Yooka-Laylee teszt

2017. április 05.
70.3431
adriano profilja, adatai
adriano
Vannak játékok, amelyekre egyszerűen nem lehet haragudni, hiszen annyira kedvesek, aranyosak, viccesek vagy éppen csak érezni rajtuk a lelkesedést, amivel készítették őket. Jelen tesztünk alanya, a Playtonic műhelyében összekalapált Yooka-Laylee pontosan ilyen, de nem eszik annyira forrón a kását, nézzük mire is alapozom ezt a kijelentést.


Egy jó platformer manapság már igen ritka madárnak számít, pedig igény lenne rá - gondoljunk csak például a fiatalabb PS4-felhasználókra, számukra kifejezetten az ilyesfajta gamerkedés ajánlott, de nekünk idősebbeknek sem kell folyton-folyvást a vérben gázolnunk vagy hadseregeket irányítánunk. Ha egy kicsit infantilisabbak vagyunk, vagy a bennünk élő gyermeknek akarunk kedvezni, akkor bizony jó helyen keresgélünk, ha erre a stuffa tesszük le a voksunkat.

Ki is valójában Yooka és Laylee, a játék címszereplői? Yooka valamiféle gyík (nehéz megállni, hogy írjak valami rendkívül gyenge gyíkarcos poént, de valahogy kibírom), kicsit dínószerű, kedves, helyes, rajzfilmbe illő, akárcsak barátja, Laylee, aki denevér mivolta ellenére szintén elég aranyosra sikerült. Laylee mindig Yooka fején foglal helyet, onnan szemléli a színes világot és a partra vetett hajóroncsot, amelyen éldegélnek.

Nem tévedés, mi vagyunk itt a hősök!

Nem tévedés, mi vagyunk itt a hősök!


A játék azonban nem velük indít, hanem a főgonosszal, aki külseje alapján alighanem Gru és a Danny De Vito-féle pingvinember keresztezéséből született, segítőtársa és alvezére pedig egy korlátozott mozgású, ámde annál okosabb kacsa-a karakterekből azt hiszem egyből leszűrhető, hogy milyen vonalon fog elindulni a játék, igyekszenek animációs film-hangulatot teremteni nekünk.

A csúnya bácsiról kiderül, hogy égre-földre keres egy bizonyos könyvet, ennek megtalálása érdekében pedig a világ összes könyvét hajlamos egy hatalmas szerkezet segítségével összeszipkázni, az egyik elszipkázott könyv pedig nem máshonnan származik, mint... Dobpergés... Yooka és Laylee hajójáról. Kis barátaink nem adják olyan könnyen az olvasnivalót, felkerekednek hát, hogy visszaszerezzék azt.

Ez itt a kert.

Ez itt a kert.


Abban a pillanatban, ahogy elindulunk, fel is tárul előttünk a vidám, rajzfilmszerű világ, és lassanként találkozunk néhánnyal a játék legjobb "részei" közül - ezek maguk a szereplők. Úton-útfélen viccesebbnél viccesebb karakterekbe botlunk, akik közül sokan meglepően jól kitaláltak, és a lehetőségekhez képest jól ki is dolgozták őket a fejlesztők.

Az egyik kedvencem rögtön az első, ő egy pitiáner módon üzletelő kígyó, akit nem zavar a "kígyósága", bátran felveszi a kétszárú nadrágot, és mindenki által jól ismert stílusban igyekszik boldog-boldogtalant meggyőzni arról, hogy az ő portékája a legolcsóbb, legjobb (és persze nem is lopott, ami a legfontosabb információ, mint azt Radics Peti óta bizonyára sokan tudják). Ő egyébként visszatérő szereplő, tőle vehetünk kalandjaink során különféle képességeket.

De mit keres itt a csillagkapu?

De mit keres itt a csillagkapu?


Ezekre a pénzt aranyszínű tollak jelentik, amelyek jól bevált platformeres módszerrel élve a levegőben lebegnek, onnan szedegethetjük le őket. A megvásárolt képességeket nagyon könnyen hívhatjuk elő, faék egyszerűségű kombókkal, itt gondoltak tehát a fiatalabb játékosokra. Hasonlóképpen vagyunk az egészségpontjainkkal is, mint a pénzünkkel, csak ezek tollak helyett lepkék, amelyeket Yooka hosszú nyelvével béka módjára kapkod be. Ez utóbbi bizonyítja, hogy Yooka nagy valószínűséggel nem egy létező gyíkfajt képvisel, de ne menjünk át SZTK-szemüveges biológia-professzorba, főleg ne egy ilyen stílusú játéknál.

További gyűjtendő tárgyakat képeznek az úgynevezett "oldalkák" (pagie), amelyek nevükhöz hűen szó szerint könyvoldalak, szétszóródott darabkái annak a már emlegetett könyvnek, amely számunkra és az ellen számára is egyaránt fontos. Ők sem pusztán egyszerű lapok azonban, nekik mosolygós arcuk van és meg is szólalnak, tehát még ez is illeszkedik a játék ? jó értelemben vett - gyerekes hangvételébe.

Jó a buli, csak sok itt a k... ellemetlen alak.

Jó a buli, csak sok itt a k... ellemetlen alak.


Fontos szerepük is van ezeknek a lapocskáknak, hiszen őket gyűjtögetve nyerhetünk bebocsátást a játék különféle világaiba, vagy éppen bővíthetjük tovább azokat. Rendszerint nem csak úgy hevernek eldobva, hanem meg kell küzdenünk értük valamilyen versenyen, logikai feladványon vagy ügyességi feladaton keresztül.

Nagyon tetszett továbbá, hogy a karakterek tisztában vannak azzal, hogy egy játék szereplői. Ez sokszor megnyilvánul, legtöbször a kis denevér, Laylee szarkasztikus beszólásai révén, külön ízt adnak hozzá ezek is a cucchoz az idősebbek számára is, néhol egészen jókat lehet mosolyogni rajtuk.

Ilyen kaliberű híróknak a jég sem akadály!

Ilyen kaliberű híróknak a jég sem akadály!


Komolyabb probléma a hangokkal sincs, a zene pontosan olyan, amilyet magunk elé képzelünk, ha egy ilyen platformerre gondolunk, az ellenben kevésbé elegáns, hogy valódi szinkront nem mondtak fel a programhoz: mindenki csak dünnyög maga elé, ez egy kicsit furán hat az elején, de azért meg lehet szokni.

Említést érdemel még, hogy van élet a fősztorin kívül is, pár minijáték formájában, amelyek multiban is tolhatók-igaz, ezek legtöbbször sajnos nem túl érdekesek, ki lehet próbálni őket, de pillanatokon belül unalomba fulladnak. Ezeket nyugodtan kihagyhatták volna a játékból, nyugodt szívvel mondhatom, hogy senkinek sem hiányoznának.

Nem tudom mi folyik itt, de talán jobb, ha lelépünk.

Nem tudom mi folyik itt, de talán jobb, ha lelépünk.


Egészen élvezhető kis játék lett tehát a Yooka-Laylee, ha fel szeretnénk ébreszteni a bennünk rejlő gyermeket, vagy éppen imádjuk a Pixar animációs filmjeit és kontrollert ragadva is hasonló hangulatra vágyunk, akkor ez lehet a nekünk való vétel. Tényleg hiánypótló darab, ma már kevés ilyen van, és valóban szinte árad belőle a lelkesedés, amellyel készült.

Ha a leírtak alapján érdekel a dolog, próbáljátok ki, ha kicsit lemegy az ára, akkor simán megérheti - igaz, szigorúan a stílus kedvelői számára.

Yooka-Laylee teszt / Tesztplatform: PlayStation 4

egynek jó...
  • Stílus: platformer
  • Megjelenés: 2017. április 11.
  • Ár: 10.490 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • Kedves, aranyos karakterek
  • Mesefilmes hangulat, a jobbik fajtából
  • Bejárható nyílt világok
  • Közepes grafika
  • Bugyuta multi
  • Szinkron hiánya
  • Hang
    6
  • Grafika
    6
  • Játszhatóság
    7
  • Hangulat
    8
6.8
7 hozzászólás

Direktor

1 hónapja, 3 hete és 3 napja

Bizony meg kell becsülni a jó platformert. Manapság ritka mint a fehér holló. Legalábbis az ilyen jóféle.

válasz erre

Hentes

1 hónapja, 3 hete és 3 napja

De jó játék lehet! Remélem mielőbb lesz PS Plusban, onnan behúznám. Vagy valami jó akcióban...

válasz erre

VaPe

1 hónapja, 3 hete és 3 napja

Ez tényleg hiánypótlónak tűnik! Régi ps2-es élményeim jutnak róla eszembe.

válasz erre

totyak

1 hónapja, 3 hete és 3 napja

Nekem eddig is nyilvánval volt, hogy ezt a játékot nem szabad kihagyni. Nem kötözködésképpen írom, de a pontozását nem értem. Gyakorlatilag alig van negatívum felsorolva, amik vannak, nekem azok is úgy tűnnek, hogy csak azért lettek megemlítve, hogy a mínusz oszlopba is kerüljön valami.

válasz erre

nefaria

1 hónapja, 3 hete és 3 napja

Switchen mega varnish kell rá sajnos, de most már még jobban várom!

válasz erre

fighterlaci

1 hónapja, 3 hete és 3 napja

Eddig is nagyon tetszett, de most véglegesen eldöntöttem, kell.

válasz erre

Patrik94

1 hónapja, 3 hete és 3 napja

Nagyszerű játéknak tűnik!

válasz erre
Yooka-Laylee
10.490 Ft-tól
kövesd a játékot!

 
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

Laci721 profiljaRyutheStaR profiljatotyak profilja