A "trailer"-ekből nyilvánvalónak kellett volna lennie, hogy nem egy hétköznapi, űrlény irtós játékkal van dolgunk; az új XCOM egy SWAT szerű, rajtaütéses, terrorelhárító csapatról fog szólni, a Chimera Squad-ról. A kiméra, mint tudjuk, egy mitológiai lény: egy oroszlán, egy kecske és egy kígyó keverékeként van legtöbb helyen ábrázolva, így nem lesz meglepő, ha a szóban forgó csapat is sokszínű, illetve sokoldalú, több értelemben is.
A történet a második XCOM után játszódik néhány évvel, a City 31-ban, mely egy kísérleti város, ahol űrlények, hibridek és emberek élnek együtt látszólagos harmóniában. Azonban, mikor a város polgármesterét terrortámadás közben megölik, és a Chimera Squad nekiesik felgöngyölni az ügyet, kiderül, hogy rengeteg sötét folt piszkítja be az elsőre utópikusnak festő várost.
A játék, jó XCOM-hoz méltóan, két részre van osztva: bázismenedzselés és missziózás. A csapat szorosan együtt dolgozik a 31-es város rendészetével a pánik és az anarchia megfékezésére, de nem lehet mindenhol ott. Kilenc negyedből áll a "kísérleti" település és általában kettő-három részre kapunk küldetéseket egyszerre, így mindig jól át kell gondolni, melyik negyedbe küldjük a csapatot.
Négyféle feladattípussal fogunk találkozni a stratégiai térképen. A lila missziók a történetet viszik előre, bár ezekre gyakorta napokat kell várni, hogy elérhetőek legyenek. A sárgák mellékfeladatok, melyek nem kötelezőek, de általában pánikcsökkentéssel járnak, egyéb kiegészítő jutalmak mellett. A pirosak vészhelyzeti küldetések; ilyenkor anarchia van, és be kell avatkozni, mert civil életek forognak kockán.
Végül, de nem utolsósorban, a kék feladatok nyomozásos felkérések a rendőrségtől. Az ide küldött ügynökökkel nem kell akcióznunk, így effektíve ingyen kapunk jutalmakat, és halad tovább egy napot a játékidő. Bármely feladat elvégzése után kaphatunk információt (Intel), pénzt, Ellerium-ot, különféle felszereléseket, helyi, vagy "globális" pánikcsökkenést, illetve "Field Team"-eket.
Az XCOM első részéhez hasonló pánikrendszer van, csupán a város negyedeire, és az egész városra bontva. A nem teljesített küldetések után emelkedik a zavargások szintje az ahhoz tartozó kerületben, így akarva akaratlan, előbb utóbb az egyik régióban megtelik a pánik mérce. Minden egyes kerület teli mércéje után nő eggyel a város anarchia csíkja is; ha ez is megtelik, akkor véget ér a játék. Mindkét mércetípust missziókkal, "Spec Ops" feladatokkal, "Field Team" megbízásokkal és nyomozások sikeres lezárásával tudjuk csökkenteni.
A "Field Team"-ek a kerületekhez kirendelt csapatok, melyeket "Intel" költésével tudunk berendelni és fejleszteni. Hetente termelnek a három "nyersanyagból" egyet, és a negyedben meghirdetett missziók után plusz jutalmat adnak, ha az ottani csapat második szintű már. "Field Team"-jeink mennyiségétől és szintjétől függően négy parancsot adhatunk ki nekik, melyekkel meg tudjuk fékezni a zavargásokat, illetve extra jutalmakat csikarhatunk ki a kék feladatokból.
A nagytérképtől elszakadva az ügynökeinkre esik a szemünk. Egy végigjátszás során maximum nyolc emberre tehetünk szert, kikből a kezdő négy állandó. Időközönként választhatunk három felajánlott ügynökből egyet, és általuk tehetjük igazán egyedivé csapatfelállásunkat. Ám a kommandósok nem csak vészhelyzetekben állják meg a helyüket, hanem a műhelyben, speciális megbízásoknál és az edzőteremben is.
Ha épp nincsenek a küldetésekre járó kvartettben, akkor embereinket elküldhetjük a "Spec Ops" feladatok egyikére, melyek néhány napig tartanak és biztos nyersanyaggal, illetve eredményekkel járnak. Tehát Ellerium, információ és pénz mellett zavargáscsökkentést, ingyen "Field Team"-eket, vagy a feketepiacon kedvezményeket is lehet kapni.
Az edzőteremben az ügynökök előléptetési szintjeitől függően nyílnak meg edzéstervek. A mindenkinek elérhető alap adó kondi mellett (+2 HP) individuális képzések is vannak, melyek segítségével egyedi képességekre is szert tehetnek embereink, mint például a visszatámadás, a jobb kitérés, vagy a gyorsabb mozgás. Aki pedig a sok haddelhadd miatt heget szerzett, annak negatív hatását kikúrálhatja egy rehabilitációs tréninggel.
Csapatunk fejlesztéseit a műhelyben készíthetjük el. Ha ide küldünk egy ügynököt segíteni, akkor ő csökkenti egy kutatás időtartamát. Jobb páncél, hatékonyabb fegyverek, különféle robbanószerek, "Field Team" fejlesztések és még sorolhatnám. Kár, hogy néhány fejlesztés teljesen feleslegesnek érződik, de szerencsére semmit sem kötelező kikutatni, sőt a finálé középszerű eszközökkel is könnyedén teljesíthető.
Ha sikerült befejezni a műhelyben egy projektet, akkor a fegyvertárban tudjuk megvenni az elérhetővé váló újdonságokat. Ám az igazán szaftos cuccok vagy a küldetésekből jövő kiegészítő tárgyjutalmak formájában jönnek, vagy a feketepiacról szedhetőek össze. Feketepiac csupán pár naponta elérhető és legfeljebb három dolgot árul egyszerre, de azok közül néhány elengedhetetlen lesz, kiváltképp az ingyen újratöltést adó kiegészítők.
Apropó újratöltve, az alapvető harcrendszer az előző XCOM játékokból mint régi ismerős köszön vissza, minimális változtatással. Minden a behatolási fázissal nyit, ahol különféle bejáratokhoz oszthatjuk embereinket. Ablakon, ajtón, falon, épp ami elérhető; néhány behatolási ponthoz különleges képesség vagy felszerelés kell, így falon csak a robbanócsomag tud áthatolni, a szellőzőn a kígyólány, a mágneszáras ajtón pedig a hekkerek, illetve a kártyakulcs kiegészítővel felvértezettek.
Minden egyes helyiség kitakarítása után megismétlődik ez a fázis; embereink betörnek egy szobába, terembe, vagy megrohamoznak egy helyszínt. Mind a négy speciális képességet használ és/vagy meghúzzák a ravaszt. Az agresszív állapotú ellenfelek visszalőnek, az éberek fedezékbe bújnak, ám a meglepett rosszak csupán a zaj felé fordulnak, de nem mozdulnak. Szerepjátékos nyelvezettel balsikert dobtak észlelésre.
A harc körökre van osztva, de az előző játékokkal ellenben nem egyszerre jön a csapatunk, hanem a behatolási sorrend szerint fognak elhelyezkedni a sor-táblázaton az ellenséges erőkkel tarkítva. További különbségként megemlíthető a speciális képességek és a gránátok, melyek használata nem (mindig) kerül cselekvéspontba, illetve a "Full Cover" fedezéktípus egy biztos páncélt is ad a mögötte megbúvónak.
Azonban nem feltétlenül az öldöklésen van a hangsúly, hanem az élve elkapáson. Van egy új támadásforma is, a kiütés, mellyel nem halálos sebet tudunk ejteni a célpontokon, akik eszméletüket vesztik ha egy ilyen csapás nyomán nullára csökkenne az életcsíkjuk. Ez azért fontos, mert minden egyes kiütött után 20%-al nő az esélye, hogy 20 "Intel"-t kapjunk, de öt után többet nincs értelme lecsapni, mert a százalék a 100-nál megáll.
Továbbá ügynökeink egy nap alatt gyógyulnak vissza minden sérülésükből, és egyedül hegek maradnak, ha véletlenül földre kerülnének; halál esetén elbukjuk a küldetést és kezdhetjük elölről, vagy a legutóbbi helyiségbe való betöréstől. Ám nem kell rettegni, ha egy misszió közben kilőnék egyik csapattársunk, ugyanis a következő küldetéshelyszínre egy android kerül a helyére (feltéve, ha vettünk egyet), ki ugyan rosszabb, mint bármely kezdő ügynök, de legalább nem három taggal kell folytatnunk a harcot.
A rendszer jól összerakott, bár a megszokottól nem sokkal tér el. Továbbá a mesélt történet sem valami eget rengető sajnos, és a prezentáció sem fog meglepetésekkel szolgálni, csupán kiegészült képregényszerű átvezetőkkel itt-ott. A készítők nem mertek merészet lépni, megmaradtak a biztosnál, így a játék maga is szórakoztató, hozza, amit elvárunk tőle. Például a "bug"-okat is, melyekből meglepően sokkal találkoztam.
Egyik sem volt játéktörő, csak egyszer kellett újraindítanom a programot, így ezek végső soron nem halálosak, ám fáj a szívem, mert nem ez a folytatás, amit igazán vártam. Az utópisztikus, űrlény-ember-hibrid város ötlete mély és elgondolkodtató, ám nehezen hihető, hisz a hozzánk hasonló, minimális eltérésekkel rendelkező társainkat is utáljuk manapság, akkor hogyan tudnánk olyanokkal együtt élni, akik nemrég a vérünket akarták (nem önszántukból, persze) ráadásul jóval eltérőbb a megjelenésük?
A filozófiát félretéve jó játék lett az XCOM: Chimera Squad. Kompetens, de nem mert a bejáratott recepttől messze táncolni. A pénzét teljes mértékben megéri, több végigjátszás is elképzelhető, a toborozható csapattagok változatosságának hála. Egyedi beszélgetéseik még ha legtöbb esetben komolytalanok is, szórakoztatóak, és azért már megéri beizzítani a játékot, hogy láthassuk a Fekete Lagúna Szörnyét; neve Axiom, a Muton kommandós. Engem meg elkapott a Retroshock-os állapot... már megint.