Star Wars Battlefront II teszt

2017. november 27.
82.8821
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
iPet profilja, adatai
iPet
Nem is olyan régen volt egy időszak a Star Wars rajongók életében, amit én csak Sötét Kornak szoktam hívni magamban. Hiába adott egy elképesztően zseniális franchise, egészen egyszerűen nem tudtak semmit sem kezdeni vele sem a játékfejlesztők, sem pedig a rendezők. Egyfolytában azt hallottuk, hogy ilyen meg olyan projekteket töröltek, új kivitelező kell a készülő adaptációkhoz, satöbbi. Aztán megérkezett 2015-ben az SW Battlefield, mi pedig elkezdtünk reménykedni.


Noha meglehetősen sok rosszul sikerült aspektussal rendelkezett a stuff, mégis gyermeki örömmel az arcunkon rongyoltunk a csatamezőkön egyszerű bakaként, vagy szálltunk be a különféle ikonikus járművekbe.

Nem hiszem el, hogy aki egy kicsit szereti ezt a világot, ne ordított volna örömében, amikor egy X-Wing pilótafülkéjéből kémlelte, hogy alatta összecsap Darth Vader nemezisével, Luke Skywalkerrel. Persze ettől még tele volt dühítő dologgal a program (single hiánya, finoman szólva is karcsú tartalom, multi only megközelítés), de azt ígérték a fejlesztők, hogy tanultak ezekből és a folytatás már sokkal összeszedettebb formában érkezik. Nos, jelentem, megérkezett, sokat játszottunk vele és mérgesek vagyunk.

Biztosan kifogyott a benya

Biztosan kifogyott a benya


Papíron, ahogy a legtöbb EA játék, borzalmasan jól hangzott minden: kapunk egy egyszemélyes elbeszélést Iden Versio, egy új női karakter főszereplésével, aki ráadásul a birodalmi Inferno Squad vezetője. Az ő sztorija lesz (lenne) a kapocs a hatodik és hetedik epizód között, amiből megismerhetjük az Új Rend felemelkedését.

Kapunk bőven tartalmat a multihoz, mivel továbbra is ez alkotja a stuff gerincét, nem szúrják ki a szemünket három pályával. Aki nem kedveli a netes mókát, próbára teheti magát az Arcade módban, különféle, paraméterezhető, szimulált összecsapások segítségével. Szóval tényleg remekül hangzott minden, de a végén pontosan ott bukott meg az egész, ahol a legtöbb EA játék szokott - a kiadó mérhetetlen kapzsiságán.

Gondolom ti is olvastátok, hogy annyira gusztustalan F2P modellt sikerült tető alá hozniuk, amivel szinte minden jóérzésű ember haragját kivívták. A megjelenés előtti tesztek annyira keményen lepontozták az alkotást, hogy kénytelenek voltak reagálni erre Redmontban, mégpedig úgy, hogy átszabták az árakat a feloldható tartalom esetében, majd pedig blokkoltak mindenféle mikrotranzakciót.

Ez amúgy a cikk pillanatában is tart még, de ne legyenek illúzióitok, vissza fog térni, csak gondolom egy hangyányit jobban átgondolt formában. Ennyi rizsa után viszont nézzük, hogyan sikerült maga a játék. Kezdjük elemzésünket az egyszemélyes tartalommal.

Nahát, már az űrben is van lomtalanítás?

Nahát, már az űrben is van lomtalanítás?


Lázadóink éppen nagy örömködésben vannak, mert sikerült elfogniuk egy olyan birodalmi katonát, akit a legmocskosabb bevetéseken alkalmaznak a "rosszak" és nyilván tele van bájos kis fejecskéje nagyon durva titkokkal. Ő lenne Iden Versio, aki igazából hagyta magát elkapni, mert ki kell törölnie egy olyan üzenetet, ami a birodalmi flotta endori helyzetét mutatja, mivel így kiderülne, hogy csapdába futnak hőseink. A művelet sikerül, viszont a csatát elvesztik, ugye, de ez sem töri meg a kvázi rosszakat, sőt, átváltanak brutál üzemmódba és saját fennhatóságuk alá tartozó bolygókat pusztítanak el, vasmarokkal uralkodván a meglévő rendszereken.

Idennek és barátjának, Delnek ez már sok, a dezertálás rögös útjára lépnek. Innentől alaposan összekuszálódnak a szálak, hogy a legvégén a Jakku-i csatában egyenesedjenek ki. Ennél többet nem mesélnék el a sztoriról, viszont az az igazság, hogy iszonyúan lehet érezni az izzadság szagot az egész kampányban.

A történet össze-vissza csapong, mind térben, mind pedig időben. Lényegesnek tűnő dolgokat dobnak fel, hogy aztán két pillanattal később már ne is essen több szó róla. Teljesen indokolatlan lokációkon akciózunk a sztori szempontjából érdektelen feladatokat végrehajtva, arról nem is beszélve, hogy szereplőink is papírmasé bonyolultsággal bírnak, kivéve a főszereplőt, aki viszont nagyon király lett.

Inferno Squad, póóóózolj!

Inferno Squad, póóóózolj!


A gameplay is egy cső egyszerű, általános TPS/FPS shooterre hajaz. Megyünk előre a minimális elágazásokkal sem rendelkező helyeken, fedezékbe bújunk és lelövünk mindenkit, aki az adott teremben/tisztáson tartózkodik. Egyedül droidunk töri meg a monotonitást, akivel zárakat törhetünk fel, illetve messziről elkábíthatjuk ellenfeleinket. Nincsenek feladványok, sem további olyan elemek, amik miatt komolyabban lehetne venni az egészet.

Kettő dolog azonban megmenti a totális bukástól: az űrcsaták, valamint a grafika és ezzel együtt a hangulat. Előbbi olyan döbbenetesen jól van megcsinálva, hogy fülig érő szájjal vetjük bele magunkat az eseményekbe, tövig nyomjuk az X-Wing/Tie Fighter gázpedálját, hogy lézereket meg proton torpedókat kerülgetve lőjünk darabokra cirkálót, támaszpontot, gyalogságot, vagy bármit, amit elénk helyeznek.

Sok esetben tényleg úgy érezzük, hogy a filmekből megismert ikonikus űrcsata aktív részesei vagyunk. A grafika, és ezzel együtt az egész hangulat pluszban tesz arról, hogy sikkantgassunk örömünkben. A hangok, fények, járművek és zenék olyan kombinációt alkotnak, ami miatt mindent hajlandóak vagyunk megbocsájtani a szingli kampánynak, főleg hogy a másik oldalról látjuk eleinte a dolgokat.

Amikor Endor erdejében akciózunk, szinte érezzük a gyűlöletet, amivel a lázadók iránt viseltetünk, mivel elpusztították a második Halálcsillagot is. Itt egy lezuhant Y-Wing roncsaira bukkanunk, ott pedig valamilyen szerencsétlenül járt AT-ST lépegetőre dőlt rá egy fa. Napestig tudnám sorolni azokat a momentumokat, amikkel a tizenkét pályán találkozni fogunk. Nagyjából négy-hat óra után viszont újfent elönt minket a keserűség, mivel tényleg ilyen rövid lett ez a rész.

R2, nyugivan, van itt meki

R2, nyugivan, van itt meki


Ha külön kéne értékelnem, olyan 6-7 pont közé raknám, de szerencsére nem kell, mivel a Battlefront 2 még mindig egy multi orientált játék, így tulajdonképp minden más csak extra. Ahogy említettem, gondoltak azokra is, akik nem akarnak neten garázdálkodni, így nekik ott az Arcade pont. Ez működik egyrészt offline, másrészt lehetőségünk van egy barátunkkal osztott képernyőn játszani.

Paraméterezhetjük, hogy milyen csatában akarunk részt venni botok ellen, de ennél jóval érdekesebb az a kétszer nyolc extra küldetés, amiket itt találunk. A rendes online mókához hasonlatos direktíváink lesznek ugyanazokon a pályákon, ráadásul mindegyik szakaszt teljesíthetjük egyre emelkedő nehézség mellett. Minden más szintén megegyezik a ranked verzióval (kasztok, hősök, járművek), szóval, ha kerülnéd a netes harcokat, akkor is szórakoztathat.

A stuff savát-borsát nyilván a kompetitív multiplayer adja, mint ahogy az előd esetében is. Itt nyúltak bele talán a legjobban az egészbe és kétségtelen, hogy az öt játékmód közül három nagyon szórakoztató, viszont annyira gyalázatos a fejlődési és fejlesztési rendszer, ami miatt le kell húznom az egészet a vérbe. A jó hír, hogy technikai értelemben véve rendben vagyunk.

Nem találkoztam laggal, szinte azonnal voltak játékosok, nem kellett sehol várakoznom sokat, csak pár másodpercet. A legkevésbé izgalmas mód a Blast, ami egy sima tíz a tíz elleni tdm. Aztán akad egy Heroes vs Villains, ahol kettő darab négy fős csapat küzd egymás ellen, csak és kizárólag a Star Wars univerzum hőseiből és gonoszaiból merítve. Sokan már az első perctől elérhetőek (Lando Calrissian, Yoda, Kylo Ren), de az igazán kemény figurákat először meg kell vásárolnunk, csak utána lehet játszani velük.

Előre, a bableves irányába!

Előre, a bableves irányába!


Erre később még visszatérek. Ez sem lenne feltétlenül rossz amúgy, de olyan szinten balanszírozatlan néhány szereplő, hogy a hajam égnek állt sokszor. Az biztos, hogy ha valaki egy feltápolt Darth Maullal találkozik, akkor már temetheti is a menetet, mivel mind az Erő támadásai, mind pedig a dupla lézerkardja olyan pusztítást végez, hogy már egy közepes gamer is leradíroz vele egy komplett hős csapatot.

Főleg akkor, ha egy Han Solo, Lando, Chewie, Leia négyes áll vele szemben. Volt olyan, hogy az ellenfélnél ott volt Darth Vader, Darth Maul, Kylo Ren és Boba Fett, nálunk meg Luke, Han, Rey és Leia. Hát, köszi.

Ezeknél sokkal királyabb a Starfighter, ami ugye az űrcsatákra koncentrál. Itt mindig van egy támadó, valamint védekező csapat. A támadóknak különféle direktívákat kell végrehajtaniuk, míg a védekező egységeknek megadott számú gépet kell lelőnie.

A trükk az, hogy a kvázi agresszoroknak három hullámban kell legyűrniük az ellenállókat, míg azoknak elég egyszer megsemmisítenie a megadott egységeket a győzelemhez. A már emlegetett, magas szintű grafika és hangulat miatt elképesztő dolgokat éltem át itt. Elmondhatatlan, mennyire király egy X-Winget csatába vezetni, miközben mindenhol birodalmi rombolók lőnek rád, Tie Fighterek cikáznak körülötted. A jól ismert hangok csak pluszban rásegítenek erre az illúzióra.

Én bekerítem őket jobbról, ti meg addig, hát, maradjatok itt.

Én bekerítem őket jobbról, ti meg addig, hát, maradjatok itt.


A Strike szintén a jobban sikerült módok közé tartozik. Itt nyolc főből álló csapatok esnek egymásnak. Míg a támadó félnek sikeresen meg kell szereznie valamit, aztán elcipelni a megadott helyre, addig a védőknek csupán annyi a feladatuk, hogy likvidáljanak megadott számú rosszarcút. Nyilván úgy vannak felépítve a pályák, hogy a védelem legyen az erősebb, míg a sikeres snatch and grab-hez komolyabb csapatmunka szükségeltetik.

A végére hagytam a legnagyobb királyságot, a Galactic Assaultot. Ez hivatott modellezni a Star Wars univerzum nagyobb léptékű csatáit. Teszi mindezt elképesztő sikerrel. Összesen negyven fő ront egymásnak, kombinálva a gyalogságot a földi, valamint légi járművekkel, meg persze hősökkel.

Birodalmi gyalogosok csapnak össze lázadó mesterlövészekkel, miközben AT-ST-k lövik a körülöttük cikázó vadászgépeket. Csapatoddal kialakítasz egy remek lőállást, de először egy Tie Bomber puhítja meg a fedezéket, majd pedig az utca végén megpillantasz egy tűzpiros lézerkardot és Darth Maul vágódik be közétek.

Nagy nehezen leterítitek, majd nehéz gyalogosokkal csaptok össze, hogy fedezni tudjátok Leia hercegnő visszavonulását. Ebben a pillanatban feltűnik Luke Skywalker, aki rohamra vezeti a megmaradt erőket és őrjöngve tapossátok szét a birodalmiakat a győzelemért. Rádöbbensz, hogy úgy küzdöttél, mint egy oroszlán, de ez csak egy tíz perces menet volt. Nyilván azonnal beleveted magad újra a háborúba.

Hmm, valahonnan ismerős a tákolmány

Hmm, valahonnan ismerős a tákolmány


Ennél jobban nem tudom érzékeltetni, hogy milyen fantasztikus érzés átélni azt, amire gyermekként, felnőttként vágytunk. Node, nem tudom tovább halogatni a negatívumokat. Sajnos roppant módon elkeserítő, hogy egy alapjában véve akár kilenc pontos stuffot is így el tudnak rontani a kapzsisággal. A Battlefront 2 az úgynevezett Star Card rendszert használja. A játszható szereplők, nevesített hősök, járművek összesen három képességgel rendelkeznek.

Ahhoz, hogy minél több skillünk legyen, kártyákat kell begyűjteni. Ezeket vagy vásárolni tudjuk úgynevezett loot boxokban, vagy pedig ha egy konkrét darabra fáj a fogunk, akkor létre tudjuk hozni. Mindkét variánshoz nyersanyag kell, csak az első opció a stuff fizetőeszközét, azaz krediteket használ, míg a második crafting materialt.

Pénzt nyilván teljesített menetek után kapunk, illetve különféle kihívások lezárásakor. Számoljunk kicsit. Leginkább Trooper crate-et érdemes venni, mert abban mindenhez kaphatunk kártyákat. Egy ilyen 4000 kreditbe kerül és négy darab loot van benne. Egy-egy kör után 150-350 egységnyi pénzt kapunk, teljesítménytől függően.

Gondolom kiszámoltátok, hogy mennyi ideig kell játszani ahhoz, hogy új dolgokat tudjunk vásárolni. Ehhez jön az, hogy a feloldható extra legények elképesztően drágák, Vader nagyúr például 15000 kredit. És igen, egy idő után elfogynak a kihívások, befejezzük a szingli kampányt, így nem marad más, mint az értelmetlen és végeláthatatlan grindolás. Persze ezt fel lehet gyorsítani a mikrotranzakciók segítségével, amik ugyan blokkolva vannak jelenleg, de szerintem már nem sokáig.

Megérkezett a helyi miniszterelnök, dugó várható mindenfelé

Megérkezett a helyi miniszterelnök, dugó várható mindenfelé


Ráadásul sok kártya direkt előnybe juttatja játékosát, mondjuk nagyobbat sebez a fegyvere vagy több életereje van. Teljesen átgondolatlan, lehúzós a szisztéma, ami a legnagyobb fanatikus kedvét is el tudja venni pillanatok alatt a programtól.

Ez már csak azért is baj, mert például pályából már a kezdetekben is tizenegy darab van, kivétel nélkül mind roppant hangulatos. A multis játékmenet is jól össze van rakva, mivel azt honorálja bőkezűen a gép, ha a direktíváknak megfelelően játszunk, nem kell átmennünk agyatlan Rambo-ba. Menetek elején kapunk magunk mellé néhány társat, akikkel ha együtt működünk, jó kis szorzókat szerezhetünk a Battle Point-hoz.

Minél több ilyenünk van, annál hamarabb nyithatjuk meg egy meneten belül a birodalmi lépegetőket, erősebb katonákat vagy magukat a hősöket. Napestig sorolhatnám még a kiváló ötleteket, az érzelemmel teli harcokat, hogy utána az egész, pénz köré épülő rendszer hogyan vágja tönkre mindazt, amit remekül felépít.

Ez itt a kert

Ez itt a kert


Mit is írhatnék zárásként? Adott egy zseniális hangulattal megáldott, tartalomban dúskáló alkotás, ami akár hetekre, hónapokra is képes odaszegezni a képernyő elé, annyira addiktív. Ez nem csak az SW fanatikusokra igaz, mivel annyira fluid játékmenettel és ötletes, látványos módokkal van megáldva, hogy a koca akciójáték rajongók is meg fogják találni a számításukat. Ráadásul az Arcade dolog offline is kiváló szórakozást nyújt, akár egy barátunkkal egyetemben.

Másrészről az izzadságtól bűzlő, sokszor unalomba fulladó, kissé érdektelen szingli (mínusz Iden), valamint a lehetetlenül elkefélt Star Card rendszer a pénznyelővel egyetemben azért óvatosságra int mindenkit. Simán lehetett volna ez minden idők talán legjobb Star Wars játéka. Ehelyett csak a fejünket csóválhatjuk az EA gusztustalan, undorító, lehúzós stratégiája miatt.

Star Wars Battlefront II / Tesztplatform: PlayStation 4

jó lesz ez!
  • Stílus: TPS
  • Megjelenés: 2017. november 17.
  • Ár: 2.247 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • Iden Versio
  • Filmszerű, lenyűgöző multis csaták
  • Korrekt tartalom már induláskor is
  • Gyenge szingli mód
  • Iszonyúan elbaltázott Star Card rendszer
  • Lehúzásra és grindolásra épülő fejlődési szisztéma
  • Hang
    8
  • Grafika
    7
  • Játszhatóság
    6
  • Hangulat
    7
7
18 hozzászólás

zender

6 éve, 10 hónapja és 17 napja

A kampány szerintem vállalhatatlan, a pontokkal teljesen egyetértek.Talán a grafikával nem, de én PC-n próbáltam ki, az azért eléggé más volt.

válasz erre

Patrik94

6 éve, 10 hónapja és 17 napja

Szigorúan fogott a cerka, vagyis a billentyűzet! röhögő smiley

Gondolom PC-n azért szebb lenne, de nekem azért így is tetszik, persze csak képeken. röhögő smiley

válasz erre

totyak

6 éve, 10 hónapja és 17 napja

A játék megint gyönyörű lett, mint az elődje, a negatív dolgokat meg kénytelen vagyok elhinni a tesztnek, nem játszottam vele. A mikrotranzakció mennyire számított bele a pontozásba? Csak azért kérdezem, mert tulajdonképpen a nép nyomására próbáltak finomítani a fejlesztők.

válasz erre

Ronalddo

6 éve, 10 hónapja és 17 napja

Ezzel idén is bebiztosítják maguknak a legrosszabb cég címet.

válasz erre

Vidoros

6 éve, 10 hónapja és 17 napja

NEm tudom mikor rontott el valamit ennyire az EA. Nem egy megbízható banda de ez a legalja.

válasz erre

muki

6 éve, 10 hónapja és 17 napja

Hát srácok, ez ennyit is ér. Korrekt teszt!

válasz erre
12a(z) 2 -ből
Star Wars Battlefront 2
2.247 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
Maniac profiljamarco profiljarDAVE profilja