Lost Planet: Extreme Condition Colonies Edition előzetes

2008. szeptember 01.
75.5591
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Dru profilja, adatai
Dru
Fehér a világ. Hó és jég borít mindent. Az égbolton csak egy-két felhő lebeg, a nap zsákszámra szórja áldásos fénysugarait. Ez azonban éppen csak elfogadhatóvá teszi a felszíni hőmérsékletet a két alak számára, akik épp most bukkantak fel a legközelebbi bucka tetején. A motoros szán-szerű járművet a lány irányítja biztos kézzel. Még a vastag ruhái sem fedhetik el teljesen alakjának formás vonalait. A mellette helyet foglaló férfi sem tartozik az idősebb korosztály tagjai közé. Elszánt arca és ide-oda cikázó, komoly szemei azonban jelentős élettapasztalatot sejtetnek.


Az egész tájkép olyan idillinek, olyan békésnek hat, hogy szinte kiált a festők ecsetei után. A részletek azonban mást mondanak. Mert mit keres ott az az irdatlan nagy helikopterágyú a srác kezeiben? És mik azok a rusnya, hatalmas bogárszerű jószágok, amelyek éppen kimásztak a hó alól? A finomkodásnak vége, Wayne Holden (és kis csapata) újra itt van, hogy rendet rakjon E.D.N. III jeges világán. Lássuk hát, hogyan boldogul az Akrid kolóniákkal!

Bizony, jól sejtettétek, kis halászhálónkba ezúttal a 2007-es Lost Planet: Extreme Condition gold változata, a Lost Planet: Extreme Condition Colonies Edition gabalyodott, mi pedig jól megpiszkálgatjuk, mielőtt - becsületes állatvédőhöz méltón - szabadon eresztjük. Az első kérdés, amelyet fel kell tennünk, úgy érzem triviális. Mivel tud többet a Colonies Edition az előző verziónál? A válasz - első pillantásra - nem is olyan egyszerű. A kampány nem változott, grafika nem változott, és még a hangok is ugyanazok. Kapunk azonban új játékmódokat, amelyek az egyjátékos örömöket hivatottak tovább fenntartani. A legtöbb változás kétségkívül a multiplayert érintette: új fegyverek, új pályák, új karaktermodellek és természetesen itt is belebotlunk új játékmódokba.

Lost Planet: Extreme Condition Colonies Edition előzetes - 2. kép

A Lost Planet: Colonies (a hosszú játékcím előnye: bárhogy is variáljuk, mindig más pottyan ki végeredményként, elkerülve ezzel a csúnya szóismétléseket) az elődhöz hasonlóan a Capcom keze munkáját viseli magán. Azét a Capcomét, amelynek nevét a konzollal rendelkező játékosok már régen belefoglalták szokásos esti imáikba. Nekünk, PC-seknek azonban csak a sűrű fejcsóválgatások, és a kihagyott ziccerek tömkelege ugrik be a stúdió hallatán.

Tipikus se vele, se nélküle helyzet ez. Szeretjük őket, mert nekünk is elkészítik (manapság már szinte mindig) más platformokon sikeres alkotásaikat, de utáljuk is őket, amiért nem képesek normálisan portolni. Ettől olyan alamizsnaszaga van a Capcom termékeknek, "nesztek PC-sek a sikerjátékunk, most már pofátok befogni!" Csak az elmúlt évekből pár példa, amelyek mind a horrorisztikus, PC-idegen irányításon hasaltak el: Onimusha 3, Devil May Cry 3, Resident Evil 4, és legfrissebbként a Devil May Cry 4. A Lost Planet: Extreme Condition épp az üdítő kivételekhez tartozott. Bár messze esett a tökéletestől a vezérelhetősége, de kis gyakorlás után kontroller nélkül is el lehetett boldogulni vele. A gamepad pedig, más platformoktól eltérően, nem szériatartozék a személyi számítógépekhez. Ha ezt a kedves fejlesztő bácsik is belátnák végre, egy jobb világra virradnánk.

A játék, a mai trendeket követve egy DVD9-en terpeszkedik, de meghökkentően kevés, pár gigabájtnyi területtel beéri a winchesterünkön. Tehát ne kezdjetek neki kedvenc sorozatotok legújabb epizódjának megtekintéséhez, mert nem értek végig, mire az install befejeződik. Emiatt ez akár negatívum is lehetne, de inkább hajlok arra, hogy a megsüvegelendő jellemzők közé soroljam.


Lost Planet: Extreme Condition Colonies Edition előzetes - 3. kép

A főmenüig már csak azért is megéri elverekednünk magunkat, hogy örömittasan ordíthassunk fel: VAN EGÉR!! Konzolportokon edzett idegeinknek ez hatalmas megkönnyebbülés. Persze azért nem eszik oly forrón a kását, azaz a tökéletestől nagyon messze áll a menü kezelhetősége. Egyrészt az Xbox-kontrollertől kölcsönvett A és B betűk képébe botlunk bele folyton, ha ki/be akarunk lépdelni az almenükbe/ből. Ezekre kattintva tudjuk elérni a kellő hatást. Azonban néha a fejlesztők elfelejtették odabiggyeszteni a képernyő aljára ezeket az ikonokat. Ilyenkor megfelelő beviteli eszköz híján billentyűzettel vagyunk kénytelenek okoskodni. Az 'Enter' triviálisan adódik egyik irányba, de a párja nem az évtizedes hagyománnyal rendelkező 'Esc', hanem a manapság trendi 'Backspace'. Ezt nyomogassátok serényen, hátha gyorsabban megszokjátok, mint jómagam.

A grafika finomhangolására azonban ezeregy lehetőségünk van, az előd (amely az első DX10-es játék volt Windowsra) öröksége tetten érhető. Jár a pirospont. Amely rögtön el is tűnik, mihelyst belemászunk az irányítás konfigurálásába, ahol ismét a ronda, fehér Xbox pad vigyorog ránk. A szitokáradattól megkíméllek benneteket, legyen elég annyi, hogy kezd unalmassá válni, hogy minden másfeledik PC-s alkotásban ezzel kell szemeznem. De mindez valószínűleg csak engem zavar, nézzétek el nekem, a korral jár. Természetesen a billentyűzetet is belőhetjük kényünkre-kedvünkre egy kattintással odébb.

Mivel a Game Channel Online életéből (és az enyémből is) kimaradt az alap Lost Planet, ezért, engedelmetekkel, az abban rendelkezésünkre álló lehetőségekről is ejtenék pár keresetlen szót. Elsőként ismerkedjünk meg a történettel. A helyszín az E.D.N. III roppant sokatmondó nevű planéta, az időpont pedig a távoli jövő, amelyet az eseményfüzér mögött álló kreatív agyak T.C. -80-nak definiáltak. Anyabolygónk, a Föld kezdi megunni a rajta tenyésző emberi életet, ezért rohamos tempóban válik lakhatatlanná. Új Földeket kell tehát találni, és a kolonizáció egyik eredménye az E.D.N. III, amelynek nem csak a felszíne zord, hiszen egy fagyos-jeges világ, hanem a belsejében is csúnyaságokat rejt.


Lost Planet: Extreme Condition Colonies Edition előzetes - 4. kép

A bolygó őshonos faja az Akrid, amelynek valahogy nem tetszik az emberiség színrelépése, és ezt nyomatékosan ki is fejezi. Utódaink tehát kénytelenek rohamos tempóban, társaik tömegeit hátrahagyva menekülni. Ekkor azonban beüt a krach, hiszen felfedezik a T-ENG-et. Ez egy termikus energia, amely csak az Akridek testében található, és hasznos a humánok számára. Nagyon hasznos. A haladási irány innentől kezdve megváltozik, és a cél az ellenséges lények minél nagyobb számú mészárlása lesz a ritka természeti kincsért. Ez "hihetetlenül szimpatikus" húzás volt a háttértörténetet jegyző jómunkásembertől. Nem bírt nem eszembe jutni, hogy az elefántokat az agyaruk, a tigriseket a bundájuk miatt pusztította az emberiség. És a sor napestig folytatható.

Hősünk, Wayne Holden, foglalkozását tekintve snow pirate. Ők azok az emberek, akiket hátrahagytak elhalálozni a nagy futás idején. Ennek ellenére egész sokan túlélték, és felvették a harcot az őshonos állatkák és a visszatérő fajtársaik ellen is. Wayne csapatának egyik csatája azonban nem sikerül túl jól, hiszen az eredmény: apa, Gale Holden halott, társak halottak, Wayne pedig a hómező kellős közepén belefagy az általa terelgetett mech-be (tudjátok, két lábon járó lépegető). Itt akár véget is érhetne ígéretes pályafutása, azonban szerencsésen ráakadnak, és kiolvasztják.

Ürüm az örömben, hogy hősünk jóformán nem emlékszik semmire addigi életpályájából. Ó, jaj! Tovább nem részletezném az eseményeket, röviden csak annyit, hogy felbukkannak tipikus, ezerszer látott személyiségjegyek: a dögös maca; a geek technikus, aki bármit meghegeszt, és bármit feltör pillanatok alatt; a rejtélyes múlttal rendelkező vezető; a katona, akinek fogalma sem volt arról, hogy a felettesei miben mesterkednek, amíg össze nem akadt velünk; és persze a naggyon-naggyon gonosz tervet dédelgető doktor.

Sablonkarakterek, sablonsztori, kis fordulattal a végén. Egy alapvetően hentelésre készített játéknál ez nem olyan nagy hiba, azonban ebben jóval több lett volna, és többet is akartak kihozni belőle. Ezt példázza a temérdek mennyiségű átvezető animáció, amelyet hozzáraktak, hogy gördítsék a sztorit. Minden küldetés előtt és után kapunk belőle egyet. És nem is rövid filmekről van szó, általában percekig bámuljuk a történéseket, mire újfent a kezünkbe kapjuk az események alakításának lehetőségét. Tehát a munka látszik benne, de az egész olyan bénán áll össze, hogy a kampány végére komolyan elgondolkodtam azon, hogy kiutazok Japánba, hogy mezítláb futtassam parázson a történetért felelős személyeket.


Lost Planet: Extreme Condition Colonies Edition előzetes - 5. kép

Technológiailag azonban semmi gond nincs az átvezető videókkal. A karakterek nagyszerűen néznek ki, animációjukban sem lehet sok kivetnivalót találni, és az arcjátékukat is sikerült elfogadhatóan megvalósítani. És ha már elkezdtem a látványt dicsérni, akkor folytatom is ezzel. A Colonies alatt dübörgő motor már megünnepelte egy éves születésnapját, mégis az élmezőnyben tanyázik. A táj gyönyörű (bár a havas tereppel szemben elfogult vagyok), ellenségeink alaposan kidolgozottak, bár az állatokkal észrevehetően jobb munkát végeztek a grafikusok, de virtuális fajtársaink sem panaszkodhatnak. A környezeti változások (hóvihar, multiban homokvihar), a főellenségekkel való harcok többsége vizuális gyönyör, főleg ha a menüben minden kapcsolót a legmagasabbra állítunk. Azért negatívum is akad: számomra túl színpompás a játék ahhoz képest, hogy milyen súlyos események zajlanak ebben a világban. A szörnyek sebezhető pontjai narancsszínben világítanak, de a sárgával és a vörössel sem spóroltak. Az utolsó nagy harc pedig szánalom a köbön. Mintha valamilyen alsó kategóriás animéből (és itt most nem az animéket szapulom) lépett volna ki az egész.

A játék közbeni animációk alapvetően elmennek, főleg hősünk mozog életszerűen, bár a hó mélysége néha-néha megtréfálja. Egyedül a gépek kimúlása lóg ki, de negatív irányban. Amikor szétlövünk egyet, akkor ahelyett, hogy füstölögve eldőlne, egy gömbbé transzformálódik, elkezd rezegni, majd röpködni, és szétrobban. Vicc. Az alkotás amúgy teljesen vértelen, az emberek csak elesnek és eltűnnek, ha véget ér a pályafutásuk. A bogarakból testnedv helyett T-ENG fröcsög, ha lőjük őket, majd ha a megfelelő mennyiségű ólommal kölcsönhatásba léptek, akkor jéggé válnak, majd szétrobbannak. Vicc2.

A hanghatásokra sem lehet panasz, néhol kifejezetten jól sikerültek, néhol azonban beleszürkülnek a nagy átlagba. Utóbbi kategóriába tartoznak a fegyverropogások, amelyeket nem sikerült a legélethűbben visszaadni. A szörnyek neszezése, morgása korrekt, a nagyobb daraboké valamivel átlagon felüli. A szinkronhangokban sem találtam kivetnivalót, ezernyi rosszabb próbálkozásnak lehettünk már tanúi. Amit viszont mindenképpen érdemes kiemelni az a muzsika, amely - ha felcsendül - elsőrangúan festi alá az akciódús részeket, és pörgeti adrenalinszintünket a fellegekbe.

Lost Planet: Extreme Condition Colonies Edition előzetes - 6. kép

Az egyszeri halandó mindig a kampány menüpontra bök rá először, én is így tettem. Ez a része a játéknak szemernyit sem változott az előző kiadás óta, ennek ellenére csillogó szemmel vetettem bele magam a végeláthatatlan harcokba. Pontosan 11 pályányi ellenséges érzelmű entitás várja, hogy kitöröljük őket az élők sorából. Ám hiába tenyésznek tucatjával utunkba, ez a pályaszám kevés. Többségükön kevesebb, mint egy óra alatt át lehet rágni magunkat kényelmes, öreguras tempóban, tehát itt is követi a manapság dívó irányzatot a Lost Planet. Ebben a pár órában azonban csak akkor fogjuk elvenni mutatóujjunkat a bal egérgombról, amikor a küldetéseket összekapcsoló kisfilmeket csodáljuk. Ugyanis a fejlesztőknek sikerült egy hihetetlenül pörgős játékmenetet összehozni, ahol rohannunk kell, mint őrült, ha nem akarunk idejekorán elpatkolni. Az egész koncepció középpontjában a T-ENG került, amely szükséges az élethez a fagyos klímájú bolygón. Ez pedig fogy, ha mozgunk, ha lődözünk, ha nem csinálunk semmit. Mechekkel (a játék egyébként VS-nek nevezi ezeket a szerkentyűket) való randalírozáskor még gyorsabban csökken, hiszen nagyobb tömegű testet kell mozgatnunk vele. Ha pedig elfogy, hősünknek kanyec.

Tehát folyamatosan gondoskodnunk kell az utánpótlásról. Erre két lehetőségünk van. Az egyik a gyilkolás. Minden, amit lelövünk, legyen az gép, ember vagy állat, hagy nekünk a hullája után szeretetcsomagot, amelyet egy rikító narancssárga színű energiagócként határozhatunk meg. Ezekre kell rátrappolni a kívánt hatás elérése érdekében. A másik opció a térképeken elszórva található radarszerű cuccokon alapszik. Ha ezeket aktiváljuk, akkor ad energiát, ráadásul még a közelünkben található hőforrásokat is feldobja a térképünkre, hogy tudjuk, mi vár ránk a következő szikla után.


Lost Planet: Extreme Condition Colonies Edition előzetes - 7. kép

Eliminálandó felebarátból akad bőven. Az első pályákon csúf bogarakkal, míg a későbbiekben már emberekkel és gépeikkel (és csúf bogarakkal) fogunk bajuszt akasztani. Az első halmaz kellően változatos, akadnak benne - többek között - skorpióra, darázsra, repülő rájára és virágra hajazó egyének. A humánokat tekintve már nem ilyen fényes a helyzet, ugyanis eléggé egyformák szegények, nagyrészt csak a fegyvereik különböztetik meg őket. Harcba vonulnak mellettük a telepített rakétavetők és a lépegetők, amelyekből kilőhetjük a sofőrt, és a helyére pattanhatunk, ha úgy tartja úri kedvünk.

A mesterséges intelligencia azonban nem brillírozik. Tevékenysége általában kimerül abban, hogy ha meglát, akkor vagy elindul felénk (Akridek) vagy elkezd lőni ránk (emberek). Összehangolt támadásokról szó sincs, taktikai előnyeiket egyáltalán nem használják ki. Ez is az oka annak, hogy a kampány meglehetősen könnyűre sikeredett. Elhalálozni csak elvétve fogunk, ami nem is baj, mert nem menthetünk bármikor, a program autosave-el, amikor jónak látja.

Megizzadni azért néha meg fogunk, ugyanis minden pálya végén kénytelenek vagyunk összemérni erőnket egy főellenséggel. Ezek méretükkel és sebzéseik nagyságával próbálnak jeges rémületet csempészni szívünkbe. Legyőzésükhöz csak ritkán elég, ha agyatlanul lőjük őket, amíg bírjuk tölténnyel vagy életerővel. Meg kell találni a gyengéjüket, és odasújtani teljes erővel. Meglehetősen változatos a szívásfaktoruk, már az első missziókban is összeakadunk legyőzhetetlennek tűnővel, de az utolsóelőtti pályán székelő két példány például nevetségesen gyenge. A főfőcsúnyával azonban el leszünk jó darabig, nem adja egykönnyen a győzelmet a drága.


Lost Planet: Extreme Condition Colonies Edition előzetes - 8. kép

A játék nem dolgoztatja meg az agytekervényeinket, a továbbjutás szinte mindig nyilvánvaló. Néha használnunk kell a kötélvetőnket, amellyel magaslatokra kapaszkodhatunk fel, de ez minden. Cserébe monumentális jeleneteknek nem leszünk híján, említhetném szinte bármelyik bossfightot vagy az előttünk terpeszkedő jégmezőből kitörő hatalmas Dűne-férget. Az utolsó csata azonban ilyen szempontból is gázosra sikeredett, nem illik stílusában az addigiakhoz.

Érdemes még szólni a járművekről is, ugyanis a játékidő felét mechekben fogjuk eltölteni. Többféle fajtájuk létezik, némelyikük át tud alakulni motoros szánná (amellyel nem lehet tolatni), mások repülni tudnak bizonyos ideig és így tovább. A felszerelhető gyilokszerszámok azonban minden típusnál ugyanazok, így sajnos a nagy változatosság egyáltalán nem jön át. Szinte mindegy mivel megyünk, a tűzerőnket a terepen szétszórt fegyverek határozzák meg.

A sztoriszál rövidségét az új játékmódok próbálják enyhíteni. Nagyobb a füstjük, mint a lángjuk. A Score Attackban újrajátszhatjuk a pályákat azzal a céllal, hogy minél több pontot gyűjtsünk össze. A szembejövők elhalálozásakor és a környezet rombolásával kapunk jutalmat. Ezt megfejelték egy kombórendszerrel is. Minél kisebb időrés van két áldozatunk között, annál nagyobb számot fog mutatni a számláló. Ha igazán spílerek akarunk lenni, akkor nagyobb tempóban kell végigszáguldanunk a térképeken, mint a kampányban.

Lost Planet: Extreme Condition Colonies Edition előzetes - 9. kép

A Trial Battle-ben a főellenségekkel vívott harcok elevenednek meg újra. Bedobnak az első arénába, és attól függően, hogy mennyi idő alatt végzünk, megyünk tovább a felső vagy az alsó ágon a következő csatához. A cél természetesen, hogy mindenkit lelőjünk, akit szembe állítanak velünk. Végül belebotlunk az Off Limitbe is. Ebben szintén a szokásos 11 pályát tolhatjuk. A változás mindössze annyi, hogy a fegyverek végtelen lőszerrel rendelkeznek. Ez a 3 lehetőség csak szemfényvesztésre alkalmas, ideig-óráig talán képes lefoglalni, de gyorsabban unjuk meg őket, minthogy tudatosul bennünk, hogy értékük konvergál a nullához.


Lost Planet: Extreme Condition Colonies Edition előzetes - 10. kép

Utolsó mentsvárként maradt a multi, amely még alakíthatja a játékról eddig kialakult képet. Sajnos technikai korlátok miatt korántsem tudtam annyit próbálgatni ezt a részt, mint elterveztem, de azért sikerült néhány következtetést levonnom. Alapvetően ugyanazt az élményt kapjuk, mint szinte bármelyik lövöldözős alkotásnál. Amivel mégis kiemelkedik, az az Akrid Hunter. Itt végre belebújhatunk a másik oldal bőrébe is, átérezhetjük, hogy milyen bosszantó, ahogy a puhány kis humánok ugrándoznak előttünk, és teljes dühünkkel lecsaphatunk rájuk. Egy kicsit túlerősítettnek éreztem a bogarakat, de ettől még ez a játékmód hatalmas fun.

A többi lehetőségről nem sokat lehet mondani, a már ezerszer játszottak lostplanetesített változata, például zászló helyett Akrid tojásokkal kell rohangálnunk, vagy VS-eket védeni/támadni. Akad néhány szerszám, amelyet a single-ben nem vehetünk kézbe, és számos karaktermodell közül választhatjuk ki, hogy kinek a pixeltestében szeretnénk nyomulni. Az aduász azonban mindenképpen a sivatagos pályák jelenléte. Jól felépítettek, és szemünknek is kellemes látványt biztosítanak a sok fehérség után. Összességében a multiplayer jó móka tud lenni, főleg ha a megfelelő játszótársak is adottak, klasszikust azonban ne várjunk.


Lost Planet: Extreme Condition Colonies Edition előzetes - 11. kép

A kihagyott lehetőségek tárhazaként is emlegethetném a Lost Planet: Extreme Condition Colonies Editiont. Ha maximálisan odafigyeltek volna a részletekre, akkor egy újabb klasszikust köszönthetnénk köreinkben, de ez sajnos elmarad. Hiába a korrekt tálalás, ha magán viseli a konzolportok néhány bosszantó tulajdonságát. A játékmenet gyorsan önismétlődővé, és ezáltal unalmassá válik, ezen az "újdonságok" sem képesek segíteni, inkább rátesznek még egy lapáttal. A habot a konténer tetejére a történet bénázása, és az apró hibák tömkelege helyezik fel. Akinek nem került közelebbi kapcsolatba az előző kiadással, az tehet vele egy próbát, akiknek viszont a polcukon csücsül, azoknak nem ajánlott. A Lost Planet: Extreme Conditiont egy korrekt iparosmunkaként jellemezném, amelyhez a Colonies Edition gyakorlatilag semmilyen értéket nem tesz hozzá.
Vedd meg most és játssz vele már holnap!

Ez a játék egyelőre nem kapható a Play 24/7 kínálatában.Klikk ide több ezer másik játékért!

6 hozzászólás

BDSAeron

8 éve, 8 hónapja és 8 napja

Jó csak néhány bosst szinte lehetetlen megölni. Elvileg azt mondják jobb mit a 2, bár azzal én nem játszottam

válasz erre

Vendég

11 éve, 4 hónapja és 5 napja

Vendég írta:
Mizu?
semmi veled?

válasz erre

Vendég

11 éve, 4 hónapja és 5 napja

Mizu?

válasz erre

Vendég

11 éve, 4 hónapja és 5 napja

sziasztok!!

válasz erre

marco

12 éve, 2 hónapja és 23 napja

Olvasd el az adatlapot. Ott a gépigény is.

válasz erre

Vendég

12 éve, 2 hónapja és 24 napja

milyen gépigény kell enek a játéknak

válasz erre
Lost Planet: Extreme Condition Colonies Edition
7.990 Ft-tól
kövesd a játékot!
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

WickedSick profiljamarco profiljagery1113 profilja