Ilyen meleg időben, ami most van, szívesebben töltöm az időt egy hideg, árnyékos helyen Garrett, a mestertolvaj társaságában. (Ha éppen nem a strandon vagyok ) Jó régen volt már, mikor utoljára találkozhattunk Garrett-tel. Most, hogy újra köztünk van, még jobb, még ügyesebb, még halálosabb és még szebb lett. Tehát Garrett főszereplésével megérkezett a Thief harmadik része, amely a Deadly Shadows vagyis Halálos Árnyak alcímet kapta.
A 3 cd telepítése után már vártam, hogy milyen lesz végre ismét a tolvaj bőrébe bújni és az izgalmasabbnál izgalmasabb bűncselekményeket végrehajtani. A játék indítását követően, a szokásos céglogók feltüntetése után egyből a főmenüben találtam magam. Amit kicsit furcsáltam: semmi bevezető animáció nem volt. A kedvem kicsit kezdett lankadni, de fölöslegesen, mert miután vártam pár másodpercet, hogy ráklikkeljek az új játék gombra, megjelent az intró első képkockája...
A Deadly Shadows története ott indul, hogy egy Keeper nevezetű társaság felkéri Garrett-et, hogy oldjon meg egy titokzatos ügyet, amelyben maga Garrett a főszereplő. A furcsaságok ellenére a mestertolvaj elvállalja a feladatot... A játékban továbbra is a fő feladatunk nem az öldöklés, hanem a lopás és lopakodás lesz. Lehetőleg mindezt a legkisebb feltűnés mellett. És hogy a lopakodás könnyebbé és a játék jobbá váljon, a készítőknek hála, Garrett-t immár külső nézetben (csak íjhasználatkor vált vissza első személyű nézetbe) is irányíthatjuk.
Akinek még soha nem volt lehetősége lopkodni (a játékban ), annak a játék elején induló Tutorial segít belelendülnie a szakma szépségeibe és rejtelmeibe. Minden pályarész betöltésénél hasznos tippeket ad a játék (A fénybomba csak a robbanáshoz közel állókat vakítja el), amiket tényleg érdemes megfogadni, sosem lehet tudni, mikor jön jól egy hasznos tanács. A Deadly Shadows végigjátszásához angol nyelvtudás nem létfontosságú, anélkül is bátran neki lehet rugaszkodni, bár tény, hogy a történet megértéséhez jól jöhet, ha értjük mit mond Garrett.
A kezelés könnyű, senkinek nem okozhat gondot, aki már játszott valaha FPS-el (van egyáltalán olyan, aki még nem?), meg sem kell néznie a Beállításokat, hacsak nem a grafikai megoldáson akar szépíteni. Garrett mozgáskultúrája tolvajhoz képest nem rossz, ugyanúgy tud lopakodni, rejtőzködni, mint egy tolvaj, de ezzel ki is merült a tudománya. Szerintem egy tolvajnak, bármilyen korban is éljen, nem árt, ha a macska ügyességével képes ugrálni, falakat mászni, köteleken repdesni. Nem elég egy szimpla hoppá. De ettől függetlenül így is élvezetes lett a játék, sőt...
A MI igen jóra sikeredett, az őrök mindenre felfigyelnek (kinyúvadt hullák, nyitva hagyott ajtók, elejtett tárgyak, gyanús árnyékok és még sorolhatnám), sőt beszélgetnek, dalolásznak (holt részegen), szitkozódnak, és leteremtik egymást, miért hagytad nyitva az ajtót, idióta? Azonban az eloltott gyertyákra nem igazán reagálnak, mintha mi sem történt volna, folytatják őrjáratukat. De mégiscsak van valami értelme annak, hogy nem égnek a lángok, a sötétben ugyanis senki nem vesz észre, így akkor üthetjük le, illetve márthatjuk meg a tőrt jóakaróinkban, amikor csak akarjuk. Az őrök csak akkor reagálnak a hirtelen sötétségre, amikor a vizes nyilunkkal célba vesszük az egyik égő fáklyát (persze, csak ha az őr tíz centire áll a fáklyától). Néha zavaró tud lenni, ha a megcélzott delikvensre kilövünk egy zajkeltő nyilat, és mintha tök süket lenne, kornyikál tovább. A megoldás abban rejlik, hogy nem a megcélzott személyt kell célba venni, hanem kicsit arrébb kell menetet vájnunk a falba, ugyanis csak akkor érzékeli a szolgálunk és védünk embere, hogy nem is olyan süket (Egyszóval a zajkeltő nyilat felesleges a páciensbe operálni).
Ha valamilyen gaz ellenségünk segítségünkkel a fűbe harap, nem árt, ha eltesszük a holttestet az útból, elvégre senki nem szereti a hulla látványát, sőt, olykor az őrök a vértócsára is felfigyelnek. Esetleg, ha észrevesznek minket ellenségeink (gyakorolni kell még a lopakodást), nem árt, ha felkötjük a nyúlcipőt, illetve szembeszállhatunk támadóinkkal, de számítsuk rá, hogy Garrett nem mestere a közelharcnak. Olykor, azért mi is győzedelmeskedhetünk (csak nagyon lemegy az életerőnk). Egy őrrel szemben van esélyünk, de ha többen támadnak ránk, esélyünk sincs a túlélésre. Viszont, ha távolról kell elintézni az ügyet, abban mi vagyunk az Ász, Robin Hood meg elbújhat mögöttünk. Azonban a szabály: Egy nyíl, egy ember. Ha az őr testére célzunk, egy nyíltól tutira nem hal meg, csak felhergeljük, és ezzel kihívjuk a sorsot magunk ellen. Nem elég hogy elkezd látványosan szenvedni, de még ordibálva a társait is harcra búzdítja. Ezért kell a fejre célozni, csak nyugodtan és lazán, tiszta ügy. Az őrnek esélye nem lesz a következő lépésre.
A járőrök útvonala teljesen véletlenszerű, egyszóval bárhonnan és bármikor meglephetnek minket, de mi is őket! Hallhatjuk, hogy éppen merre mennek és ezt saját javunkra fordíthatjuk. Ugyanakkor ők is hallanak minket. Nem mindegy, hogy milyen padlón járunk, hogy szimplán megyünk, vagy pedig lopakodunk-e. Árnyékunkat meglátják a falon, figyelnek minket (ha tudják, hogy a közelben settenkedünk), mindenhol ott vannak. Elég egy kis padlónyikorgás, bármi zaj, máris lebuktunk.
Tolvajunk fegyvertára nem sokat bővült, használhatunk különféle nyilakat (sima, vizes, tüzes zajkeltő, mohanyíl, amit ha a földre lövünk, a járásunkat halkabbá tehetjük, illetve ha a pácienst fejbe lőjük vele, akkor kábultan elájul), köteleket, életerő üvegcséket, olajos üvegeket - amit, ha eldobunk és belelép a kiszemelt áldozat, megtanul lepkét fogni -, gránátokat (fénybomba, robbanó bomba), tőrt, ólmosbotot valamint az elengedhetetlen tolvajszerszámot, amivel az összes zárat fel tudjuk törni.
A küldetések felépítése kicsit megváltozott, (a 12 kötött küldetés alatt) ugyanis nem kell lineárisan megoldanunk egyik bűncselekményt a másik után hanem, mi magunk választhatjuk meg, hogy kinek akarunk dolgozni, vagy éppen csak szórakozásból betörni a polgárok otthonába, értékes holmikat zsákmányolni. Az utcán bárkitől elemelhetjük a pénzes zsákját, ha van nála. De megverni, vagy esetleg átküldeni a másvilágra a polgárokat nem igazán célszerű (sőt nem is egyszerű, többször tapasztaltam, hogy hiába ütlegelem az egyik kedves polgártársat, nem akar jobblétre szenderülni. Jobban bírják az ütlegelést, mint maguk az őrök), mert így nő az ellenségeink száma, meg nem is érdemlik meg a padlóra kerülést. Előfordulhat, hogy a sok öldöklés után könnyen a börtönben találhatjuk magunkat, ahonnan nem elég az, hogy meg kell szöknünk, de még a felszerelésünket is vissza kell szereznünk.
A Thief 3 gyönyörű grafikája az Unreal Warfare - nek köszönhető. Az új motor renderelési képességei sokkal jobbak az első két részhez használt Dark Engine tudásánál. A fények és árnyékok nagyon jól és szépen néznek ki, a karakterek élethűek és részletesen kidolgozottak. Bevallom őszintén, nekem nem nagyon tetszett a környezet kidolgozása. Kicsit alacsony poligonszám és kicsit minden olyan szürke, bár ebben a korban ez nem csoda. De lényegében, az árnyaknak és a fényeknek a közreműködésével nagyon nem lehet panasz a külcsínre.
A zene, de főleg a hangok eszméletlenül jól sikerültek. Minden apró zörej, mocorgás, nyikorgás, nyíl süvítése, hulla összerogyása nagyon el lettek találva. Ez az, ami megadja a játék élményét, hatását (Főleg ha rendelkezünk megfelelő hangfal-rendszerrel).
Összefoglalva, apróbb hibái ellenére egy nagyon jó kis játékkal van dolgunk. Aki játszott az előző két résszel, az ezt se hagyja ki, nem fog benne csalódni. Aki meg még nem ismeri Garrett kalandjait, itt az ideje, hogy most megismerje. Ha nem is a világrengető grafikáért, de a szuper játékélményért mindenképpen érdemes kipróbálni.