Szerencsére tanultak a leckéből, és mai tesztünk alanya, a legújabb ESO kiegészítő, mely a Blackwood nevet viseli, számottevő problémáktól mentesen rajtolt el. Míg az előd az Elder Scrolls sorozat ötödik részének a rajongóit lepte meg "fanservice"-el, ugyanis Skyrim egy szeletét elérhetővé tétték, úgy a legújabb addícióban a negyedik rész, az Oblivion, hívei fognak székükön helikoptert játszani. Megkapjuk a címben is szereplő Blackwood régiót, melyet legutóbb az imént említett Elder Scrolls játékban láthattunk, továbbá a megszokott "Dark Anchor"-okat és "Harrowstorm"-okat Oblivion kapuk váltják le.
A "Gates of Oblivion" sztorivonal végefelé tartunk már, ennek örömére a küldetésstruktúra visszaáll a már ismert kerékvágásba. A fő szál egy szekta körül forog, kik a pusztítás istenét, Mehrunes Dagon-t óhajtják felébreszteni (nem vekkerrel). Velük és munkásságuk eredményeivel fogunk sokat találkozni, miközben az új régiót bejárjuk, mely igencsak látványosra sikeredett. A főváros, Leyawiin, illetve a portálokon túl található "Deadlands" területek kellemesek, nosztalgikusok, ráadásul akinek volt szerencsére az első Elder Scrolls játékhoz, az Arena-hoz, annak még Gideon városa is ismerős lehet.
A látványvilág a Morrowind kiegészítő "Vvardenfell"-je óta nem nézett ki ilyen kiemelkedően karakterisztikusan. Tény, az is a nosztalgiánkra épített, így könnyű most is azt éreznünk, hogy a letűnt gyerekkor köszön vissza, de szerencsére a nosztalgiát csupán alapnak vették a készítők, és tényleg egy vizuálisan elismerésre méltó területet hoztak el nekünk. Erős a birodalmi és az argoniai népek hatása, alföldes, dimbes-dombos vidékekkel, romokkal, illetve ziggurat-szerű templomokkal, kietlen, lápos helyekkel fogunk találkozni ahogyan eljutunk Black Marsh területeire.
Amennyire nagyszerű a prezentáció, annyira minimális meglepetéseket tartogat a tartalom, történet szempontjából. Megint megkapjuk a tipikus világvégét hozó gonoszt, akit le kell győznie a kalandorseregnek. Már a World of Warcraft-ban is megtapasztalhattuk, hogy ez hosszútávon rendkívül fárasztó tud lenni, ráadásul, ha rosszul van csomagolva, akárcsak a Battle for Azeroth legutolsó "patch"-csénél, ahola főellenség porba hanyatlása semmi igazán érdekessel nem jár, ergo akár ki is lehetett volna hagyni az egészet.
Szerencsére ennyire nem katasztrofális a helyzet a Blackwood-ot körülölelő narratívával kapcsolatosan, sőt. A küldetések általában előre kiismerhetőek, nem tartogatnak nagy meglepetéseket, és néha még komolytalanok is, de ez csak a javára válik a mesélésnek. Például elképzelhető, hogy találkozni fogunk egy átokkal, ami igazából nem is több, mint egy zselévé változtatott mágus szerencsétlenkedése. Vagy belefuthatunk egy romantikus regényeket író hölgybe is, aki egy autentikus íráshoz gyűjt anyagot. Segítségünkkel belekeveredik egy kapcsolatba egy szellemmel, mi pedig eldönthetjük, hogy lenni vagy nem lenni. Bár azért lássuk be, egy ektoplazmával nem lesz könnyű hálni.
Az egyik nagy újdonsága a kiegészítőnek a csatlós rendszer bevezetése, mely révén kettő társra is szert tehetünk Blackwood-i kalandjaink során. Mirri Elendis, egy sötét elf tolvaj, és Bastian Hallix, egy birodalmi sárkánylovag várnak ránk. Mirri "Deepscorn Hollow"-ban, míg Bastian "Doomvault Vulpinaz" területén. Egy-egy küldetés lezavarása után csatlakoznak hozzánk, bár egyszerre csak egy lehet jelen, hogy a szóló játékélményt könnyebbé tegye nekünk. Azonban csatlósunk némileg több, mint egy sima NPC, aki okosan néz mellettünk.
Képességeiket, felszerelésüket is változtathatjuk, hogy létrehozhassuk a tökéletes párt magunknak. Mindkettő csatlósnak van offenzív oldala, de ha ezt a szerepet mi magunk szeretnénk betölteni, akkor beállíthatjuk Mirri-t gyógyítónak, Bastian-t pedig sétáló falnak (tank). Továbbá akcióink befolyásolják a kapcsolatunkat emberkéinkkel (attól függően, hogy melyik van kint). Ha jóban vagyunk velük, akkor egyedi küldetésekkel és dialógusokkel teszik színesebbé életünket, illetve meg is hívhatjuk a csatlóst otthonunkba. Nem romantikázásra, hanem csak hogy ott ácsorogjon. Fantörpikus.
A probléma, azon kívül, hogy csupán kettő lehetőség áll rendelkezésünkre egyelőre, az a minimális dinamika, amivel szegény csatlósok meg lettek áldva. Bizonyos cselekvések növelik vagy csökkentik a társ kapcsolatát velünk, és néhány mesterség űzői alapból meg vannak lőve ilyen téren. Például az alkimisták nem fognak sokra menni Mirrivel, ugyanis ő nem szereti, ha "Torchbug"-ot szedegetünk (bogárfóbia?), de Bastian-t a tolvajcéh tagjai fogják utálni, hisz ő nem kedveli a lopkodást. Továbbá a duó nem kapott mérvadó megszólalásokat más régiókban Blackwood kivételével, de még az Oblivion kapuk átlépésénél sem. Tulajdonképpen legtöbb esetben tesznek magasról arra, hogy mi történik körülöttük.
De ha már itt vagyunk, lássuk a kiegészítő második nagy érdekességét, az Oblivion kapukat. Itt nem volt nehéz telibe találni a készítőknek, és szerencsénkre, még, ha nem is tökéletes a megvalósítás, a végeredmény kielégítő. A kapuk mögött megbúvó pusztaságokat nagyszerű érzés bejárni, még ha nem is kapunk akkora területek, mint a tavalyi "Blackreach"-eknél. Ezek a kis Oblivion részek "Public Dungeon"-öknek számítanak, így nem leszünk egyedül egy ilyennek a kitakarításánál, de azért erre nem érdemes mindig építeni, jobb csapatostul berontani, a véletlenek elkerülése végett.
Ezen portálok megjelenése "Blackwood"-ban némileg véletlenszerűen történik, azonban könnyedén fel lehet fedezni a lehetséges felbukkanási területeket. Eleinte tökéletes kincskeresési kalandpótlékul tudnak szolgálni, ha épp nincs kedvünk az egyébként igencsak gazdagon elszórt mellékküldetésekkel foglalkozni. Mondjuk a főszál is meg van áldva elég sok mellékággal, úgyhogy mókából lesz bőven. És minden út egy "Trial"-ben ér véget.
Rockgrove-ban, nem meglepő módon, a kiegészítőt belengő fenyegetés ellen kell hadakozni, vagyis Mehrunes Dagon legelhívatottabb követőit kell jobb belátásra bírni. Ám, ha nem is vagyunk nagy csapatjátékosok, így is lesz minimum 20-25 óra szolid játékidő, melyet könnyedén meg lehet duplázni, ha belefeledkezünk a felfedezésbe, a könyvolvasásba, illetve a rengeteg mellékküldetés háttértörténetébe. A csatlósunk bőven elég lesz bármely kihívás legyűrésére; még akár a csapatokra kiegyensúlyozott "Group Delve"-ekkel is megpróbálkozhatunk.
Összességében nincs nagy baj a legújabb ESO kiegészítővel. Zeniék tanultak az előző év hibájából, ami dicsérendő, és egy olyan kellemes, nosztalgikus élményt hoztak el nekünk, mely engem a Morrowind fejezetére emlékeztettek. Ez a jó, csak így tovább. A csatlós rendszer remélhetőleg bővülni fog, kicsit színesebbé válik, illetve a sztori is elbírna egy jó kis frissülést, eltávolodást az egyértelmű konklúzióktól, annak ellenére, hogy maga a mesélés nem volt érdektelen. Mondanám, hogy a WoW-nak is jót tett, hogy elszakadtak a világvége eseményektől, de sajnos ott sem áll fent ez a helyzet. Csupán sunyin a háttérbe tolták. Okos.
The Elder Scrolls Online: Blackwood / Tesztplatform: PC
jó lesz ez!- Stílus: MMORPG
- Megjelenés: 2021. június 01.
- Ár: 20.230 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Nagyszerű prezentáció
- Az újdonságok nagyon jót tettek a játékmenetnek
- Szórakoztató történetvezetés
- Még, ha kevés meglepetést is tartogat
- A csatlós rendszer lehetne kicsit színesebb is