Vampyr teszt

2018. június 13.
71.4531
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
iPet profilja, adatai
iPet
Egy őszinte vallomással kell kezdenem jelen értekezésünket: iszonyúan bírom a Dontnod Entertainment csapatát. Viszonylag frissen alakult, kicsit stúdió, viszont az eddig prezentált játékaik szerintem simán a nagyobbak közé emelik őket. Ha másról nem, akkor a finoman szólva is meglehetősen sikeres Life is Strange-ről mindenképpen beugorhatnak, mivel (kis túlzással élve persze) sikeresen friss vért hoztak az amúgy lassacskán egy kaptafára készülő nyomozós kalandjátékok közé.
Advertisement


Valószínűleg azt már kevesebben tudják, hogy az első kiadott anyaguk a Remember Me volt, ami szintén duzzadt a kreatív ötletektől, viszont eléggé sok technikai baki csúszott bele. Ettől függetlenül bele mertek vágni valami teljesen újba, amiben a Focus Home Interactive látta meg a fantáziát. Egy nagyon sötétre hangszerelt, történet központú, ugyanakkor a harcokra, párbeszédekre valamint döntésekre szintén erősen alapozó darab lett a vége, ami a már ismert Vampyr névre hallgat. Jól érzitek, az előző mondat végén van egy néma de szócska, mivel kísértetiesen hasonlít a szituáció a Remember Me-hez.

Most tényleg nekem kell odamenni?

Most tényleg nekem kell odamenni?


Dr Jonathan Reid-nek meglehetősen rossz napja van. Nem elég, hogy az 1920-as évekbeli Londonban él és a spanyol nátha ellen küzd, ezt tetőzi, hogy éppen egy tömegsírból mászik elő valami olyan irdatlan szomjúsággal torkában, amit csak a friss vér képes enyhíteni. Ha ez nem lenne elég, az egyetlen közelben lévő élő személy a húga, akit szépen megcsócsál az éltető nedű reményében. Csak ezek után bukkan fel a sötétből tudata és zuhan rá mázsás súlyként a tett.

Ezzel együtt gőze sincs, hogy hol van, mi történt vele, miért üldözi a fél kerület, azt ordibálva, hogy vámpír, vámpír, segítség. Némi közjáték és barangolás után a sztori egy főbb szereplője elmagyarázza neki a szomorú valóságot, ugyanakkor felajánlja, hogy dolgozzon nála a Pembroke Kórházban, mivel gyanús, hogy sokkal több dolog áll a háttérben, mint egy "egyszerű" halálos vírus.

Ezzel a meglehetősen depresszív felütéssel kezdődik meg kalandunk. Ahogy említettem, a sztori az egyik fő pillér, így nem is mesélnék róla többet. Szerencsére izgalmas, fordulatos a vezérszál, de az is igaz, hogy maga a téma finoman szólva is lerágott csont (főleg ha filmekre és könyvekre gondoltok), szóval azért nem könnyű újat alkotni a témában, de ettől még látszik szerencsére, hogy fejlesztőink tele vannak kreativitással ezen a téren.

Menő a pólóm. Gucsis zara.

Menő a pólóm. Gucsis zara.


Folytassuk talán a játékmenettel, ami egy érdekes hibrid. Nyitott "világot" kapott a cucc, egészen pontosan négy kerületet fedezhetünk fel. Nem kell megijedni, viszonylag kicsi a térkép, amit én egyáltalán nem bántam, mert picit herótom van már a Witcher méretű dolgoktól. Minden helyen vannak valamennyire zárt részek, itt tudunk a helyeikkel békésen beszédbe elegyedni, nem kell attól félnünk, hogy nyakukba ugrik egy másik élőhalott.

Az utcák viszont csatatérré váltak: portyáznak vámpírvadászok, félresikerült, őrjöngő dögök (Skal) na meg persze vérfarkasok. Nyilván nem a haverkodásról szól a velük való találkozás, tanácsos minél hamarabb elpusztítani őket.

Az első negatívot itt kellett kiosztanom, ugyanis meglehetősen nyögvenyelős a küzdelem, ráadásul a joystick összes gombjára került valami, tehát a félrenyúlás garantált kezdetekkor. Hősünk mindkét kezét használjuk: az egyikbe kerülnek a főbb szúró-vágó dolgok (balta, csontfűrész, bunkósbot, machete, satöbbi), míg a másikba lőfegyvereket, esetleg kiegészítő dolgokat tehetünk, mint például egy karó.

A trükk az, hogy két slot áll rendelkezésünkre mancsonként, amik között bunyó közben is válthatunk a digitális keresztek segítségével. Ha úgy döntünk, kétkezes dolgokat is használhatunk, viszont ilyenkor érelemszerűen le kell mondani, mondjuk a shotgunról.

Szép, rendezett utca.

Szép, rendezett utca.


Védekezni alapból nem tudunk, csak arrébb teleportálni. Ellenben ha valamilyen kétkezes cséphadaróval gyakjuk az ellent, akkor már játszik ez az opció is, amivel kibillenthetjük pár pillanatra egyensúlyukból a ránk törőket. Itt jön képbe Stamina csíkunk. Minden egyes attak vagy teleportálás ennek csökkenésével jár. Ha elfogy, akkor semmit sem tudunk csinálni, állunk letolt gatyával, pontosan ezért nagyon kell figyelni, bár gondolom ez a Soulsborne fanoknak nem lesz újdonság.

Mivel a jó Dr Reid vámpír, ezért a nyirkos bőr, nehéz borotválkozás és penetráns hullaszag mellett extra képességekkel lett felruházva, amik több osztályba sorolhatóak. A passzív dolgok növelik életerőnket, stamina értékünket, de több gyógyító szmötyit valamint lőszert is cipelhetünk magunkkal. Vannak taktikai opciók, amiket főleg figyelem elterelés céljából használhatunk (ködöt teremtünk, láthatatlanná válunk), de nyilván mindenki inkább a támadó dolgokra kíváncsi.

Átválthatunk vérgőzős berserkerré, brutális sebzéseket osztogathatunk karmunkkal, de ha olyanunk van, manipulálhatjuk rosszakarónk vérsejtjeit. Ezek aktiválásához - nem meglepő módon- vérre lesz szükségünk. Ezt vagy patkányok elcsócsálásával, vagy pedig ellenlábasaink megbénításával, majd nyakon harapásukkal szerezhetünk.

Lakbér százötven plusz rezsi. Jó a kilátás, csak kicsit sötét.

Lakbér százötven plusz rezsi. Jó a kilátás, csak kicsit sötét.


A baj pedig itt kezdődik: át tudunk váltani Geralt-jellegű látásra, amivel ellenségeink erősségeit és gyengéit nézhetjük meg. Ha mondjuk egy egyszerű baka majdnem immunis a közelharci dolgokra, akkor őt vagy lőfegyverrel tudjuk normálisan sebezni, vagy pedig különleges képességeink használatával.

Mivel egyszerre három-négy legénnyel verekszünk, a sokszor megőrülő kamera, illetve a kezelés összetettsége miatt olyan káosz alakul ki, amitől a hajunkat tépjük. Gyógyítás helyett ütünk, de ez elszívja a maradék vér-egységet. Hirtelen nem tudjuk, mi van a kezünkben, ránézünk az ikonra, közben már leverték a fél energiánkat. Nem borzolom az idegeket tovább, ezt jobban át kellett volna gondolni.

Ennél jóval érdekesebb felszerelésünk és skilljeink fejlesztése. Előbb nem nagy kunszt, mivel folyamatosan gyűjtögetnünk kell a lootot, aztán egy arra alkalmas munkaállomásnál egyszerűen felhasználjuk ezeket, hogy tovább növeljük fegyvereink értékeit. Jóval izgalmasabb az utóbbi opció, ugyanis itt jönnek a képbe a sokat emlegetett döntések. Tapasztalati pont szükségeltetik képességeink fejlesztéséhez, amit minden elvégzett feladatért, harcért kapunk.

A kerületekben élő emberekért ugyanakkor kategóriákkal több jár, persze csak ha van szívünk kiszívni vérüket. Amennyiben ezt valakivel megtesszük, természetesen véglegesen kiírtuk az adott végigjátszásból, aminek előre nem látható következményei vannak, minden esetben.

Nahát, vámpírként temetőben vagyok. Milyen eredeti!

Nahát, vámpírként temetőben vagyok. Milyen eredeti!


Muszáj beszélgetnünk az NPC-kel, ugyanis minél több titkukat tárjuk fel, annál több tapasztalati pontot kaphatunk értük. Mivel orvosok vagyunk, lehetőségünk van meggyógyítani őket, ami persze tovább növeli az Xp mértékét. Így tehát mérlegelnünk kell: vagy jó vámpír módjára segítünk rajtuk, nem bántunk senkit, hanem a természetesen úton szerezhető pontokra megyünk rá, ezzel vállalva a jóval lassabb fejlődést, keményebb összecsapásokat.

Vagy ott van az az opció, hogy kvázi felhizlalunk mindenkit, aztán meg jól bevacsorázunk, így temérdek pont üti markunkat és terminátorként robogunk át mindenkin, nyilván vállalván az ezzel járó megbélyegzést. A történet bizonyos pontjain úgyszintén vannak pillanatok, amikor mérlegelnünk kell, mit lépünk. Ne feledjük azonban, hogy nincs jó döntés, minden esetben valami durva reakció lép életbe, amit lehet, hogy csak két fejezettel később veszünk észre.

Próbáltam halogatni, de elérkezett a pont, amikor meg kell említenem a grafikát. Az alkotás önmagában véve eléggé stílusos. Bármerre járunk, nyomor, szegénység, pusztulás, kilátástalanság üti fel a fejét, eléggé depresszív környezetet teremtvén ezzel. Szerintem ez totál rendben van, nagyon jól megalapozza a sötétre hangszerelt sztorit. Stílusa mindenképp van tehát az anyagnak, de ezt majdnem teljesen hazavágja a sok technikai glitch.

Ott kezdődik, hogy egyáltalán nem szép a Vampyr. Sőt, ebben az értelemben a generáció hátsó harmadához kell sorolni, mert iszonyúan gyatrák a karakter modellek, a legtöbb bejárható terület majdnem pontosan ugyanúgy fest, ráadásul ezt tetézik a LiS-ben már látott "mosott" effekttel, ami ide nem kéne.

Ezt jól átgondoltad öcsi?

Ezt jól átgondoltad öcsi?


A semmiből feltűnő köd, későn betöltő textúrák viszont olyan nyalánkságok, amitől az ember haja égnek áll. Nagyon sajnálom, mert lehet akármilyen hangulatos a cucc, ha ennyi probléma van vele. Ez már csak azért is probléma, mert a zene idegtépően zseniális benne. Pontosan nem néztem utána, de a klasszikus hangszerek olyan beteg módon telepszenek rá agyunkra, amitől úgy érezzük, hogy egy láthatatlan, karmos ujjú kéz citerázik idegrendszerünkön. A szinkronhangok már nem ennyire rendben lévők, de azért hozzák a kötelezőt.

Rettentően sajnálom a Vampyr-t, de ennél több pontot egyszerűen nem lehet adni neki. Adott a jó sztori, az érdekes, döntéseken alapuló fejlődési rendszer, valamint a nyomasztó, már-már fullasztóan depresszív hangulat, ahol orvosként kell lavíroznunk a jóság és vérimádat között. A másik oldalon meg ott pöffeszkedik a meglehetősen gyenge külcsín, technikai hibákkal nyakon öntve, ami kiheréli sokszor az egészet.

Bájos kecó. Kicsit sok a belvíz, de vinném.

Bájos kecó. Kicsit sok a belvíz, de vinném.


Adjuk még hozzá a kaotikus harcot, így egy olyan turmixot kapunk, ami jó kis fejtörést okoz: beszerezzük vagy ne. Azt mondom, amennyiben vonz ez a műfaj, tegyetek vele egy próbát, mert annyira be tud rántani a komorságával, hogy el lehet nézni neki a fentebb taglalt dolgokat. Persze ha már a God of War grafikájára is azt mondtátok, hogy egész jó, akkor kerüljétek el ezt a stuffot mert így tuti a csalódás.

Nekem, a relatíve alacsony pontja ellenére, nagyon bejött a cucc és jól szórakoztam vele, de tény, hogy sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle. Így nem marad más, mint reménykedni a jó eladásokban és várni az esetlegesen javított folytatást.

Vampyr / Tesztplatform: PlayStation 4

jó lesz ez!
  • Stílus: RPG
  • Megjelenés: 2018. június 05.
  • Ár: 14.499 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Remek, sötét hangulat
  • Döntéseken alapuló fejlődési rendszer
  • Érdekes sztori
  • Nem túl szép
  • Túl sok technikai hiba
  • Kaotikus harc
  • Hang
    8
  • Grafika
    6
  • Játszhatóság
    6
  • Hangulat
    8
7
5 hozzászólás

rDAVE

6 éve, 3 hónapja és 4 napja

in wishlist - mondta a PS store. röhögő smiley

válasz erre

petrovicsz

6 éve, 3 hónapja és 4 napja

Megvárom én ezt, amíg lemegy az ára. Hamar lesz az! mosolygó smiley Tetszik, de bugosan nem kell.

válasz erre

fighterlaci

6 éve, 3 hónapja és 5 napja

Nem egy változatos játék. röhögő smiley Minden képen ugyanaz. röhögő smiley

válasz erre

Patrik94

6 éve, 3 hónapja és 5 napja

Nagyon tetszik az egész atmoszféra, rá voltam kattanva, viszont ha ennyire bugos, kivárok még vele.

válasz erre

Hentes

6 éve, 3 hónapja és 5 napja

A grafikáért kár és az elcseszett harcok miatt is. Várok vele, hátha javítgatják.

válasz erre
Vampyr
14.499 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profiljaMonyo profiljaManiac profilja