A legviccesebb az egészben az, hogy tulajdonképp bejött ez az ötlet. Ami először csak egy valószínűleg nagyon vicces belsős poénnak, ha szakmaibban szeretnék fogalmazni, spinoffnak indult, az mára eljutott oda, hogy komoly(talan) rajongótáborral rendelkezik és a játékosok egyszerűen imádják a különféle csoszogó dögöket sniperrel levadászni.
A megszokott séma az, hogy először kihoznak egy "rendes" SE részt, utána pedig megkezdődik a munka az alternatív valóságot bemutató társával. Miután a negyedik iteráció már lassan három éve elérhető, így elérkezett az idő a szintén ezt a számot mutató Zombie Army epizódhoz is, ami a hangzatos Dead War alcímet kapta a keresztségben. Nyomjuk is padlóig a gázt és merüljünk szügyig a szennyben és mocsokban!
Az értékelést nem szoktam előre hozni túl sokszor, de most egy aspektust mindenképp meg kell említenem. Ahhoz, hogy ezt a játékot helyén tudd kezelni, mindenképpen kedvelned kell a "trash" filmeket, dolgokat. Nehéz ezt a kifejezést pontosan megmagyarázni, de leginkább a bűnös élvezet az, ami a legjobban kifejezi. Ha ismered Uwe Boll remekműveit például, akkor pontosan tudod, mire gondolok. Valami annyira rossz, hogy az már-már szórakoztatóan jó.
És igen, ebbe a kategóriába tartozik tesztalanyunk is, mert olyan dolgok vannak benne, hogy a hajam ketté áll tőle, ugyanakkor a rettentő mennyiségű szekunder szégyenérzet mellett néha egészen önfeledten tudtam élvezni a hentelést. Történetünk (mert ilyen is van ám) a Második Világháború végén kezdődik. Hitlert már legyőzték, ám ő pokoli erejét kihasználva megidézte a halottakat, hogy egy iszonytató világot hozzanak el.
Mesterkedése majdnem sikerrel jár, de néhány hős segítségével az ellenállás talpon marad és megfogadják, hogy számolatlan mennyiségű töltény segítségével visszafoglalják a planétát. Innentől már miénk az irányítás, hogy a Doom legszebb pillanataira emlékeztető módon visszarugdossuk a pokolba a túlvilági, orvosi szakszóval élve kissé alultáplált német legényeket.
Új játék indításánál túlzottan sok lehetőség nem áll rendelkezésünkre. Teljesíthetünk napi kihívásokat, esetleg rámozdulhatunk a horda módra, de a leginkább érdekes a kampány lesz. Ez magába foglalja az offline/online multiplayert, mert az intervebz segítségével egyszerre négyen is irthatjuk a rosszarcúakat, de természetesen a fejlesztők gondoltak a remete gémerekre is, így az egészet le tudjuk tolni egymagunk, ha arról van szó. Összesen kilenc fejezetet kapunk, nagyjából három-négy szakaszra felosztva.
Főleg Olaszországban tevékenykedünk, de a pályákra majd később visszatérek még. Ha játszottál bármelyik korábbi epizóddal, akkor az alapokat ismered, de itt most egy picit belenyúltak a mechanikába. Miről is szól tulajdonképpen ez az egész? Emberünkkel megérkezünk az adott szintre és el kell jutnunk A-ból B-be miközben élőhalottak seregeit mészároljuk le a lehető legváltozatosabb és szórakoztatóbb módon.
Mindenekelőtt azonban a négy elérhető szereplő közül ki kell választanunk a nekünk leginkább szimpatikusat aki az egész kaland folyamán velünk lesz. Összesen három fegyvertípus lehet nálunk egyszerre. Az elsődleges mordályok kivétel nélkül mesterlövész puskák. A másodlagosak lehetnek shotgunok és géppityuk, míg az oldalunkra felcsatolható nyilván pisztoly lesz.
Túl nagy választék nincsen, de szerintem mindenki megtalálja a számítását. Ha ezzel megvagyunk, kioszthatunk egy tonnányi perket, aktív meg passzív képességet, sőt, extra tárgyakat is magunkkal cipelhetünk. Persze a fentiek közül semmi sem lesz aktív kezdetekkor, hiszen szintekhez vannak kötve a slotok, amiben elhelyezhetjük őket. A legfontosabb játékmechanikai elem, ami ezt elősegíti, az a kombó méter. Ez azt mutatja meg, hogy láncban mennyi csoszogó izét küldtünk vissza, ahonnan jött. Értelemszerűen minél tovább húzzuk ezt, annál kövérebb pontszám és ezzel együtt tapasztalati pont üti markunkat.
Nyilvánvalóan halálosztó alkalmatosságaink is rommá tunningolhatóak, persze ha elértük a megfelelő szintet, valamint felszedtük a pályákon található bigyót hozzájuk. Így tudunk a mesterlövész flintából robbanó töltényeket kilőni, pisztolyunk segítségével begyújtani az arra fogékonyakat, vagy isteni áldást osztani a Thompsonból. Nem vicc, tényleg van ilyen.
Ez csak pár példa, ha felsorolnám az összes variációs lehetőséget, kifogynék a papírból. De további lehetőségeink is vannak, hiszen gránátokat, aknákat is felszedhetünk, sőt, a szekvenciákon elhelyezett, teljesen beteg csapdákat úgyszintén aktiválhatjuk. Egy szakasz akkor ér véget, ha eljutunk egy pihenési pontra, ahol feltölthetjük készleteinket, esetleg meghallgatjuk a sztorit előrébb görgető párbeszédeket.
Persze ez az egész semmit sem érne, ha nem lenne szórakoztató a játékmenet. Egészen király az, ahogyan rendet vágunk a hullák tengerén! Nyilván agyatlanul támadnak ránk, tömegesen, üvöltözve, hörögve és rikoltva, mi pedig fejeket robbantunk szét, sorokat kaszálunk le, gránátot hajítunk a tömegbe, esetleg heréket lövünk szét - ez utóbbit a továbbra is látványos killcam emeli csúcsra.
Ahogy haladunk előre, úgy nehezedik természetesen a játék, mert megérkeznek a keményebb dögök: az alap zámbókon kívül lesznek korabeli nehézpáncélt viselők, lángszórósok, gépágyút cipelők, savat köpködők, teleportáló mesterlövészek, gránátot dobálók és ezernyi egyéb rusnyaság. Ahogy említettem, egyedül sem rossz móka, de igazán társakkal élvezhető. Ha esetleg barátaink túlzottan igényesek lennének és nem szeretnének elmerülni egy ilyen mocskos élvezetben, akkor neten bármikor csatlakozhatunk emberkékhez, akik nem annyira finnyásak.
A netkapcsolat amúgy határeset volt, de pont a cikk írásának pillanatában jött ki az 1.03-as patch, ami a log alapján ezen javít. Reméljük, igaza van. Szóval eddig egészen kellemesnek tűnik az alkotás (és amúgy az is), de ettől függetlenül néhány egészen rusnya hibával érkezett, amikről mindenképpen szót kell ejteni.
A legelső ilyen a külcsín. Noha azt nem lehet elvitatni anyagunktól, hogy stílusos, mert a rothadást, pusztítást és mérhetetlent vérontást remekül ábrázolja (a zombi cápa elképesztően beteg és király!), de ettől függetlenül nem valami szép. Nagyjából a generáció elejét idézi, ami bő hat évvel ezelőtt volt, ugye.
Emellett szereplőink irányítása, valamint animációja is eléggé bénácska. Meglehetősen vicces, korcsolyázó mozdulatokkal tudunk közlekedni, plusz néha elég lassan reagál a fordulásokra. A pályadesign kellően változatos, hiszen megfordulunk majd bunkerekben, vonatállomáson, erdőben, állatkertben, Velencében és egy csomó másik helyen.
Ugyanakkor kaptunk egy elég durva cső érzetet, tulajdonképpen zéró mellékes kitérő lehetőségével - ha esetleg mégis fel tudunk menni egy ház második emeletére, akkor ott garantáltan valami titkos dolgot fogunk találni. Feladataink is eléggé egyszerűek: vagy ki kell nyírni mindenkit, vagy megnyomni néhány kapcsolót és utána kitartani bizonyos ideig. Felvehetünk extra képregényeket, valamint leveleket, amik picit elmélyítik az eseményeket, de ez a maximum.
Zeneileg sem túl nagy eresztés a cím. Egyetlen jópofa ötletet lehet felfedezi benne, ami mondjuk eléggé vérfagyasztóra sikerült. Ha megállítjuk a játékot, akkor a joystick hangszórójából (PS4-en) egy eléggé kísérteties hang fog játszani hívni minket, vagy megkérdezni, hogy vagyunk. Szerencsétlen menyasszonyom vacsora közben majdnem infarktust kapott emiatt.
Amennyiben kedveltet az előző epizódokat, vagy rabja vagy ennek a trash stílusnak, esetleg összeálltok négyen, akiket érdekel, akkor mindenképpen szerezzétek be a Dead Army 4-et. Nyilván ne várjatok tőle sokat, de a kampány bő tíz órája, valamint a horda mód simán le fog kötni titeket. Ha nem éled ezt a műfajt, akkor nyugodtan vonj le négy-öt pontot a végeredményből, mert ez nem a Te játékod lett.
Zombie Army 4: Dead War / Tesztplatform: PlayStation 4
egynek jó...- Stílus: Akció
- Megjelenés: 2020. február 04.
- Ár: 13.580 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Remekül lehet benne zombikat gyilkolni
- Ha kedveled a trash dolgokat, roppant szórakoztató
- Lehet négyen is játszani
- Finoman szólva sem túl szép
- Nagyon fura karakter animációk
- Nem túl stabil netkód
- Túlzottan cső szakaszok
- Kevés játékmód