Remélhetőleg a kedves olvasóknak nem kell bemutatnom a Total War: Three Kingdoms című igencsak jól sikerült videojátékot (ha mégis, akkor íme), mely egy tipikusan CA-s alkotás. Ez annyit tesz, hogy az alap nagyszerű, a DLC-k túlnyomó része kellemes, ám van egy-kettő fekete pötty a hófehér abroszon. Jelen esetben a Reign of Blood és az Eight Princes kiegészítők bizonyultak gyengének, jó okkal.
Az előbbi azért készült, hogy a korhatár "alacsony" mivolta ellenére azon rajongók is örvendjenek, akik szeretik a realisztikus brutalitást; "De ezért miért kell fizetnünk? ", kérdezi a Total War játékos közösségének nagyrésze, mely nagy valószínűséggel leginkább felnőttekből áll. Számomra, mondjuk, nem igazán probléma a vérfürdő hiánya, de elképzelhető, hogy báránylelkem a hibás.
Az Eight Princes DLC elkalauzolt minket a jövőbe, ahol, ahogy a cím is mutatja, nyolc herceghez van szerencsénk, kik mind Kína trónjára pályáznak. Ám a premissza után kevés igazán új tartalommal találta magát szembe a játékos, és az új kampány sem volt magával ragadó, úgyhogy a készítők a jövő helyett visszafordultak a múlt felé. Munkájuk legújabb gyümölcse a Mandate of Heaven DLC, mely egy teljesen új csavart hoz a már megszokott és szeretett alapkampányhoz.
Csupán nyolc évet kellett visszamenni, de már ennyi elég volt ahhoz, hogy új személyek és események garmadája árasszon el minket. A Sárga Turbán lázadás hajnalán kezdődik a történet, ahol az egységes birodalom a széthullás szélére sodródott. Az első néhány kör a vihar előtti csend, ami után be is következik a szakadás a Zhang testvérek jóvoltából, kiknek vezetésével fellángol a rebellió.
A gyors tempóban terjedő felkelés hamar feloldja a Birodalom rendjét Északon, miközben az országszerte elharapódzó káoszt az uralkodó és a hadurai tűzzel-vassal próbálják megakadályozni, ám maga a császár is megnehezíti ezt a feladatot, mikor nekiáll kihajigálni a szövetségből a neki nem szimpatikus frakciókat.
Végső soron nem tűnik ez a megszokott kampánynál oly különbnek, azonban hangulatosabb élménnyé varázsolja a lázadás kibontakozását, hisz személyesen is láthatjuk a folyamatot, míg eddig ez a megmozdulás pusztán színesítő elemként szolgáltak a trónért folytatott küzdelemben. A kampány középpontjába kerültek a sárga rosszfiúk, és rendkívül kiismerhetetlenné varázsolják a megszokott játékmenetet.
A játék célja, nem meglepő módon, hogy eltöröljük a Zhang hármas frakcióját, és kivegyük a Sárga Turbán kezéből a városok irányítását (ha a birodalmi frakciókkal játszunk), míg fordítva ennek az ellenkezőjét kell elérnünk: 50 Sárga város elfoglalását, és a császár otthonának bevételét.
Ebből könnyű kitalálni, hogy nem csak a Sárga Turbán csapatok ellen küszködő birodalmi erőket irányíthatjuk, hanem magát a három testvért is, kik látszólag más-más játékstílust követelnek meg, de mivel igazából egyként mozognak, ezért borzasztóan sok különbség nincs hármójuk között, a speciális egységeiket, és karakterbónuszaikat leszámítva.
A különleges "nyersanyag" a triónál a Zeal és a Fervour, viszont az utóbbinak globális hatásai vannak, így erről kivesézőbben fogok beszélni lentebb. A Zeal már kevésbé izgalmas: a lázadás tüzét mutató érték ez, melyet harccal lehet növelni, cserébe viszont mindhárom testvér után nevetséges mennyiségben fogy mindegyik kör elején, így ha nincs állandó haddelhadd, akkor nagyon hamar leesik a mérce, és már egy szint elveszítése is negatív hatásokkal jár.
Ezzel szembe a Fervour sokkalta mókásabb (feltéve, ha mi vagyunk a Turbános csapatokkal). Minden városnak van egy Fervour szintje, mely azt mutatja, hogy mennyire van jelen a Sárga Turbán mentalitás az adott városban. Ha ez eléri a 100-at, akkor állítólag bármikor megjelenhet ott egy Yellow Turban sereg, mintha csak -100-ra esett volna a közrend.
Nem emlékszem rá, hogy velem ilyen előfordult volna, pedig jó lett volna, hisz ez a sereg velünk lesz, nem úgy, mint a Public Order mínuszból fakadó semleges csapat. Ám szerencsénkre, és a birodalmi szimpatizánsok frusztrációjára, a Fervour igen csúnya Public Order negatívummal is jár minél magasabb az értéke a városban. Ezt épületekkel, karaktereink által betölthető új tisztségekkel lehet csökkenteni, vagy növelni frakciótól változóan.
Az új kampány rengeteg lehetőséggel szolgál, melyek közül a számos új választható vezető emelkedik ki a legjobban. A Zhang testvérek átveszik a már ismerős Sárga Turbános vezetők helyét, és jópár frakcióvezető egyszerű generálissá, hőssé lett lesorozva, cserébe viszont irányításunk alá vehetjük magát a Császárt és a "testvérét" is, kik egyedi mechanikákkal vannak ellátva, melyek némileg kiegyensúlyozatlanra sikeredtek, csakúgy, mint az új egységek.
A már ismert jóbarátok is visszaköszönnek és választhatóak, mint például Cao Cao, Dong Zhuo, Liu Bei és Sun Jian, és a játék során felbukkanhatnak egyedi frakciókként a régi Sárga Turbán trió (He Yi, Gong Du, Huang Shao), a két banditacsapat (Zheng Jiang, Zhang Yan), és még sokan mások. Megjelenésük időhöz, vagy kulcseseményhez kötött, így nem lesz szinte egy unalmas percünk sem, az első pár kört leszámítva, és minden játék másmilyen lesz.
Ez a dinamika és kiszámíthatatlanság a "hátránya" is ennek a kiegészítőnek, ugyanis itt kőkeményen gondolkozni kell, mielőtt cselekszünk. Elég sok dolog függ már a kezdő pozíciónktól; ha közvetlenül a Zhang trió területeinél vagyunk, akkor kapaszkodjunk meg, mert fel lesz adva a lecke, ha viszont távolabb találjuk magunkat, sem leszünk biztonságban az egyéb Sárga Turbán frakcióknak hála, bár tény, hogy messze nem lesz akkora teher a vállunkon, mintha a baj kellős közepén lennénk.
A gyors és dinamikus játékkal az AI sem tud feltétlenül adekvát módon mit kezdeni, és itt sajnos (szerencsére?) nem a minimális kereskedelmi rátermettségre gondolok, mely egyébként kikúrálódott, csodák csodájára. Nem, a probléma a Birodalom eredendően darabos természete miatt van, míg a Sárga trió egy biztos szövetséget képez. Ugyan a Turbánok nem tudnak diplomáciai kapcsolatba lépni a banditákon kívül senkivel, de ez nem válik hátrányukra, ha nincs szilárd ellensúly.
Ezzel szemben a Birodalom legtöbbször körről körre kidobálja a hozzá szövetkezett frakciókat, teljesen szétbarmolva így a szoros ellenállást, emiatt pedig a volt tagokon múlik, hogy létrehoznak e új szövetségeket, vagy egymásnak esnek. De a Sárgák mindig kitartanak egymás mellett, így könnyedén sikerült kiharcolnom egy győzelmet velük, ahol ráadásul én nem csináltam egyebet, mint felfogtam a nagyobb ellenséges csapatokat, míg a testvéreim és az általános Sárga Turbán lázadás be nem teljesítették a győzelmi követelményeket.
Amellett, hogy a birodalmi frakciók közül néhány nagyon rossz kezdőpozícióról indul, néha város nélkül kell ezt tenniük. Ha távol vagyunk a Sárgáktól, akkor jobb mindig feléjük terjeszkedni, ha lehet, nehogy túl erősre duzzadjanak, ha pedig túl közel, akkor rém bosszantó két-három körönként felfogni egy vagy több, innen-onnan egyszerre támadó Sárga sereget, miközben a Fervour-ral küszködünk, az alacsony közhangulatból kipattanó bónuszseregeket kergetjük.
Nem lehetetlen, csak nehéz; a legtöbb sikert Liu Biao-val értem el, mert vele nagyon könnyű hamar kereskedelmi kapcsolatokat kiépíteni, és meggazdagodni, majd nyugatra törve kordában tartani az elburjánzó Turbánosokat. Elsőre szenvedősnek tűnhet kitotózni, hogy melyik frakció illik hozzánk, de ebből fakad a legjobb része is a játéknak.
A rengeteg stíluslehetőség, amit a játszható vezetők, és a kezdő állapotok adnak többszöri újrajátszást "kényszeríthet" ki belőlünk. Itt tényleg nem lesz két ugyanolyan játékunk, a győzelemért pedig meg kell küzdeni... még, ha Liu Chong különleges íjpuskásaival is vagyunk felszerelve; ha valami, akkor azok gusztustalanul erősre sikeredtek, de sajnos három csurig töltött parasztsereget még velük sem lehet megfékezni.
Olcsó, hangulatos, addiktív, színes és pont annyira frusztráló, hogy csak feltüzelje a harci kedvet. Ugyan a prezentáció már kezd kicsit kopni, muzsika is szólhatna gyakrabban, egy-két bug ide-oda, főleg az ALT+TAB-ra való allergia, szerencsére csupán ritkán előforduló, avagy mellékes aspektusok, melyek nem rontanak (szinte) semmit a játékmeneten, főleg ha az zsebre teszi a játékost. Engem zsebre tett, most rajtatok a sor.
Total War: Three Kingdoms - Mandate of Heaven / Tesztplatform: PC
jó lesz ez!- Stílus: RTS
- Megjelenés: 2020. január 16.
- Ár: 3.230 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Mélyebbé, érdekesebbé vált a már ismert történet
- Rengeteg új kihívással kecsegtet az összetett játékmenet
- Emiatt sosem lesz két ugyanolyan játékunk
- Olcsó
- Az összetettséggel nem fejlődött egyenes arányosságban az AI
- Így néha frusztrálóan nehézzé, vagy nevetségesen könnyűvé válik a játék