Ti mennyire emlékeztek a 21. születésnapotokra? Esetleg történt veletek valami nagyon egyedi, különleges, magával ragadó? Én megmondom őszintén hogy nem, mert egyrészt sajnos túl rég volt, másrészt feltehetőleg némi alkohollal támogattam meg a jeles eseményt, így memóriám egy kissé hézagos. Nem úgy mint Jackie Estecadonak, aki azt hiszem azt a napot sosem felejtette el. És nem, nem azért mert esetleg ajándékba kapott volna egy Artúró a fartúró figurát.
Szóval, adott ez a jóhajú és jómozgású Jackie-boy, az amerikai-olasz felmenőkkel büszkélkedő maffiózó csemete. Alig nőtt ki a bicskázós éveiből, máris elérte azt a szintet amikor pajtásai már annyira megbíznak benne hogy magukkal viszik védelmi pénzt szedni, konzumhölgyektől megkérni a havi jussukat és sok más egyéb bohókás tevékenységet végezni. Arra azonban valószínűleg nem számított, hogy a szülinapján egy temető vécéjében fog kucorogni és WC-papírból teker gyertyát a # sííííp #-ból épített tortájára.
Nem, ez nem egy Alien. Csak koppintja a mozdulatot.
Ja, hogy nem mondtam volna? Hősünk éppen menekült, ugyanis egy rivális klán nagyon szeretné ha alulról szagolná a lótrágyát és lehetőleg hagyományozza rájuk az Erzsébet-utalványait. A dologba annyi hiba csúszik, hogy Estecado barátunkat szorult helyzetéből kimenti a magát csak Sötétségnek nevező esszencia, egészen pontosan a hatalmával megerősödve JE nem dalban, hanem csápban mondja el bánatát és konkrétan kivégez mindenkit akit ér. Természetesen utána megkeresi azokat is akik el akarták tenni nagyon mélyre és egy jó kis vendettát rendez a pajkoskodó, sok fogas vigyorra nyíló szájú oldalbordáival.
A sztori persze tovább árnyalódik, előkerül a régi szerelem Jenny személyében (akinek egyébként videojátékokban szokatlan módon rút halála lesz), majd sötétség derül az Estecado-papa szörnyű titkára is. Jackie megküzd önmagával, a Sötétséggel, újraértelmezi az Első Világháborút, majd a végén persze veres-beles rendet tesz egy remek bejelentett jelenettel, mely egyben keretet helyez e remek egyed befejezett cselekedeteire. Dióhéjban összefoglalva, hogy értsétek is amiről itt vartyogtam az előbb: a Darkness egy nagyon erősen történet-központú, saját szemszögből játszódó lövölde volt, jó nagy adag fekete humorral megfűszerezve, amit mindenkinek csak ajánlani tudok!
Ez sem. Ez is csak koppint.
Elnézést hogy egy kicsit messziről futottam neki a folytatás előzményének, de nekem eléggé szívügyem volt a stuff, mert igen alaposan kiemelkedett a tucat FPS-ek tengeréből, elvégre nem sok agyatlan lövésben kaptunk ennyire hangulatos, mozgalmas és király sztorit, megspékelve olyan fekete humorral hogy szem nem maradt szárazon. Szóval, adott volt egy hánájsz első rész, ezért a rajongók örömmel vették a bejelentést, miszerint érkezik a folytatás a frappáns The Darkness II címmel. Ez eddig rendben is volt, nyomtam naponta az öt miatyánkot és a négy rózsafüzért hogy el ne csesszék, el ne csesszék, el ne csesszék. Majdnem bejött, szóval ugorjunk is fejest a játék bugyraiba!
Egyébként a fenti ámokfutásomat megtekinthetitek mozgóképes formában is, ugyanis aki nincs tisztában a Setétség kettő előzményeivel egy felettébb vidám videó kíséretében megkamillázhatja azt. A főképernyőt szemrevételezvén láthatjuk hogy nem kényeztettek el minket a fejlesztők lehetőségekkel, szóval nyomjunk is rá az új kampányra! Ja igen, mielőtt elfelejtem, a feliratokat mindenképp kapcsoljuk be, továbbá nem árt némi angol tudás is hogy megértsük akár a történetet, akár az elég vaskos poénokat. Igazából rögtön a bejelentkező videó megfogott, mert nagyon stílusos ahogy Jackie-boy ücsörög a félhomályból kilátszó trónján, két nagyon cizellált pisztollyal a kezében és az irdatlanul királyul eltalált szinkronhangján magyarázza az élet igazságait.
Fröcsög, pörög
Maga a játék 2 évvel játszódik az első rész után, hősünk megtanulta uralni a sötétség erőit és éppen vacsorához készülődik egy amolyan igazi itáliai étteremben. Mindenkihez van egy jó szava, bár ez a Franchetti család új Donjától azért el is várható. Cimboránk, Vinnie leültet minket a Very IP asztalunkhoz, előttünk két napbarnított cicamicával, akiket valószínűleg desszertként akarnánk elfogyasztani. Igen ám, de amikor az egyik maca feje konkrétan az arcunkba robban, valamint géppityus-álarcos emberek tűnnek fel a tavernában, akkor azért rájövünk hogy gebasz lesz, amit csak tetéznek a beröppenő gránátok. Amikor magunkhoz térünk a jobb lábunk csontig le van égve, mi üvöltünk mint a fába szorult féreg, körülöttünk cikáznak a golyók, ég minden, miközben Vinnie hősiesen kicipel minket a tűzvonalból.
Ha még ez nem lenne elég, akkor az eddig elfojtott Sötétség kezd előtörni hősünkből, aki egyre nehezebben tudja kordában tartani, majd pedig a végén enged neki és felszecskázunk mindenkit aki az utunkba kerül. No, ilyen gyönyörű, felebaráti szeretettel kezdődik a sztori, ami újfent egy elég erős eleme lett a stuffnak, ezért sok poént nem is lőnék le belőle. Ha sorra vesszük a változásokat, akkor elsőként biztos hogy a grafika fog szemet szúrni, ugyanis ez a rész hanyagolta a valóságos külsőt, és az úgynevezett cel-shaded megoldást használja, amit ugyan először szokni kell de aztán rájövünk hogy királyul visszaadja így is az eredeti képregény nem éppen világos stílusát. Nem azt mondom, hogy megüti a Battlefield 3 szintjét, de mindenképp nagyon stílusos lett. A képfrissítés persze itt is tökéletes, röccenéstelenül adagolja a tájakat és az enemiket a program.
Ó be gyönyörű keb... izé pisztoly.
Maga a harc nagyon hasonlít az előző részhez, bár itt el tudunk játszani egy igazi négykezes-kétkezest is. Hogy ez mit is jelent? Jackie mindkét kacsójába tud fegyvert fogni, valamint ott vannak az oldalt lengedező csápikák is, amikkel szintén gyönyörűen át tudjuk rendezni az ellenfeleink ábrázatát. Szóval egyszerre négy különböző végtagot tudunk kezelni négy különböző dedikált gombbal, amik néha nem kis káoszhoz vezetnek, hiszen nem sokan születtünk poliphoz méltó adottságokkal. Ez alól kivételt képeznek az ázsiaiak, akik valószínűleg még a lábujjukkal is jobban tudnak vezérelni egy repülőt mint én ezt a játékot.
Szóval megyünk, darálunk, válogatunk a nem túl széles fegyverarzenál között (shotgun, uzi, pisztolyok és géppityuk találhatóak meg aminél már a Duke Nukem 3D-ben is többféle variáció volt), belezünk a sötétség hírnökeivel és élvezzük a harci szitukat. A készítők egy kis rpg elemet is csempésztek ide egyébként, mert az opponensek eltakarításával dark essence-hez jutunk, amik szorgos gyűjtögetésével új képességeket tudunk megnyitni, például át tudunk lőni a falakon, fejlődnek a kivégzéseink, több skuló fér el nálunk, le tudjuk bénítani a számunkra nem kedves egyedeket, fekete lyukat idézhetünk, ésatöbbi. Négy különböző területre lettek egyébként ezek osztva, köztük csemegézhetünk. Változás érte az előző részben mellékszereplő Dark Impeket is. Ezek ilyen gnómszerű teremtmények voltak, általában egyszerre többen randalíroztak a képernyőn. Most csak egyet kapunk, viszont kvázi ő lesz a segítőnk utunk során.
A hangulat adott. Hmm, talán innen a cím?
Nagyon kúl személyiséget kapott, egyfolytában Monkey-nak, azaz majomnak hív minket, mindent kommentál, mutatja az utat ha eltévednénk illetve a nagyon gyökér bossok esetén is általában ő kínálja a megoldást. Az is újdonság, hogy néha átvehetjük felette az irányítást, muris szituációkat eredményezvén. Ami viszont nem változott, az a nagyon sötét humor és brutalitás, konkrétan hektószámra fog ömleni a vér! Viszont ezt sosem érezzük öncélúnak, elvégre a Sötétség Királyával játszunk, nem pedig valami Barbie baba szimulátorral. A jobb oldali csáp használatával két-három csapásból bárkit négy részre tudunk vágni, míg a bal oldali a kivégzésekben lesz nagy segítségünkre, ugyanis ha kellően lebénítunk valakit, akkor meg tudjuk ragadni és egy dedikát gomb megnyomásával gyönyörködhetünk is a finish him-ben. Ez lehet egyszerű fejletépés, vagy kettébe szakítás, de előhozhatunk egy Alien-szerű dolgot is, amikor a hasából robban ki segítőnk.
Segítőnk tetézi ezt azzal, hogy előszeretettel szellent a halottak arcára vagy pössenti le őket, de említhetném azt is amikor atomjaira bont egy amúgy sem sok darabban lévő halottat. Mókás! A helyszínek tekintetében az alkotók visszanyúltak a Zs kategóriás horrorhoz, mert lesz itt elhagyatott vidámpark, temető, építkezés meg egy bordélyház is. Ezek egyébként kellően változatosak és pont akkor lesz végük amikor egyébként is elegünk lenne már az adott szakaszból. Mindenképp külön részt érdemelnek a szinkronhangok, amik egyszerűen zseniálisak lettek! Hősünk hangját már említettem, de mind a segítőink mind pedig az ellenfeleink orgánum iszonyatosan autentikus, hozzák a zsírdisznó amcsiolasz gengszter fílinget. Akit viszont itt is ki kell emelnem, az konkrétan Mike Patton, a Faith No More együttes (gugli a barátunk) aranytorkú énekese, aki megint elvállalta a Darness szinkronját. Teszi mindezt olyan félelmetesen, hogy nem tudjuk eldönteni, ez a fazon épelméjű vagy sem!
Itt a fogorvos, ne vicsorogj!
A szavatosság az egyik gyenge pontja a cuccnak, ugyanis ez tipikusan az a játék amit egyszer végigviszel a történet kedvéért és pont, jó eséllyel többet nem nagyon fogod elővenni. Maga a játékidő se túl hosszú, nagyjából olyan 6-7 óra alatt lehet végezni vele, nyilván nem a csirke nehézségen, én a négyes skálán lévő fokozatból a harmadikon csapattam és pont kellő kihívás volt benne. Ami még érdekes lehet az a fény szerepe. Miután a Sötétség nem szereti a világost, ezért ha egy nagyobb fényforrás ér minket, vakító fehérségben látunk mindent miközben a fejünkben egyre üvöltözik a gonosz hogy ugyan, fáradjunk már ki a fénytócsából! Harc közben az ellenek sokszor mobil reflektorokkal viccelnek meg bennünket, ez is érdekes harci szitukat tud eredményezni.
Direkt nem szóltam még a Vendetta nevű pontról, ami gyakorlatilag a program szégyene. Ez elvileg egy négy fős co-op lehetőség, de annyira gyérül van kivitelezve, hogy teljesen kár is volt ide. Szóval nem lett rossz a Darkness 2, de sajnos a relatíve rövid játékidő és kevés szavatosság megöli a változatos, humorban és bélben gazdag játékmenetet valamint a nagyon király atmoszférával megtámogatott történetet. De megmondom nektek őszintén, én még mindig szívesebben játszom egy ilyen kúl és egyedi anyaggal, mint egy újabb egy kaptafára készült, évek óta megújulni képtelen katonai FPS sokadik részével. Sómi dö Dárknessz!
