Van a végtelen világegyetemben egy pont, ahol sok karakter gyűlik össze, hogy megismerhessék az ismeretlent. Ez a pont nem más, mint a Microsoft székház, ahova ezúttal is meghívták az újságírók egy szűk csoportját, hogy betekintést nyerhessenek a
Mass Effect 2-be. Nekünk is megadatott a lehetőség, hogy személyesen győződjünk meg arról, mire is számíthatnak a Tömeghatás rajongói. Szerencsénkre éppen ebédidőben érkeztünk, így a legtöbben el voltak foglalva a különféle pizzákkal, s ez lehetőséget adott arra, hogy az egyik babzsák-fotelt elfoglalva kezünkbe vegyük az irányítást. Igyekszem mindenféle spoiler nélkül egy pár szóban elmondani, hogyan sikerült a Mass Effect második része az első 2 óra tapasztalatai alapján, részletesebb kritikát pedig a következő héten olvashattok a játékról.
/>
A történet látványosan és meglepően indul, az előző rész karakterei közül már fel is tűnik két személy, így aki szerette az első részt, azonnal otthon érezheti magát a játékban. A beszélgetés mechanikája még mindig hasonlóan működik, mint az első részben, így nagy a gyanúm, hogy sok esetben hiába választunk más mondatot, a főszereplő ugyanazt fogja szóban mondani. Igaz, ennek kipróbálására nem sok lehetőségem volt, hiszen haladnom kellett a történettel, de amint le tudok ülni hosszabb időre a játék elé, azonnal kiderítem. A hosszabbra nyúlt, de érdekes felvezető rész után végre az akció is elkezdődött, s ezzel kapcsolatban örömmel konstatáltam, hogy jó irányba változtak a dolgok.
Végre nem vagyunk arra utalva, hogy karakterünk automatikusan hozzálapuljon a falhoz, hiszen ezúttal egy gomb megnyomására aktiválódik a fedezékbe bújás. Ez amolyan Gears of War szerűen működik, bizonyos dolgokon már át tudunk csúszni a jobb pozíció érdekében, valamint végre külön gomb van az ütésre is. Lövöldözés szempontjából két dolog van, ami változott. Ami a legfontosabb, hogy sokkal pontosabban lehet célozni, finomodott a rendszer, valamint van értelme testrészeket is lőni. Tényleg élvezhetőbbé váltak a tűzharcok, s mivel egyszerű a fedezékek használata, így jóval kevesebbszer halálozunk el, mint az első részben. A másik fontos dolog a lőszerek megjelenése; nem biztos, hogy minden fegyvernél kell gyűjteni a töltényeket, de a játék első szakaszában csak ilyen fegyverekkel találkoztam.
A történet jóval epikusabbnak hat már a játék elején is, s rengeteg új szereplő mellett sok régi karakterrel találkozhatunk már az első egy órában is. Ezek közül van olyan, aki fontosabb lesz történet szempontjából, de akadnak olyanok is, akik csak egy jelenet, illetve küldetés erejéig segítenek csak minket. Mindenesetre szívmelengető érzés a régi társainkkal találkozni. Majdnem elfelejtettem, hogy a játék elején valóban van lehetőség az első rész mentett állását használni, azonban itt is az a gyanúm, hogy egy-két elejtett mondaton kívül semmivel sem ér többet az ilyen karakterünk, mint ha egy frisset alkottunk volna. Nem valószínű, hogy az akkor megszerzett tárgyakat, fegyvereket itt is használhatjuk majd, de erre is csupán a történet miatt következtetek. Mivel azonban nem vittem magammal a régi karakteremet, ezért ezek csupán feltételezések.
Két dolgot vettem észre, ami kissé zavaró volt; az egyik a hosszadalmas töltés, amelyet valószínűleg gyakrabban fogunk látni, lévén a liftek elvileg kikerültek a játékból (én két óra alatt egyel se találkoztam). A másik, hogy az elvégzett feladatok után mindig megjelent egy összegző képernyő, ami miatt kicsit olyan érzésem volt, mintha pályákra lenne felosztva a játék. Ez persze csak a történet elején érezhető, lévén a játék kezdete lineáris, később, ahogy kiszélesedik a játéktér, már nem lesz annyira zavaró. További probléma, ami kifejezetten szembántó volt, az egyes átvezető jelenetekben tapasztalható grafikai bugok. Nem tudom, hogy a végleges verzióban is találkozhatunk-e ilyennel (vagy hogy nekünk a végleges verziót mutatták-e), de egy-két jelenetnél a karakterek szemgolyója egyfolytában átvillant a szemhéjukon. Ez a villogás ráadásul nagyon látható, hiszen a szereplők arcát közelről mutatják az átvezetőknél. Apróbb grafikai bugok vannak a játékban, akad olyan, ami könnyen észrevehető, mások nem annyira; ettől függetlenül a
Mass Effect 2-nek nincs szégyenkeznivalója a kinézetét illetően. A karakterek ezúttal is részletesen vannak kidolgozva, s a pár helyszín közül, amit láttam, volt egy két álszaggató is. A játék sebességével semmi gond nem volt, nem esett le a képfrissítés sebessége az általam eddig tapasztalt legnagyobb csatában se, ami dicséretes tény. A zenék között azonnal találtam olyat, ami lenyűgözött, valamint rengeteg régi muzsika is hallható a játékban.
Nem akarom bő lére ereszteni a mondandómat, hiszen csupán a felszínt kapargattam meg a játékban, de azt már most bátran mondhatom, hogy a rajongók nem fognak csalódni a
Mass Effect 2-ben. A jövő héten részletesen is beszámolunk arról, mitől is tűnik már most kötelező vételnek a BioWare új játéka, a szerencsésebbek pedig hétvégén maguk is kideríthetik, mi zajlik az univerzum legsötétebb részein.
Mass Effect 2-be. Nekünk is megadatott a lehetőség, hogy személyesen győződjünk meg arról, mire is számíthatnak a Tömeghatás rajongói. Szerencsénkre éppen ebédidőben érkeztünk, így a legtöbben el voltak foglalva a különféle pizzákkal, s ez lehetőséget adott arra, hogy az egyik babzsák-fotelt elfoglalva kezünkbe vegyük az irányítást. Igyekszem mindenféle spoiler nélkül egy pár szóban elmondani, hogyan sikerült a Mass Effect második része az első 2 óra tapasztalatai alapján, részletesebb kritikát pedig a következő héten olvashattok a játékról.
'>