Blizzard úgy vélte, hogy ezt az imádatot meg kell ajándékozni, nem is egyszer, hanem kétszer. Az első jutalom az eredeti Starcraft és kiegészítőjének ingyenessé tétele lenne, a másik pedig a Remastered verzió kiadása (habár az utóbbiért ki kell csengetni egy keveset).
Nem tudjuk, hogy mi az a Starcraft? Jobb később, mint soha, végülis. Egy Sci-fi mesterművel van dolgunk, mely első ránézésre nem különbözött túl sokban az akkoriban ismert RTS-ektől, de egyetlen dolog mégis kiemelte a tömegből, és ott is hagyta jó sokáig: a kiegyensúlyozottság. Ez sosem egy könnyű feladat, itt meg pláne az volt, mivel a korai koncepciók alapján "Space Warcraft"-nak titulálták a kritikusok a játékot, így inkább az addigi szokásokkal szembe menve két faj helyett hármat dolgoztak ki.
A legelső faj a Terran, kik nem másak, mint az emberek, harci,- és túlélőpáncélzattal ellátott gyalogsággal, illetve sokoldalú, ember irányította gépekkel rendelkeznek. A Zerg a tipikus rovar-állatfaj. Fegyvereiket, páncélzatukat egyszerűen kinövesztik, lárvákat alakítanak át egységekké, és más fajok DNS-ének felhasználásával tesznek szert erősebb, és halálosabb formákra. A harmadik faj a Protoss, akik pszionikus energiaviharokkal, és a pszi által megerősített pengékkel okoznak nehéz perceket ellenségeiknek. Ha ezek nem működnek, akkor robbanó szkarabeuszokat köpködő robotokkal, és kis vadászokat cipelő anyahajókkal ríkatják az ellent, többek között.
Tán nem lesz meglepetés, ha azt mondom, hogy eltalálták a balanszot mindhárom faj között, bár néhány egység túl erősnek látszik. Ilyen például a Terran Siege Tank, a Zerg Lurker, vagy Defiler, illetve a Protoss Reaver, és Dark Templar. Persze megvan mindegyiknek a gyengéje, és csak, ha helytelenül próbálunk nekik menni, akkor tűnnek röhejesnek. Ezeket félretéve, egy dolog biztos; egyik egységet sem érezzük feleslegesnek a játékban. Mondjuk ehhez a kiegészítő is kellett, de így a Starcraft eljutott oda, ahová csak nagyon kevesen eddig.
A történet ugyancsak megéri a pénzét; mi sem bizonyítja jobban, mint a rengeteg könyv, melyet kiadtak, megörökítve, vagy kiegészítve a sztorit, ha valaki többre is kíváncsi, mint, amit a pályákon tapasztal. Megismerkedünk a Koprulu szektorral, mely Terran terület egészen addig, ameddig meg nem jelennek a Zergek látszólag a semmiből, majd utánuk a Protoss-ok, hogy szépen kiirtsák őket, magasról tojva a Terran-okra, akik ugyancsak megsínylik ezt a bolygóégetést. Mindhárom fajnak van külön kampánya, tíz-tíz küldetésből áll mind, és képtelenség abbahagyni a játékot, annak ellenére, hogy...
... a legtöbb küldetés bázisépítésből, és az ellenfél épületeinek az elpusztításából fog állni. Nagyon kevés "skirmish" misszió van, ahol egy adott csapattal kell egy hajón, vagy bolygón végigpartizánkodnunk, így kissé monotonná válik a játékmenet. A kiegészítő ezen is próbált segíteni, érdekességekkel ellátni a pályákat, de az alap ugyanaz maradt. Szerencsére a sztori elég izgalmas ahhoz, hogy ne bírjuk letenni szegény egérkénket.
Annak ellenére, hogy még csak nem is könnyű végigjutni a kampányokon. A nehézséget leginkább a limitált egységkijelölés, és a macerás útvonal keresgélés okozza. A helyzeten nem segít az se, hogy gyakran az egységeink nem reagálnak, ha közelükben megtámadnak valakit, és csak egy helyben állnak, anélkül, hogy kiadtuk volna a "Hold Position" parancsot. Legnagyobb bűnösök a Dragoon-ok, akik biztos, hogy találnak egy alternatív útvonalat az általunk betervezett ellenében, cserébe az legtöbb esetben egy ellenséges bázison megy át. Az utolsó pályák meg már azért is nehezek, mert hamar kifogyunk a nyersanyagból (ásvány, és gáz), és ráadásul még idegbajt is kapunk, mert a gép rengeteg helyről támad, fáradhatatlanul. Ezt bizony nem a "casual" játékosoknak találták ki.
Dióhéjban ez lenne a Starcraft. A legszembetűnőbb változás egyértelműen a grafika lesz, ha elindítjuk a Remastered verziót. A textúrákat UHD minőségűre húzták fel, de továbbra is izometrikusak a térképek, így nem kell attól félnünk, hogy diavetítéssé fajul a játék, úgy, mint a Starcraft 2-ben, Ultra grafikai beállításon.
A karakter "sprite"-okon és a pályákon kívül a portrékat is újraalkották, tisztábbá, szebbé varázsolva azokat, illetve a kampány átvezetőkben, ahol eddig egy falnyi szöveg nézett vissza ránk olykor-olykor, most hangulatos képek teszik látványosabbá az olvasási élményt. Viszont a "cinematic"-okat egy az egyben bent hagyták, amit egyáltalán nem értek. Tény, hogy legtöbbjének csak színesítő szerepe van, de ez így nagyon nem illik bele a játék modernizált megjelenésébe, és hanyagságra utal.
Elvileg a hangokat is újra felvették, de én nem éreztem különbséget a most hallott, és régi verziók között, illetve a zene minőségében sem tapasztaltam változást (ami nem baj). Persze lehet, hogy velem volt a baj, ugyanis túlságosan is a játékra koncentráltam, mivel a kampány nehézségi szintjét teljesen érintetlenül hagyták. Legalább egy könnyebb fokozatot betehettek volna, mint a Warcraft 3-ban, mert nem mindenki tud olyan APM-et produkálni, mint a koreai kollégák, így igencsak nehezemre esett főleg az utolsó Protoss küldetések megcsinálása, vagy a kiegészítő kampányában a Zergeké.
A multiplayer rész is kapott egy frissítést. Most már van külön ranglista és "ranked" mód is, roppant egyszerűvé téve az ellenfelek keresésének procedúráját, ha épp nincsenek elérhető barátok. Az utóbbiakat viszont gátlástalanul kukkolhatjuk, statisztikáikat nézhetjük, sőt, még a saját körzetünkben előforduló játékosokat is megjeleníti a rendszer (a körzet itt országot jelent).
Természetesen, ha nem tetszik a látványbeli újítás, bármikor ki tudjuk kapcsolni azt, és visszakérhetjük az eredeti megjelenítést, de akkor mit fogunk csinálni a "zoom" effekttel? Minden esetre a Blizzard Launcher-ben ott fog virítani végre a játék, és nem lesz több kompatibilitási probléma, úgyhogy végre nem kell kilőnöm az explorer-t csak azért, hogy ne torzuljon el a grafika ocsmány színekkel.
Az irányítás, az útvonal keresgélés, és a tizenkét egységlimit a kijelölésnél továbbra is ott figyel, és nehezíti életünk. De pontosan ezért lett a Starcraft olyan sikeres, és híres; mert eszméletlen képességek kellenek ahhoz, hogy egyidőben tudjuk kezelni a bázisunk és az éppen hadakozó egységeink. Ez az, amiért a 2000-es évek közepéig végig uralta az E-sportot, és pontosan ezen bonyolultság hiánya miatt vált a Starcraft 2 hamar másodhegedűssé, hiába frissítették a tartalmát minden kiegészítővel.
Rajongóknak eléggé egyértelmű választás lesz a Starcraft Remastered. Semmit nem javított ki, ami eddig is bántotta a csőrünk, és ez így is van rendjén, úgyhogy lassan húsz éve már, hogy ez a legendás cím jött, látott, és még mindig itt van, hogy győzzön.