StarCraft II: Heart of the Swarm teszt

2013. március 21.
73.2751
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Maniac profilja, adatai
Maniac
Amikor rajongóként meghallottam, hogy a Blizzard három részre szabdalva kívánja megjelentetni a legendaként tisztelt StarCraft folytatását, bevallom őszintén, nem igazán tetszett az ötlet, és emlékeim szerint ezzel nem voltam egyedül, hiszen egyértelmű lehúzásnak tűnt ez a minden fajt külön kampányba, illetve külön epizódba csoportosító elképzelés. A Wings of Liberty címre keresztelt első rész megjelenését - ami a terran frakciót állította a középpontba - ettől függetlenül is felfokozott izgalommal vártuk és megelégedéssel nyugtáztuk, hogy az öreg Blizzard még nem vén Blizzard, hiszen kitűnően bemutatták, hogy ha újabb univerzumokat már nem is, kreatív ötleteket még mindig fel tudnak mutatni nekünk.


Kételyeink azonban így is bőven maradtak a hátralévő két rész - mint később kiderült, inkább kiegészítő - kapcsán, hiszen egy 1998-ban megjelent elődhöz képest nem volt nehéz újat felmutatni, de egy 2010-ben megjelent első epizód után 2013-ban vajon szintén sikerül megismételni ezt a mutatványt? Még meg sem jelent a játék, de tudtuk, hogy ez lehetetlenség még a Blizzard számára is, mielőtt azonban emiatt elkezdenénk szomorkodni, vegyük figyelembe, hogy a zergekre koncentráló második felvonás nem egy teljes értékű játék, hanem csak egy kiegészítő, méghozzá - és ez fontos - egy klasszikus értelemben vett kiegészítő, ami a mai trendekkel ellentétben is képes felvonultatni egy teljes játéknyi újdonságot, valamint játékidőt, panaszra tehát objektíven szemlélve a bővítményt, nem sok okunk van.

A kör közepén állok, körbe vesznek zerg-pajtások.

A kör közepén állok, körbe vesznek zerg-pajtások.


Ez a kijelentés egyébiránt a teljes végeredményre is igaz, annak ellenére is, hogy számunkra - és az internetes fórumokat böngészve nem voltunk ezzel egyedül - igencsak körülményes volt a játék telepítése, hiszen jómagam már szerdán megkaptam a tesztelésre szánt példányt, azonban napi több órás próbálkozást követően is csak szombaton tudtam telepíteni a játékot, majd - hiába volt lemezes változatunk - vasárnapig vártam arra, hogy minden szükséges javítás és egyéb letöltsön hozzá. Tudniillik a forgalmazó egy kicsit spórolni szeretett volna a kiadási költségekkel, aminek köszönhetően az előző rész vaskos kézikönyve helyett egy négyoldalas, egyáltalán nem informatív papírost kapunk az alkotás dobozába zárva, ami leírja nagy vonalakban a telepítés menetét, de korántsem minden részletet. Így például senki sem kötötte az orrunkra, hogy amennyiben már telepítve van a Wings of Liberty, nem is kell használnunk a Heart of the Swarm lemezét, csak aktiválni a Battle.net-en, a kiegészítő fájlok többségét pedig majd a rendszer automatikusan letölti nekünk. Igen ám, de a szisztéma - nálam legalábbis - percenként összeomlott, így megszakadt telepítés, elérhetetlen szerverek és egyebek kísérték utamat, sőt, a sávszélesség is 50 és 100 kilobyte között ingadozott, amivel nem éppen leányálom leszedni 5-6 GB-nyi adatot. A rémálom után azonban a játék szerencsére mindenért kárpótolt!

Itt aztán valaki jól megfázott!

Itt aztán valaki jól megfázott!


Mivel a LAN kivételével világ életemben gyűlöltem többjátékos módot játszani egy stratégiával - a StarCraft esetében pedig ez határozottan igaz volt -, ezért rögtön rávetettem magamat az egyjátékos kampányra, majd egy ültő helyemben végig is játszottam hat küldetést - összesen 20 bevetés vár ránk -, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy még a fenséges vasárnapi ebédre való hívószót sem hallottam meg, annyira belefeledkeztem a zergek terelgetésébe. Ezzel alapvetően úgy érzem mindent el is mondtam a játékról, hiszen idejét sem tudom már annak, hogy mikor volt képes annyira lekötni egy valós idejű stratégia, hogy még az ebédről is elkéssek. A kampányban egyébiránt a Wings of Liberty-ben Jim Raynor oldalán megismert történetet élhetjük tovább, ezúttal azonban nem a terranok, hanem a zergek oldalán, akiket az enyhén személyiségzavaros, de még így is rendkívül szerethető Sarah Kerrigan segítségével vezethetünk. Sarah még mindig a StarCraft univerzum egyik legjobban megálmodott és legösszetettebb karaktere, így még azok is könnyedén azonosulni fognak vele, akik korábban csak felületesen ismerték. Drámától átitatott sztorija - amelynek során nem tudja, hogy melyik oldalra álljon és melyik a helyes irány - pedig kiválóan feldobja az amúgy rendkívül jól felépített küldetéseket, amelyek végre ismét a klasszikus első részre, mint inkább a Wings of Liberty túlzottan akció-orientált mechanizmusára emlékeztettek.

Ha valamelyik még egyszer letüsszent, hozom a rovarírtót!

Ha valamelyik még egyszer letüsszent, hozom a rovarírtót!


Habár a pályák kidolgozása ezúttal hagy maga után kívánnivalót - egy kicsit unalmasak lettek, és a változatosság sem az erősségük -, de a játékmenet kárpótol majd mindenért, hiszen amennyiben szintünkhöz megfelelő nehézséget választunk, abban az esetben komoly taktikázásra lesz szükségünk ahhoz, hogy felülemelkedjünk az ellenfeleken, akiket még mindig kiváló és jól skálázott mesterséges intelligencia irányít. Mivel a régebbi vonulathoz húz a Heart of the Swarm koncepciója, így nem túl meglepő, hogy bár szinte minden pályán lesz harc is, ellenben ismét óriási szerepet fog kapni az építkezés és a nyersanyaggyűjtés lehetősége, ami mellett a közvetlen elődben bevezetett szerepjátékos elemek, avagy a fejlődési rendszer is ismerősként tér vissza közénk. A játékmenet terén egyébiránt semmi különleges változás nem tapasztalható, habár már az éppen elég módosulás, hogy a terranok helyett a teljesen sajátos kultúrával, építményekkel és egységekkel rendelkező zergeket irányíthatjuk, akik az egyértelmű terran építmények és egységek után alaposan fel fogják adni a leckét első körben, hogy az a kis kukac vajon támadásra való vagy inkább gázgyűjtésre, egyáltalán egy harci egységről van-e szó, netán épületről? Ilyenek ezek a zergek, de pont ezért szeretjük őket!

Kerrigan-kisassony igencsak fel van ma villanyozva.

Kerrigan-kisassony igencsak fel van ma villanyozva.


A fejlődési rendszer keretein belül egyébiránt a jól ismert rendszer fog visszaintegetni, így Kerrigan oldalán - point and click kalandokra emlékeztető formában - körbejárhatjuk a zergek főhadiszállását, beszélgethetünk az ott megtalálható karakterekkel, benézhetünk a különféle helyiségekbe, indíthatunk evolúciós missziókat - cserébe visszavonhatatlan képességekkel láthatjuk el egységeinket -, de innen fejleszthetjük majd főhősünket és seregeinket is, méghozzá ebben az esetben pályánként újraosztható, opcionális képességekkel. A fejlődési rendszer még mindig jelen van a pályákon is, így épületeink többségét lehetőségünk lesz magasabb szintre tornázni, habár ennek leginkább csak a magasabb nehézségi szinteken van jelentősége, akár csak az evolúciós küldetéseknek, amelyek inkább csak kiváló időhúzók. A bevetések során egyébiránt továbbra is nagy hangsúlyt kapnak a fő feladatok mellett a mellékes bevetések is, és bár ötletességük vetekedik a Wings of Liberty-ben látottakéval, az emlékezetes momentumokból már sajnos csak nagyon kevés jutott osztályrészül a játéknak, habár a kötelezőt azért így is hozta a Blizzard, arról nem is beszélve, hogy az átvezető animációk újfent olyan elképesztően pofásra sikeredtek, hogy az valami elképesztő lett.

Ez a megfázás nekem már TBC-gyanús...

Ez a megfázás nekem már TBC-gyanús...


A játéknak természetesen egy többjátékos módja is van, amit továbbra is egyenrangúként kell kezelnünk a kampánnyal, hiszen a Blizzard és a sorozat esportos múltja miatt ezúttal sem ismertek tréfát, habár hét új egységen és újabb térképeken kívül csak minimális újításokat találhatunk benne - a többlépcsős matchmaking hasznos újítás például -, amennyiben pedig bővebben szeretnél olvasni róla, akkor pillants rá korábban íródott bétatesztünkre, aminek keretein belül csak és kizárólag a multiplayer lehetőségekről informálódhatsz. Habár az alkotás esetében a grafika egy sokadlagos momentum, és a Blizzard sosem volt híres a csodaszép küllemű videojátékairól, de a Heart of the Swarm esetében azért ezen a téren is sikerült magasabb szintre lépniük, ami nem jelenti azt, hogy elképesztő lenne a küllem, de részletességben és kidolgozottságban, nem mellesleg pedig változatosságban igencsak kellemeset alkottak. Nem igazán szeretném túlragozni tesztünk végkifejletét, így az okosságokat és a következtetéseket inkább meghagynám nektek a fentiek alapján, de annyit azért elmondanék, hogy én továbbra sem csalódtam a Blizzardban, és amennyiben neked is tetszett a StarCraft II első felvonása, garantáltan maximálisan tetszeni fog a Heart of the Swarm is, azonban fontos, hogy ne egy teljes értékű folytatásként, inkább csak egy óriási tartalommal ellátott kiegészítőként tekintsünk rá. Így maximálisan megállja a helyét a zerg kampány, jöhetnek a protossok!

StarCraft II: Heart of the Swarm / Tesztplatform: PC

kihagyhatatlan!
  • Stílus: RTS
  • Megjelenés: 2013. március 12.
  • Ár: 9.999 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • kiváló történet
  • a jól ismert játékmenet
  • csodaszép átvezető animációk
  • képes a képernyő előtt tartani
  • kevés érdemleges újdonság
  • a grafika még mindig nem az igazi
  • Hang
    9
  • Grafika
    8
  • Játszhatóság
    9
  • Hangulat
    10
9
30 hozzászólás

fantis6

11 éve, 4 hónapja és 12 napja

Jó, város a köv rész.

válasz erre

Bartaz89

11 éve, 7 hónapja és 10 napja

Retro grafikával lenne az igazi.röhögő smiley

válasz erre

konczmartin

11 éve, 7 hónapja és 12 napja

Akárhogy, nekem nem adja át a legelső StarCraft játékélményét... Inkább mai napig leülök haverokkal, és játszok multi-ban a régivel, mint az újjal wtf smiley

válasz erre

teglasdavid

11 éve, 7 hónapja és 14 napja

Like röhögő smiley

válasz erre

Vendég

11 éve, 7 hónapja és 23 napja

Játék tartalom tényleg nagyon kevés és szerintem nem is ér meg 12k-t. DE a ha azt nézzük, hogy wollal már szinte senki sem játszik, és a legtöbb arcade játékot is csak hots segítségével tudjuk megnyitni akkor köteles befektetni az ember 12kt

válasz erre

Vendég

11 éve, 11 hónapja és 11 napja

Remélem egyszer konzolra is befut a sorozat. Amikor még PC-m volt, imádtam.

válasz erre

Vendég

11 éve, 11 hónapja és 16 napja

Vendég írta:
Az kva kevés!szomorú smileyszomorú smileyszomorú smileyszomorú smileyszomorú smiley Akkor ez is kimarad.szomorú smiley
A fő vonal a multi benne, nem a single, azért van. De jah, én is keveslem azért...

válasz erre

Vendég

11 éve, 11 hónapja és 17 napja

A ciklet még nem olvastam el de ládtátok hogy a bannerbe azt irja hogy HAS? üdv lali

válasz erre

Vendég

11 éve, 11 hónapja és 17 napja

Vendég írta:
A singleben 10-12
Az kva kevés!szomorú smileyszomorú smileyszomorú smileyszomorú smileyszomorú smiley Akkor ez is kimarad.szomorú smiley

válasz erre

Vendég

11 éve, 11 hónapja és 19 napja

Vendég írta:
Mennyi játékidő van benne kb?
A singleben 10-12

válasz erre

Vendég

11 éve, 11 hónapja és 19 napja

Mennyi játékidő van benne kb?

válasz erre

Vendég

11 éve, 11 hónapja és 19 napja

Vendég írta:
Ez az a játék (sorozat) amit nagyon hiányolok konzolról. Tudom, az RTS nem megy azon jól, nem az a műfaja, de az FPS meg nem a PC műfaja, mégis egy csomó FPS van rá...wtf smiley
Hát, még ha nem is teljesen igaz, hogy az FPS származása a PC-khez köthető, az biztos, hogy a műfaj a PC-n robbant be a játékvilágba az olyan játékoknak köszönhetően, mint pl. a Wolfenstein 3D vagy a Doom. Szóval én nem merném ilyen egyértelműen kijelenteni, hogy az FPS nem a PC műfaja...

Ugyanakkor azt sem állítanám, hogy az RTS csak és kizárólag a PC műfaja lenne. Azzal együtt, hogy a PC univerzalitása miatt, ha úgy vesszük, minden a PC műfajamosolygó smiley

válasz erre
123a(z) 3 -ből
StarCraft II: Heart of the Swarm
9.999 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
Monyo profiljaKisember001 profiljamarco profiljaXTomiX0029 profilja