Tíz évvel az eredeti kiadás után készült el a Nintendo jelenlegi konzolgenerációjára, a Wii U-ra a Twilight Princess, feljavított grafikával és játékmenettel, így méltán biggyeszthető oda mellé a HD jelző. A Nintendo egyik legnagyobb húzócíme rengeteg epizódot ért már meg, és mindegyiknek van valami egyedisége, sajátossága.
A The Legend of Zelda: Twilight Princess HD a monumentális játéktér mellett a hatalmas, föld alatti labirintusokkal és az alakváltó Linkkel vívta ki már az eredeti megjelenésekor is a játékosok és a szakma elismerését, a felújított verzió pedig értelemszerűen semmilyen csorbát nem szenvedett e tekintetben.
Link egy Ordon Village nevű kis faluban tengeti békés mindennapjait, földművelő segédmunkás éppen akit nem meglepő módon, mindenki szeret és megbecsül. Az idilli képet hirtelen egy falura rontó Bulblin horda mocskolja be, akik a kicsiny településen élő gyermekeket elragadva haragítják magukra zöld ruhás főhősünket, aki azonnal lóra pattan és a galádak nyomába ered.
Történetünk valójában itt veszi kezdetét, eddigre már betanuljuk a játék kezelését és az irányítást, valamint a minimap is kellően használat kész lesz. Apropó minimap! A HD verzió egyik újítása a gamepadre helyezett térkép, ami nagyon sokat segít a játék kezelésében, hiszen folyamatosan látható a kezünkben, hasonlóan sok jelenlegi Nintendo játékhoz.
Link elindul hát, hogy megmentse kis falvának porontyait, valamint hogy a dolog ne legyen olyan egyszerű, Hyrule fényszellemeinek ellopott könnycseppjeit is meg kell találnia, mert egy gonosz ellenség, Zant a világosságot is el fogja lopni, ha nem cselekszünk időben. A kaland így még Zelda játékhoz mérten sem könnyű. Rengeteg nehéz, időnként sok órán át leküzdhetetlen akadály állja majd utunkat és bár a harcrendszer kopottasnak lehetne nevezhető - hiszen 2006-os játékról van szó -, éppen ellenkezőleg, helyenként határozottan izzasztó.
Rengeteget bolyongunk majd földalatti tárnákban, hatalmas barlangrendszerekben, ahol nem egyszer kemény ellenfelek s várnak ránk, nem csak a gyémántok begyűjtése a feladatunk. Szerencsére Link képes farkassá változni, ami nagyban megkönnyíti sok esetben feladatunkat, hiszen a kiváló szaglású, erős állat meg tudja tisztítani a terepet az emberek számára egyébként roppant nehéz tereptől.
Az új verzióban újdonság a harcban hogy a gamepaddel lehet íjazásnál vagy csúzlizásnál célozni és ez bizony nagyon jól jött a játékhoz, jómagam sokkal szívesebben használom az ilyen újító jellegű lehetőségeket mint hogy az egyik ujjammal rámutatok valamire, a másikkal meg lövök és annyi.
A grafika kettős képet mutat. Az eredeti 480p felbontás természetesen már 1080p, azonban sok esetben ez hátrányosan érinti a kinézetet, a HD verzió elkészítésénél ugyanis nem mindent alakítottak át nagy felbontásúra. A szereplők egy része jobban fest, de van aki olyan mint egy kőszobor és abból sem Michelangelo minőségűre kell gondolni, sokkal inkább egy lelkes amatőr elnagyolt vésésére.
Ugyanez jellemző a környezetre, vannak területek ahol tetten érhető a generációs ugrás (ilyen például a fű, de abból is csak helyenként), de a játék nagy része mai szemmel határozottan ronda. Ez azonban mit sem von le abból az élményből amit a The Legend of Zelda: Twilight Princess HD nyújt, hiszen a játékélmény szinte mindenért kárpótol.
A játékmenet tipikusan a tíz-tizenöt évvel ezelőtti korszakot idézi, amikor még valóban volt nehézség és kihívás a játékokban. A helyenként lassú történetmesélés nagyszerűen ötvözve van a sokszor embert próbáló csatákkal, a nagy bejárható terület pedig garantálja a játékidőt. Alaphangon is 40-50 óra van a játékban minimum, de ez bőven kitolható akár 100-ra is ha valóban nekiállunk nézelődni, lootolgatni.
Ráadásul nincs is hiány a kereshető cuccokban: a kövek alatt elrejtett gyémántok, a barlangokban fellelhető ezernyi fegyvernek használható eszköz (amiket ráadásul ötvözhetünk is egymással) garantálják hogy nem ússzuk meg alapos kutatások nélkül.
Fontos megemlíteni hogy a Hero elnevezést kapott mód azonnal elérhetővé vált a főmenüből. Az elnevezés nagyszerűen takarja a mód nehézségét, bár akár a Crazy-t is oda lehetne elé biggyeszteni. Ezt választva ugyanis nem csak horizontálisan tükröződik a játék, de még dupla sebzést is kapunk minden esetben ha benyelünk egy ütést. Nem könnyű.
Hang tekintetében nem kell forradalomra számítani, az eredeti verzió zenéje és hangja köszön vissza, ami némelyeknek morgásra adhat okot, engem határozottan nem zavart, sőt elbűvölt. Újra azt az élményt kaptam amit annak idején, a nosztalgia faktor bőven kárpótolt a néhol ingerszegény hangok miatt.
Persze mindehhez kell egy fajta múltba révedés, és kell egy bizonyos kor is. Nem feltétlenül fogja pozitív véleménnyel letenni a kontrollert a játék végén (már ha egyáltalán képes végigjátszani) egy újdonsült, fiatal, Call of Duty-n nevelkedett játékos, hiszen az élmény annyira más, annyira retró...
Összességében valóban öröm újra kézbe venni a Twilight Princess-t és még ha nem is lett tökéletes a felújítás, garantálom hogy minden, nem tizenéves, vagy még fiatalabb gamer szívét képes újra rabul ejteni. Igazi unikum a múltból, annak minden pozitív és negatív tulajdonságával egyetemben. Ha van Wii U-d, kötelező!