Akkor már érezni lehetett, hogy egy kisebb divat van kibontakozóban a háttérben és a Call of Duty-sorozat megjelenésével - 2003 magasságában - már tapintani lehetett a levegőben az új irányzatot, avagy a második világháborús FPS játékok korát, amely - akárcsak a legtöbb trend - alig néhány évig tartott, de sokunk őriz abból az időszakból kellemesebbnél-kellemesebb emlékeket. A két sorozat egymással fej-fej mellett versenyezve szinte évente jelentkezett újabb és újabb epizódokkal és bár tudtuk, hogy ez az idilli állapot nem tarthat örökké, míg a Call of Duty-nak sikerült a folyamatos piaci jelenlét mellett átörökíteni a címet a modern hadviselés koncepciójába, addig az Electronic Arts esetében nem ment minden ilyen zökkenőmentesen.
Talán a Medal of Honor: Airborne volt a széria utolsó olyan epizódja, amely a második világháborús tematika mellett képes volt emlékezetes pillanatokat a képernyőinkre varázsolni, majd a rá egy évvel megjelenő Call of Duty: Modern Warfare feltehetően éreztette a fejlesztőkkel, hogy már új szelek fújnak, a világégéstől egyszer és mindenkorra megcsömörlött a játékos társadalom, akik valami újat és valami mást akarnak látni a képernyőkön. (Például német kampányokat! Valaki?) Ezt követően három évnyi súlyos hallgatás következett a franchise életében, de az Electronic Arts nagyon jól tudta, hogy amennyiben versenyben akarnak maradni az Activisionnel szemben, akkor nekik is fel kell mutatniuk legalább egy nagy nevet. Ez a nagy név pedig a 2010-ben megjelent Medal of Honor volt - a másik pedig a tavalyi Battlefield 3 ugyebár -, amelyet az EA Los Angelesből átalakult Danger Close csapata készített, mint az éppen aktuális Call of Duty őrület kihívója. Bármennyire is próbálkozott azonban a stúdió, a játék ugyan nem lett rossz, de mindenki csak a CoD kistestvéreként tekintett rá, annak ellenére is, hogy a Medal of Honor egy jóval régebbi sorozatból nőtte ki magát azzá, aminek manapság ismerjük.
Az Electronic Arts-ot azonban nem olyan fából faragták, hogy ne állná az Activision támadásait, így előbb tavaly egy mindent elsöprő Battlefield 3-mal, idén ősszel pedig reményeink szerint egy vadonatúj Medal of Honor epizóddal fogják elkápráztatni a rajongókat. A Medal of Honor: Warfighter címet kapott alkotástól egyértelműen azt várják a játékosok, hogy minden téren alaposan megszorongassa ellenfelét. Legalább a küllemet, valamint az egy- és többjátékos módot tekintve az alkotásnak felül kell emelkedni a soron következő Call of Duty epizódon, ami idén a Black Ops 2 lesz. Kezdjük rögtön a küllemmel, amiben már így a megjelenés előtt fél évvel is győztesként hozhatjuk ki a legújabb Medal of Honor epizódot, hiszen a tavalyi Battlefield 3-ban bizonyított Frostbite 2.0 grafikus motort használja fel ahhoz, hogy minél élethűbben bemutassa számunkra a világ különféle pontjain zajló konfliktusokat. Ha valamiben, akkor ebben alaposan meg tudja majd szorongatni ellenfelét a játék, hiszen míg a Treyarch szerint még mindig jó a Call of Duty-nak a több éve használatban lévő grafikus engine - ami finoman szólva is kezd ráncosodni már -, addig a Danger Close a DICE grafikus motorjára épít fel mindent, ami képes csodákat művelni a képernyőinken.
Ugyan az előzetes videók alapján a játék nem fog olyan hatalmas tereket kezelni, mint a Battlefield 3, ez csak és kizárólag azt jelentheti, hogy a "láthatatlan csövekként" felépülő pályák még annál is részletesebben és valóságosabban fognak megelevenedni képernyőinken. Szintén a Frostbite 2 érdeme még, hogy a Call of Duty-val ellentétben a Warfighterben minden pusztítható lesz, a robbanásoknak és lövéseknek pedig valódi erejük, hatásukat valóban nyomon követhetjük a képernyőn, de az illetékesek például nagy hangsúlyt kívánnak fektetni az időjáráseffektekre is. Ezeknek nyilván hatásuk lesz a nem titkoltan előre szkriptelt játékmenetre is, így a sűrűn szakadó esőben csökkennek a látótávolságok, a víz pedig végre nem úgy fog ránk fröccsenni, mintha egy méretes plexin keresztül néznénk a világot, hanem úgy, mintha valóban ott lennénk a helyszínen és átélnénk az adott pillanatot. Egyelőre még nem tiszta teljesen, hogy az illetékesek miképpen szeretnék ezt megvalósítani, de nagyon reméljük, hogy valóban forradalmasítani fogják ezt a 2012-ben már kissé cikinek nevezhető megvalósítást.
A Warfighter esetében igencsak kiemelkedőre kell sikerednie mindemellett az egyjátékos módnak is, ami ugyan biztosan pár óra alatt kijátszható lesz, de ha harc, hát akkor legyen harc - gondolhatja magában az Electronic Arts, akik valóban mindent elkövetnek azért, hogy ebben is minden segítséget megadjanak a Danger Close munkatársainak. Az alkotás kampánya felvonultat majd néhány ismerős szereplőt a közvetlen elődből - Mother és Preacher biztos, hogy igen, Rabbit pedig biztos, hogy nem kap helyet a történetben -, az összecsapások helyszínei viszont szinte pályánként változni fognak, így egy összefüggő történet keretein belül ugyan, de a Föld minden kontinensét bebarangolhatjuk, hogy az adott ország elit alakulatai oldalán nézzünk farkasszemet a rossz fiúkkal. A legjobb azonban, hogy míg például az aktuális Call of Duty epizódban fiktív karakterekkel, fiktív konfliktusokba bonyolódhatunk, addig a Warfighterben fiktív szereplők oldaláról ugyan, de valóban létező konfliktusokba keveredhetünk. Így például szembe fogunk szállni a híradókból ismert szomáliai kalózokkal vagy a fülöp-szigeteki legismertebb terrorcsoporttal, az Abu Sayaffal is.
A legjobb azonban, hogy mindenhol az adott országban vagy környékén valóban működő elit katonai alakulatok bőrébe bújva kell móresre tanítanunk a rossz arcúakat, így a teljesség igénye nélkül olyan terrorelhárító szervek egyenruháit ölthetjük magunkra, minta SAS, a német KSK, a svéd SOG, a lengyel GROM vagy éppen az amerikai SEALS. A jelenlegi tervek szerint összesen 12 irányítható Tier-1 alakulat oldalán harcolhatunk majd az igazságért, ami már most rendkívüli változatosságra enged utalni, hiszen ahány ház, annyi szokás, így minden bizonnyal ahány elit alakulat, annyiféle taktika, fegyverek és egyéb lehetőségek várnak ránk a játékban. További reménykedésre ad okot, hogy a Warfighter történetét a fejlesztők szerint két valódi Tier-1 katona követte el, ám sokak szerint ez nem több egyszerű városi legendánál, egyszerű reklámkampánynál. Legyen szó akármelyikről is, a Warfighter már azzal az ötlettel, hogy 12 különleges alakulatot helyez irányításunk alá, sikeresen belopta magát a szívünkbe, a történet pedig - valljuk be őszintén - egyetlen háborús FPS-nek sem volt erőssége a múltban.
Nem úgy a többjátékos mód, ami ezzel ellentétben már igen! Sajnos a Warfighter multiplayer lehetőségéről egyelőre még szinte semmit sem osztottak meg velünk az illetékesek, de amennyiben valóban szeretnének szembeszállni az aktuális Call of Duty-val, ők is kiötölnek valamiféle újdonságot. Egy biztos: kooperatív mód lesz és nagy a valószínűsége annak is, hogy a Medal of Honor nem az ellenfél, hanem sokkal inkább a csapattárs Battlefield által erőltetett nagyobb területeken zajló, illetve nagy létszámú összecsapásait fogja erőltetni. A CoD-ot ugyanis ebben a tekintetben vagy egy merőben más megközelítéssel vagy valami igazán egyedi ötlettel tudja csak megszorongatni a játék. Mivel utóbbival manapság egyre nehezebb előállni, ezért gondoljuk úgy, hogy inkább a Battlefield "lenyúlása" lesz a járható út. Akárhogyan is, a fentiek már most arra engednek következtetni, hogy habár a 2010-es első Medal of Honornak még esélye sem volt rá, ennek a közvetlen folytatásnak minden lehetősége megvan arra, hogy alaposan maga alá gyűrje az idei kihívóját, avagy a Call of Duty: Black Ops 2-t. Kíváncsian várjuk a nagy őszi összecsapást!