Emlékszik még valaki a rendkívül jóképességű Operation: Raccoon City-re? Nagyon sokáig abban a hitben éltem, hogy annál szánalmasabb játékot a RE életében nem tud kiadni a Capcom. Nos, jelentem, tévedtem, mert megérkezett az új király a kategóriában, amit Umbrella Corps-nak hívnak. Igen, jól látjátok, már a Resident Evil előtag is hiányzik a névből, de biztos vagyok benne, hogy ez egy szándékos húzás, mert megpróbálják egy picit távolabb helyezni a jól ismert címtől ezt a valamit.
Továbbra is hiszem azt, hogy a Resident Evil 4-nek helye van minden idők legjobbjai között, mert nem lehet szó nélkül elmenni a hatása mellett. Gyanítom, ha anno nem alkotják meg, máshogy festenének a külső nézetes, akció orientált cuccok. Az Umbrella Corps sajnos nem ezt az utat választotta, ráadásul az amúgy is eléggé meggyengült formulának még tovább rombolja az ázsióját teljesen nonszensz ötleteivel, kacagásra és zokogásra késztető megoldásaival.
Meglepő módon azonban nem indít rosszul a cucc. Az általános gunplay kifejezetten gyors, pörgős, ahol a fegyverek meglepően jó hatásfokkal ütnek lyukakat az élőhalott hordákba. Pechünkre ez az érzés pillanatok alatt el is illan, majd olyan frusztrációt és dühöt vált ki belőlünk az irritáló game design, meg az archaikus irányítás, amilyet még a világ nem látott.
Miután több órát beleöltem mind a szingli, mind pedig az online küzdelmekbe, biztosan állíthatom, hogy a végtermékre nem tudok elég erős degradáló kifejezést odabiggyeszteni. Ha pedig a Capcom ezzel a játékkal szeretett volna betörni az e-sportok piacára, nos, nagyon csúnyán rothadó arcra esett a kísérlet.
A 90-es években debütált első epizód nagyrészt az újszerű megközelítés miatt emelkedett megkerülhetetlen játékká. Sebezhetőnek éreztük magunkat a hatalmas, elhagyatott Spencer birtokon, miközben folyamatosan a túlélés eszközeiért kutattunk a sötét zugokban. Aztán a franchise ezt a nyomasztó érzésekkel teli játékmenetet sokkal inkább akció kompatibilissé tette, ami ugye a negyedik részben csúcsosodott ki. Az UC is ezt a sablont használja természetesen, csak átülteti online környezetbe, ahol egészen egyszerűen nem működik, nem működhet ez a formula.
Az egész szenvedés az irányítással kezdődik. Alapjába véve ugye külső nézetben terelgetjük hősünket, de egy gombnyomással (L2) belsőbe tudunk váltani, a tartott fegyvertől függetlenül. Ez sokszor szédüléssel jár, ráadásul teljesen természetellenesen csavarja ki a látásunkat. Ha ez esetleg nem lenne elég, akkor ott lesz még a kamera.
Olyan hihetetlenül nevetségesen közelivé vált FPS nézetben, hogy fogalmunk sincs, mi történik körülöttünk. Ez teljesen nonszensz, szenvedéssé változtatja mind az egyéni, mind pedig az online játékot. Szerencsére az élőhalottak, akik a pályákon kószálnak, elmondhatatlan szinten sötétek. A legtöbbször simán elcsapnak mellettünk, vagy ami még jobb, el is felejtik, hogy ott állunk előttük.
Pont ezért a játékidő nagyobbik részében folyamatosan hasaltam/guggoltam, mert így legalább láttam valamit a környezetből. Ha ez nem lenne elég, olyan szaggatásokat generál az anyag, amiknél már csak a kép forgatásakor keletkező képtörések lesznek jobbak, csírájában elfojtván minden, a szórakozásunkra irányuló lehetőséget.
Az egyszemélyes porciója a stuffnak egy, szinte azonnal unalomba fulladó koncepcióra épül. Feladataink a kinyírni x mennyiségű dögöt, összegyűjteni adott számú bőröndöt, illetve a tartsunk egy pontot szentháromságból állnak. Minden egyes küldetés teljesen ugyanolyan, ami a játékmenet lehetetlenségei miatt ráadásul totálisan frusztrálóvá süllyed. Az egyetlen aprócska fénypont az éjszakában a lokációk lesznek. Hardcore Resi fanok kicsit ujjonghatnak, mert van itt egy falu a négyből, az RPD a kettőből, a piac az ötödik részből, hogy csak néhányat említsek. Értékelem ezt a cuki fanservice-t, de ez sajnos rettentően kevés ahhoz, hogy jobb értékelést kapjon az anyag.
A minőség illúzióját még tovább rombolja a rettenetes zenei felhozatal. Dubsteppet és rockot kevernek össze, annyira rosszul, hogy inkább megkérem a szomszédot, fúrjon vasárnap reggel, minthogy ezt a szörnyűséget tovább hallgassam. Jár a kudos a kiadónak, hogy megpróbálja elcsípni a hasonló zenei mixtúrában utazó Battlefield-et, meg a CoD-ot, de ez nevetésre ingerlő inkább, mintsem belépő a menő arcok klubjába.
Azt hihetnénk, mivel ez egy online gyilokra kihegyezett stuff, majd az a szegmens sokkal jobb lesz. Jelentem, pontosan annyira rossz, mint a szingli szekció. Ott kezdődik, hogy összesen kettő darab elérhető játékmód van, amiket ráadásul úgy terveztek meg, hogy véletlenül se legyenek érdekfeszítőek még több nap után is. Mindkét opcióban kettő darab három fős csapat esik egymásnak az elérhető térképeken.
Ezen kívül a csatatereken különféle akadályok lesznek, amiket csak városi hányásnak tudok aposztrofálni, annyira gusztustalanok. Az első lehetőségünk a Multi Mission, ahol körönként változó direktívákat kell teljesítenünk. Ez a kezdeti pillanatokban egy picit felrázza a dinamikájával és ostromaival a dolgokat, aztán csak körbe ? körbe fogunk rohangálni, még csak véletlenül sem figyelvén a csapatjátékra.
Sosem éreztem úgy, hogy szükségem lenne akár nekem, akár a csapattársaimnak bármiféle taktikára, még annak ellenére sem, hogy elvben ezt megköveteli tőlünk a játék. Minden kört úgy kezdünk, hogy ki kell választanunk egy stratégiát, amit aztán semmi értelme nincs követni. Én a legtöbb meccset úgy nyertem meg, hogy gránátokat hajigáltam (guggolva) az ellenség spawn pontjaira, oszt kalap.
A másik elérhető mód már izgalmasabb, mivel itt összesen egy életünk lesz nulla feléledési lehetőséggel. Így nyomokban hangulatot véltem felfedezni, de aztán rájöttem, hogy sokkal egyszerűbb az instant halált okozó baltámat lóbálni kúszva, mint bármilyen előre kidolgozott terv alapján működni. Picit hasonló amúgy, mint a már emlegetett CoD-ban lévő Search and Destroy, csak nyilván töredék minőségben prezentálva.
Vicces, mert ide köthető a játék második és egyben utolsó pozitívuma is, ami nem más, mint a katonák személyre szabásának lehetősége. Egészen elképesztő mélységig lehet belemenni, mind a külső, mind a fegyverzet, mind pedig a kiegészítők tekintetében. Tonnányi színt, felvarrót, extra kiegészíthetőt tudunk megnyitni, aztán olyanná pimpeljük zsoldosunkat, amilyenre szeretnénk. Annyi a baj csak ezzel, hogy legtöbb a megnyitható dologért még többet kell játszani a programmal, amihez szerintem túl sok kedvünk nem lesz.
Ha azt hitted, ennél lejjebb nincs, akkor el kell keserítselek, mert van. Megfogadtam magamnak, hogy a külsőségekbe meg a technikai részletekbe csak minimálisan rúgok bele, de nem bírom megállni az ekézést. Nem tudom, láttatok-e videókat a játékról. Ha nem, akkor nézzetek meg egyet, aztán szörnyülködjetek el az ott tapasztalható hernyó mozgástól.
Komolyan bajban vagyok, amikor szeretnék felidézni egy ennél rosszabban animált játékot. Talán a Ps2-es időkből ugrik be valami. Valami olyan elképesztően röhejesek a mozdulatai emberünknek, hogy ihaj. Pontosítok: nem csak neki, hanem úgy en bloc mindennek és mindenkinek, aki ebben a játékban felfedezhető. Őszintén nem értem, hogy a jó életbe jelentethették meg ezt így, ebben a formában?
A másik totálisan agyrém dolog a mozgással az, amikor mondjuk profibbnak számító játékosok csapnak össze. Ők ugyanis rájöttek, hogy kúszva sokkal gyorsabban közlekedünk, mint futva és így kergetik egymást. Igen, hat ember a földön csúszva próbál a másik hátába kerülni, hogy aztán a totálisan túltápolt baltájával egy csapással likvidáljon bármit és bárkit. Amikor ezt először megláttam, sírtam a nevetéstől. Később akartam egy videót feltölteni, alávágni a Benny Hill ikonikus zenéjét, de nem ér meg ennyi melót a program.
És akkor ott van még a grafika. Ha a Valentino Rossi játékot csúnyának hittem, akkor nem tudom, ezt minek nevezzem. A cikk elején már megemlékeztem a nagyon durva szaggatásokról és vsync problémákról. Ehhez adjatok még hozzá egy nagyon rossz matchmaking rendszert, toldjuk meg egy kazal alacsony felbontású, nevetséges textúrával, hintsük meg mindenféle egyéb, az optimalizálatlanságból fakadó buggal, díszítésnek pedig gyönyörködjünk az öt évvel ezelőtti megjelenésen.
Komolyan kérdezem, ezt az egészet hogyan engedhették át? Ráadásul, ha megnézitek, nem is F2P, vagy esetleg olcsó, hanem szemtelen mennyiségű pénzt kérnek el érte, ezen kívül létezik Deluxe változat is.
Ez lenne tehát a fantasztikus Umbrella Corps. Aranyos meg minden, ahogy testre tudjuk szabni hősünket, illetve az ikonikus helyszínek belepakolása is jófej dolog volt, már csak egy közepes játékot kellett volna felhúzni köré, nem pedig ezt a hernyó szimulátort.
Ezek után ki mennyire várja a Capcom következő bejelentését a témában?
Umbrella Corps / Tesztplatform: PlayStation 4
csak ha nincs más- Stílus: Akció
- Megjelenés: 2016. június 21.
- Ár: 9.190 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Nosztalgikus pályák
- Mély testreszabás lehetősége
- Teljesen felesleges volt kiadni