Az idő vasfoga nem tudta megrongálni a bejáratott receptet. Körökre osztott kommandós stratégia, szerepjátékos elemekkel, melyhez némi "bázismenedszelés" is hozzájön. Ezen utóbbi természetesen nincs túlbonyolítva, továbbra is a felfedezésen, zsákmányszerzésen, és a kreatív csapatalkotáson van a hangsúly, miközben bejárjuk a havas Colorado Springs környékét, javítva az ottani életszínvonalat.
Mert, ahol van ember, bizony lesznek rosszindulatúak is; banditák, őrült szekták, alvilági vezetők, megkergült robotok és rengeteg más csúnyaság figyeli, hol alakul ki túlságosan is harmonikus rend, hogy aztán bármelyik pillanatban felboríthassa azt. Mondjuk ezt mi is megcselekedhetjük, de akkor nem fognak örülni nekünk a helyiek. Ez viszont fontos, mert ha egy frakció nem szeret minket eléggé, akkor küldetéseket, kedvezményeket és jóindulatot fognak megvonni tőlünk.
Csapatunk maximum hat főből állhat, kikből csupán négyet "gyárthatunk le" bázisunk barakkjában, a maradék kettőnek a narratívához szükséges személynek kell lennie. Így elég szabad kezet kapunk karaktereink összerakásában, bár nem igazán fogunk a kinézetüknek megfelelő portréképet találni a szűkös arzenálban. Ám, ha majd egyszer lehet importálni egyedi képeket, mint a Baldur's Gate-ben, akkor talán...
Embereink sok attribútumból és képzettségből választhatnak, melyekhez "perk"-ek is hozzájönnek egy idő után. Az én csapatom állt egy gépfegyveresből, egy mesterlövészből, egy nehéz ágyúsból, egy ökölvívóból, egy shotgun-osból és egy revolveresből. Szerencsére nem csak a fegyverforgatásra limitálódott a képzettségük: a skacok ezek mellett kiválóan megfeleltek, ha fenyegetőzésre, szívélyes viselkedésre, robotpiszkálásra, avagy zártörésre került sor... többek között.
A gyakori szintlépéseknek hála könnyű egy-egy karaktert specializálni néhány szakértelem terén, így egy színes csapat számára nem lesz semmi akadály kalandozás közben. Sajnos ez nem mondható el az attribútumoknál, ahol mindenkinek az észlelést és az intelligenciát nyomogattam ki első sorban, mivel az előbbi a távolsági harc bármely változatához hasznos, az utóbbi pedig plusz képzettségpontokat ad szintlépéskor.
Persze az erő jó a közelharci emberkéknek, de valamiért az ökölharcosomnak nem adott annyi pluszt, mint reméltem. Ráadásul elég gyenge sebzéspotenciált találtam szegény bokszolóban, így ha mindenképp tankot akarunk építeni, akkor fegyveres közelharcost csináljunk. Ezzel ellentétben az állatszelidítés kiemelt szerepet kapott nálam, ugyanis nem hittem volna, hogy a Monty Python megelevenedik a játékban, de miután nyuszi barátom meglepően erős támadása a sokadik ellent tette a sírba, kénytelen voltam kicsit átgondolni az elkövetkező etetés menetét; dobjam neki a kaját, vagy bottal toljam oda.
A majdhogynem mindenre kiterjedő képzettséglista, többek között, helyet ad a pirítós-javítás képességének is, mely egy hosszan futó egyedi eleme a sorozatnak. Ezek tulajdonképpen speciális ládák, különleges tartalommal, egy dedikált képzettség csíkkal; mert egy ismeretlen dél-amerikai filozófus szerint is a pirítósban van eldugva az élet értelme. Az ezekből kieső kincseknek tűnő tárgyakat nem feltétlenül érdemes eladni, mivel egy részük beváltható bizonyos automatáknál mindenféle mókás bónuszra.
Ezek az extrák permanenst adottságnövelést, felszereléseket, illetve időleges képességeket jelenthetnek. Szükség is lesz rájuk, ugyanis a havas, kietlen környezet meglepő hevességgel áll ellen hódítási terveinknek. Az ellenséges csapatok ijesztő sebzéseket osztanak ki, még a jól felvértezett és páncélozott embereink ellen is, ráadásul a fedezékbe vonulás nem biztos menedék, ugyanis egyszerre akár több lövést is leadhatnak a soron lévő egységek. Hiába 19% a betalálási esély, a kilenc golyóból egy csak landolni fog.
Ám feküdjék is le egy emberünk csatározás közben, újra lehet éleszteni őket egy bizonyos ideig. Ilyenkor folytatják a harcot, csupán állandó sérülést kell elszenvedniük, mint a Dragon Age-ben. Jobb, ha minél több emberünk áll, még ha sérülten is, ugyanis ki kell használni a rengeteg cselekvési lehetőséget. Mozgás, letérdelés, tüzelés, újratöltés, tárgyhasználat, speciális képesség, illetve fegyverképesség használata; ezekből lehet válogatni, csak akció pontból bírjuk. Nem fogjuk (spoiler alert).
A nagytérképen történő vándorlásaink során egy traktort is kapunk útitársként (hisz abban döcögünk), ami külön egységként is funkcionál, ha megtámadnának minket utazás közben. Hamar szétesik, még kiegészítőkkel is, de elég masszív sebzése van. Fejleszteni a főhadiszállásunkon lehet, ahová meghívhatunk különféle embereket dolgozni, így javítva a minőséget, a vásárolható áruk választékát, növelve a kapott árkedvezmény, és akár ingyen össze is varrják katonáinkat.
Fegyverek és páncélok terén ugyancsak nagy a választék, ám gyakorta nem a fegyver erőssége a fontos, hanem a töltény elérhetősége. Nagy pusztításra képes egy rakétavető, de nem túl gyakran találunk hozzá muníciót, ráadásul a boltban vásárolható rakéták eléggé drágák ahhoz képest, hogy csak egyszer használatosak. Ezért is nagyon fontos előre átgondolt csapatkoncepcióval kezdeni a játékot; a nehézfegyveres indulás nem biztos, hogy célra vezető.
Végső soron azonban egy rendkívül szórakoztató játékot kaptunk, tartalmas, érdekes, vicces, egészséges mennyiségű komolytalansággal ellátva, hogy azért a szituációk súlyosságát átérezzük, de csak olyan Marvel-esen (gondolok itt a filmes univerzumra). Kellemes zenei és szinkronos alátámasztás, még ha a grafikai megvalósítás nem is a legjobb. Ám nagyobb baj ennél, hogy a játék igencsak bug-os, illetve a tüzelés logisztikája zavaros.
Ez azt jelenti, hogy például egy gránátot nem lehet csak úgy eldobni; annak valami furcsa útvonalat kell követnie, attól függően, hogy milyen fedezékek vannak elszórva a pályán, és ez gyakorta ellent mond a fizikának és a józan észnek. A fegyverek lövési távolsága is eléggé furcsa, de az legalább konzisztens, még, ha annyira nem is reális a revolver pár méteres lő távja.
A bug meg bug: egy két szobával arrébb lévő ládára kattintva elakad a karakterem valamiben, de a láda ettől függetlenül kinyílik, de az is előfordult, hogy egy kaput akkor is szenvedősen tudtam kinyitni, mikor az egész csapatom konkrétan rajta állt; és ez csak a kezdet. Nagytérképről visszamaradt feliratok rondíthatják a pályákat, karakterek mozgás-animáció nélkül csúszhatnak végig a terepen, és az ellenséges AI is néha megbolondul, fel s alá szaladgálva... mondjuk ezen utóbbi annyira nem bántott.
A helyzeten nem segít, hogy a töltési idők kiegyensúlyozottak... hosszúságukat nézve; vagyis retek hosszúak. Ezzel nem lenne nagy baj, ha nem fordulnának elő túl gyakran, azonban sok helyszín vár ránk, és minden egyes váltásnál végig kell ülni egy fél perces töltőképet. Ilyenkor nem egy boss-szörny a legnagyobb ellenségünk, hanem a memóriánk, ami az utolsó utáni pillanatban szól, hogy elfelejtettünk valamit az előző helyen.
Azonban a végső ítélet pozitív, ugyanis ezek a negatívumok könnyedén kijavíthatóak, és csupán kellemetlenségeknek tűnnek a hatalmas kaland mellett, mely ránk vár. Ó, és még egyszer kiemelem az állatszelidítős képességet, mely segítségével lehet kiborg csirkénk. Kiborg. Csirke. Nyúl Péter mellett. Ja és találkoztam Shai Hulud poszt-apokaliptikus, fagyos nagy testvérével. De sajnos volt más dolgom, így nem küzdöttem meg vele. Tényleg nem.
Wasteland 3 / Tesztplatform: PC
jó lesz ez!- Stílus: RPG
- Megjelenés: 2020. augusztus 28.
- Ár: 17.999 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- Részletes csapatépítési opciók
- Rengeteg felfedeznivaló
- Meglepően szórakoztató történetmesélés
- Vérnyúl
- Bugok
- Kellemetlen hosszúságú töltési idők
- Furcsaságok a harcrendszerben
- Steamen kissé drága