Nagyon úgy tűnik, hogy a zombi-apokalipszis még mindig egy érdekes témakör. Nyilván mindnyájunkat foglalkoztatja a kérdés, hogy mi történne, ha a valóságban is kitörne valami hasonló (kivéve minket, játéktesztereket, mert mi tudjuk, hogy úgyis mindenfelé speckó fegyverek meg elsősegély-dobozok lesznek szétdobálva), úgyhogy ha jól megcsinálják, akkor van fantázia még a sokadik feldolgozásban is.
A kulcsszó itt tényleg a minőség, nemrég nálunk is olvashattátok, hogy a Days Gone például milyen ütős kis darab. Most meg itt van ez a World War Z, és hát, hogy is mondjam, zongorázni lehet a különbséget.
Klasszikus értelemben vett történetről nem igazán beszélhetünk. Kitör a zombijárvány, nekünk pedig túlélők egy kis csoportjának tagjaként kell eljutnunk valamilyen biztonságos helyre, miközben özönlenek az oszladozó ellenfelek. Mindezt négy nagyvárosban, a világ négy egymástól távoli pontján kell megtennünk, természetesen minden helyszínen egy másik csoporttal. Lényegében egy teljesen faék egyszerűségű co-op shooter a darab, és semmi több.
Összesen tizenegy küldetés áll rendelkezésünkre, ami nem túl sok, viszont legalább teljesen egyforma mindegyik. Megyünk előre, apróbb feladatokat oldunk meg, de mindenekelőtt halomra lőjük a zombik hordáit. Az összes pályán, sőt, némelyiken többször is látni fogunk a képernyőn egyszerre hatalmas mennyiségű ellenfelet, ahogy óriási kupacokban özönlenek felénk, vagy szinte hegyeket képezve falakat akarnak megmászni. Ezek a részek tényleg látványosak, és főleg elsőre a leghangulatosabb részei a játéknak, az egyetlen baj az, hogy kicsit túl sokat látunk ilyet ahhoz, hogy lázba hozzon.
Valamennyire menti a helyzetet, hogy a különböző helyszínek legalább némileg, de tényleg csak némileg eltérő játékstílust követelnek meg. Egy oroszországi múzeumban mégiscsak kicsit mások a körülmények, mint mondjuk egy amerikai metróban vagy egy japán kikötőben. Akad persze sok-sok közös dolog is. Gyakran előfordul például, hogy csak vissza kell vernünk a zombitömeget, tehát még mozognunk sem kell túl sokat, csak lőni mindenre, ami szembejön.
A legtöbb úgymond normális, mezei zombi nem jelent komolyabb veszélyt ránk, viszont van közöttük néhány különlegesebb egyed is. Ott van például a Screamer, aki visításával magához csalogatja a többi csoszogó izét, az ő leszedése tehát prioritás. Igaz, ha ő nem óbégatna, akkor is ugyanúgy jönnének, de a fejlesztők láthatóan nem foglalkoztak túl sokat ilyen apróságokkal. Másik "kedvenc" még a Bull, ő hozzánk rohan és földhöz csapkod, amíg egy társunk el nem intézi. Nem sorolom el az összeset, van belőlük egy pár, de összességében egyiket sem túl nagy kihívás megfektetni.
Minden kampány tartalmaz legalább egy olyan küldetést, amelyben nem csupán az a feladat, hogy szétlőjük a felénk közeledőket. New York alagútrendszerében például egy kulcsot kell keresgélnünk, miközben árad ránk a mérges gáz, Oroszországban kapcsolók segítségével nyitunk meg menekülési útvonalakat és hasonlók. Nyilván ezek is abba a kategóriába tartoznak, amelyiket már ezerszer lezongoráztuk korábbi játékokban is, de a maguk agyhalott módján mégis izgalmasak és feldobják a lövöldözést.
A fókusz teljesen egyértelműen a co-op részen van. Minden, amit látunk és tapasztalunk, nagyban hasonlít a Left 4 Dead-re, mindezt teljesen szándékosan és bevallottan. A Valve shootere óta ugyebár már közel egy évtized eltelt, a World War Z pedig hellyel-közzel be is tölti azt az űrt. A gond csak annyi, hogy a 2019-es megjelenés ellenére minden ízében úgy érződik, mintha újra egy tízéves stuffal játszanánk.
Ezen a benyomáson a hangok sem segítenek sokat, minden téren komoly hiányosságok vannak, kezdve az unott szinkronhangoktól a gagyi zenéken át egészen a tipikus low-budget fegyverzajokig. A társaink mesterséges intelligenciája (ha egyedül játszunk) működése ugyanígy ráerősít minderre, mert hiába használják egész hatékonyan a fegyverüket, ha ugyanakkor meg többnyire lecövekelnek egy adott helyen, persze úgy, hogy lehetőleg útban legyenek.
Barátokkal játszva persze eltűnnek az AI-problémák, és ilyenkor jön ki igazán, hogy alapjában véve nem is annyira rossz játék ez a World War Z. A legnagyobb előnye, hogy nem veszi komolyan magát, és egy pillanatig sem akar többnek látszani annál, mint ami: egy agyatlan zombis co-op shooter, ami elé bármikor leülhettek pár haverral anélkül, hogy előtte hosszasan magyarázni kellene a hogyanokat és a miérteket. A káosz sokszor élvezetes, a hatalmas zombihordák látványosak, és igazából ennyi az egész.
Némi variációs lehetőséget a karakterek is adnak, mivel kis csapatunk tagjai mind más és más harcstílusban jeleskednek. Ötféle kasztba sorolhatjuk őket, ezek becsületes neve a Gunslinger, az Exterminator, a Slasher, a Fixer és a Medic. A küldetések között megéri váltogatni is őket, ugyanis különböző skillekkel is felruházhatjuk őket az idő előrehaladtával.
Ha mindig csak a jó csajjal megyünk, a többieket meg hagyjuk főni a levükben, akkor ők értelemszerűen sokkal fejletlenebbek maradnak a kelleténél. Való igaz, ez játék közben csak magasabb nehézségi fokozatokon észrevehető, de azért jó, ha tudtok róla. Elméletileg aprólékosabb lesz a harcrendszer, több képességünk lesz, stb., stb., de ahogy én láttam, mindig is agyeldobós marad a cucc, bármit is csinálunk a fejlődési fákon.
A játékidő meglepően karcsúra sikeredett, hat óra alatt kényelmes nyugdíjas tempóban is kivégezhető az egész kampány tokkal-vonóval. Ahogy már említettem, a fejlődési rendszer messze nem (sem) visz bele annyi pluszt, hogy akár csak másodjára is nekiálljunk, úgyhogy igazából ennyi az annyi, és kész. A fejlesztő Sabre Interactive állítólag már dolgozgat DLC-ken, amelyek főleg új helyszíneket fognak tartalmazni, de nem vagyok benne biztos, hogy szívesen ülnék vissza ez elé, még akkor sem, ha látom pozitívumait.
Egy-két játékmód is bőven elfért volna még a csomagban, mert így valahogy tényleg egy kicsit túl kevésnek és félkésznek érződik az egész. Tényleg megvannak a jó pillanatai, és aki szereti az ilyen kaotikus akciójátékokat, annak csapatban játszva tényleg megérhet egy próbát. Káosz ugyanis lesz bőven, olyannyira, hogy program konkrétan érdemként kezeli, ha az egész küldetés során egyszer sem találjuk el valamelyik csapattársunkat-azt hiszem, ez sok mindent elmond.
Nagyon szkeptikusan ültem le a World War Z elé, egyáltalán semmi élvezhetőt nem vártam tőle, talán pont ez az oka annak, hogy a végén szinte már kellemesen csalódtam benne. Szó sincs arról, hogy játszhatatlan lenne, vagy idegesítő, vagy bármi hasonló, csak egyszerűen borzasztóan középszerű.
Tíz évvel ezelőtt könnyen lehet, hogy nagy siker lehetett volna belőle, mostanra viszont már kívül-belül teljesen elavult, és sok vetélytársa van a piacon, amelyek bármilyen téren kenterbe verik. Mindezek ellenére azt mondom, hogy ha vallásosan imádod a zombi-shooterekért és már kipörgetted a Days Gone-t, akkor nézz rá nyugodtan... más esetben nyugodtan kihagyhatod.
World War Z / Tesztplatform: PlayStation 4
egynek jó...- Stílus: Akció
- Megjelenés: 2019. április 16.
- Ár: 10.799 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Látványos zombiseregek
- Teljesen szimpla játékmenet
- Helyenként tényleg szórakoztató
- Minden téren elavult
- Önismétlő
- Rövid játékidő