Hallhattunk már számos mesét idősebb emberektől, amelyek során ősi kalandok elevenedtek meg a szemünk előtt, melyekben hős lovagok küzdöttek sárkányokkal, vagy éppen kalandorok bolyongtak a piramisok mélyén, ősi titkok után kutatva. Az ilyen történetek mindig csodálattal töltöttek el minket, még akkor is, ha tudtuk, hogy nem feltétlenül igaz a regék minden egyes része. De mi a helyzet akkor, ha nem egy idős ember mesél el nekünk egy kalandot, hanem egy olyan teremtmény, amely sokkal régebb óta él a földön? Mondjuk egy barlang...
Persze, mindenki elolvashatja még pár alkalommal az előző bekezdés végét, de a betűk nem fognak változni, így a legegyszerűbb megbarátkozni a ténnyel: a mai tesztünk tárgyában egy barlang a mesélő. Persze ez csupán azoknak okozhat megütközést, akik geológusként keresik a kenye... köveiket, vagy éppen nem szoktak hozzá Tim Schafer és Ron Gilbert sajátos stílusához. A két úriember az elmúlt évtizedekben olyan játékok elkészítésében közreműködtek, mint a The Monkey Island széria, a Grim Fandango, a Day of the Tentacle, vagy éppen, hogy egy frissebb játékot is említsek, a Psychonauts. A kaliforniai Double Fine Productions műhelyében készített legújabb alkotás a The Cave címre hallgat, és ismételten bebizonyítja azt, hogy igenis léteznek még kreatív játékok.
A múlt és a jövő találkozása
A The Cave klasszikus, oldalnézetes platformer, amely a stílustól kissé, bár nem teljesen szokatlan módon nem a reflexeinket dolgoztatja meg, hanem a szürkeállományunkat teszi próbára. A játék főszereplője a narrátor szerepét betöltő Barlang mellett - vagyis pontosabban benne - bolyongó három kalandor, akik amúgy négyen is lehetnek, de egyébként heten vannak... remélem mindenkinek világos. Nem? Semmi gond, a cikk végére remélhetőleg mindenki tiszta képet kap a The Cave-ről.
Indítás után egyből az intróval nyitunk, amelyben a Barlang szól hozzánk pár szót, majd egy percen belül egy tisztáson találjuk magunkat, ahol hét teljesen eltérő hős közül kell kiválasztanunk hármat, akikkel végig fogjuk játszani a játékot. A korábban említett négyes szám azért lehetséges, mert az egyik karakter, a gonosz ikerpár két szereplőből áll, akik egy emberként mozognak. Minden hős rendelkezik egy egyedi különleges képességgel, így nem mindegy, hogy kikkel vágunk neki a nagy kalandnak.
Úgyis elhagytam a bökőm
A játék története, és ezzel együtt a célja meglehetősen egyszerű. Hőseink a Barlangba lépve saját múltjukat tárják fel, a körtúra - mert a Barlang tulajdonképpen egy élményparkként fogható fel - végére pedig kiderül mindegyikük számára, hogy hogyan is alakulhattak, vagy éppen alakultak a dolgaik. A hegy belsejében tett utazás tehát felfogható egyfajta önismereti tréningnek. Koherens, jól összefoglalható történettel tehát nem igazán rendelkezik a játék, hiszen az út nagy részében az éppen aktuális három karakter saját sztoriján megyünk végig, és csupán a játék első és utolsó néhány tízperce ugyanaz minden hőscsapat esetében.
Mint azt már korábban említettem, stílusát tekintve a játék platformer, ami azonban az ügyességünk helyett inkább a szürkeállományunkat dolgoztatja meg. A készítők ismeretében azonban ez nem is annyira meglepő, sőt, ami azt illeti, szinte csodálkozásra adhat okot az a tény, hogy nem egy klasszikus point&click kalandjátékkal van dolgunk. Nos, valójában félig-meddig de, a The Cave kalandjáték, bár nem éppen a tradicionális fajtából. A fejtörők nagy része egyértelműen a The Monkey Island szériában látottakra hajaz, és a továbbhaladás alapelve is a klasszikus stílust idézi: szerezz meg egy tárgyat, csinálj vele valami elképesztő dolgot, amire soha nem gondolnál a való életben, és így juss át az eléd gördített akadályon.
A szerelemes tahó
A The Cave tehát egyfajta különleges hibrid, amely elméletben mindkét játékstílus rajongóinak az igényeit kielégíti. Jogos persze a kérdés, hogy ez a gyakorlatban is így van-e? Nos, mondhatni. A platformer játékok rajongóinak ugyanis sokszor nehéz lehet a nem mindig logikus fejtörők miatt, a point&click alkotások híveinek azonban talán túlságosan is könnyű. Az tehát, hogy mennyire jön be a játék, teljes mértékben egyénfüggő, a magam nevében azonban bátran kijelenthetem, hogy remek munkát végeztek a kaliforniai fejlesztők. A The Cave játékmenete nagyon tetszett, hiszen egyszerre lassú és pörgős, gondolkodósra sarkalló, és mégis egyszerű.
A fejtörők egy része talán nem feltétlenül kellett volna, hogy helyet kapjon a játék végső változatában, már míg egy kalandjátékból nem lógnának ki, itt nem igazán illenek bele az összkép, míg több gondolkodós rész azonban pont, hogy platformerként működött igazán. Összességében tehát nekem bejött az a hibrid, amit a Schafer-Gilbert páros tett le az asztalra. Persze ebben nagy szerepe volt annak, hogy a játék nagymértékben építkezett a humorra, így bár a kurta történet hidegen hagyott, a poénok szinte mindig betaláltak.
Gonosz ikrek és egyéb klisék
Bár a főhősök nem beszélnek, a mellékszereplők igen, a legnagyobb viccforrás azonban egyértelműen a narráció. A Barlang végig kommentálja a játékot, és sokszor használ mind öniróniát, mind szarkazmust, így akik fogékonyak az ilyen jellegű humorra, azok nem fognak csalódni.
Szinkron minden megszólaló esetében jól sikerült, és a játék effektjei is hoznak egy korrekt szintet, bár az Időutazó suhanását kísérő hang egy idő után bizony zavaróvá vált számomra.
Irányítását tekintve nem érheti szó a játékot, főleg annak fényében nem, hogy multiplatform alkotásról van szó, ami sajnos az esetek nagy részében azt jelenti, hogy vagy PC-n is kontrollerrel játszunk, vagy szenvedünk. A The Cave tökéletesen irányítható tulajdonképpen bármivel, mivel az iránygombok mellett összesen három gombbal fogunk végig operálni, ezek az ugráshoz, tárgyfelvételhez és tárgyhasználathoz kötött billentyűk. Emellett egérrel is próbálkozhatunk, bár az metódus annyira nem sikerült jól, viszont a játék természetesen "megeszi" a kontrollereket is, s ami azt illeti, az szükséges is, ha kooperatív módban szeretnénk játszani.
Na, robbantsunk ki egy világháborút!
Jellegéből adódóan ugyanis a játékkal egyszerre akár hárman is játszhatunk, mindegyik játékos egy-egy karaktert irányítva. Sajnos azonban a kooperatív mód nem sikerült jól, ugyanis a játékban nincs osztott képernyő, csak egy képernyőn osztozhatunk. Bár részben érthető a split screen opció kimaradása, mivel ha a készítők háromfelé osztanának a képernyőt, akkor meglehetősen kis rész jutna egy-egy játékosnak, azt azonban nem sikerült megemésztenem, hogy miért csak a képernyőn lévő karakterek mozoghatnak. Ha tehát az egyik szereplő kikerül a képből, mert az, aki "a kamerát viszi" előreszaladt, akkor a kint rekedt karakter nem tud úgymond vakon visszaszaladni a játéktérre, hanem meg kell várnia, hogy a társai a "kamerával" visszamenjenek érte. Remélhetőleg ezt a hibát kijavítják a készítők, mert meglehetősen frusztráló. Ami azonban nagyon szomorú, hogy csak helyi kooperatív mód érhető el, magyarul nem lehet interneten keresztül játszani, így többen csupán egy gép előtt ülve játszhatunk.
A játék a kinézet tekintetében is hozza a kötelező korrektséget, akárcsak a hangok és az irányítás terén. Nem kiemelkedően szép, azonban csúnyának sem nevezhető, de ami nagyon fontos, hogy elképesztően stílusos, és az összhatás nagyon megnyerő. A mozgás animációk kellően egyediek és viccesek minden karakter esetében, szóval tényleg nem lehet ok a panaszra, mert az összkép remek.
Előző életemben Xerxész voltam
Az elbaltázott kooperatív játékmódon felül egy nagy hibája van a The Cave-nek: a játékidő. Első nekifutásra négy óra alatt sikerült végigvinnem, amiben benne volt az ismerkedés, valamint jó pár tízpercnyi megakadás egy-egy fejtörőnél. Másodjára nagyjából fele ennyi idő alatt lehet végigvinni a játékot, és bár első hallásra nagyon jól hangzik, hogy minden karakter saját története adja a játékidő magját, a nagyjából hat órás végigjátszási idő egy ügyességi platformer esetében is már-már minimum követelménynek mondható, egy kalandjáték esetében pedig bőven elvárás alatt van. Persze, tisztában vagyok vele, hogy a The Cave nem a klasszikus kalandvonalon mozog, de egy 10-15 órás játékidőt elvártam volna tőle - már csak azért is, mert minden perce színtiszta élvezet volt.
Indiana Zsanett és a nyúlmia átka
Mindent összevetve a The Cave egy kiváló játék lehetne, ha a történet egy kicsit, vagyis inkább sokkal nagyobb volumenű lenne, valamint ezzel együtt a játékidő is a többszöröse lenne a mostaninak. Így azonban a The Cave szimplán egy érdekes alkotás, ami bár kellően jó, de sajnos nem maradandó. Ettől függetlenül tökéletes irányzékként szolgálhat a jövőbeni kreatív játékok fejlesztése terén, így ha a fogékonyabb a játékkészítők meglátják benne a fantáziát, vagy éppen maga a Schafer-Gilbert páros dönt úgy, hogy ezekre az alapokra építkezve hoz össze egy monumentális kalandot, kellemes időszak elé néznek a kreatív ötletek kedvelői.
