The Order: 1886 teszt

Pedig elképesztően zseniálisan indít! Már a főmenüben is felcsendül a gyönyörű, kicsit melankolikus, ugyanakkor nyomasztó és félelmetes zene, ami a fodrozódó háttérrel és a letisztult, egyszerű dizájnnal nagyon megadja a kellő alaphangot. Ahogy azt megtapasztaljuk, ez a fodrozódás bizony egy kő medence alja, amiben főszereplőnket éppen kínozzák.

Semmit sem értünk az egészből, csak azt látjuk, hogy bizony hősünk elég durván a halálán van. Az őrök megunják a dolgot, visszarángatnak minket a cellába, de másnap úgyis kezdik az egészet előröl. Vált a kamera, hirtelen külső nézetből látjuk a lerongyolódott Graysont, gyakorlatilag már csak hálni jár bele a lélek.

Elég szép

Persze ez fogva tartóinkat nem zavarja, röhögve jönnek megint fürdetni, de arra nem számítanak, hogy pár perccel később mindketten vérbe fagyva hevernek a kínzókamrában, mert a szerencse mellénk szegődött egy kilazult bilincs formájában. Szóval az első feladat adott, fél hulla héroszunkat valahogy ki kellene juttatni innen, bárhol is vagyunk.

Magyarul ebben a pillanatban vesszük át az irányítást, hogy aztán az állunkat keresgéljük a padlón a grafika nyers ereje miatt. Az egy dolog, hogy nem veszed észre, mikor vált át filmből arra a pontra, amikor a terelgetés a mi kezünkben lesz. Olyan lehengerlően van az utolsó fényforrásig kidolgozva az egész, hogy nem akarsz hinni a szemednek, csak álldogálsz és nézelődsz, hogy ilyen tényleg nincs.

Az igazi döbbenet viszont akkor fog érni, amikor megmenekülsz fogva tartóid elől és ugrunk visszafelé az időben, hogy lássuk, amint Sir Galahad épp egy erkélyről bámulja a londoni látképet. Hősünk olyan szinten van részletesen kidolgozva, hogy még a roppant stílusos bajsza is lengedezik az enyhe szellőben. De mégis az összhatás az, ami a földbe döngöl: ahogy állsz az erkélyen a lábaid előtt elterülő Londonnal, meg ahogy a hímzett váll-lapod lengedezik, az egyszerűen befogadhatatlan.

Felkészítelek, ez a játék végéig kísérni fog, ugyanis olyan aprólékossággal van kidolgozva minden, hogy azt nehezen hiszed. Amikor a metróban közlekedsz és a lámpásod az egyetlen fényforrásod, de említhetném a kórházas részt is, teljesen mindegy. Azon fogsz gondolkodni, hogy biztos józanul írta az az ember a cikket, aki erre hat pontot dobott?

Sétálunk

Amikor megismerkedsz a lövöldözéssel, a fenti gondolat csak még jobban elmélyül benned. Kis fedezékből lövöldözés, kellemes az irányítás, baba az első két lőfegyver, kiosztasz pár csattanós fejlövést, megy ez gyerekek! Ráérzel a közelharcra, megtanulod, hogy a füstgránát mennyire király, kibelezel néhány lázadót a slow-mo elsütésével, már sejted, hogy ez lesz életed egyik legjobb játéka. A helyszínek változatosak, van benne gyűjtögetés meg nézelődés, sok videó meg párbeszéd, a vigyorod pedig egyre szélesedik az arcodon, hogy mégis megérte azt a több, mint egynegyed minimálbért, ami a cucc ára.

Elérkezel a második fejezetig, ahol bizony megmutatkoznak az első törések és repedések az Order fényes páncélján. Egy jó nagy monológgal kezdődik a rész, aztán teszel nagyjából hat lépést, megint egy videó aztán már dob is a következő chapterre. Aztán megint. És megint. Itt már kezded érezni, hogy valami nem oké.

Nem kerülgetem a forró kását, és leírom: a The Order: 1886 nem más, mint egy megkésett techdemo, amivel a PS4 nyers erejét akarták bemutatni a közönségnek, de még ez sem sikerült teljesen hibátlanul. A miértre egy picit később keressük a választ, előtte nézzük át, hogy miből tevődik a fenti állítás. Kezdjük rögtön a történettel, aminek az alap felütése egészen tetszetős.

A Kerekasztal Lovagjai harcolnak minden bevethető eszközzel ősi ellenfeleik, a Vérfarkasok ellen, ugyanakkor egy harmadik fél, holmi lázadók is feltűnnek és belekeverednek az egészbe. A spoilerek elkerülése végett többet nem írok erről a részről, de ha láttál már Underworld filmet, akkor semmi meglepetés nem fog érni, szinte az egészet ki lehet találni. A négy hős közül csak Graysont tudjuk majd irányítani, Mallory, Isabeau és a francia márki csak az árnyékunk lesz a kaland alatt, ami szintén hiba, mert egy kicsit feldobta volna az egészet, ha lehet váltogatni közöttük.

Igen, lesz baj

A helyszínek a másik nagy problémám. Az elején nagyon változatosnak fog tűnni az egész, viszont a progi felétől gyakorlatilag azokon a helyeken kommandózunk, amit már egyszer alaposan körbejártunk. Hiába mondja azt szavakkal Isi, hogy ez Whitechapel kerület egy másik pontja, de mi azt látjuk, hogy jé, ez a metró volt az elején is.

Persze lesznek egészen durván megkomponált szakaszok is, mint például a léghajós fejezet, vagy a London Hospital (ahol még egy kis Dead Space érzésem is volt), de sajnos ezek lesznek kisebbségben. Tehát közepes sztori, unalomba fulladó helyszínek, eddig stimmt? Ha a Metal Gear negyedik részét megköpködted az átvezetők miatt, akkor itt a hajadat fogod tépni, mivel legalább annyi van itt is, ráadásul ezek elnyomhatatlanok. Elmondhatatlanul megtöri a játék alapvető dinamikáját a mozi-sétálgatás-kis harc triumvirátus, főleg akkor, amikor 5 perc tűzharcra jut, mondjuk 10 perc mozi.

Aztán ott van ez a fejezet mizéria is. Nagyon jól hangzik, hogy összesen 16 ilyet találunk a játékban. Ami már kevésbé vicces, hogy ezeknek több, mint a fele mindenféle interakció nélkül fog lezajlani! Lesz olyan, amikor még gombot sem kell nyomni ahhoz, hogy mondjuk két chaptert ugorjunk. A harc egyébként egyáltalán nem rossz, nincs benne semmi eget rengető dolog, de nem is feltétlenül itt kell a csodát feltalálni ahhoz, hogy jó legyen a cucc.

Megyünk, fedezékbe húzódunk és lövünk a különböző puskákkal és pisztolyokkal. Itt van egy két komoly darab is, mint például az, ami termitet nyom ellenségeink közé, aztán meg jól begyújtjuk az egészet, hehehe. Az Arc gun is szép darab, ez egy összefüggő villámot küld ki, instant halált okozva majdnem mindenkinek. A több a jól megszokott shotgun, pisztoly, mesterlövész puska kombinációkból került ki, viszont azzal az érdekes csavarral, hogy ugye 1886-ban járunk, szóval a külső egy picit steampunkos lett, ami abszolút pozitívum.

Az ominózus léghajó

De itt is lesz egy fura momentum. Ugye a Rend ellenségei a Vérfarkasok. Összesen három alkalommal (plusz két fél) fogunk pár percet hadakozni ellenük, amit meg azért nem értek, mert a játék folyton azt hangsúlyozza, mennyire veszélyesek ezek a dögök. Gondolom ezek után nagyon kíváncsiak vagytok a szavatosságot illető pletykákra. Nos, az 5 órás végigjátszás természetesen költői túlzás volt mindenki részéről, ugyanakkor 7 óránál nincs több az anyagban, ráadásul ebből ugye nagyon sok lesz az átvezető mozi, arról nem is beszélve, hogy egy másodszori végigjátszásra semmiféle motivációd nem lesz, még a trófeák sem, mert elsőre lehet platinázni.

De térjünk vissza arra, hogy miért nem kapott maximum pontszámot a grafika. Ahogy mondtam, tényleg egészen döbbenetes durva az egész, viszont ezt egy pici csalással éri el: a legtöbb helyszín, ami a játékban van, az konkrétan egy folyosó. Felejtsd el a nagy, nyílt tereket és mezőket, mert itt maximum abban dönthetsz, hogy balra mész, felszedni a lootot, vagy jobbra, amit a progi előír. Kicsit úgy képzeljétek el, mint a Final Fanatasy XIII-t. Mész a folyosón, lövöldözés, videó, séta, séta, videó, videó, lövöldözés.

Éppen ezért, szerintem a PS4-re is kiadott Last of Us meggyőzőbb egy picit a külcsín tekintetében. Az olyan apróságokról meg ne is beszéljünk, hogy a tükrökben mondjuk a lámpánk fénye látszik, szereplőnk, vagy a hátán lévő fegyver, a ruha viszont nem...

Kis easter egg

Szóval rettentően csalódott vagyok! Sokkal nagyobb odafigyeléssel akár az évtized egyik legjobb dolga is lehetett volna a The Order:1886, mivel kreáltak hozzá egy bitang jó alapsztorit meg olyan vasat húztak fel köré, amit nem látsz minden bokorban, olyan melódiákkal megtámogatva, hogy bekönnyezel. Viszont mindez nem ér semmit, ha konkrétan nulla tartalom, ismétlődő helyszínek, mozi hegyek és szinte nulla interakció párosul ehhez.

És igen, van benne egy csomó QTE event is, viszont semmivel sem több, mint mondjuk egy GoW 3 esetében. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ezzel akarják elhitetni, hogy még játszol, és nem filmezel. Teljes áron semmiképp sem ajánlom, mert idegbeteg leszel, viszont jó áron megéri később. És álljon itt egy kis fekete humor az angolul tudóknak, amit én is olvastam valahol, és ami sajnos tökéletesen összefoglalja a stuffot: I bought the game before midnight and was Ready at Dawn.