Mivel ez a legelső MMO-ja a cégnek, nem meglepő, hogy nem akarják ugyanazt eljátszani, mint a többi Fallout-nál, illetve a Skyrim-nél, vagyis ki akarnak szűrni annyi bug-ot, amennyit csak tudnak, és ez rendkívül becsülendő. Ha félretesszük a szerverek állapotát, és azt nézzük, ami már biztosnak tűnik, akkor a Fallout 76 első ránézésre, sőt második és harmadik pillantás után is magával ragadó.
2102-ben járunk, a visszafoglalás napjával kezdődik a történetünk (és mindenki másé is). Huszonöt évvel ezelőtt egy nukleáris háború elől bújt el a 76-os Vault-ban Amerika legképzettebb lakossága, és ma eljött a pillanat, hogy visszahódítsuk Appalachia-t, a körülöttünk lévő területet. Egy gyors karakteralkotás után mi is hátra hagyjuk a páncélpalotát, készséges Mr Handy robotok ellátnak felszereléssel, tanácsokkal, mi pedig, csatlakozva játékostársainkhoz, kilépünk a színes pusztaságba.
Ez a szókapcsolat természetesen egy rendkívül ellentmondásos képet alkothat az olvasó elméjében, de mi, Fallout megszállottak tudjuk, hogy bármilyen terület lehet "Wasteland", ha egy nukleáris háborúnak hála nincs egy élő ember sem a környéken. A két és fél évtizednyi elhagyatottság meg is tette a hatását, átvette a természet az uralkodást; a leomlott épületek, az üres autók, a kietlen utak és a vadonná vált negyedek mind be vannak nőve, és furcsa, sugárfertőzés által mutálódott állatok bújnak meg bennük, a Feral Ghoul-okról nem is beszélve.
Lenyűgöző, de egyben szívszorító a látvány; a természet szépíteni próbálta az emberi kéz által matematikai pontossággal megtervezett épületerdőt, melynek a végeredménye egy olyan művészi kettősség, amit nagyon nehéz szavakban visszaadni. A képet csak az rontja el, amikor elugrál előttünk egyik játékostársunk üvöltve, mint a sakál, mert mi elfelejtettük lekapcsolni a "Voice Chat"-et.
A magába szippantó hangulatba bizony az tud alkalomadtán belecsúfítani, ami egyébként a játék markáns tulajdonsága: a multiplayer. Teljesen egyedi ötlet úgy küldetéseket és eseményeket csinálni, hogy soha nem találkozunk élő NPC-kkel, kizárólag hangfelvételeken, vagy terminálokon van bármiféle kapcsolatunk más civilizált emberi lényekkel, viszont nehéz komolyan venni a kietlenséget, ha hordaszámra szaladgálnak más játékosok fel s alá. A cél Appalachia visszafoglalása, így a többiek, ha jó, ha nem, de a Vault családunk része, úgyhogy kénytelenek leszünk elengedni ezt az érzést, és összedolgozni a küldetéseken.
Elhódítani a természettől a területet nem lesz egyszerű, de már az ősember is tudta, mi kell a hatásos túléléshez: gyűjtögetés, evés, ivás, kézművesség és sugárfertőtlenítés. Na, jó az utóbbi egy modern dolog. Mivel zsenik vagyunk, legalábbis karakterünk az, így értünk mindenhez, legyen szó fegyverek, páncélok készítéséről és fejlesztéséről, gyógyszerek előállításáról vagy pusztán főzésről. Ha megvan a recept, akkor menni fog a munka is.
Legtöbb zsákmányunk használhatatlan szemét lesz, melyeket le tudjuk bontani alkotóelemeikre, és az így kapott alapanyagokból tudunk végül használható eszközöket létrehozni. Szükségünk is lesz mindenre, amit csak elbír a hátizsákunk, ugyanis nemcsak a vadvilág akar minket elevenen felemészteni, de saját embertársaink is szomjazhatnak a vérünkre.
Igen, a PvP-re gondolok, ami rendkívül érdekesen lett megoldva, legalábbis a szabad területen. Emellett lehet a Pip-Boy rádió funkcióján a Hunter/Hunted állomásra tekerni, ahol egy Battle Royale-féle megmérettetés vár ránk. Az előbbi haddelhadd rendszere viszont trükkös: egy játékos belelőhet egy másikba minimális sebzést okozva ezzel, viszont jelezve a célpontnak, hogy nem tetszik neki az arca, úgyhogy menjenek ki a hóra. Erre a célpont vagy lelép, sőt, még akár blokkolhatja is a támadót, aki ezzel eltűnik a térképéről teljesen (mert alapvetően minden játékos látható azon), vagy visszalőhet, és kezdetét veszi a csetepaté.
Ekkor már teljes sebzést okoznak egymásnak a felek, és a legyőzött, újraéledés után, megpróbálhatja bónusz pénzjutalomért megbosszulni a saját halálát... vagy valahol távolabb "respawn"-ol és inkább olajra lép. Azért is lehet érdemes visszarohanni a hullánkat szimbolizáló papírszatyorhoz, mert ilyenkor elhagyjuk az összes szemetünket, amit a győztes felkaphat, és boldogan széttörhet alapanyagokra. A leleményesek ezt megakadályozandó, a játékterületen elhajigált, külön erre kitalált tároló ládákba helyezhetik az "értékeiket".
Nemcsak eszközeink, de szerepjátékos fejlődésünk is hozzájárulhat a túléléshez. A megszokott S.P.E.C.I.A.L. (strength, perception, endurance, charisma, intelligence, agility, luck) értékek növelése mellett úgynevezett "Perk" lapokat is kapunk. Ezek egy karakterisztikánkhoz köthető különleges képességek. Például a "Dromedary" kártya az endurance-hez tartozik, és megnöveli az italok szomjúságcsökkentő hatását. Ha több ugyanolyan kártyánk van, akkor megvan a lehetőség, hogy fúzióra léptessük őket, egy erősebb hatású lapot létrehozva így; minél több csillagos egy lap, annál erősebb, de annál több karakterisztika érték kell ahhoz, hogy használni tudjuk.
Kalandos, színes, részletes és hangulatos; így lehetne jellemezni a Fallout 76-ot egy alapos bétázás után. Tesztünk hamarosan érkezik, de az már biztos, hogy Nyugat Virginia, az Appalachia-t ihlető terület, soha nem látott turizmusnak örved, úgyhogy ők már most köszönik Bethesdának az indirekt támogatást. Hogy mi, hogyan fogjuk végső soron szeretni ezt a programot, arra nemsokára fény derül, de addig is: Country roaaaaaaaaads take me hooooooooooome...