The Outer Worlds teszt

2019. november 06.
28.5071
WickedSick profilja, adatai
WickedSick
A The Outer Worlds puszta létezésének ténye egy olyan szintű üde színfolt a mai játékipar trendjeit elnézve, amire egész egyszerűen szavak nincsenek. Azokban az időkben, amikor mindent a loot boxok, a multiplayer, a mikrotranzakciók és a gátlástalan üzletpolitika ural, az ember nem tud elmenni szó nélkül az Obsidian Entertainment újdonsága mellett, lévén a Fallout: New Vegas és a South Park: The Stick of Truth fejlesztői álmodtak egy nagyot, és ebbe a közegbe gördítették ki aktuális munkájukat.


Merthogy nem másról beszélünk, mint egy egyjátékos, sztori orientált RPG-ről, amelyben még nyomokban sem találhatóak többjátékos komponensek. Egyértelműen megidézi a Fallout 3 és New Vegas hangulatát, játékmenetét illetve élményét, ugyanakkor ismételten turmixba dobták a már jól ismert receptet azzal az összetevővel, amit én egész egyszűeren csak Obsidian-varázsnak hívok.

A sztori szerint a Hope névre hallgató, telepesekkel megtüzdelt hajóról szabadít meg minket mély hibernált állapotunkból Phineas Welles, akit a játék központi galaxisául szolgáló Halcyonban terroristának vallanak. Megmentésünkkel a célja, hogy a többi hibernált társunkat is meg tudja segíteni, azonban mivel egy RPG-hez méltó csavaros, elképesztő módon elágazó történetről van szó, így talán nem lep meg senkit a tény, hogy egymásután kapjuk a csavarokat, pofonokat és váratlan húzásokat.

Elágazásokból ugyanis bővelkedik a szóban forgó alkotás. Pár hónapja még nagy elánnal jelentette be a CD Projekt Red, hogy majd a Cyberpunk 2077-ben konkrétan bármit tehetünk, bárhogy zárulhat a küldetés, sosem fogunk "Game Over" képernyőt látni.

Poirot-bajusz akcióban

Poirot-bajusz akcióban


Ennek ellenére itt van a mostani tesztalanyunk, ami konkrétan olyan szintű szabadságot ad a kezünkbe, amihez foghatót az RPG műfajon belül még sosem tapasztalhattunk: megölhetsz bárkit (konkrétan bárkit - akár még kulcsfontosságú NPC-ket is!) már a történet elején hozhatsz olyan döntést, ami azonnal teljesen más irányba kezdi terelni a narratívát, satöbbi.

Nehéz lenne szavakba önteni azt a fajta szabadságot, amit nyújt a játék, hiszen bár korábban is mutatkoztak meg különféle címekben olyan megoldások, amiknek köszönhetően nemcsak dialógok formájában hozhattunk döntést, hanem akár a játékmenet közben is (például a már említett kulcs NPC-k azonnali kivégzése), ellenben az Obsidian gyakorlatilag gondolt egyet, és szinte tökéletesre csiszolta ezt a formulát.

Órákat lehet azzal elszöszölni, hogy elmentjük a játékállást, gyorsan kivégezzük azt az NPC-t, aki egy elengedhetetlen sztorikarakternek tűnik, majd megnézzük, hogy ezután merre menne tovább a történet. Persze az igazán tökös gamerek nem töltik vissza az állást, de a lehetőség adott...

Igen, ebben a játékban sem úszod meg, hogy folyton tele legyen az inventoryd

Igen, ebben a játékban sem úszod meg, hogy folyton tele legyen az inventoryd


A sztori működik tehát, a döntésmechanika talán az eddigi legjobb a jelenlegi RPG-felhozatalban, valamint jellemzi egy jópofa humor is Halcyon világát. Elég csak például Martin Callahanre, a játék egyik árusára gondolni, aki megállás nélkül szajkózza a kapitalista berendezkedés csúcsán álló Spacer's Choice gigavállalat szlogenjeit, de számos nagyszerű figurával fogunk találkozni utunk során.

Néhányuk természetesen a csapatunk részévé is válhat, lévén legfeljebb hárman hagyhatjuk el a központi bázisunkként szolgáló Unreliable űrhajót minden egyes bolygólandolásnál.

Mivel egy ízig-vérig RPG-ről van szó, így természetesen a karakterünk és kompániánk fejlesztése elmaradhatatlan elem. Mindenféle statisztikát növelhetünk, specializálódhatunk hackelésre, lőfegyverekre, közelharcra, szívósságunkat tápolhatjuk gőzerővel, akár a párbeszédek közbeni meggyőzési és füllentési készségeinket csiszolhatjuk, és így tovább.

Eskü barátságos kis bestiák ezek

Eskü barátságos kis bestiák ezek


Szerencsére nem kell leragadnunk egy vonalnál, orientálódhatunk akár egy ágra is, de ha úgy tartja kedvünk, akkor igazi vegyes felvágottat csinálhatunk hősünkből. Ismételten a játék egy olyan aspektusáról beszélünk, ami hozzáad a teljes élmény sokrétűségéhez, és nyomatékosítja a jelzőt, amivel a The Outer Worlds-öt illetni lehet: abszolút szabadság.

Sajnos van feketeleves is, és mi más lenne az, mint a grafika. A The Outer Worlds egyáltalán nem felel meg a mai trend normáinak külcsín terén - akkor mégis miért nem zeng a sajtó attól, mint mondjuk anno a Mass Effect Andromeda vagy a Fallout 76 esetében, hogy bitang rondán néz ki az alkotás?

Mert bár alapvetően tényleg nagyon egyszerű (szépen szólva) a játék grafikája, az Obsidian srácai a pályadizájnnal és a hangulattal igyekeztek foltozni amit lehetett, ebből fakadóan bár tény, hogy nem egy Uncharted kinézetre, de bőven elég ahhoz az élményhez, amit akar nyújtani. Ettől függetlenül viszont nem mehetünk el a tény mellett, hogy legfeljebb egy előző generációs grafika szintjével vetekszik.

Lenni kici kínai, occó

Lenni kici kínai, occó' pénzért lövök


A közel 30 órányi végigjátszást kínáló fősztori (persze a melléktevékenységek és az eldugott finomságok, információk legalább duplájára emelik ezt a számot) alatt bár adott egy, a játékhoz tökéletesen passzoló aláfestő zenealbum, viszont semmi kiemelkedővel nem fogunk találkozni.

Ugyanezt lehetne elmondani a szinkronmunkáról is, mint az OST-ről: teljesen jó. Mégis annyira egyben vannak ezek a komponensek, annyira rezonálnak egymással, hogy együttesen adnak meg egy olyan ízt, ami felemeli a magasba a The Outer Worlds-öt.

Míg a Fallout-játékokban az időmegállítás volt a gunplay-t segítő tényező, addig itt egy időlassítós koncepciót eszeltek ki a stúdiónál, ami sok esetben hasznunkra lesz, ugyanis ebben a nagyon rövid időre bekapcsolható állapotban láthatjuk az ellenfelek gyengepontjait is. Amikor azonban nem áll rendelkezésre ez az alternatíva, akkor a játék színtiszta gunplay-ére kell hagyatkoznunk, ami finoman szólva is gyenge és esetlen, ráadásul ehhez még az eléggé ostoba mesterséges intelligencia is hozzájárul.

Ha Parvati nem a kompániád része, akkor szívtelen vagy és gonosz. Nagyon.

Ha Parvati nem a kompániád része, akkor szívtelen vagy és gonosz. Nagyon.


A bevitt találatoknak nincs túlzottan súlya, nincsenek epikus tűzharcok, holott egy ilyen jellegű játékhoz nem keveset adott volna, amennyiben több időt fordítanak erre az aspektusra. Ezenfelül stukkereinket fejleszthetjük mindenféle finomsággal, időről időre meg kell javítani őket, páncélzatunk is fontos szerepet játszik, sőt néha még az NPC-k máshogy is viszonyulnak hozzánk, ha nekik nem tetsző hacuka van rajtunk.

A The Outer Worlds mindent megtesz annak érdekében, hogy megadja a műfaj rajongóinak azt a fajta impulzust, mint amit mondjuk a már említett két Fallout-epizódtól kaptak, csak éppen olyan szinten meg lett fűszerezve az egész, annyira egyben van a világ és annyi ötlet van a játékban, hogy könnyedén rá lehet sütni, hogy egy szenzációs RPG-ről beszélhetünk.

Akár egy nehéz melós vagy sulis nap után elkalandozhatunk egy olyan távoli galaxisba, ahol a való életbeli problémáinkat elfelejtjük, és belemerülhetünk egy fantáziadús, sztorikkal teli univerzumba. A küldetések változatosak, színesek és izgalmasak, így sosem fogunk unatkozni.

Elegáns módon kihelyezett hirdetőtáblák, épphogy észrevehetőek. Épphogy.

Elegáns módon kihelyezett hirdetőtáblák, épphogy észrevehetőek. Épphogy.


Kétségtelen, hogy az idei év egyik legnagyobb meglepetésével állunk szemben. Az előzetes gameplay videók alapján kvázi senki nem várt tőle semmit, mégis az Obsidian egy olyan munkát tett le az asztalra, ami joggal lesz ott a díjátadókon, ami joggal lesz hivatkozási pont az RPG-k terén, miközben ráadásul mutat az Obsidian egy jókora fityiszt a live service-szel és a mikrotranzakciókkal telepakolt művekre.

A kész végeredményt látva már érthető teljes mértékben, hogy miért rebesgetnek második felvonást, mivelhogy ebből a világból ennyi nem elég. Még több kell, még több dózis, ugyanis nem lehet betelni vele, és ha az esetleges folytatások is legalább ilyen színvonalat képviselnek majd, akkor nem lesz itt baj.

A botladozó gunplay és az elmaradott grafika miatt nem tökéletes az összkép, viszont ha ezt abból az aspektusból vizsgáljuk, hogy a Falloutnak is három epizód kellett, mire isten igazából beért, akkor nem kizárt, hogy egy-két hasonlóan kiváló, sőt akár még jobb folytatással még a Falloutnál is nagyobbra nőheti ki magát a franchise. Egy viszont biztos: a The Outer Worlds az idei év egyik legjobbja.
Vedd meg most és játssz vele már holnap!

The Outer Worlds (PS4)18.799 Ft

The Outer Worlds (XBOX ONE)18.799 Ft

The Outer Worlds teszt / Tesztplatform: XBOX ONE

a polcon a helye
  • Stílus: RPG
  • Megjelenés: 2019. október 25.
  • Ár: 18.799 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Fenomenális hangulat
  • Lehengerlő mértékű szabadság
  • Robosztus tartalom
  • Esetlen gunplay
  • Előző generációt idéző grafika
  • Butácska mesterséges intelligencia
  • Hang
    8
  • Grafika
    6
  • Játszhatóság
    9
  • Hangulat
    9
8
4 hozzászólás

Tommy

6 napja és 2 órája

Bakker, de durva. Már a trailerek is beszippantottak, de most hogy elolvastam a tesztet, eldöntöttem hogy na akkor ez kell.

válasz erre

Direktor

6 napja és 2 órája

Wow ez ennyire ****a lett? Hát én ezt bakker nem tudtam. Franc na majd később kicsit olcsóbban megveszem, most jön NFS meg SW.

válasz erre

muki

6 napja és 5 órája

Hát ez sokkal jobbnak tűnik mint amire számítottam!

válasz erre

bekecs

6 napja és 6 órája

Ezt vártam ettől a játéktól. Jó lett nagyon.

válasz erre
The Outer Worlds
18.799 Ft-tól
kövesd a játékot!
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

rDAVE profiljakylx profiljagery1113 profilja