Stygian: Reign of the Old Ones teszt

2019. október 08.
23.7791
Gargameth profilja, adatai
Gargameth
Ahogyan egyre jobban közeleg a Vampire: The Masquerade - Bloodlines 2 megjelenése, egyre gyakrabban jut eszembe, hogy mennyire korszakalkotó volt az elődje a számomra. Általa szerettem meg a World of Darkness példátlanul hangulatos világát, illetve döntöttem úgy, hogy elmélyítem az asztali szerepjátékos tudásomat is (több-kevesebb sikerrel? inkább kevesebb), ugyanis, bár ez senkit sem fog meglepetésként érni, ott is a részletekben rejlik a lényeg.


Miért mondom én most mindezt? Azért, mert a mai játékunk hasonló kaliberű, mint a 2004 novemberén megjelent legendás horror-szerepjáték, mely irgalmatlanul nagyot ütött? volna, ha nem teszik majdnem játszhatatlanná azt a technikai hibák. A Stygian: Reign of the Old Ones-ról beszélek, mely egy olyan ijesztgetős szerepjáték, ami a sztorijával, az atmoszférájával azonnal képes magába szippantani, és egy rendkívül jó alkotás lehetne, ha nem lenne benne több hajmeresztő hiba.

A történet a fiktív Arkham városában játszódik, melyet valamiféle ismeretlen erő kiragadott a valóságból, és egy alternatív dimenzióba helyezett, a közvetlen környezetével együtt. A vadon törvényei uralkodnak a városkában, maffiózók és kultisták gyilkolnak, fosztogatnak, erőszakoskodnak kedvükre, a lakosság pedig egyik napról a másikra próbál túlélni, miközben az emberek alkohollal, droggal, szexszel tompítják a létezésük fájdalmát.

Az életet az imént említett csoportok mellett őrültek, paranormális kreatúrák és jelenségek teszik roppant nehézzé, és a legnagyobb harcot a saját elméjével kell mindenkinek megvívnia, mely nehezen marad tisztán, józanul, függetlenül a tudatmódosító szerektől, egy ilyen kietlen, beszámíthatatlan, embertelen világban.

Kezdőknek érdemes felfedező karaktert csinálni elsőre, ugyanis megkapják Bodrit ingyen.

Kezdőknek érdemes felfedező karaktert csinálni elsőre, ugyanis megkapják Bodrit ingyen.


Az általunk gondosan elkészített karakter értékei is tükrözni fogják ezt a harcot a "Sanity" (józan ész) és az "Angst" (rettegés) mércékkel. Karakterkészítésnél a nem, a kor és a képzettségek terén is mind szabad kezet ad a játék, illetve a kinézetnél is, de azok csak portrék végső soron, ráadásul talán még nem is a legszebbek.

Attribútum pontokat szintlépéskor nem kapunk, így okosan kell az elején elosztani a pontjainkat a tulajdonságokra (fizikum, ügyesség, érzékek, értelem, akarat, jelenlét). Ha fiatal karakterrel nyitunk, akkor az első három attribútum közül kapunk valamelyikre plusz egyet, kettő képzettségpontért cserébe, viszont az öregek egy pont levonást kapnak az említett tulajdonságpontok egyikéből, ellenben kettővel több képzettségpontjuk van.

Meggondolandó az öreg karakter indítása, ugyanis a tulajdonságpontok csak támogatják a fontosabb képzettségeket; az utóbbiak lesznek igazán hasznosak a harcban és azon kívül is, és plusz kettő egy tulajdonságért cserébe jó üzlet. Például az atlétika egy-két külső interakción kívül leginkább a harcban hasznos, ahol megnöveli a fizikai támadások elől való kitérés esélyét, és a dobófegyverekkel való sikeres hadviselést, míg a tárgyalási képzettség teljesen használhatatlan egy haddelhaddban, viszont a legtöbb beszélgetés során előjön, és amellett, hogy bónusz XP-re tehetünk így szert, több infót és esetleges kedvezményeket tudunk kicsikarni másokból.

A hangyás képminőség az őrületből fakad, nem pedig az antenna hülyeségéből..

A hangyás képminőség az őrületből fakad, nem pedig az antenna hülyeségéből..


Ez a bónusz tapasztalati pont rendszer nagyon jó, ugyanis így "kézzelfoghatóan" is érezhető, hogy megérte magasra húzni egy képzettséget. Ez úgy néz ki, hogy bármikor használjuk akármelyik képzettségünket harcon kívül, akkor kapunk egy minimális XP mennyiséget, legyen szó eldugott búvóhelyek megtalálásáról ("Investigation"), vagy egy sérült meggyógyításáról ("Medicine").

Józanságot is lehet hasonlóképpen visszanyerni, de ez már a karakterünk hitéhez, értékeihez kapcsolódik; például a materialista akkor kap vissza pontokat, ha a pénz és a javak fontosságát "hirdeti" csevegő pajtásainak, a humanista pedig akkor, mikor az emberi értékekre mutat rá másoknak.

Érdemes minél magasabban tartani a "Sanity" mércéjét minden karakterünknek, mely amellett, hogy manaként is funkcionál, életbevágóan fontos, ugyanis, ha leesik nullára, akkor az elszenvedő megőrül és véget ér neki a kaland. A játék során főkarakterünket lépten nyomon sokkoló tapasztalatok fogják érni, melyek lassan, de biztosan rágcsálják le józanságát, de szerencsére van ellenszer, a fent említett személyiségkijátszás mellett.

Mindenféle ijesztő varázslat... ha van józanság pontunk azokat ellőni.

Mindenféle ijesztő varázslat... ha van józanság pontunk azokat ellőni.


Vannak táborhelyek, biztonságos szobák, ahol lehet pihenni, és ettől az életpontok mellett a józanságpontok is regenerálódnak, főleg, ha különféle kiegészítő foglalkozásokat is csinálunk a táborban, mint például beszélgetünk társainkkal, vagy személyiségünknek megfelelő könyvet, iratot olvasgatunk (a nihilisták Nietsche Ecce Homo-ját, míg a vallásosak a Bibliát tanulmányozhatják ilyenkor, példának okért).

A játék tökéletesen beleillik Lovecraft világába, ugyanis, aki még nem jött volna rá, annak elmondom, hogy ez az alkotás a Cthulhu mítosznak egy iterációja, ahol akár még a szóban forgó Úrral és Megváltóval is találkozhatunk, feltéve, ha hajlandóak vagyunk a józanságunk értékét a béka valaga alá küldeni. Célunk, azonban, nem az isteni monstrum legyűrése, hanem egy álomban látott ember után kell nyomoznunk, illetve találnunk egy utat ki a földi pokolból, mely egész Arkham-ot felemésztette.

Különféle küldetések várnak ránk, melyek során találkozni fogunk őrültekkel, szellemekkel, démonokkal, és több álomvilágot is be fogunk járni, ráadásul a végére még abban sem leszünk biztosak, hogy mi a valóság és mi a látomás. Ezen nem fog segíteni a kötelező módon bekapott véletlenszerű elmebaj sem, amit mindenképpen el kell szenvednünk; hála a skizofréniának, amivel megáldott a szerencse, még több illuzórikus karakter járta számomra az utcákat, és a harc sem volt emiatt zökkenőmentes.

Egy élmény olvasni az archaikus, irodalmi mélységű narratívát.

Egy élmény olvasni az archaikus, irodalmi mélységű narratívát.


Sajnos ez az egyik gyenge pontja a játéknak, de nem azért, mert rossz a rendszer, bár tény, hogy lehetne jobb is, hanem a csetepaté után történő hatások miatt nem szívleltem ezen részét a kalandnak. Mindegyik résztvevő AP-ból (Action Point) dolgozik; a mozgás oktagonális mezőkre felosztott pályán történik, ahol egy lépés 1 AP-be kerül, a támadások pedig a fegyver típusától függően változó AP-t kóstálnak, de lehet védekezni (nehezebben találnak el) és fókuszálni (mi pedig könnyebben találunk be) is.

A fontos képzettségek itt a közelharc (pusztakéz és fegyverhasználat összesűrítve), a lőfegyverek, az atlétika, a túlélés és az okkultizmus. A túlélés az atlétikához hasonlóan a sebzéscsökkentő hatású, de nem csak a fizikai, hanem a mágikus sebeknél is hasznos, az okkultizmus pedig az utóbbit erősíti. A fegyverképzettségek, tapasztalataim szerint, nem növelik a kiosztott ártalmat, csupán a találati esélyt, így kénytelenek leszünk jobb gyilokeszközökre beruházni, ahogyan haladunk a történetben.

A pozicionálás rendkívül fontos, ugyanis a hátbatámadás szinte minden esetben biztos találat, mely plusz sebzéssel jár, továbbá a kritikus csapás esélye is nagyobb ilyenkor. Van kritikus hibára is lehetőség; ilyenkor ahelyett hogy támadna, sérülést szenved el a soron lévő, de ez velem sosem fordult elő, csak az ellenséges erőkkel.

Ezt hívják örökre szóló barátságnak? Pisti és Jani ezt egy kicsit másképp képzelték el.

Ezt hívják örökre szóló barátságnak? Pisti és Jani ezt egy kicsit másképp képzelték el.


Azonban az elmebaj és a pánik már annál inkább megtaláltak; az előbbi specifikus elmebajoknál okoz körkimaradást, vagy akár barát megtámadását, az utóbbi pedig alacsony "Sanity"-nél következhet be, de ez "csak" cselekvésképtelenséget okoz egy körig. Végül, de nem utolsósorban pedig minden csetepaté után kapunk tapasztalati és félelem pontokat.

A első baj a harccal az, hogy szinte képtelenség olyan területen manőverezni, ahol hullák fekszenek, ugyanis a kurzor elsődlegesen a testre irányul és csak utána a mezőre. Így még ki lehet hangyázni a hulla oldalain kibukkanó mezőt és rákattintani, azonban, ha valamiféle "bug" miatt "loot"-olhatóvá válik a holttest, annak ellenére, hogy nincs nála semmi, akkor szinte képtelenség a mezejére lépni, mert az egér állandóan a "loot" opcióra vált, mikor a holttest közelében jár.

A "loot"-olás pedig egy Ap-be kerül, így nem igazán lehet megengedni magunknak a felesleges hajolgatást; arról nem is beszélve, hogy egy haddelhadd keretei között az egyik karakterem, aki addig egy helyben állt, és darálta a közelébe merészkedő rosszaságokat, egyszerűen elfelejtette a mozgás különleges képességét, tudja a bánat, miért... valószínű újfent egy "bug" miatt. Ez még tolerálható volt, azonban a menekülés és a félelem pontok gyűjtése nagyon bénán lettek implementálva.

Tudod, hogy baj van, mikor öt ctrl-c ctrl-v szellem szomjazza a véred.

Tudod, hogy baj van, mikor öt ctrl-c ctrl-v szellem szomjazza a véred.


Miután sikerült elrohanni egy harctérről, vissza teleportál csapatunk a helyiség elejére, ha zárt környezetben történt a harc. Ha a nagytérképen utazunk, akkor nem történik semmi különleges, utazhatunk tovább, de az "Angst", vagyis a rettegés pontokat azonban mindkét esetben megkapjuk, melyek összegyűlte "Angst" szinteket hoznak a fejünkre. Minden egyes elért szint után választanunk kell egy negatív hatást karakterünknek, ezért sok esetben jobb elkerülni a csatákat.

Azonban a nagytérképen utazva a véletlen összecsapások elkerülése majdhogynem lehetetlen, arról nem is beszélve, hogy a játék végefelé ugyancsak egy olyan tájon kellett mennem, ahol tökéletes véletlenszerűséggel csaptak le rám rendkívül idegesítő képességekkel megáldott bogárszörnyek, ráadásul menekülésnél egy teljesen véletlenszerű helyre dobott ki a játék, így rendkívül hamar el is tévedtem, így vagy leállunk percenként hadakozni, mely ekkorra rendkívül unalmassá és vontatottá válik, vagy állandóan elrohanunk, hogy aztán valami új helyen bukkanjunk fel... és így találjuk meg a kijáratot is.

Nyugodt hozzáállásom mellett a gondosan karban tartott "Angst" szintemnek is búcsút kellett intenem, ugyanis pergős gyorsasággal kaptam be az újabbnál újabb félelemből fakadó negatív hatásokat. Elképzelhető, hogy, aki magas lopakodás képzettséggel rendelkezik, az el tud osonni bármely összecsapás elől, de sajnos nincs lehetőség minden "skill"-re pontokat pazarolni, ugyanis nem fogunk annyiszor szintet lépni, ráadásul az ilyenkor kapott leosztható pontokkal sem leszünk elárasztva túlságosan.

Nagypapa a fogkrémhabot igazán lemoshattad volna...

Nagypapa a fogkrémhabot igazán lemoshattad volna...


Az utolsó nagy probléma pedig a mentés rendszerével van. A játék rendkívül gyakran ment, amivel nincs probléma, azonban nem tartja meg a mi általunk manuálisan készített mentést, hanem azt is az "autosave" listába teszi, mely egy idő után átadja a helyét, értelemszerűen, az automatikus mentéseknek, így ha valamit nagyon elbarmoltunk, akkor nem feltétlenül fogunk tudni egy korábbi mentésre visszatérni. Mondjuk velem ilyen nem fordult elő, így nem találtam ezt problémásnak, de meg tudom érteni, ha valaki emiatt kellemetlen helyzetbe kerülne.

A prezentáció rendkívül passzol a hangulathoz, még, ha azt is kell mondanom, hogy igencsak idejétmúlt animációkkal találkozunk. Mintha a Fallout Shelter karaktereit látnám mozogni, ami nagyon nem illik az egyébként igényesen megalkotott hátterek mellé. A hangokkal is hasonló a problémám: a zene, annak ellenére, hogy repetitív, adja a kietlen, apokaliptikus hangulatot, de nincs szinkron és a külvilág hangeffektjei néha idegesítőek, semmint félelmetesek, főleg hogyha azoknál is állandóan be van nyomva az ismétlés gomb.

A harc gyenge közepes, a prezentáció közepes, de a hangulat tökéletes; minden hibája ellenére ez képes volt az utolsó pillanatokig fogva tartani engem, emiatt pedig bátran állíthatom, hogy egy nagyon jó kis alkotással van dolgunk. Cthulhu rajongóknak kötelező darab, a szerepjátékosoknak ugyancsak, de azért várjunk még egy kicsit vele; a játékmenetet és a "bug"-okat is folyamatosan vasalják, polírozzák, így csak idő kérdése, mikor kapunk egy gyémántot a homoktengerből.
Vedd meg most és játssz vele már holnap!

Ez a játék egyelőre nem kapható a Play 24/7 kínálatában.Klikk ide több ezer másik játékért!

Stygian: Reign of the Old Ones teszt / Tesztplatform: PC

egynek jó...
  • Stílus: RPG
  • Megjelenés: 2019. szeptember 26.
  • Ár: 8.000 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Magával ragadó hangulat
  • "Klasszikus" prezentáció
  • Ami sajnos sokaknak nem fog bejönni
  • Technikai gondok
  • Problémák a harccal
  • Hang
    6
  • Grafika
    5
  • Játszhatóság
    6
  • Hangulat
    9
6.5
3 hozzászólás

Patrik94

4 napja és 8 órája

Még ránézésre is lehangoló ez a játék. Hogy néz ez ki?

válasz erre

muki

5 napja és 5 órája

Hú de elvont játéknak tűnik. Viszont tény hogy eléggé egyedi!

válasz erre

zender

5 napja és 8 órája

Nagyon fura ez a környezet.

válasz erre
Stygian: Reign of the Old Ones
8.000 Ft-tól
kövesd a játékot!
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

Gargameth profiljarDAVE profiljaBvektor profiljagery1113 profiljamarco profilja