A Gyűrűk Ura tematikájú videojátékokkal roskadásig megtelt már a padlás, tulajdonképpen nincs olyan stílus, amiben ne jelent volna meg valamilyen, a témában alkotó program, és már nagyon meg kell erőltetniük magukat a fejlesztőknek ahhoz, hogy egy újabb "egy gyűrűs" játékra felkapjuk a fejünket. Amikor a játékos jogok az Electronic Arts kezéből visszaszálltak a Warner birtokába, felcsillant a remény, hogy most talán kaphatunk néhány minőségi, eddig nem látott formulát felhasználó Lord of the Rings alkotást, ám az Aragorn's Quest bejelentését követően szinte minden reményünk elszállt ezzel kapcsolatban. Szerencsére az utóbbi hónapokban azért történt egy és más a témában - hardcore RPG, Gyűrűk Ura módra, és a többi -, így azért nem ilyen drámai a helyzet, de ez sajnos mit sem változat azon, hogy a The Lord of the Rings: Aragorn's Quest egy gyerekeknek készült, valóban gyerekes videojáték, nulla kihívással, semmi merész megoldással, egyenesen a képünkbe.
/>
Sosem értettem igazán, hogy a témába vágó videojátékok fejlesztőinek miért kell mindig a filmek világára alapozni? Értem én, hogy a franchise legismertebb hírvivője volt a filmtrilógia, de az egy olyan könyvből lett, ami számtalan apró, ugyanakkor talán annál fontosabb mellékszálat göngyölít fel a mozihoz képest. Bár értem a Warner gondolatmenetét - a gyerekek nem olvasnak, inkább filmet néznek, ez a játék meg nekik készült, tehát a képlet kerek -, beletörődni ebbe az egészbe továbbra sem tudok. A fejlesztők becsületére szolgáljon, hogy legalább próbálkoztak, és továbbgondolták a televízióban látottakat, így akadnak érdekességek, már alapból az is unikumnak számít, hogy a középpontban Aragorn áll, ám a jól ismert kis hobbit, Samu által saját csemetéinek elmesélt történet nem sok érdekességet tartogat majd egyetlen olyan játékosnak sem, akik legalább egyszer megnézték a Gyűrűk Ura filmeket. Meglepetést maximum az okozhat, hogy a program mindent elég mesésen, meglepően szájbarágósan kíván a tudtunkra adni.
Ez természetesen nem probléma, de kétlem, hogy még a tízes éveiket töltő korosztály is elejétől a végéig képes lesz élvezni a programot, ami Mordor-tól indítja a sztorit, és megjárhatjuk közben Moria bányáitól kezdve, Amon Hen-en át a legtöbb ismert helyszínt, amit Tolkien mester valamikor megálmodott számunkra. Természetesen erősek a kételyeim afelől, hogy a fantasy művek koronázatlan királya ilyen csúnyán álmodta volna meg ezeket a helyszíneket, de mivel a játék PSP-s verzióját teszteltük, és alapjáraton is egy kisebb korosztálynak készült alkotásról beszélünk, ne legyünk telhetetlenek. Lássuk inkább a játék menetét, ami olyasmi, mint egy végletekig leegyszerűsített, Gyűrűk Ura univerzumba száműzött Diablo. Természetesen semmiféle, de legalábbis nem a hardcore rétegnek szóló szerepjátékos elem nincs a programban, a folyamatos kaszabolás, a varázslatok, és nem utolsó sorban a döntött felső nézet megkövetelte, hogy ezzel a hasonlattal éljek. Nézzük azonban pontosabban, miből táplálkozik a The Lord of the Rings: Aragorn's Quest!
A játék Diablo-hoz hasonlítható nézetét tisztáztuk, ezt vegyítsük egy lineáris játékmenettel, ami egy nagy területen belül sok kicsi, fallal - vagy a helyszínhez illő tereptárggyal - elhatárolt területet jelent. Hősünk Aragorn, akit remélhetőleg senkinek sem kell bemutatnunk, a vadász nem csak az eredeti történetben, itt is mesterien bánik a karddal és az íjjal, bár ez azért tőlünk is függ majd. A karddal alapesetben kétféle támadást tudunk kicsikarni, van a gyengébb, de gyors ütlegelés, és van a lassabb, de határozottan erősebb csapás. Az íjászat esetében ez egyszerűbb, ott csak lövünk, ahogyan a "csövön kifér", illetőleg ameddig tart a nyílvesszőnk. Aragorn számtalan ellenféllel összefut majd a pályákon, goblinok, orkok, farkasok, de még pókok is keresztezik majd útját, ezek különböző méretűek, erősségűek lesznek, akad amelyikkel taktikázni kell, de a legtöbb esetben elég lesz, ha ellenfeleinket csak csépeljük, ahogyan a PSP gombjai bírják. Hiába, ilyen ez a játék, üsd vágd, nem apád, ezt jobb, ha megjegyzitek.
#tv#
A célzás automatikus, bármilyen fegyver is van nálunk, ezzel nem nagyon kell foglalkoznunk, bár a döntött felső nézet miatt igazából csak a nyilazás alatt lesz érdekes ez az opció. Visszatérve a pályaszerkesztésre, megállapítható, hogy gyakran kisebb labirintusokba botlunk a felfedezések alatt, a fejlesztők ugyanis nem átalkottak akár ezerfelé ágazódó pályákat sem kialakítani, amelyeken nem csak újabb ellenségek, bónusz tárgyak, de akár még morál vagy életnövelő szérumok is találhatók. Ezeket a program szerepjátékos jellege miatt lesz érdemes felkutatni - illetve a másodlagos feladatok miatt is -, lévén Aragorn folyamatosan gyűjti a tapasztalati pontokat, egyre magasabb szintekre lép, aminek az a következménye, hogy képes lesz feloldani magának speciális támadásokat, amelyeket gombkombinációkkal tudunk majd lehívni az ellenségre. Hívhatjuk ezeket nyugodtan varázslatoknak is, összesen négy lesz belőlük, kettő a kardra, egy az íjra, és egy pedig a pajzsra, avagy a védekezésre vonatkozik.
A fejlődési rendszer automatikus, nincsenek elosztható pontok, vagy célirányos fejlődés, kapunk azonban szintenként mindig egy morál pontot, amelyekből ezeket a speciális képességeket, vagy varázslatokat tanulhatjuk meg. Hogy itt miket oldhatunk fel, azt meghagynám saját felfedezésre, mindenesetre érdemes lesz kihasználni ezt a lehetőséget, ugyanis az erősebb ellenfelek esetében lesz úgy, "hogy az embernek nincs elég köve", csak, hogy egy igazi klasszikust idézzek. A morál mellett egyébként érdemes lesz figyelni életerőnket is, amit tulajdonképpen szinte lehetetlen lenullázni - ergo nincs kihívás a játékban -, lévén a megölt ellenfelek folyamatosan köpködik magukból a zöld, khm, szóval az életerőnk visszatöltésére alkalmas alkotóanyagokat, amiket automatikusan magunkba szippantunk - na ebből, hogy jövök ki jól -, és így ezáltal képtelenek leszünk elhalálozni. Ha mégis olyan bénák vagyunk, hogy ezt összehoztuk, ugyanonnan indulunk újra, mindenféle következmény nélkül. Mondtam én, hogy a kisebb korosztálynak készült a játék.
Fontos megemlíteni továbbá, hogy a pályákon - általában jól elrejtve - találhatunk felszereléseket is magunknak, így kardokat, íjakat, öltözékeket és egyéb csecsebecséket, amelyek jobb esetben pozitív irányban módosítják majd tulajdonságainkat. Fontos, hogy a program alapból ránk akassza majd ezeket a cuccokat, így amikor már több választásunk is lesz, nem árt odafigyelni mit viselünk, lévén nem minden esetben a legújabb tárgy a legjobb is egyben, illetőleg a legjobb számunkra. Érdemes megemlíteni még az alkotással kapcsolatban a küldetéseket, amelyek az első néhány pályán - összesen 17 küzdőtér lesz - érdekesek, később azonban monotonná válnak. Nem kell tehát nagy dolgokra gondolni, a világot nem Aragorn váltotta meg a Gyűrűk Urában sem, így a "menj ide, menj oda, hozd ide, vidd oda, találd meg, öld meg" fogalomkörből nem nagyon merészkedik ki a játék, csak néhanapján, úgy szökő évente egyszer. Mindezek ellenére, az összkép nem rossz, csak borzasztóan unalmas, ezt kár is lenne tagadni.
Érdemes kiemelni egyébiránt a játék kinézetét, amin szintén látszik, hogy a kisebb korosztálynak készítették, lévén teljesen rajzfilmes jelleget kapott a késztermék, a PSP-s felhozatalból engem leginkább a GTA: Chinatown Wars-ra emlékeztetett, és nem csak azért, mert annak is ehhez hasonló felső nézete volt. Hangok terén a szinkronoktól szinte teljesen elbúcsúzhatunk, ami van, az is elég rossz, a zenék hozzák a Gyűrűk Urás játékokra jellemző magasztos, filmzenés hangulatot, míg az effektek olyanok, amilyenek, vannak, de semmi több ennél. Hogy kihagyott helyzet lenne-e a The Lord of the Rings: Aragorn's Quest? Meglehet! Nem váltja meg a játékipart, de mivel már a kezdetek óta nem titkoltan a fiatalabb játékosoknak, a casual rétegnek készült, nem tudunk rá szigorúan nézni, hiszen ahhoz képest úgyis derekasan összerakták. Átlagosnak átlagos, unalmasnak is unalmas, de legalább nincsenek orbitális hibái, így ezeken a nyugodalmas, zord őszi estéken ideális kikapcsolódást nyújthat még a gyermeteg lelkületű idősebb játékosoknak is. Azért azt a Gyűrűk Urás hardcore szerepjátékot továbbra is követelően várjuk!
De a fiatalabbaknak elmegy.
