsanak rá a koreai népre, akik ugyebár kimagaslóan szeretik különféle MMO játékokkal elütni szabadidejüket. A sok helyen TERA Online néven is emlegetett alkotás azonban olyannyira jól sikerült - Koreában ugyebár már tavaly megjelent -, hogy úgy határoztak nyugatra is leszállítják a játékot.

A hazai forgalmazónak köszönhetően kis szerkesztőségünk idő előtt betekinthetett a TERA elsőre - és sajnos másodikra is - kissé átlagosnak tűnő világába, hogy megoszthassuk veletek saját tapasztalatainkat. Ugyan az Aion után jómagam megfogadtam, hogy soha többé nem vetem bele magamat komolyabban egyetlen MMORPG világába sem, a kötelesség az bizony kötelesség, így heves tiltakozásom ellenére is nekem kellett belekóstolnom a játékba, amely sikeresen magába szippantott. Tudtam jól, sőt előre felkészítettem családtagjaimat, hogy egy pár napig ne számítsanak rám a közös vacsora időpontjakor, de lehet, hogy a vasárnapi ebédet is ki kell majd hagynom, mert muszáj elérnem a következő szintet, mert... csak úgy, ezt ők úgysem érthetik. Tudtam jól azt is, hogy a TERA első indítását követően - bíztam annyira a játékban - megszűnik a magánéletem, nem lesz több szabad estém és le kell majd mondanom olyan kispolgári dolgokról is, mint például az alvás. Habár a TERÁ-ba vetett bizalmam menetközben tovaszállt és így sikerült apró csalódásokat is okoznia számomra, de legalább sikerült idő előtt leállnom vele, így a Föld ismét megmenekült... vagyis legalább a magánéletem biztosan. Na, de személyes problémáim helyett bontsunk meg egy alkoholmentes folyékony kenyeret és ugorjunk egy nagy fejest a játék világának ismertetésébe!

A TERA világa a hivatalos álláspont szerint évezredekkel korábban nyerte el mai formáját, amikor két, emberi ésszel felfoghatatlan erővel rendelkező Titán találkozott egymással az univerzum ürességében. A két Titán érdekes módon nem esett egymásnak, nem is merült fel bennük az esetleges nemek közötti különbségek előnye és hátránya, netán kiélvezése, egyszerűen csak elaludtak a nagy semmiben, és ahogyan a klasszikus Edda szám is tartja, álmodtak egy világot maguknak. A gond azonban ott kezdődött, hogy mindketten kétféle világot álmodtak maguknak, amelyek alapjaiban különböztek egymástól, de egy ponton összefonódtak és túllépték az álmok határait. A mély tudatállapotban kigondolt első tucatnyi teremtény isteni erővel rendelkezett, akik már nem voltak annyira aluszékonyak, mint teremtőik, ezért csakhamar egymásnak estek, hogy saját akaratukat érvényre juttassák. A két Titán azonban még mindig álmodott, méghozzá halandó lényeket, sokfélét és sokfajtát, akiket az Istenek csakhamar bevontak saját háborúikba, hogy egy globális konfliktus kirobbanását álmodhassák tovább. Talán nem nehéz kitalálni, hogy ebbe a különböző érdekek miatt kirobbant konfliktusba fogunk belecsöppenni a játék betöltését követően.

Mielőtt azonban tényelegesen elkezdenénk a kissé egysíkú küldetéseket, a szokásos karakTERAlkotás folyamatán kell túlejtenünk magunkat. A generálás tulajdonképpen nem nevezhető egy különösebb mutatványnak, a szokványos opciók válnak itt elérhetővé, amelyek közül kiemelkedik a faji sokszínűség, amely a játékban kivételesen pozitívumnak nevezhető. A szokásos emberek és elfek mellett ugyanis különös névvel rendelkező, hol démonszerű, hol mosómedvére hasonlító, hol masszív óriásokra emlékeztető fajok is bekerültek a TERA világába, amelyeknek köszönhetően már az első percekben kialakul egy kis szokatlan, újszerű, ezáltal pedig kellemes érzet a játékkal kapcsolatban, amit tovább erősítenek a többféle felvehető kasztok, amelyek között támadót és védőt is találhatunk majd, sőt, közelharci és távolsági tulajdonságokkal is felruházhatjuk saját hősünket. Magyarán szinte szó szerint számtalan - nem mellesleg pedig egyedi - lehetőségünk lesz a TERÁ-ban arra, hogy izgalmas karaktereket készíthessünk magunknak. Ez őszintén szólva el is kél majd a későbbiekben, lévén a program sajnos bármennyire is szerettük volna, nélkülözi a további eredetiséget.

A játékmenet ugyanis sajnos az első néhány szintet követően teljesen unalmassá válik. Már az első küldetések után komoly problémát jelentett számomra, hogy a kitűzött feladatok kimerülnek az MMORPG-kben megszokott klisékben, sehol egy egyedi ötlet, sehol semmi kreatív gondolat, így már most elkönyvelhető, hogy a TERÁ-t nagyon rövid időn belül ellepik majd a minél gyorsabb fejlődésre hajtó Vér Istvánkák, akik nem törődve a küldetés szövegeivel csak mennek, mint a szemellenzős lovak. Ha nekik ez kell, ebben a játékban sajnos megtalálhatják. Emiatt (is) óriásit kellett csalódnom a Bluehole Studio alkotásában, ugyanis a történet, de sokkal inkább az érdekes momentumokkal - pontosabban inkább fajokkal - bíró karaktergenerálást követően valami többre, valami újra és frissre számítottam és korántsem a befülledt, már évek óta jól működő, de enyhén unalmas irányításra, valamint küldetésrendszerre és egyéb szisztémákra. Pedig az égiek lássák lelkemet, illetve a készítők szívét is, a szándék bizony megvolt.

A Bulehole Studio ugyanis már korábban úgy határozott - pontosabban erre építette a TERA marketingjének ötven százalékát -, hogy itt aztán olyan újszerű harcrendszer lesz, hogy még a gatyánkat is elhagyjuk tőle. Jelentem tisztelettel, a nadrág bőven rajtam maradt, sőt mi több, még csak meg sem libbent az "újszerű" harcrendszertől, ami egyébként jó pofának nevezhető, csak éppenséggel semmi olyat nem nyújt, amit a korábbi szisztémák ne tudtak volna. A TERÁ-ban ugyanis egy célkereszt segítségével tudunk majd harcolni - szemben ugye a kijelölgetős metódussal - ami a legtöbb kaszt esetében totálisan felesleges opció, közelharcban legalábbis nem nyújt változatosságot, a távolsági harcosok esetében pedig csak egy aprócska pluszt jelent, hogy egy célkereszt segítségével nyilazhatjuk le az ellenfeleket. Ez azonban bőven távol van attól, hogy egyedinek, sőt mi több, forradalminak nevezzük a játékot, mert a rendszer egyrészt hosszabb távon ugyanolyan unalmas, mint korábbi megfelelői, használatával pedig maximum az első néhány szinten érezhetünk valami kis pluszt.

Elismerem továbbá, hogy a Bluehole Studio nagyon akart, erre utal a más MMO-ban még nem látott kristályrendszer vagy éppen a valóban jó ötletnek tűnő, de önmagában kevésnek nevezhető tábortüzek megjelenése, sőt, nagyon sok jó apró újdonság miatt is lehet kitüntetett figyelmet szentelni a játéknak - aranyos például a homunculus névre hallgató pet-rendszer -, mindez viszont kevés volt számomra. Persze még így is jóval több újdonság szorult a TERÁ-ba, mint a legtöbb kurrens MMO-ba, érdemes például a számtalan ellenséges fajt kiemelni - találunk közöttük pár elmebeteg darabot -, ugyanakkor én például még mindig jobban élvezem az Aiont vagy az első Guild Wars-t, ha hasonszőrű MMO-ról van szó. Pedig a The Exiled Realm of Arborea összességében a hangulat tekintetében is rendben van, a különösebb újdonságok mellőzése miatt ráadásul azonnal otthonosan fogunk mozogni az amúgy szépen kivitelezett fantáziavilágban, amit az Unreal Engine 3 hajt meg, tehát panaszra ezzel kapcsolatban sem emelhetnénk a szánkat.

A TERA legnagyobb problémája tehát az, hogy semmilyen, mondhatni átlagos. Vannak persze olyan momentumok, amelyeket fentebb már kiemeltünk, de egyszerűen túl minimálisak ahhoz, hogy elvigyék a hátán a projektet. Akik azokért az MMO-kért rajonganak, amelyekben kiadhatják a felgyülemlett feszültséget, méghozzá úgy, hogy a sok grindolásnak köszönhetően hamar szintet léphetnek, ezáltal lelkük megnyugvást talál, azok biztosan hamar meg fogják szeretni a TERÁ-t, sőt, mivel hangsúlyozandó, hogy a kurrens MMO-k közül a legtöbb még annyi újdonsággal sem rendelkezik, mint cikkünk alanya, ezért a szélesebb körű elterjedést sem tartom teljességgel kizártnak. Ugyanakkor, ha azt vesszük alapul, hogy hasonló minőségű MMO-kból dugig van a padlás, amelyekért ráadásul fizetnünk sem kell, akkor erős a kétségünk afelől, hogy a TERA megállja-e majd a helyét a nyugati piacon. Potenciál van benne, a hangulat is rendben van, hibái, de sokkal inkább hiányosságai ellenére mi is nagyon könnyen megszerettük, a többi azonban már csak a rajongókon múlik.