Nagyjából február magasságában hullt le a lepel a Wargaming.net fejlesztőcsapatának legújabb játékáról, avagy a
World of Tanks-ról, amely már akkor egy igazán - jó értelemben vett - pofátlan alkotásként robbant be a köztudatba. Pofátlan volt, mert rögtön az első mozgóképével megmutatta középső ujját a fantasy témájú MMO játékoknak, amelyekből immáron Dunát is lehetne rekeszteni. Nem kizárt, hogy az illetékesek a program nevével -
World of Tanks vs. World of Warcraft ugyebár - jelezni kívánták, hogy nagyon tele van a hócipőjük a fantáziavilág dagadt orkjaival és nyafka tündéreivel, helyettük tehát valami igazán más tematikát és műfajt szeretnének megvalósítani a masszívan többjátékos alkotások tengerén. Így kerülhetett a
World of Tanks középpontjába a második világháború, azon belül pedig a páncélos ütközetek, lévén ezidáig egyetlen komolyabb videojáték sem született még ebben a kooperációban. Ez a merész, szemtelen stílus, illetve a koncepció természetesen azonnal sikeresen elvarázsolt minket, és roppantul örültünk, amikor az illetékesek levele csilingelt a postaládánkban, miszerint várnak minket a zárt bétára, hogy megnézhessük, mit sikerült eddig alkotniuk.
/>
Természetesen nem kellett kétszer mondani, illetve erőszakkal ránk tukmálni a kliens letöltését, szinte rögtön le is rántottuk a drágaságot, és telepítés után már jött is az első kegyelemdöfés, orosz fejlesztő lévén a játék még nem került angolosításra, így minden orosz tudásomat egybegyűjtve, próbáltam először csak kiolvasni a menüpontokat, majd utána lefordítani, hogy mit is szeretne tőlem Ivánka és Bresztyenszky. Sajnos nem lettem okosabb, én ugyanis már egy olyan korszakban nőttem fel, amikor nem kellett oroszt tanulni az iskolában, így az objektív tájékoztatás érdekében gyakran fogom körülírni az alábbiakban a
World of Tanks lehetőségeit, mert bár néhány kattintás után azért lehet tudni mi-micsoda, akadt olyan pontja a menünek, ami lehet, hogy az ötöslottó nyerőszámait takarta, én azonban "fő a békesség" alapon inkább nem ismerkedtem meg vele, hátha még a végén atombombát indítok, de úgy igaziból. Szerencsére a világkatasztrófa nem következett be, a nyelvi korlátok okozta sokk után pedig meglepően kellemes élményekkel fejeztük be néhány nap nyüstölés után a zárt bétát, aminek azért még jócskán voltak hibái.
Mivel azonban ez egy nagyon-nagyon előzetes teszt volt, nyilván nem fogunk abba belekötni, hogy az a fűszál belelógott a harckocsi lánctalpába, vagy ezt a fát sikerült kidöntenünk, azt viszont már nem, hiszen a béta az mégiscsak béta. Lássuk inkább azt, hogy mit szeretne kínálni számunkra a program! Ha elverekedtük magunkat a menüig, akkor rendhagyó módon saját garázsunkban kötünk ki. Rengeteg lehetőségünk lesz itt, az orosz írás miatt a felére sem sikerült fényt derítenem, de annyi szent, hogy a második világháború 1930-as éveitől kezdődően egészen az 1940-es évek végéig bezáróan létezett összes harckocsit kipróbálhatjuk majd - még azokat is, amelyek csak prototípusként léteztek a háború alatt -, már ha sikerül megvásárolnunk ezeket, a játékban ugyanis semmi nem lesz ingyen. Kezdjük azonban az elején. Egyelőre csak a német és a szovjet páncélosok voltak elérhetőek a bétában - örülnénk néhány magyar harckocsi lemintázásának is, így a Turán, a Toldi és a Nimród egyes változatainak -, ám ezek is csak és kizárólag sorrendben lesznek elérhetőek. Indulunk tehát a könnyű tankoktól, harcolunk, megütközünk az ellenfelekkel, krediteket gyűjtünk, amelyekből fejlesztéseket vásárolunk megszeretett gépünkre, vagy feloldjuk a következő páncélost.
Így több ágon ugyan, de szépen lassan elérhetünk minden egyes harckocsit. A szintlépegetések tehát itt érhetők tetten, nem fejlődni fogunk, hanem újabb lánctalpasokat elérni, ami higgyétek el, óriási élmény lesz, hiszen elindulni egy kis, tanknak nehezen nevezhető valamivel, majd idővel hadrendbe állítani egy Tigrist, esetleg egy Párducot, finoman szólva is óriási élmény. Ami azonban ennél is hatalmasabb, hogy ha már megvan szívünk választottja, mondjuk egy Jagdpanther, akkor arra vehetünk újabb lánctalpakat, motort, löveget vagy páncélt, amelyek ugyebár növelik a jármű értékeit, így a csatatéren gyorsabbak és erősebbek leszünk vele. A legjobb az egészben, hogy nem csak magát a tankot formálgathatjuk, hanem annak legénységét is, így képességeik szerint megválogathatjuk a teljes személyzetet, amelyek természetesen újfent nem ingyen elérhető bakák lesznek, olyannyira nem, hogy még egyéni nevük is lesz, sajátos tulajdonságaik mellett. A menüben továbbá lehetőségünk lesz az ütközetek után megrongálódott páncélosunk javítására, sőt, arra is, hogy töltetet vegyünk hozzájuk - egyszerre háromféle lőszertípus lehet nálunk -, hiszen muníció nélkül nehéz lesz lövöldözni.
Maga a játék menete a 15 vs. 15, illetve a 30 vs. 30 tankcsatákra épít, illetve lesz egy módozat, amely tulajdonképpen egy már-már kampánynak is nevezhető, világmegváltásra kiélezett lehetőség. A zárt béta utóbbi kettőbe egyelőre nem engedett bepillantani minket, de nagyon jól szórakoztunk a 15 versus 15 páncélos ütközetek alatt is. Rögtön az első körben kiderült, hogy ki az, aki több napja a szervereken lóg, és ki az, aki csak most érkezett, illetve mennyire ismeri a játékot, hiszen a tapasztalt vén rókák nem hagyják magukat, nagyjából az első tíz köröm azzal telt, hogy az első percben darabjaimra lőttek, majd néztem a csatatér eseményeit. Aztán hamar rájöttem, nem én vagyok béna, átültem ugyanis egy másik páncélosba - történetesen a náciból egy szovjetbe - és lássatok csodát, rögtön az élre kerültem. Mire következtethetünk ebből? Pontosan, az orosz tankok lényegesen erősebbre sikerültek, mint a németek, ami így eléggé sántít, hiszen hiába törekedtek az illetékesek a realitásra, egy T-34-es valamint egy Királytigris összecsapásából a valóságban is gyakrabban került ki utóbbi győztesen. Nyilván ez több mindentől függött, de a játékból származó, megalapozott tapasztalatokra építem most ezt a megállapítást.
Szintén szemet szúrt, hogy a kétszer 15 fős csapat minden esetben vegyes brigád volt, tehát nem a német páncélosok küzdöttek a szovjet harckocsikkal, hanem össze-vissza, ahogy éppen jött. Így megesett például, hogy Tigris ment Tigrisnek, ami enyhén tűnik már most istenkáromlásnak. Ha ez így marad a végleges változatban is, egy óriási mínusz pontot fogunk lekanyarítani a végső pontszámból, ugyanis nekem volt kellemetlen ez a megoldás. Szerencsére más ponton komoly gondokkal nem találkoztam. A tankok mozgása reális volt, és bár a kinézet hagy maga után kívánnivalót, ha mindez így marad sem fogunk parádézni, mert a célnak megfelel. A játékban a lényeg, hogy túléljük az ütközeteket, közben pedig a lehető legtöbb ellenfelet küldjük a mély telepre. Magunkat külső szemlélőként több kameraállásból - közelebbiek és távolabbiak - kémlelhetjük, de van lövegnézet is, amit általában nyilván csak a célzáshoz, illetve a tüzeléshez fogunk használni. Számomra nagyon megnyerő hangokat adtak ki magukból a tonnás monstrumok, és a lövésekben is megfelelő erő volt érezhető, valamint kifejezetten tetszett, hogy páncélosaink több helyen sérülhetnek, ami bár alapkövetelmény ugyan, félő volt, hogy az illetékesek megvalósítják-e.
Így tehát ha szétlövik a lánctalpunkat, egy darabig egy helyben kell lennünk, kitéve magunkat a záporozó lövedékeknek, ugyanígy ha a lövegtornyunk kap komoly találatot, képtelenek leszünk mozgatni egy ideig. A baj ott kezdődik, hogy néhány másodperc után minden visszaáll az eredeti kerékvágásba, így bár sérülésünk nem gyógyul meg - minden páncélosnak saját életereje lesz - annyira megjavul, hogy újra képesek legyünk haladni, vagy mozgatni a löveget. Nekem ez kissé sántított. Szintén a realizmus értékéből von el, hogy a távolban megbújó páncélosokat jelöli a program, vagy körvonalazza őket, vagy csak egy idegesítő színes pöttyel jelzi merre találhatók. Nyilván nehezítette volna a végeredményt - pláne ha már csak páran vannak a hatalmas pályákon - ha elhagynák ezt a lehetőséget, de kitalálhattak volna erre egy másik rendszert is az illetékesek, 15 vs. 15-ös csatákban például 10 páncélosig nem lépne életbe ez a rendszer, így lehetne élni a meglepetés erejével, és igazi taktikákat is meg lehetne lépni, nem csak alkalmazni a megyek amerre látok elvét, így ugyanis a kezdők többsége nagyon nem fog érvényesülni, és a sorozatos kudarcok tudjuk jól mihez vezetnek.
Mivel azonban egyelőre egy nagyon zárt bétáról beszéltünk - amelyet egyébként folyamatosan toldozgattak a programozók - fogjuk fel a fenti negatívumokat amolyan javításra váró hibákként. Akárhány sebből is vérzik ugyanis a
World of Tanks, a végeredmény már most egy nagyon erős jó osztályzatot érdemelne, ha pontoznánk. Ezzel azonban természetesen megvárjuk majd a végleges verziót, amely ősszel kerül beizzításra, tehát még van idejük az illetékeseknek javítani, illetve korrigálni ezeken. Újszerűsége és jónak tűnő fejlődési rendszere, valamint minőségien kivitelezett, és nem utolsó sorban roppant hangulatos összecsapásai - kivéve a csalásokat ugyebár - miatt mindenképpen egy figyelemreméltó alkotás lesz a
World of Tanks, amely üde színfoltja lehet az MMO stílusnak. Aki hiányolt már a piacról egy második világháborús tankcsatákra kiélezett alkotást, itt biztosan meg fogja találni a számításait, persze csak és kizárólag akkor, ha nincsenek magas elvárásai. Minket a zárt béta alatt meggyőzött a program, és nagy-nagy kíváncsisággal várjuk a végleges verziót, ahol már a többi lehetőséget is kipróbálhatjuk, ráadásul végre angolul. Addig is tessék figyelni a
World of Tanks nevet, mert jó lesz ez!
#tv#