The Dark Pictures Anthology: Little Hope teszt

2020. november 06.
74.9161
Gargameth profilja, adatai
Gargameth
"Elmúlt már a forróság, a fénylő gömb az égen; szürke síkság van ott már, sír nekünk az éden. Nagy sötétben egyetlen, gyertyám fénye rend'letlen, nyitott könyvön fénye ív, története engem hív. A szereplők élete, nekem csak játék mese, egy rossz válasz és vége, bárkinek az éneke. Ám döntésem lőn bármily, biztonság avagy veszély, vállam felett ó horror, mosolyog a narrátor."


Mai játékunk, a The Dark Pictures Anthology: Little Hope, pontosan erről szól: egy történet vár befejezésre, és a könyv még kitöltetlen lapjaira nekünk kell felvinnünk a tintát. Döntésünktől függ, hogy mely szereplő miként cselekszik, ebből fakadóan mi tartjuk sorsukat a markunkban; "... egy rossz válasz és vége, bárkinek az éneke". Egy elfeledett szellemváros titkai, rémálomszerű szörnyetegek, reinkarnáció, ördögi kör, déja vu; ezek és még sok egyéb vár minket a horror antológia legújabb részében.

A történet egy öt fős egyetemista csapat rendkívüli kirándulását mutatja be, ami egy éjszakai buszbalesettel kezdődik, a címben szereplő városka, Little Hope közelében. Térerő híján a csapat kénytelen a település felé venni az irányt, illetve megkeresni a rejtélyesen felszívódott buszvezetőjüket. Azonban út közben megmagyarázhatatlan víziók csapnak le rájuk, egy titokzatos kislány vezetgeti őket ide-oda, és vastag köd ereszkedett köréjük, mely nem hagyja őket menekülni. Mi van, ha már mind halottak és már Purgatóriumban vannak? Honnan jött a köd? Mik ezek a víziók? Miért érzi azt az egyik karakter, hogy már járt erre?

Pletykák valakinek a feleségéről? Ez most szappanopera vagy horror?

Pletykák valakinek a feleségéről? Ez most szappanopera vagy horror?


A narratíva szereplőről szereplőre adogatja az irányítást, és mikor épp nem átvezetőt nézünk, akkor az adott helyszínt járhatjuk be, különféle tárgyakra bukkanva, megérzéseket szerezve, információkat megtudva a városról. Ezek a "megérzések" avagy "Premonition"-ök állítólag egy olyan jelenetet mutatnak, ami megtörténhet, ezzel segítve kicsit a játékost, hogy "jó" döntést hozzon. Kár, hogy ezek sok esetben semmitmondóak, vagy túlságosan is homályosak. Az egyéb titkos iratok, képek és relikviák a történetet színesítik, mélyebb belátást engednek Little Hope tragikus múltjába.

Ezekről majd később, előbb lássuk a grafikát; hát sors irgalmazz, nagyon szépen néz ki a játék. A karakterek és a környezetek részletesen ki vannak dolgozva, az arckifejezések néhány furcsa fenoménen kívül kifejezőek; mintha egy filmet néztem volna. Természetesen rendkívül limitált játékteret kapunk, a határok szigorúan meg voltak húzva, így a játéknak sosem kellett tágas helyszínekkel dolgoznia, ennek köszönhetően rá tudtak feküdni a készítők az aprólékos kidolgozására a környezetnek.

A kis fények mutatják, hol van megvizsgálható érdekesség.

A kis fények mutatják, hol van megvizsgálható érdekesség.


A filmes hasonlatra visszatérve, már csak azért is találó ez a megnevezés, mivel "Quick Time Event"-eken, a kevés gyalogoláson, és az eldugott érdekességek gyűjtögetésén kívül nem áll többől a játék, mint átvezetőkből, illetve döntéshozásokból. Ez egyáltalán nem baj, a misztikum nagyszerűen van adagolva, a "QTE"-k relatíve könnyűek, a szinkronszínészek lehengerlő teljesítményt nyújtanak, és az újrajátszási érték is nagy, hisz nem egy befejezés vár ránk, az összegyűjthető dolgok összesét pedig szinte kizárt, hogy elsőre megtaláljuk.

Nem csak nyersen a döntéseink, hanem a szereplők karakterfejlődése is befolyásolják, hogy megkapunk e egy bizonyos befejezést, vagy sem. A válasz-, illetve reakciólehetőségek "szív" és "ész" kategóriába sorolódnak, melyek azt jelentik, hogy emberünk a szívére, érzelmeire hallgat e, vagy józan eszére. Pozitív végeredménnyel legtöbb esetben a békés, hősies, jó cselekedetek bírnak, ugyanis a játékot belengi a megváltás motívuma, még ha ez nem is tűnik fel elsőre.

Persze, te is jókor merülsz le, lámpa...

Persze, te is jókor merülsz le, lámpa...


Bármennyire is megdöbbentő, de a játékmenet ki is merül ennyiben. Nagyjából nyolc órányi nyers mókát jelent ez, melyhez hozzájön még az újrajátszással eltöltött órák száma is. És nem lehet nem újrajátszani, legalább egyszer; még ha a legjobb befejezést is kapjuk a végén; ki tudja, hogy az-e a legjobb? Továbbá az extra információk segíthetnek tisztázni, hogy mi történt a prológusban valójában, hogyan köthetőek az ott történtek a Little Hope-ban látott víziókhoz, és ami a legfontosabb: mi köze mindehhez a buszvezetőnek?

Egy rendkívül összetett történetet kapunk, mely látszólag független az elődtől, a Man of Medan-tól, bár az összekötő elem ugyanaz, mint a Little Hope és a következő rész, a House of Ashes, között: a "Premonition" képsorok. Bizony, már itt is kapunk nyomokat a sorozat jövőre megjelenő új epizódjáról, de úgy fest, hogy igazán szoros kapocs nincs a részek között. Talán majd az egyik tagja a szériának összefűzi az egészet egy szép, nagy könyvvé.

Egy mosoly csupán, és még azt is bevallod, amit el sem követtél.

Egy mosoly csupán, és még azt is bevallod, amit el sem követtél.


Ahogy már említettem, a fantasztikus grafika mellé, magával ragadó szinkront is kapunk. Pip Torrens visszatér, mint a rejtélyes narrátor, az Anthology történeteinek "mesélője", és engem jobban levert a víz alakítását hallgatva, mint bármikor játék közben. Ez sajnos azt jelenti, hogy hiába a fergeteges színészi játék, a megkapó sztori, a groteszk szörnyek és az egészet átívelő rejtély, sajnos a horror része a játéknak nem sikerült a legjobbra.

Az egyetlen igazi félelmet a "jumpscare"-ek jelentik. A hangulat nem rossz, félreértés ne essék, de sajnos messze nem olyan fojtogató, mint például a Song of Horror-ban, ahol tényleg megkoronázása volt a félelemkeltésnek a robbanás-szerű "jumpscare". Itt ránk hozza a frászt egy-egy ilyen, már amelyiket nem látjuk előre, aztán megnyugodnak a kedélyek pár másodperc múlva és megyünk tovább. Nem éreztem késztetést a játék félbehagyására a rettegés miatt (az imént említett példával ellentétben), ezért, mint horror alkotás, nem igazán csúcskategória, ám ettől függetlenül rendkívül szórakoztató.

Az ilyen ritmusjáték-"QTE"-k sajnos túl könnyűek. Vagy izé, szerencsére.

Az ilyen ritmusjáték-"QTE"-k sajnos túl könnyűek. Vagy izé, szerencsére.


Ezen kívül a forgatókönyvet lehetne kritikával illetni, bár elhanyagolható formában; előfordult, hogy egy-egy szereplő furcsán, nem egészen életszerűen reagált le egy-egy történést. Voltak logikai, a józan ésszel szembe menő furcsaságok, azonban a befejezés megmagyarázza ezeket a "fogyatékosságokat", vagyis hát rá lehet fogni, hogy megmagyarázza, ezért inkább piszkálnám a "Quick Time Event"-ek mechanikáját. Nem rosszak ezek, persze, kivéve egyet, mely sportszerűtlenül volt nehéz (alkalomadtán).

Négy féle ilyen ügyességi feladatot kapunk. Az elsőnél megfelelő ritmusra kell nyomogatni a jobb és a bal egérgombot, a másodiknál a megjelenő fehér körbe kell idő lejárta előbb belenyomni, a harmadiknál egy célkeresztet kell odarángatni egy kör közepére, a negyediknél pedig vadul csapkodni kell szegény rágcsáló bal felét. Problémám a második verzióval volt, ugyanis a kurzor alapjáraton nem látható, és bár változik a helyzete, ha mozgatjuk az egeret, helyzete akkor válik nekünk is biztosan nyilvánvalóvá, mikor a semmiből megjelenik, az idő pedig nagyon hamar lejár, így könnyű lekésni a kört, ha mondjuk a kép távoli sarkából kerül elő a mutató.

Ázsiai úr egy új-angliai városban, boszorkányüldözések idején? Hát...

Ázsiai úr egy új-angliai városban, boszorkányüldözések idején? Hát...


Szerencsére a játék nem fog azonnal halálosan megbüntetni, ha elrontunk egy-kettő ilyen "QTE"-t, ugyanis a harci jelenetek sokáig el tudnak húzódni. Ezek néha kissé vontatottnak is érződhetnek, melyhez hozzájön, hogy az átvezetőket nem lehet átugrani, még újrajátszásnál sem; miért is lehetne, repülne a játék háromnegyede a levesbe. Az adott szereplőnél lévő eszközöktől függően változhat néhány cselekvés, így például visszatámadásra is van lehetőség (legalábbis amibe nem fog belehalni emberünk) feltéve, ha felszedtük az útközben elszórt fegyvereket. Győzedelmeskedni lehet nélkülük is, természetesen, azonban gondosabban kell átgondolnunk döntéseinket.

Magával ragadó sztori, többszöri újrajátszás, rengeteg titok, és egy nagy rejtély. A zene helyén van kivéve az intró és a stáblista alatt szóló muzsikákat; azok nem igazán adják a játék alapvető hangulatát. A Man of Medan-ban megismert multis opciók visszaköszönnek (páros multiplayer, vagy az öt fős), úgyhogy a Little Hope még egy nagyon megkésett Halloween-i partira is megfelelő. Az árcédula úgy-ahogy barátságos, a Narrátor pedig még annál is inkább. Remélem, egyszer kiderül, hogy ki is ő valójában; és kihez beszél... hozzánk? De akkor kik vagyunk mi?
Vedd meg most és játssz vele már holnap!

The Dark Pictures Anthology: Little Hope (PS4)9.999 Ft

The Dark Pictures Anthology: Little Hope (XBOX ONE)9.999 Ft

The Dark Pictures Anthology: Little Hope teszt / Tesztplatform: PC

jó lesz ez!
  • Stílus: Kaland
  • Megjelenés: 2020. október 30.
  • Ár: 9.999 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • Nagyszerű prezentáció
  • Magával ragadó történet
  • Mint egy interaktív mozi
  • Nem lehet csak egyszer végigjátszani
  • Az átvezetőket nem lehet átugrani
  • A "jumpscare"-ek minimálisan működnek
  • Hang
    8
  • Grafika
    8
  • Játszhatóság
    7
  • Hangulat
    7
7.5
9 hozzászólás

totyak

1 hete és 6 napja

A Men of Medan megvan, de még mindig nem álltam neki, erre már itt a folytatás. Az a baj, mindig találok jobb játékot, azt meg csak tolom. Ráadásul valami olyan időpontot kellene találnom, amikor nem tojom össze tőle magamat

válasz erre

iPet

2 hete

Tegnap este elkezdtem én is. Hát. Volt néhány párbeszéd/szituáció ami olyan döbbenetesen rosszul volt megrendezve/megírva, hogy a szekunder szégyen minden porcikámat átjárta. Eddig nálam még a Man of Medan-nál is gyengébb, pedig az sem volt piskóta.

válasz erre

fighterlaci

2 hete és 4 napja

Ennyiért szerintem ez egy nagyszerű játék! A teszt baromi jó lett!

válasz erre

Mordorer

2 hete és 5 napja

Imádom ahogy ez a teszt meg van írva, nagyon hangulatos! A pontozással viszont nem teljesen értek egyet, bár tény hogy ez teljesen szubjektív, de szerintem mind játszhatóság, mind hangulat tekintetében 9 pontot érdemel.

válasz erre

Gólem

2 hete és 5 napja

Reméltem hogy jó lesz ez a játék. Nagyon tetszett majd az előzeteseken is.

válasz erre

Ronalddo

2 hete és 5 napja

Brutál jól hangzik. Nekem eddig ez kimaradt, de roppant király játék lehet, ennyiért teszek vele egy próbát!

válasz erre

petrovicsz

2 hete és 5 napja

Igen király sztori van neki rittyentve!

válasz erre

Patrik94

2 hete és 5 napja

"hát sors irgalmazz, nagyon szépen néz ki a játék"

Komolyan? Szerintem elég ronda.

válasz erre

zender

2 hete és 5 napja

Határozottan fejlődik ez a széria, csak kár hogy még mindig kevésbé ijesztő.

válasz erre
The Dark Pictures Anthology: Little Hope
9.999 Ft-tól
kövesd a játékot!
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

kylx profiljamarco profiljaManiac profiljasoami profilja