The First Templar teszt

2011. június 10.
72.5881
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Lac profilja, adatai
Lac
Valószínűleg nem sok olyan ember van, aki ne hallott volna a Szent Grálról, arról az edényről, amelybe a keresztre feszítése után felfogták Krisztus vérét. A legenda megismeréséhez nem szükséges szent iratokat tanulmányoznunk, elég, ha csak szétnézünk az utóbbi néhány év szórakoztatóipari termésén. A Monty Python társulat a nyomába eredet, Indiana Jones meg is találta, sőt, még Robert Landgonnak is sikerült rálelni. A szent kehely keresőinek sorába ezúttal egy francia keresztes lovag áll be, aki rendíthetetlen hittel indul neki élete nagy kalandjának, amelynek végén remélhetőleg kezében foghatja azt, amit már oly sokan kerestek előtte. Kardokat kivonni, imákat elmormolni, második játékost beültetni, The First Templar teszt következik!
 

/>
The First Templar teszt - 2. kép

A keresztes háborúk idejéből nem sok játékot tudok felidézni - úgy értem, ami abban a korban játszódik, nem akkor készítették -, igaz azonban, hogy már az elmém makulátlansága sem a régi. Az első Assassin's Creedet erre az időszakra tehetjük, illetve tudom, hogy lárva koromban bőszen kalapálva a billentyűzetet irányítottam egy hős lovagot, de őszintén szólva a játék címére sem emlékszem. Száz szónak is egy a vége, az (első) ezredforduló környékén játszódó játékok valamiért nem nevezhetőek elterjedtnek. Akik mégis oda vannak a korért, s nem vetik meg a misztikus körítést sem, azok valószínűleg tárt karokkal fogják fogadni Haemimont Games legújabb alkotását - feltéve, ha meg tudnak szabadulni pár óra erejéig a nemes szürkeállományuktól.

A játék főszereplője egy francia lovag, név szerint Celian d'Arestide, aki társával, Rolanddal vág neki legújabb küldetésének, aminek végcélja nem más, mint a hőn áhított Szent Grál megtalálása. Természetesen a nagy kalandok soha sem egyszerűek, így rögtön a kezdéskor hőseinkre támadnak. Az ellenségeknek ugyan esélyük sincs harcosaink ellen, de nagy számuk aggasztani kezdik Celiant. Helyszín helyszínt követ, egyre több titokról hull le a lepel, s lassan egy olyan összeesküvés képe kezd összeállni előttük, amely teljesen megváltoztathatja az általuk ismert világot.

A The First Templar a "nézd a hátam" kamerastílust használja, magyarán szólva egy TPS-sel van dolgunk, igaz, az S betű ezúttal nem a "shooter" megfelelője, hanem annak a középkori változatáé, a "sworder" rövidítése. A The First Templar körülbelül 13 óra játékidővel rendelkezik, ami becsületes mennyiségnek nevezhető az elmúlt évek terméseinek függvényében. Igaz, a programban jelen van némi szerepjáték beütés, de olyannyira minimális szinten, hogy ennél fogva nem követelhetnénk a hosszabb időtartamot, hiszen az már így is túlmutat a legtöbb nem sandbox akciójátékon.


The First Templar teszt - 3. kép

Első ránézésre a játék egyike lehetne a milliószám jelenlévő akciójátékoknak, azonban aki komolyabban beleveti magát, hamar rájöhet, hogy a játék rendelkezik valami olyasmivel, amit nagyon ritkán láthatunk. Ez valami nem más, mint a változatosság. Alapvetően részeg katona módjára kell az ellenségünket kardélre hányni, azonban számos olyan finomság is belekerült, amelyet nem látni minden egyes TPS-ben. A harcokat megszakítja néha egy-egy lopakodós rész, máskor csapdák között kell manővereznünk, s még azt is megéltem, hogy mázsás kőgolyókkal kellett egy katapult segítségével visszavernem az ellenséges hadakat. A játék környezete is hasonlóan eltérő elemekből építkezik, így találkozhatunk mediterrán kisvárostól kezdve dohos kazamatákon át egészen a sötét erdőkig vagy sivatagos tájakig bezárólag szinte minden valós természeti tereppel.


The First Templar teszt - 4. kép

Mint azt már fentebb említettem, némi szerepjátékos beütés is átjárja a játékot. Az előbbi mondat egyik legfontosabb szava a "némi", hiszen a TFT-ben valóban csak minimális mennyiségű RPG-elem található. Ahogy haladunk előre, úgy folyamatosan pontokat költhetünk el a képességeink tuningolására, azonban ezek nagy részét észre sem fogjuk venni a játék alatt. Érdemes egy-egy kombót megtanulnunk, majd megerősítenünk, s azt használva keresztülverekedni magunkat az ellenséges csapatokon, míg a maradék pontjainkat az életünkre költjük. Ezeken felül új göncöket is szerezhetünk hőseinknek, ehhez azonban nem árt összeszedni az összes ruhadarabot, melyek több pályán lettek elszórva.

A játékban nem a mostanában oly bevált regenerálással oldhatjuk meg az egészségügyi problémáinkat, hanem a jól megszokott, klasszikusnak mondható időnkénti élettöltéssel. Mivel a történet az elsősegélycsomagok megjelenése előtt játszódik, ezért nem vörös kereszttel ellátott dobozkákon kell átrohannunk, hanem a gyógyító célra kihelyezett tálkából innunk. Persze harc közben sincs vész, ugyanis, ha az egészségünket jelölő piros csík teljesen kiürül, akkor csak egy piros gömböt vesztünk el, s máris maximum élettel folytathatjuk a küzdelmet. A Fable első részében láttam hasonló rendszert, azonban azzal ellentétben a TFT-ben nem véglegesen veszítjük el a piros gömböt, hanem a legközelebbi ivászat alkalmával visszakapjuk azt is.

The First Templar teszt - 5. kép

A játék egyik legütősebb pontja nem más, mint a harcok megvalósítása. Félreértés ne essék, a harcrendszer nem sikerült jól, bár különösebb gond nincs vele. Csapkodunk a kardunkkal, az ellenség pedig légy módjára hullik, azonban, hogy a könnyű játékot még könnyebbé tegyék (s ezzel még élvezetesebbé is), a készítők implantálták a kedvenc többszereplős módomat, a kooperatív játéklehetőségek. Ha nincs senki az oldalunkon, akkor a gép teszi a dolgát, s egész ügyesen terelgeti a másik harcos útját (Roland után ugyanis egy Marie nevű lány lesz a hű társunk), azonban az igazi élvezetet az jelenti, ha egy hús-vér ember/kutya/aranyhal fogja mancsai közé a kontrollert. A második játékos bármikor beszállhat, így ha arra van szükségünk, egy-egy résznél nyújthat támaszt, de éppen az egész játékot végigjátszhatja velünk.


The First Templar teszt - 6. kép

Amikor először elindítottam a játékot, a szemöldököm hamar felcsúszott a homlokom tartományába, a grafikát meglátva ugyanis azon kezdtem el gondolkodni, hogy a készítők komolyan gondolták-e azt, hogy így engedik útjára legifjabb gyermeküket. Aki ismer, az tudhatja, hogy nem vagyok egy grafika-megszállott, de azért azt elvárom, hogy egy játék nézzen ki valahogy. A The First Templar kinézet terén szintén változatosságot mutat, hiszen vannak olyan részek, ahol egyszerűen förtelmes a látvány, máskor azonban elismerően hümmögtem egyet. Az első pálya például messze elmarad a 2007-ben megjelent Assassin's Creedtől (azért ezt hozom fel példának, mert ugyanazon a helyszínen játszódnak), míg az utána következő ősi erdő teljesen jól néz ki. Utána egy harc a sivatagi város kellős közepén, ahol szintén vérzett a szemem, majd meglepő módon megemeltem a kalapom az utána következő helyszínen. Az animációk azonban úgy ahogy vannak, csapnivalóak. Hőseink Mikrobiék módjára darabosan közlekednek, amivel ugyan nem lenne baj egy droidokkal teli diszkóban, itt azonban meglehetősen problémás.

The First Templar teszt - 7. kép

Mindez persze megszokható dolog, az már azonban kevésbé, hogy a játék érdekesen szaggatott nálam. Menet közben néha ugrott a karakter, mintha csak laggolna, azonban egy offline (illetve helyi kooperatív) játéknál ez nem túl jellemző dolog. Szintén érdekes dolog, hogy hiába állítottam a grafikán, ténylegesen semmi nem változott, kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy maximumra húzva ugyanúgy nézett ki, mintha a csúszkák a csík másik végén helyezkedtek volna el.

A hangokkal nem volt különösebb probléma, néhol a szinkron volt kissé élettelen, illetve a zenéket hiányoltam. Ez utóbbiból van pár darab a játékban, de közel sem elég, még egy-két hangulatkeltő muzsikát nem bántam volna.


The First Templar teszt - 8. kép

Furcsa dolog a szeretet, hiszen a racionalitást sokszor semmibe veszi. A The First Templar egy középszerű alkotás, amelyben hibák ugyan nincsenek, szimplán csak szinte minden eleme gyenge, mint a hajnali harmat. Mégis, minden bakija ellenére szerettem a játékot, hiszen azt volt képes nyújtani, amiért minden normális ember leül a számítógépe elé: színtiszta szórakozást. Nem sok esélyt adok annak, hogy a játék valaha is folytatást kapna, de ha mégis így lenne, akkor tárt karokkal várnám az új részt. Az első ugyanis meggyőzött, s egy kis finomítással talán maradandóbb alkotást is le tudna tenni az asztalra a Haemimont Games csapata.
Vedd meg most és játssz vele már holnap!

Ez a játék egyelőre nem kapható a Play 24/7 kínálatában.Klikk ide több ezer másik játékért!

The First Templar / Tesztplatform: PC

jó lesz ez!
  • Stílus: TPS
  • Megjelenés: 2011. május 06.
  • Ár: 11.970 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • Kooperatív játék
  • Változatos
  • Szerethető
  • Technikailag gyenge
  • Hang
    7
  • Grafika
    6
  • Játszhatóság
    8
  • Hangulat
    8
7.3
9 hozzászólás

davidka55

10 éve, 9 hónapja és 8 napja

szerintem nagyon jó játék szórakoztató és nagyon jó harcok vannak benne!!

válasz erre

BDSAeron

11 éve, 5 hónapja és 17 napja

Ez valahogy nagyon nem tetszett. Haverom adta kölcsön,de egyszerűen nem tudtam irányítani.

válasz erre

Vendég

11 éve, 11 hónapja és 13 napja

PS3-ra ilyen ****t nem adnak ki!

válasz erre

Vendég

12 éve, 1 napja

Kár hogy ps3-on nincs. Azért én kipróbáltam volna...

válasz erre

Vendég

12 éve, 2 napja

nekem kifejezetten bejön

válasz erre

Vendég

12 éve, 2 napja

Ez ilyen tipikus egynek jó játék. Megvan, egyszer játszottam vele és még fogok is, de nem viszem túlzásba.

válasz erre

Vendég

12 éve, 4 napja

Én nekiállok, kipróbálom. Jó a teszt, tetszik.

válasz erre

Tibit

12 éve, 4 napja

Talán majd nyáron, ha több időm lesz...

válasz erre

Vendég

12 éve, 4 napja

Nem sok negatívum van, kipróbálom.

válasz erre
The First Templar
11.970 Ft-tól
kövesd a játékot!

 
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

marco profilja