A Left 4 Dead címe rendkívül szórakoztató, ha eszünkbe jut, mennyire nincs oda a Valve a hármas számért, biztos ez a mumusuk. A jól ismert széria harmadik epizódja éppen ezért nem akart elkészülni sohasem, pedig a széria rajongói igen sokan vannak, akik nagyon várták a folytatást. A fejlesztők (és a leleményes Warner Bros.) éppen ezért gondoltak egy nagyot, és ha már a L4D nem folytatható, akkor itt egy új széria, teljesen új mégis ugyanolyan címmel - ez pedig a Back 4 Blood. És nekünk most tulajdonképpen egy harmadik résszel van dolgunk, ami mégis egy első rész. Hogy is van ez?
A fejlesztő Turtle Rock Studios tehát ugyanaz, aki az ismert szériát is megalkotta, és nyilvánvalóan szerették volna folytatni a sorozatot, de erre csak nem adott lehetőséget a Valve. Tudjuk, itt sokkal inkább megjelenhetnek a fanatikus rajongók, hogy ismét valamit Illuminati összeesküvést vegyenek észre a sorok között. A "kreatív" elme számára a Left 4 Dead 3 csupán egy lépésre van a "Half Life 3 confirmed"-től, és persze a cím sem használható, így a 4 megmaradt középen, erről mindenki fel fogja ismerni miről van szó, és perre sem nagyon lehet számítani... A káposzta is megmarad és a kecske is jól lakik.
Na de kezeljük helyén a dolgokat, a Back 4 Blood egy új franchise első eleme valószínűleg, de mivel nagy volt az elvárás, a játék próbál a fent is említett széria nyomdokain járva, de újdonságokat behozni a történetbe, azonban elfelejti, hogy az alapvető játékmenetnek el kellene tudnia vinni a hátán az újdonságokat. Emiatt nem több - egyelőre - a Turle Rock Studios legújabb alkotása, mint egy gyenge Left 4 Dead másolat, nem mer eléggé elszakadni attól.
A pánikszobákban az összegyűjtött pénz extrákra tudjuk költeni.
Sajnáltam, hogy a béta zárt volt, és többnyire csak botokkal tudtam játszani, ugyanis továbbra is sokkalta szórakoztatóbb lenne a zombihentelés három jó baráttal, akikkel lehet kiabálni, ha sületlenek. Én kipróbáltam a mesterséges intelligenciával is, de mivel jobban játszott, mint én, ezért kicsit elszégyelltem magam a végére. Kicsit. Ez persze nem jelenti azt, hogy botrányosan észkombájnok a botok, csupán azt, hogy rendkívül megbízhatóan le tudják gyűrni a játék által nyújtott akadályokat.
Aki nem ismerné a L4D sorozatot, annak egy gyorstalpaló: négy jó barát, nevezzük őket túlélőnek, bár a B4B-ban Tisztogatóknak hívják őket, elzarándokolnak A-ból B-be, miközben irtják az életükre törő zombihordákat.
Ezek a betűkkel ellátott "checkpoint"-ok többnyire alaposan felszerelt pánikszobák, ahol (a mostani játékban) vásárolhatunk különféle extrákat, kiegészítőket, majd egy fejezet végén valamiféle jármű segítségével olajra lépnek a kalandorok. Adrenalinpumpáló játékmenet, megállás nélküli akció, vérfürdő, mutáns zombik, szoros helyzetek és hátrahagyott társak; ezek jellemezték az alapot adó széria első két részét.
Azért lesz néhány kemény helyzet... ameddig meg nem látjuk, hogy a boss elakadt.
Azonban bétatesztünk alanya fogta a bejáratott receptet és megmártogatta azt némi langyos vízben, mielőtt azt magára öltötte volna. A rengeteg lövöldözés és a belekben való hempergés továbbra is jelen vannak, ám a veszélyérzet messze nem olyan intenzív, mint a nem hivatalos elődöknél.
Még, ha egy horda is támad ránk, könnyedén be lehet őket vezetni egy szűk járatba, ahol lazán szitává lehet lőni a szerencsétlen élőhalottakat. Ha pedig mászniuk kell a zombiknak, akkor aztán tényleg rém egyszerű lepuffantani őket, ahogyan felbukkannak a mélyedésekből.
Még a speciális zombik sem nyújtanak nagy kihívást, kivéve, persze, ha az arcunkba ugranak a semmiből, de úgy érzem, egy pici pók is képes egy nagy embert meglepni, ha a plafonról az orra elé lasszózik. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne szórakoztató a lövöldözés, hisz zombikat ölni minden helyzetben jó, azonban a rajongók igencsak csalódottak lesznek a rendkívül kevés feszültséggel ellátott játékmenetben.
Jó napot, szeretne-e beszélni urunkról és megmentőnkről, Sanguiniusról? ... Nem.
Hogyan próbálja ezt ellensúlyozni a játék? Egy színes karakterrostával (8 szereplő közül fogunk tudni válogatni), sok fegyverrel, melyet sűrűn kell váltogatnunk, ugyanis a kedvenc mordályunkhoz megfelelő töltényfajtát nem mindig fogunk találni, egy kártyarendszerrel, több játékmóddal, fejlesztési lehetőségekkel és PvP-vel.
A technikai hibákat inkább nem veszem "tuningelemként", ugyanis hiába voltak jelen (az egyik tesztnap állandó fagyásokkal volt tarkítva), biztos vagyok benne, hogy ezeket már a nyílt bétára ki fogják javítani. Hisz ez mégsem a Fallout 76, ugye?
Lássuk a kártyázós részt elsőnek, ugyanis ezzel mindenhol találkozni fogunk, legyen szó a sztori mód fejezeteiről, vagy a más játékosok elleni mókáról. A játékmód kiválasztása előtt érdemes összeállítani a kezdő lapokból egy paklit, melyet aztán kiegészíthetünk, ahogy szert teszünk újabb kártyákra.
Ilyen helyeken nevetségesen könnyű bedarálni a hordákat.
Minden pálya megkezdése előtt kapunk egy választási lehetőséget, hogy melyik lap hatásával szeretnénk magunkat és/vagy csapatunkat erősíteni. Ez akkor érdekes, mikor ismerősökkel együtt tervezünk hentelni, mely során egymás erősségeire és gyengeségeire óhajtunk építeni.
Ezeken kívül kapunk egy véletlenszerű "Corruption" lapot is. Ez egy feladatot ad nekünk a pálya erejéig, melyet ha sikerül teljesíteni, akkor plusz zsákmány üti a mancsunkat. Jó kis addíció, mely tud némi extra kihívást is tenni a játékmenetbe.
Botokkal és idegenekkel mondjuk annyira nem érdekes ez sem, ugyanis az előbbi által vezérelt szereplők mindvégig követni fognak minket, az utóbbiakkal pedig nem lehet veszekedni. Nekem sokkal jobban tetszett, ha tudtam azon bolonddal kiabálni, aki tíz percig győzködte a többi hülyét (minket), hogy igenis zsákutcában vagyunk, mielőtt rájöttünk volna, hogy az általa említett zárt ajtó igenis nyitható.
Minden futam előtt ki lehet választani valami bónuszt adó kártyát.
A PvP más tészta. Ez már egy fokkal jobban hozza a klasszikus játékmenetet, intenzitás szempontjából. Itt két csapat egymást váltva lesz a Tisztítókkal, illetve a fertőzöttekkel. A fertőzött csapat speciális zombikat irányít, és próbálja meg lecsapni a Tisztítókat. Ha meghalnak a rosszak, akkor némi idő után újraéledhetnek, miközben egyre nagyobb zombihordák szakadnak a lövöldözőkre.
Miután sikerült elpusztítani az embereket, a csapatok helyet cserélnek, és az új Tisztítócsapatnak tovább életben kell maradni a győzelemért. Egyszerű, de működik, annak ellenére, hogy a zombik oldala kissé primitívnek, kicsi-a-rakás-nak érződik. Itt nem a kampányból megismert pályákat, hanem kisebb arénákat fogunk kapni.
A prezentáció kellemes, bár - egyelőre - nem a legszebb. A vérfürdő látványos, a szereplőkön hamar meglátszik, hogy jól végezték-e a munkájukat, azonban mindent összevetve nincs meg a Back 4 Blood-ban az, amit egy, a témában ilyen nagy múlttal rendelkező fejlesztőcsapatnak hoznia kellene. Félreértés ne essék, nem egy rossz játékkal van dolgunk, csupán egy kissé csalódottak vagyunk. Sokkal több potenciál van benne, mint amit most láthattunk, és csak remélni tudom, hogy a végső produktum távol fog állni a jelenlegi állapottól.
