A Nintendo Wii U és én nemrég ismerkedtünk össze, leginkább PC-n játszom, de azért persze futottunk már pár kört kisebb alkotásokkal. De ezért is jelentett kihívást a játék elemzése és vizsgálata, hiszen az a játékos is potenciális célközönség - elméletileg - aki eddig még nem sokat töltött hasonló típusú játékokkal. A fejlesztő egyébként rám is gondolt, amikor a menüben elhelyezett egy Training, vagyis gyakorló sort, amelyben megismerkedhetünk néhány egyszerű utasítás és feladat révén a négy járművel.
Érdekesség, hogy a Star Fox Zero-hoz készült egy animációs felvezető, amelyben a megismerhetjük a karaktereket és a kiinduló helyzetet. Nagyon szépen összerakott kis videó lett, teljesen élvezhető akár önmagában is - itt meg is nézhető:
Egy stratégiai játékokhoz szokott kéznek elsőre nem a legkönnyebb az irányítás, de aki játszott a Star Fox valamelyik részével (leginkább a Star Fox 64-re hasonlít a kezelés), annak nem lesz gond vele. Én hiába kaptam az utasításokat, hogy mit is kellene csinálni, nem mentek túl jól a dolgok... Az első jármű az Arwing, vagyis az egyszemélyes hadihajó. Az esetek többségében ezt a járművet kell használnunk.
Ha valamilyen feladat miatt belső terekben, ellenséges hajókban kell mozognunk, ez átalakul egy kisebb lépegető egységgé, a Walker-ré. Nekem ez lett a személyes kedvencem, mert könnyen irányítható és játszható eszköz. De van itt még egy helikopter és egy tank is, de ezeket csak ritkán kellett használni, így nem is kellett nagy energiát belefektetni a kezelésük megtanulására.
Az első dolog, ami szembetűnik a játék indításakor, hogy a Wii U-ra kötött monitoron és a gamepad kijelzőjén két teljesen más szemszögből kísérhetjük figyelemmel a történéseket, kihasználja a játék a kontroller jellemző képességét. A monitoron a jármű helyezkedik el a tér közepén, körülötte a teljes térrel, ezzel a nézettel a haladás irányát és a nagyobb ellenségeket tudjuk figyelemmel kísérni. A kezünkben lévő kijelzőn pedig a fegyverekkel való célzást és a kisebb ellenségek lekövetését tudjuk finomabban elvégezni.
Nos, először ezt is meg kellett figyelni és szokni. Lehet nevetni, de az első küldetést vagy ötször lejátszottam, mire rájöttem, hogy érdemes a célpontokat a gamepaddal követni és hanyagolni kell a monitort. A gamepad egyébként egy célkeresztet használ, melyet a kijelzőjén és a monitoron is nyomon követhetsz. Az eszköz egy giroszkóp segítségével követi a mozgást, azt kommunikálja a Wii U felé. Időnként kicsit félrecsúszott az érzékelés, a célkereszt "kicsit" másfelé mutatott, mint amerre próbáltam lőni.
Bizonyos helyzetekben ez nem jött túl jól, de szerencsére egyetlen gomb (Y) megnyomásával gyorsan újra lehet kalibrálni a keresztet és minden visszakerül a helyére. Persze adódott olyan helyzet is, ahol annyira felpörögtek az események, hogy ez volt az utolsó gomb, amit meg tudtam volna nyomni...
Beszéljük egy kicsit a missziókról is. Annak, aki nem tud angolul, nehézségekbe fog ütközni, és gyakran csak a sokadik próbálkozásra fog sikerülni egy-egy kihívás teljesítése. Viszont, akinek megy az angol és a konzol, az lehet, hogy néhány óra alatt kipörgeti a játékot - kérdés, hogy ez mennyire jó... Összesen mindössze 12 feladat van, melyek közül egyesek több fázisból állnak. A különböző szintek egyébként a rendszer bolygóin vezetnek végig minket, mindenhol egy-egy helyzetet kell megoldanunk (micsoda meglepetés!).
A küldetések mellett a pályákon elhelyezett, úgynevezett gyűrűkre is érdemes figyelmet szentelni. A kék típusú gyűrűkkel ugyanis pontokat, illetve életet lehet összeszedni. A pontokat adó kék gyűrűknek a jelentősége abban rejlik, hogy az ellenség támadásai során elszenvedett sebzések által levonódó pontokat tudjuk visszagyűjteni.
Az arany színű gyűrűkből pedig, ha sikerül hármat összegyűjteni, akkor újra neki lehet futni a pályának, persze nem a legelejéről. Az igazat megvallva nem nagyon tudtam ezekre figyelni, mert gyakran annyira sok ellenséggel kell szembenézni, vagy annyira kevés idő maradt a megbízatás teljesítésére, hogy ezek a lehetőségek teljesen eltörpültek a sikeres befejezés mellett.
Van néhány dolog, amiről mindenféleképpen beszélnem kell. Az egyik ilyen, ami számomra életmentőnek bizonyult, az az, hogy a pályaszéléhez érve a játék automatikusan visszairányít a közepe felé. Ez nekem nagyon jól jött, mert néha az ismeretlen kombinációk következtében elvesztettem a tájékozódásomat (tudom, tudom, jogsim sincs). Így nem sodródtam el a csatatérről a végtelen űrbe, mint árva kisgyerek a bevásárlóközpontban, hanem újra és újra vissza tudtam irányozni magam az események középpontja felé. Persze először ezt is meg kellett szokni...
A másik ilyen dolog a többi karakter a játékban. NE VÁRJ tőlük semmilyen ÉRTELMES SEGÍTSÉGET vagy BÁRMILYEN CSELEKVÉST. Két dolgot tudnak csak tenni: segítséget kérni, hogy szedjem le róluk a hátulról támadó ellenséget és idegesíteni a beszólásaikkal. Olyanok, mint a rossz szurkolók a pálya szélén, akik a legrosszabbkor üvöltik be a legegyértelműbb észrevételeket - növelve ezzel bennem a feszültséget és a hibaszázalékot- , de ha nekik kellene a helyedben lenniük, akkor lefagyva állnának és azt se tudnák mi történik körülöttük. Teljesen használhatatlanok és még idegesítenek is!
A harmadik dolog, amiről szót kell ejtenem, az az akadás. A Wii U-ra nem jellemző hogy nem bírkózik meg a feladattal, de a Star Fox Zero esetében többször is tapasztaltam, hogy nagyban a csata közepén a gamepad képernyőjén néhány másodpercre megakad a nézőkép. Persze pont akkor, amikor valami kulcsfontosságú történt volna... Tényleg, Veletek fordult már elő ilyen Wii U-n?
Tehát egy először nagyon nehezen játszható, de bizonyos idő után élvezhető játékról beszélhetünk. Némi gyakorlás ugyan kell a kontroller kijelzője és a képernyőn zajló események összehangolásához, de ha ez megtörténik, könnyen kihasználható a kezelés minden előnye. A grafika erős átlagos lett, semmi kiemelkedőt nem találhatunk benne, az akadások pedig szokatlanok.
Az egyes szintek, bár néha kivitelezhetetlennek tűnnek, némi idő belefektetése után szó szerint megtanulhatóak, de nem túl változatosak és sajnos elég kevés a tartalom amit kapunk. A gamepad giroszkópjának elcsúszása időnként okoz némi problémát de ez könnyen kalibrálható. Ha Wii U-d van, mindenképp tegyél vele egy próbát, már csak az egyedisége miatt is!