Az ember eredendően kíváncsi természetű, és aligha akad olyan dolog, amivel kapcsolatban nem szeretne többet tudni. Ha az ismert tények nem elégítik ki a kíváncsiságunk, akkor óhatatlanul is azon kaphatjuk magunkat, hogy elméleteket kreálunk az adott dologgal kapcsolatban, legyen szó egy ismerős késéséről, vagy egy olyan helyről, amelyről csupán hallottunk. A Mars körül okkal kering számtalan mítosz. Bár van némi ismeretünk a vörös bolygóval kapcsolatban, botorság lenne azt állítani, hogy úgy ismerjük, mint a tenyerünket. Marad tehát a találgatás. Mi van akkor, ha a bolygó nem csak egy halott szikla? Számtalan élőlénynek adhat otthont az égitest, akik csupán előttünk, távoli szemlélők előtt maradtak rejtve mindezidáig, és a föld alatt kifejlett élőszféra lakozik, ragadozó növényekkel, kuszán tekeredő indákkal, s csobogó forrásokkal?
A Waking Mars esetében eltűnnek a kérdőjelek, a vörös sziklán játszódó kalandunk során ugyanis nem más lesz a feladatunk, mint új életet lehelni a halottnak hitt bolygóba. A játék során egy bizonyos Liangot fogunk irányítani, aki társával, egy Amani - nem, nincs rö betű - nevű tudóssal vizsgálja a bolygót. Fizikailag azonban csak mi vagyunk a terepen, a csinos társunk ugyanis a háttérből egyengeti az utunkat. A fő célunk eleinte nem más, mint feltérképezni a bolygó egyik újonnan felfedezett barlangját, azonban csak hamar döbbenetes felfedezést teszünk: a Mars korántsem halott bolygó, ám élővilága jelenleg éppen szundít. Ez annyit tesz, hogy a bolygó élőlényei - elsősorban növény-szerű nemnövények - mélyen a föld alá húzódtak, és ott várták inaktív állapotban, hogy a környezetük lakhatóbbá váljon. Tevékenységével Liang akaratán kívül is az események katalizátorává válik, és csak hamar azon kapja magát, hogy majdhogy dzsungeleken kell átverekednie magát az előrejutás érdekében.
Az őszinteség fontos erény, ezért most én is őszinte leszek. A játék sztorija nem igazán nyűgözött le. Az alapfelütés tetszett, ráadásul amíg nem ismerjük ki magunkat a járatokban, addig az egész atmoszféra egy kicsit kísértetiesen hatott, mert hát nem tudhatjuk, hogy éppen milyen "élien" életforma akad az utunkba, ahogy azonban egyre közelebb kerültem a végkifejlethez, úgy lett egyre jobban úrrá rajtam a csalódás. Összességében nem rossz a történet, de ennél sokkal emlékezetesebb pár oldalas sci-fi novellával is találkoztam már.
A Waking Mars egy platformer játék, s mint azt a bevezetőben említettem a Tiger Style csapata ütötte össze a számunkra, afféle könnyed reggeli, esetleg uzsonna gyanánt. A játék ugyanis roppant rövid, néhány óra alatt lazán végig lehet vinni, de nem csak ez a problémája. Amint beléptem, az a benyomásom támadt, mintha csak egy telefonos játék PC-re portolt változatával játszanék. Ezeréves grafika, egyszerű játékmenet, darabos animációk és az ehhez hasonló tipikusnak mondható jellemzők fogadtak. Persze maga a játék lekötött, éppen ezért elég hamar sikerült megfeledkeznem a fenti tényekről, s egészen kora délutánig nem is tudtam, hogy valójában igaz volt az első felvetésem. Miután testvérem besétált a szobába, majd meglátván, hogy mivel játszok, ő is elindította a telefonján, világossá vált, hogy ha nem is vagyok Sherlock Holmes, azért a tippem helyes volt. A Waking Mars ugyanis először érintőképernyős telefonokon hódított, és csak fél évvel az eredeti megjelenése után jelent meg PC-re. Ennek a ténynek a fényében pedig egyszerre lélegeztem fel megnyugodva, és húztam a számat. De erről majd később.
Mint azt az imént elkezdtem fejtegetni, a Waking Mars egy könnyed platformer játék, amely ugyan csupán néhány órás kikapcsolódást nyújt, de azt remekül teszi. A játékban végig Dr. Liangot fogjuk irányítani, a célunk pedig nem más lesz, mint a felszín alatt található barlangrendszerek élővilágát felvirágoztatni, ezzel megnyitva utunkat a kutatóbázis felé. A játék mechanikája a biomassza köré épül. Az egyes barlangot élővilágának a szintjét ugyanis a nemnövény növények biomassza termelésének a szintje mutatja. Minél több palántát ültetünk, annál nagyobb mértékben keletkezik a szerves hulladék, ami kellő mértékben felszaporítva eltünteti a barlang járataiból az akadályként jelenlévő életformákat. A játékban számtalan nemmag magot vehetünk magunkhoz, amelyek azon felül, hogy kifejlődve különböző hatással bírnak - víztermelő, magot adó, vagy éppen húsevő -, eltérő talajt is igényelnek, így az, hogy éppen melyik génhordozót dobáljuk két marékkal, nagyban függ a különböző barlangok eltérő adottságaitól. Természetesen nem minden életforma tűri meg a másikat, így egyesek képesek elpusztítani, vagy éppen átalakítani a környezetünket, lelassítva, vagy éppen visszafordítva így a biomassza termelést.
Az utolsó sorokat olvasva azt gondolhatnánk, hogy a Waking Mars egy kőkemény logikai játék (pedig már írtam, hogy nem, ejnye!), sajnos azonban meglehetősen könnyűre sikeredett. Nem mondom, hogy egy-egy alkalommal nem álltam le filozofálni azon, hogy mi legyen a következő lépésem, de összességében nem dolgoztatta meg a szürkeállományomat. A játék fő problémája az, hogy nincs miért izgulnunk. Nem dolgozik ellenünk sem az idő, sem pedig a környezet, éppen ezért minden lépést ötször átgondolhatunk, ha úgy tartja a kedvünk, de ha balul sül el egy-egy akciónk, akkor sem beszélhetünk végzetes hibákról, a legtöbb tettünk eredménye ugyanis semlegesíthető, visszafordítható. Persze a játékban meghallhatunk, egyes növények ugyanis szívesen megkóstolnak minket, ráadásul, ha a lebegő villanykörtére emlékeztető idegenek fészkébe lépünk, azok megtámadnak minket, de alapesetben nincs mitől félnünk. A játék tehát könnyű, éppen ezért az ötödik óra környékén már vártam azért, hogy vége legyen.
A játék kezelése szerencsére tökéletes, ami annak fényében külön örvendetes, hogy érintőkijelzős telefonokról való portról van szó. Hősünkkel könnyen mozoghatunk a koordináta minden tengelyén - az alacsony gravitációt ugyanis egy jet packkel is megtámogatjuk -, a magok közötti váltás, valamint azok eldobása pedig szintén nem hagy kivetnivalót maga után. Ami azt illeti, pár perces telefonos próba után azt kell, hogy mondjam, hogy sokkal kellemesebb a PC-s változatot irányítani. Ennek fő oka az, hogy a kijelzőt taperolva sokszor többször eltakartam magam elől a célt, így nem egy ültetési kísérletem kudarcba fulladt, mert... mert ezt a játékot szimplán PC-n élvezet játszani.
Bár én nem próbáltam, de sokan panaszkodnak arra, hogy a játék nem igazán kompatibilis a kontrollerekkel, s bár elméleti szinten támogatja őket, azért érdemesebb inkább a jó öreg rágcsálót, na meg a gombokat simogatni.
A hangokért szintén dicséret illeti a fejlesztőket. A szinkronszínészek, bár tény, hogy nem sok szerepük volt, de kiváló munkát végeztek. ART, a mindig velünk lévő mesterséges intelligencia hangja engem nagyon emlékeztet egy másik robotra, azonban nem sikerült rájönnöm, hogy kire, s ugyanígy voltam Dr. Amanival kapcsolatban is. Mindez persze csak mellékinfó, a lényeg, hogy a szinkron nekem nagyon tetszett. A zenékre sem lehet panasz. Az egész játék alatt ugyanazok a szólamok ismétlődtek, de egyáltalán nem zavaró módon és mértékben, éppen ezért jár a Tiger Style csapatának egy virtuális taps - bár élőben is megkapják, ha felkeresnek.
Sajnos a grafikáról már nem tudok ilyen pozitívan nyilatkozni. Egy fél éves mobilportról van szó, ami bár nem néz ki rosszul kisképernyőn, 2012 végén PC-n azért kicsit szebb látványt várok el még egy kisköltségvetésű indie játéktól is. A fő problémám a kinézettel kapcsolatban nem is a részletesség volt - bár azért a növények megszámlálható pixelből épülnek fel -, hanem a színek fakósága. Feltételezem, hogy direkt "színezték" így a játékot a csíkosok, de az élénkebb festés nem ártott volna. Mindent összevetve a játék még indie berkekben sem néz ki valami jól.
Nyilván az eredeti hardverek limitált ereje miatt az animációk is roppant gyengék, ha lett volna GameBoy-os korszakom, valószínűleg azt idézték volna. Mivel nem volt, így csak azt a korszakot, amikor egy osztálytársam GameBoy-ozott, én meg néztem, még az előző évezredben.
Korábban már írtam, hogy miután megtudtam a játék "származását", egyszerre örült az egyik szemem, a másik meg sírt. Azt leszámítva, hogy az ilyet még Harvey Dent is megirigyelné, elméleti síkon valóban ez volt a helyzet. A telefonos eredet ugyanis a játék hibáinak egy részére magyarázatul szolgált, arra azonban nem, hogy miért kerül annyiba, amennyibe. Ha a játékot ingyen adnák, vagy esetleg egy eurót kérnének el érte, egy rossz szavam sem lenne. Akármennyire próbálom azonban szépíteni, ez előbbi összegnek a tízszereséért árulni a Waking Mars-et szimplán... nagyon csúnya dolog. Tíz euró annyira nem magas összeg, s sok játékért rögvest kiadnék annyit, a Tiger Style alkotása azonban messze nem ér ennyit.
Mindent összevetve én kellemesen elszórakoztam a Waking Mars-szel. Vannak hibája, és messze nem az év játéka, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne eltölteni vele az időt. Legnagyobb hibája talán az, hogy a készítők egy nullával többet firkantottak az árcédulára, mint amennyit valóban kellett volna, azonban ha valaki valamilyen úton-módon a játék elé kerül, adjon neki egy esélyt, mert kellemesen csalódhat.
Waking Mars / Tesztplatform: Windows
jó lesz ez!- Stílus: Platformer
- Megjelenés: 2012. december 13.
- Ár: 2.800 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- Érdekes játékmenet
- Remek szinkronhangok
- Problémamentes PC-s irányítás
- Gyenge grafika, és átvezetők
- Sablonos történet
- Magas ár