The Incredible Adventures of Van Helsing II teszt

2017. augusztus 17.
71.8581
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
iPet profilja, adatai
iPet
Valamiért mindig is vonzódtam a dark fantasy dolgokhoz. Tudjátok, vámpírok, orkok, ogrék, különféle szellemek, boszorkányok, átkok, rontások, élőhalottak meg a többi klisé. Drakula grófot és díszes kompániáját nyilván nem kell bemutatnom, mint ahogyan tesztünk főszereplőjét, a derék Van Helsing professzort sem. Ha pedig ezt az egészen sötét mesét játék formájába öntik, ráadásul hazánk fiai, abból csak jó dolog sülhet ki, nem?
Advertisement


Ez a turmix pedig nem lett más, mint az relatíve sok epizódot megélt The Incredible Adventures of Van Helsing, aminek második iterációja látogatott el tesztlaborunkba, egészen pontosan annak konzolos portja. Bevallom, bármilyen jól hangzik a bevezetőben említett műfaj, őszintén tartottam ettől a sajátos ízű Diablo klóntól, ugyanakkor vártam is, mivel a stílus kedvelői nincsenek jóllakatva a drága Sony masináján.

Miután nem kevés órát beleöltem a játékba (és próbáltam elkerülni a PC-s változatról alkotott teszteket) az egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Sír azért, mert technikailag elképesztően középszerű, már-már kifejezetten gyenge darabról beszélünk, ráadásul a körítést, a misztikumot leszámítva túl sok eredetiséget nem vonultat fel.

Hol a manóban vagyok?

Hol a manóban vagyok?


A másik oldalról viszont egy rendkívül szórakoztató aura lengi körbe, ami ideig-óráig képes feledtetni a ronda negatívumokat. Nem emlékszem például arra, hogy egy videojáték esetében mikor nevettem utoljára ennyit. Annyi utalás, odaszúrás található a Van Helsingben, hogy simán lehetne egy jó kis gag gyűjteményt összerakni ezekből.

A történet nagyjából ott folytatódik, ahol az első részé befejeződött. Miután legyűrtük Fulmigatit, valaki ránk robbantja az egész kócerájt, mi pedig egy nagy rakás kő alatt térünk magunkhoz, valahol Borgova város pincéjében. Roppant szórakoztató kísértet barátnőnk persze már most elkezd cinkelni minket, majd pedig a semmiből feltűnik a titokzatos Hetes Számú Fogoly, aki valamilyen ismeretlen oknál fogva segít hőseinknek.

Miután kiverekedjük magunkat a pinyóból, rájövünk, hogy tulajdonképp nem túlzottan rózsás a szituáció, ugyanis az Ellenállás (aminek mi is aktív részesei vagyunk) kénytelen visszamenekülni a jól védett barlangjaiba, hogy innen szövögesse terveit. Egy célunk van: valahogyan megakadályozni az aktuális főgonosz terveit.

Önmagában véve nem túl acélos az elbeszélés, de a készítők egy nagyon jó kis legendáriumot kerítettek a játék köré, így érdemes elveszni a részletekben, hogy alaposabban megismerhessük azt. Szóval egy döntött nézetet használó akció-szerepjátékot kapunk, ahol igazából egy dolgunk van: felszecskázni mindenkit, aki szembe jön velünk. Ahogy a bevezetőben már említettem, külsőségek tekintetében sajnos elég csehül állunk.

Előre a bableves illata után!

Előre a bableves illata után!


Borzalmasan elnagyoltak a figurák, minimum egy generációval ezelőttiek a helyszínek textúrái, ráadásul irgalmatlan lassú az egész, szerintem sokszor még a 30 FPS-t sem éri el a képfrissítés. Ez azért cink, mert nyilván PC-n sem tartozik az élmezőnybe, de teljesen korrekt. Ehhez képest a konzolosok egy alaposan lebutított verziót kaptak.

Hiába ötletes például legtöbb ellenfelünk, vagy legalább stílusos, nagyon sokat levon az egészből a kidolgozatlanság. Vannak azért egészen jól sikerült lokációk, mint például a Thunderbolt Mountain, de sajnos ezekből van kevesebb. Ha ismerjük (és szeretjük) ezt a műfajt, akkor a harc, illetve képességeink megnyitása, használata sem mutat újat.

Ellenlábasaink lekaszabolásáért, a feladatok végrehajtásáért tapasztalati pontokat kapunk, amik szintlépésekben manifesztálódnak. Ilyenkor növelhetjük öt alap képességünket, illetve bizonyos skill pontok segítségével tápolhatjuk különleges támadásainkat, perkjeinket. Ezeket természetesen nagyban befolyásolja, hogy induláskor a három elérhető kaszt közül melyiket választjuk.

Van azonban itt egy kis csavar, ami némi színt visz a szürkeségbe: ő nem lenne más, mint élőhalott havernőnk, Katarina. Ahogy főhősünk, úgy ő is képes magasabb szintek elérésére, alap képességei erősítésére. Sőt, mindenféle levetett göncünket is ráaggathatjuk a nagyobb hatás kedvéért.

Ittapirosholapirosmármegintvesztettemmegnekergesselek

Ittapirosholapirosmármegintvesztettemmegnekergesselek


Picit még a harc közbeni viselkedését is módosíthatjuk, ha az alap beállítás nem lenne esetleg szimpi. Jópofa, hogy egy kattintás segítségével válthatunk közelharci és távolsági fegyvereink között, némi taktikázásra adva ezzel lehetőséget. A levert monszták természetesen loot-ot hullajtanak, amik segítségével keményebbek lehetünk. Minél durvább egy szörny, annál jobb cuccot dob, ofkorsz. Viszont itt újfent belefutunk egy ordító hibába, ami pedig a menü felépítése.

Egyrészt nem tudom, hogy lehetne-e még ennél is kényelmetlenebbé tenni páncélzatunk módosítását, képességeink nézegetését. Másrészt olyan hihetetlenül kicsik az ikonok, valamint a hozzájuk tartozó leírások, hogy sokszor teljesen bele kellett másznom a TV-be. Elhiszem, hogy PC-n mindez az egér segítségével kényelmes, de nekünk sajnos nem áll rendelkezésünkre ilyen.

Oké, talán picit sokat ekéztem a stuffot, nézzük is meg gyorsan a már emlegetett pozitívumokat. Ezek közül talán a legjelentősebb a hihetetlen önirónia és humor, ráadásul annak is a sötétebb fajtája. Szinte nincs olyan pillanat, amikor szereplőink ne ekéznének valakit, valamit. Jó példa erre az a küldetés, amikor egy Blake nevű közlegényt kell megmentenünk.

Amikor érdeklődünk, hogy miért ilyen különleges, senki sem tud rá válaszolni. Aztán kiderül, hogy ő csinálja a legjobb csokis szuflét, amit a vezetőség imád. Máskor rabokat engedünk ki egy börtönből, lesz ott egy csöves, aki megköszöni meg minden, de hogy nincs-e véletlenül egy kis aprónk.

Ez olyan, mint a Hulk, csak zöldebb

Ez olyan, mint a Hulk, csak zöldebb


Egy bányában találhatunk valamilyen szürke ruhába öltözött varázslót, akinél egy kard meg bot van. Katarina teli szájjal kineveti, hogy lehet valaki ennyire pancser. Ezek tényleg csak kiragadott példák, de kis túlzással megállás nélkül ömlik belőlük a sok vicces dolog és valóban nem ismernek se Istent, se embert ezek a gagek.

A tartalomra sem lehet egy rossz szavunk, mert több tíz órányi szórakozást nyújt a stuff. Vannak egészen jópofa mellékfeladatok a fő csapásirány mellett, próbálták ezeket változatosra kalapálni, nyilván a zsáner keretein belül. Ennél még sokkal érdekesebb, hogy központi helységünkben megismerkedünk három kapitánnyal. Ők teljesen eltérő személyiséggel, képességekkel rendelkeznek és számtalan extra feladatot hajthatunk végre velük.

Elolvassuk az adott direktívát, ki kell választanunk, hogy ez alapján kinek van a legnagyobb esélye a teljesítésére, elküldjük, majd várunk. Siker esetén egészen durva extra pénzmaghoz, felszereléshez juthatunk. Sőt, még fejleszthetjük hadseregünket is, hogy nagyobb legyen a siker aránya. Egy szó, mint száz, a kontent több, mint korrekt. Bár tisztában voltam vele, ennek ellenére meglepett, hogy mennyire baráti áron mérik a Hihetetlen Kalandot. Sajnos egy kis morgolódással kell zárnom soraimat, ami pici odafigyeléssel lehetett volna abszolút pozitívum is.

Így szólj be Van Helsingnek

Így szólj be Van Helsingnek


Kapunk ugyanis egy multiplayer opciót, aminek segítségével bármilyen, épp online lévő player kalandjához csatlakozhatunk. Erre amúgy nekünk is lehetőségünk van, azaz ha bekapcsoljuk ezt a funkciót, bárki betársulhat mellénk is. És akkor itt a kihagyott ziccer: nincs lokális coop. Ezt nem értem, miért nem került bele, hiszen nagyon megdobná az egészet.

Már csak a hangok vannak hátra, amik sajnos szintén teljesen átlagosra sikeredtek. Az ambient még hagyján, jók a halálhörgések, üvöltések, fém csendül fémen, viszont a szinkronok eléggé idegesítőek. Főleg a már emlegetett Prisoner Seven botrányos. Konkrétan olyan, mintha valamilyen gázzal teli lufit szívott volna aki felmondta a szövegeit.

Az összegzésnél egy kicsi lelkiismeret-furdalásom van, mivel sokkal magasabb pontot akartam adni a stuffnak. A grafika középszerűsége, a harc teljesen generic kivitelezése, a szinte átláthatatlan menü, a lokális coop hiánya azonban túlzottan határozottan nehezedik a serpenyő egyik oldalán, míg a másik térfélen a kedvező ár, hasfalszaggató humor, valamint a korrekt tartalom tanyázik.

Melyikben lehet kisautó?

Melyikben lehet kisautó?


Ennek ellenére, ha kedveled a műfajt, tehetsz vele egy próbát, mert azért van annyi karaktere, hogy egyszer legalább végig toljuk. Másodjára azonban már a tréfák sem ülnek annyira. Remélem érkezik majd a harmadik epizód is konzolokra és ott sokkal jobban figyelnek a srácok portolásnál. Én mindenképp drukkolok!

The Incredible Adventures of Van Helsing II / Tesztplatform: PlayStation 4

egynek jó...
  • Stílus: Akció RPG
  • Megjelenés: 2017. augusztus 13.
  • Ár: 4.590 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • Korrekt ár
  • Mély tartalom
  • Elképesztően jó és eredeti sötét humor
  • Idejétmúlt grafika
  • Konzolon nehezen kezelhető menü
  • Lokális coop hiánya
  • Hang
    7
  • Grafika
    6
  • Játszhatóság
    6
  • Hangulat
    7
6.5
9 hozzászólás

Marduk

7 éve, 1 hónapja és 22 napja

rDAVE írta:
Most jött ki PS4-re, a teszt arról a verzióról szól.
Ach so. Így már érthető.

válasz erre

rDAVE

7 éve, 1 hónapja és 22 napja

Marduk írta:
Lehet én vagyok az értetlen, de hogy-hogy most írtatok tesztet egy 2014-es játékról? röhögő smiley

A van Helsing sorozatról szólva pedig... a játékok lehettek volna jók is, volt bennük potenciál, de már maga az első játék sem volt valami jó. Elég monoton és unalmas játékmenete volt szerintem. A többivel ugyan nem játszottam, de az összes többi része tűnik inkább egy DLC-nek mint önálló játéknak, mert gyakorlatilag semmi technikai módosítást nem végeztek a többi részen, még csak a játékmeneten sem változtattak semmit, és ezeket így eladni önálló játékként drágábban hááááát... nem is tudom. Engem nem nyert meg.
Most jött ki PS4-re, a teszt arról a verzióról szól.

válasz erre

Marduk

7 éve, 1 hónapja és 22 napja

Lehet én vagyok az értetlen, de hogy-hogy most írtatok tesztet egy 2014-es játékról? röhögő smiley

A van Helsing sorozatról szólva pedig... a játékok lehettek volna jók is, volt bennük potenciál, de már maga az első játék sem volt valami jó. Elég monoton és unalmas játékmenete volt szerintem. A többivel ugyan nem játszottam, de az összes többi része tűnik inkább egy DLC-nek mint önálló játéknak, mert gyakorlatilag semmi technikai módosítást nem végeztek a többi részen, még csak a játékmeneten sem változtattak semmit, és ezeket így eladni önálló játékként drágábban hááááát... nem is tudom. Engem nem nyert meg.

válasz erre

Direktor

7 éve, 1 hónapja és 23 napja

Grafikát felhúzhatták volna... Ez így....

válasz erre

Eltohn

7 éve, 1 hónapja és 24 napja

Nem rossz nem rossz de az első rész után már nem igazán találok benne újat.

válasz erre

[Tiltott felhasználó!]

7 éve, 1 hónapja és 25 napja

[Tiltott felhasználó!]

Vidoros

7 éve, 1 hónapja és 25 napja

Tök tehetséges ez a csapat, csinálhatnának már valami mást is.

válasz erre

[Tiltott felhasználó!]

7 éve, 1 hónapja és 25 napja

[Tiltott felhasználó!]

Tommy

7 éve, 1 hónapja és 25 napja

Egyetlen bajom van vele hogy rókabőr. szomorú smiley Pedig nem lenne rossz.

válasz erre
The Incredible Adventures of Van Helsing II
4.590 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profilja