Elöljáróban annyit, hogy a kalandjátékok haldoklanak. Jaj! Az okok azt hiszem ismertek. Azonban lassan kezd tényleg eldurvulni a helyzet. Nézzük mikkel is próbálták eddig feléleszteni a kaland műfajt. Először is elkezdték modernizálni a kalandjátékokat, 2D helyett 3D legyen. Ezek a projectek egy-két kivétel nélkül szépen be is haltak. Aztán elkezdték a kaland műfajt egybevonni a szintén pislákoló rpg-kel. Igaz mindkettőben sokat dumálnak, de mindkettőt másért szeretjük. Utána jöttek az akciójátékok, ahol néha kalandelemeket használtak fel, majd ráírták akció-kaland. Nem ez még ettől tps marad. Majd a logikai Myst klónok - talán eddig ezek ártották a legtöbbet mert tényleg kezdte mindenki azt hinni, hogy ezt jeleni a kalandjáték jó.
És pár éve egyre másra utat törnek a casual gamék, mint pl. a hidden object, ahol mint a bolond keresgélnünk kell meghatározott tárgyakat, akár időre, akár csak a saját szórakoztatásunkra. Pár percig, merthogy ezen játékok tiszta játékideje, gyakran a 3-4 órát sem haladja meg. De állítólag a nők még a Simsnél is jobban zabálják.
Nosza a piacot elárasztották ezen játékok. Én azonban eleddig csak olyannal találkoztam, amely egy szimpla ásításnál többre nem igen tudott bírni. A Clockwork azonban érdekes történetével, de annál is jobb rafinált rejtvényeivel, messze kitűnik társai közül. Tulajdonképp ez az oka annak, hogy egyáltalán foglalkozunk vele.
A játékot az általam nem ismert - ilyen is ritkán fordul elő - Total-Eclipse csapata készítette. Illetve annak egyik stúdiója. Az Eclipse egy görög csapat, akinek több mint 500 kirendeltsége van szerte a világban. 2004 óta casual játékokat fejlesztget, mára több mint 50 játék áll mögöttük. Ezek között rengetegféle megtalálható, de a legtöbb a hidden object. Legutolsó fejlesztésük a Clockwork Man 2: The Hidden World címet kapta, mely a nem is olyan régen - márciusban - megjelent első rész folytatása, de tökéletesen érthető önmagában is. A játék külön érdekessége, hogy több magyar is dolgozott a játékon, leginkább grafikusok, akik a háttereket alkották meg, és töltötték meg színekkel.
A történet casualhoz képest nagyon jó, az elején meg voltam győződve róla, hogy ez valami kalandjáték, csupán amikor elérkeztem a tárgykeresős részhez tudatosult bennem, melyik típusba tartozik. A készítők szerint egyébiránt 60-40 százalékban kaland-hidden object, ha ezt az arányt megfordítjuk megkapjuk a valódi értékeket.
1891-ben a viktoriánus Britanniában járunk, de annak egy alternatív verziójában. Itt inkább a vernei örökség nyomdokain haladunk, minden csupa fogaskerék, és gőzzel üzemeltetett masinériák uralják a világot. A főszereplő pedig az első részből ismerős Miranda Calomy és Sprocket a kis C3PO szerű, de nála sokkal szűkszavúbb és kevésbé idegesítő robot. Kalandjaink egy elhagyatott bányában kezdődnek amúgy in medias res; be kell indítanunk egy gőzmozdonyt mielőtt üldözőink utolérnek. Ez a rész prológus, és tutorial is egyben, szinte minden főbb featuret tartalmaz. A legjobb az egészben, hogy amint ennek vége, máris visszább lépünk a történetben négy napot, és lassan megtudhatjuk, mit is kerestek hőseink a bányában. Casual játékok meglehetősen keveset operálnak időbeli eltolódásokkal, nekem ez volt az első amire felkaptam a fejem.
Miranda szülei ugyanis afféle megszállott tudósok voltak, akik egy szép napon Sprocketra bízták kicsiny kislányukat, majd leléptek régészkedni és azóta sem tértek vissza. Ennek immáron 8 hosszú éve. A kislány azóta nagy lány lett, és mostanában már inkább ő vigyáz Sprocketra. A történet ott indul be, hogy Miranda lever egy vázát, és talál benne egy ébenfekete hengert. Nosza gyorsan el is viszi professzor ismerőséhez az egyetemre, hogy kiderítsék mi is az. Kalandjaink során eljutunk Angliába, Írországba, végül a misztikus Rejtek Világba.
Ennyi legyen is elég, a lényeg, hogy casual játékhoz képest meglepően jó a történet, amelybe talán csak itt-ott vegyült holmi banalitás. Gyakran megszakítják átvezető jelenetek a játékot, de ha nem kívánjuk megtekinteni bármelyiket átugorhatjuk. Ezek egyébiránt sokat dobnak a hangulaton. Gyönyörű kézi rajzokat afféle animés módon úsztatnak egymáson, képernyőről le, képernyőre be, s közben halljuk a szereplők narrálását. Ezeket az animációkat egyébiránt a főmenüből is bármikor elérhetjük.
Természetesen a fő feladatokat továbbra is a tárgykeresés jelenti, de nagyon fontos, hogy ezeket a készítők úgy variálták, hogy ne unatkozzunk akkor sem, ha egy-egy helyszínre többször is vissza kell térnünk. S minthogy az egész játékban mindössze az egeret kell majd kattogtatnunk, így az irányítást is pillanatok alatt el lehet sajátítani.
A játék hét fejezetre tagolódik amelyeken belül több helyszínen is kell keresgélnünk, feladatokat megoldanunk, s hogy ne zavarodjunk össze mindig kapunk egy térképet, ahol ezeket láthatóan kiemelik, sőt még azt is jelölik, hogy éppen mit kell csinálnunk az adott helyszínen. Ha egy nagyító van rajta, keresgélnünk kell, ha fogaskerék, akkor valami feladványt megoldanunk, vagy gépezetet beindítanunk. ha semmiféle jelölés nincs, egyelőre nem mehetünk a helyszínre, de amikor megnyílik nagyon jó effektek tájékoztatnak róla, szóval nem lehet elmenni semmi mellett.
Először is tekintélyes mennyiségű holmival kell megküzdenünk. Egyik-másik helyszín úgy néz ki, mint valami tájkép csata után. Azonban egyrészt a felszedhető tárgyak sosem lógnak ki a sorból - engem különösen idegesít ha egy vegyesboltban, például össze kell gyűjteni 3 elefántot, 15 flamingót, 4 autót, stb. másrészt gyakran több réteg között keresgélhetünk. A nagyobb tárgyak alatt, mögött mindig lapul néhány kevésbé, vagy egyáltalán nem észrevehető.
Ha pedig egy helyszínre visszatértünk, amelyeket először eltávolítottunk onnét, már nem kerülnek vissza zavarni, így másodjára, harmadjára, még talán könnyebb dolgunk is van, mint amikor legelőször érkezünk meg egy helyszínre. A játékterület ráadásul nagyon interaktív, a rétegek elmozdíthatóak egymás felett, ha jobbra, vagy balra húzzuk az egeret, máshol pedig zoomolhatunk is az egér előre illetve hátra mozgatásával.
Miközben keresgélünk természetesen fenn akad a rostán pár hasznos tárgy is a sok haszontalan között. Ezeket Miranda szorgalmasan gyűjti kis tarisznyájába, mely a képernyő felső részében található. Ezen tárgyak felhasználásával meg az információ kicsalásával lép át a játék a kalandjátékok világába. Sosem lesz mondjuk annyi tárgyunk amennyi egy rendes kalandjátékban, ráadásul ezeket is többnyire a helyszínen kell használnunk, de ugyanúgy variálhatóak egymással, illetve felhasználhatóak. Ha fontos tárgyhoz érkezünk a kristályszerű kurzorunk mindig a megfelelő cselekvés ikonjára vált, legyen az kéz, nagyító, vagy fogaskerék.
Végül feladatunk lesz különféle puzzlék megoldása lesz. Ez lehet egy kép restaurálása, vagy kirakása, víz elvezetése, az alkotók fantáziája nagyon sokrétegű volt, s a játék vége felé már ezekből lesz a legtöbb. A puzzléket nem lehet átugranunk, de természetesen ezekhez is kérhetünk segítséget.
Segítségből pedig nem lesz hiány. Meglehet a játék túl könnyűre is sikeredett. Annyi segítségünk van, hogy ember legyen a talpán aki itt elakad. Szabályszerűen küzdeni kell azért, hogy ez az állapot valamilyen különös módon mégis bekövetkezzen. Először is itt van nekünk a jobb alsó sarokban található kis naplónk. Ebben Miranda szépen leír mindent; hol járnak éppen, mit kellene tenni a továbbjutáshoz. Szó se róla angolul teszi ezt, de mivel nem nagyon találni különleges szavakat, egy alapfokú tudással már könnyedén lehet boldogulni. Azonban mivel minden fontosabb tárgyat és gépezetet le is rajzol, és a rajtuk található kérdéses részeket pirossal jelöli, így az is könnyedén kitalálhatja mihez kezdjen aki az ABC-t sem ismeri.
Ha ez nem lenne elég, Miranda folyamatosan kommentálja a dolgokat, ha valamit nem jól csinálunk, vagy ha valamit meg lehet csinálni, de szerinte most még mással kellene foglalkoznunk. Erre az esetre van nekünk objectives gyűjteményünk, ahol a főbb feladatokat olvashatjuk el. Ha valamit megoldottunk az szépen áthúzódik, és a naplónkba is bekerül. E két segítséget használva már jelentősen felgyorsíthatjuk a tiszta játékidőt.
Azonban a segítségtengernek még mindig nincs vége, mert a bal alsó sarokban meg Sprocket kis okos fejecskéje villog aki nem csak prüntyög kalandjaink során, de bármikor kész segítő kezet is nyújtani. Ezt négy - a kezdetekkor még csak két - féle képpen tudja tenni. A legalapvetőbb, hogy random megmutat egy tárgyat a sok közül. Másik segítség, hogy felfedi hogyan is néz ki egy adott tárgy. A harmadiknál felvillantja az összes tárgyat és pár másodpercig láthatóak lesznek, ami alatt minél többet igyekezzünk megjegyezni.
Ez egyébként leginkább arra hasonlít, mint amikor anno Dévényi Tibi bácsi felvillantotta a torpedóban hol találhatóak a hajók - aki akkor még nem élt, nézze meg a youtubeon. Az utolsó segítség pedig inkább a kalandelemeknél használható fel, amikor direktbe megmondja mit is kellene tenni. Miután egy segítséget igénybe vettünk az két percre deaktiválódik, majd újra felhasználható. Úgyhogy ha nem akarunk sokat várni, ne nagyon pazaroljuk ezeket, tartogassuk végső esetekre. Hidden objectnél sokszor beválik, ha csak mindenre rákattintunk.
És még mindig van segítségünk. A játék ugyan nem sokat töltöget, de hogy aközben se unatkozzunk hinteket olvashatunk.
A grafikára nem lehet panasz. Természetesen nem lehet összehasonlítani egyetlen nagyobb lélegzetű játékkal sem, de a kézzel rajzolt hátterek annyira gyönyörűen kivitelezettek, hogy e téren bármikor felveszik a versenyt Myst és társaival. És mivel a játék 100%-a rajzolt, leginkább a kilencvenes évek rajzos kalandjátékait idézi. Ráadásul egyik háttér sem statikus, a patak csordogál, a vízcseppek pötyögnek, a szél lengeti a növényeket.
A szereplőkkel már nem voltam ilyen elégedett. Talán csak Sprocket van egyben, a többiek inkább amolyan elmegy kategóriát képviselnek, de mivel nincs belőlük sok, hála istennek csak ritkán kell néznünk őket. Megjelenítésük is muris. Ha beszélgetni kezdenek akkor többnyire a szereplők becsúsznak két oldalról, és merev arccal, mozdulatlanul kommunikálni kezdenek. Ez a kisebb baj, mert ez olyan bábelőadás jelleget kölcsönöz az animációknak, azonban néhány arckifejezés nagyon idétlenre sikeredett, és itt már nem tudok elmenni mellette, hogy Miranda - aki ugye a főhős - olyan bárgyú fejet kapott, mintha túl sokat szívott volna és most ezért nem tudná nyitva tartani a szemeit, meg folyvást vigyorogna.
A zene ellenben nagyon jól sikerült. 40 percnyi sejtelmes melódia, mindez nagyzenekari előadásban, ugyan cd lejátszónkból nem ez fog szólni napestig, de a játék tökéletesen egészíti ki a világot. Az effektek nem rosszak míg a szinkron magáért beszél, és sokkal elviselhetőbbé teszi a szereplők gyenge kinézetét.
Negatívumként említhető még a történet összecsapott befejezése - néha kifejezetten úgy érzem, ez kalandjáték betegség, az indítás mindig sokkal ötletesebb, mint a befejezés - sokkal jobbra számítottam, főleg hogy milyen megoldásokkal és fordulatokkal operál a játék egész végig. Sprocketnak is több szerepe lehetett volna, tulajdonképp csináltak belőle egy robotnak álcázott help gombot, pedig aranyos, szeretni való kis mütyür. Valamint a rövid játékidő. Még ha semmit sem nyomunk el, és mindent elolvasunk, 5 óra alatt simán kipörgethető. Persze ez egy casual játék, vagyis eleve rövidnek szánt alkotás, ami ráadásul alig 4000 forintért tölthető le a fejlesztők oldaláról. És ha valaki emlékszik a Pokoli Szomszédok első részére, az is ennyi ideig tartott, csak azt teljes játékként akarták eladni.
Ha pedig hajlandóak vagyunk kicsivel többet rááldozni, megrendelhetjük az ultimate változatot is, amiben nem csak a játék, de egy digitális guide is található. Ez tartalmaz egy teljesen illusztrált végigjátszást, videoklipeket a puzzle feladatok megoldásáról, 60 concept artot, exkluzív háttérképeket, az összes szereplő háttértörténetét valamint a teljes, feljavított zenei anyagot és egy egyedi zenelejátszót. Mindezt úgy, hogy sem DRM, sem a régóta létező kódszám nem tartozik a játékhoz. Egyszer fizetsz, letöltöd, és annyiszor telepíted, égeted CD-re amennyiszer csak jól esik. Ez a fajta hozzáállás eleve szimpatikussá teszi az egész projectet.
A játék egyelőre PC-n érhető el, de már tesztelik a Mac verziót is, bár hivatalos megjelenési dátum még nem látott napvilágot. Valamint a készítők ígérnek egy Linuxos változatot is, ami teljesen ingyen letölthető lesz.
Egy szó mint száz, a Clockwork Man 2: The Hidden World, egy kellemes felüdülés a már-már turkálós DVD szerűen ömlesztett casual játékok világában. Ötletes fejtörőkkel, nem agyonhasznált logikai feladványokkal és puzzlékkel. Ugyan senki ne várjon tőle Halo szerű effekteket, vagy éppen Baldur's Gate-féle mélységet, de aki valaha is úgy gondolta mindent tud már a hidden object játékokról, az alaposan meglepődik majd.
