Furcsa szerzet a nosztalgia. Amikor a hazai utakat szinte kizárólag megbízhatatlan keletnémet, szovjet, lengyel, csehszlovák és román járművek uralták, mind arról álmodtuk, hogy egyszer varázsütésre eltűnik a vasfüggöny, hazamennek a ruszkik, beköszönt a jólét, és végre nyugati autók volánjai mögött terpeszkedhetünk majd büszkén. Eme álmok egy része valóra vált, pár kör megtételéig ma mégis mindenki visszaülne a jó öreg Trabantba vagy Zsiguliba, a régi idők emlékére és a poén kedvéért.
Természetesen efféle bogaras igények kielégítésére is születtek már játékok, például a hazai Army Racer és egy lengyel csapat országonként is rengeteg változó, mókás cím alatt forgalmazott sorozata: Skoda Racer, Trabi Racer, Maluch Racer 2, Eastern Road GP, Need for Russia: Greatest Cars from CCCP stb.
Ilyesfajta múltidéző húrokat próbált megpendíteni a brit Oovee Game Studios is, amikor belekezdett az 1980-as és 1990-es évek számunkra sem ismeretlen orosz terepjáróit és teherautóit csatasorba állító, Spintires (korábban: Spin Tires) című játékába, majd tavaly nyáron sikeresen megfuttatta azt a Kickstarteren, ahol az összegyűlt 60 ezer jó ánglius fonttal alaposan túl is teljesítette a kitűzött célt (a kis sztahanovista).
A földrajzi elhelyezkedés miatt meglepőnek tűnő témaválasztás mellesleg onnan eredhet, hogy a produktum a benne dohogó VeeEngine grafikus motort is jegyző vezető programozó, az orosz származású Pavel Zagrebelnyy hobbifejlesztéséből szökkent szárba. Az emlegetett járműpark most még kissé soványnak tűnik, jelenleg csupán UAZ-469, ZIL-130, Ural-4320, KamAZ-6520, KrAZ-255, MAZ-537 és MAZ-7310 vezetőfülkékbe szállhatunk be hivatalos úton, pontosabban a le nem zsírozott licencek miatt ezek is csak jól azonosítható fantázianeveken szerepelnek, de a modder-közösség már ezerrel begyújtotta a rakétákat, és két hivatalos DLC is úton van.
Henri-Georges Clouzot 1953-as remekművében, A félelem bérében a korszak egyik bálványa, Yves Montand négy társával elvállal egy szinte garantáltan öngyilkos küldetést: nitroglicerines kannákkal alaposan megrakott teherautókkal zötykölődnek végig egy meg nem határozott dél-amerikai ország sivatagokon és erdőkön át haladó rozoga útjain, hogy a rakománnyal a munkások berobbanthassanak egy lángoló olajkutat.
Már a Spintiresben megtett első néhány kilométer után határozottan belém hasított a legendás film (és a több remake, pontosabban újabb regényadaptáció) emléke, itt is pont ugyanarról van szó, igaz a rakomány ezúttal nem robbanásveszélyes. A feladatunk annyi, hogy farönköket szállítsunk A-pontból B-pontba, no meg persze C-pontba, az út azonban a lassú járművekkel meglehetősen sokáig tart, és a természet is ott tesz nekünk keresztbe, ahol csak tud: nagyon könnyű a sárban, vízben vagy a fák között menthetetlenül elakadni, ezek is képezik a főbb leküzdendő akadályokat.
Minél kisebb a járgány, annál nagyobb fenyegetést jelent számára már egy aprócska tócsa vagy kátyú is, az UAZ-469-essel soha nem jutottam messzire, viszont ha megtaláljuk a térképeken elrejtett erősebb gépeket, azokat is sorban birtokba vehetjük, így építhetünk életképes flottát. A játék egyik alappillére az is, hogy a legtöbb kocsiban bekapcsolhatjuk az összkerékmeghajtást és a differenciálzárat, ezek segítségével nagyobb eséllyel keveredhetünk ki az iszapos gödrökből. Ezeknek azonban meg is kell fizetnünk az árát, mindkettő alaposan megnöveli az üzemanyag-fogyasztásunkat, együtt már úgy szlopálják a naftát, mint Stohl Buci a tütükét, folyamatosan ügyeskednünk kell, hogy mikor melyikre van szükségünk, és erősen befigyel az a lehetőség is, hogy félúton kiapad a tank, hiába vigyáztunk a rakományra, mint a hímes tojásra, a cél már látszólag nem lesz közelebb.
Ilyen esetekben válik érdekessé a járművek és a kiegészítők sokszínűsége, nem csak a kinézetük miatt válogathatunk, de taktikázhatunk is, egymást segíthetjük ki velük. Egy játékos módban is válthatunk a gépek között, így megtehetjük, hogy a garázsban felcsatoljuk a tartályt, elfurikázunk a benzinkúthoz tankolni, majd feltöltjük az elakadt szállítót, így persze még macerásabb az út, de akinek ez nem tetszik, jobb, ha kihagyja a játékot, ez bizony ilyen dolgokról szól.
Természetesen akad sérülés is, igaz a kasztnin ez sajnos nem jelenik meg ténylegesen, még a legcombosabb katonai monstrumokat is simán megkarcolhatja néhány kerékkel szétzúzott, jelentéktelennek ítélt vagy észre sem vett kődarab, szerencsére az ily módon lerobban gépeket is megreparálhatjuk a megfelelő kiegészítő bevetésével. Bejátszik még a vontatóhorog, az emelőkar, az utánfutó és számos apróbb változtatási lehetőség is az alternatív kerekektől a lökhárítókig.
Alap kihívás még a tájékozódás megoldása, ugyan iránytűt kapunk, és bármikor előhívhatunk egy térképet is, de az utóbbi kezdetben csupa-csupa sötét folt, szinte másból sem áll. A takarásokat úgy szüntethetjük meg, ha viszonylag vakon közlekedve megtaláljuk a középpontjukhoz vezető utat, és az ott kavargó sötét forgószélbe hajtunk. Először célszerű így kitakarnunk és feltérképeznünk minden pályát, könnyebb lesz utána a navigáció, persze akiben van spiritusz, e nélkül is nekiállhat a fahordásnak, a játék plusz acsival jutalmazza a bátrakat.
Az útkeresés mindenesetre nem gyerekjáték, számos zsákutca visz minket szó szerint az erdőbe, és a sokadik ilyen után az ember hajlamos rá, hogy dühből, Don Quijote-ként nekimenjen a fáknak, ami gyakran fatális elakadáshoz vezet. Rengeteg macerával jár, amíg megtaláljuk a sokszor körbejárt, jól körülbástyázott forgószelekhez a megfelelő utakat, és időnként tényleg be is kell hajtanunk értük a susnyásba.
A látvány első blikkre nagyon ott van a szeren, váltakoznak a napszakok, és a gépek is szinte lehajtanak a monitorról, ugyanakkor a sofőr és a kasztni deformálódásának hiánya emlékeztet minket rá, hogy azért egy kisebb költségvetésű független fejlesztéssel van dolgunk. Ráadásul a multit nem számítva járműből legfeljebb kettő lehet egyszerre mozgásban, nincs az erdőben nagy pörgés és magas élet. A terep is lenyűgöző, de nem különösebben változatos, véleményem szerint hamar megunható.
A sarat szerencsére (bár ez a játékos számára inkább átok) kedvünkre dagaszthatjuk, a Havok fizikai motor itt igazán brillírozik, kisebb gépekkel pillanatok alatt beáshatjuk magunkat addig, hogy már csak reménytelenül forognak magukban a kerekek - vélhetően ez a gyakorta előforduló áldatlan szituáció ihlette a játék címét is.
A kontrollal már akadtak kisebb-nagyobb gondjaim. Mivel elsősorban konzolos vagyok, ráadásul az Xbox 360 gamepad valamennyire hivatalosnak is tekinthető Windows alatt, ha lehetőség van rá, ezt az irányítási módot választom. A Spintires támogatja az eszközt, így az analóg kormányzás is kényelmesebb, mint az alap WASD gombokkal, de minden nem érhető el vele, a térkép bizonyos dolgait és a kiegészítő eszközöket csak egérrel vagy billentyűzettel vezérelhetjük. Ezen még lehetett volna dolgozni, jut szabad gomb minden opcióra, néhol vertikálisan is lehetne tallózni a menüpontok között, sok a kihagyott lehetőség az egyébként UI/UX szempontból is kicsit esetlen menürendszerben.
Még ezeken is átléphetnénk, de az egérrel és gamepaddel is egyaránt borzalmasan kezelhető kamera ugyanakkor már komolyabban befolyásolja a játékmenetet. Lényeges lenne, hogy lássuk, a jobb kerék hány centire van a kövektől vagy a kátyútól, elférünk-e még, amennyiben nem, merre kanyarodjunk, esetleg a jármű oldala beleakad-e majd a fákba, ennyire precízen azonban nem forgathatjuk és mozgathatjuk az alapban is nehézkesen terelgethető virtuális szemet.
A Spintires fundamentumai ígéretesek, a végtermék mégis kicsit közelebb van a tech demó állapothoz. Roppant frusztráló a sok elakadás, mind a terep, mind az úthálózat miatt, noha ezek adják a sava-borsát, nélkülük teljesen céltalan lenne az anyag, ergo meg kell barátkoznunk velük, ahogy a lassú és nehézkes haladással is. A sziszifuszi küzdelmeket sajnos kevés és nem túl változatos dolgokkal jutalmazza a játék, a fafuvarozás monoton munka, pláne úgy, hogy még egy rádió sem szól a vezetőfülkében. Ezek alapján viszonylag szűk rétegnek ajánlanám, ugyanakkor meglepő módon, jórészt a kötetlen, sandbox alapjai miatt hamar kultikus rangra is emelkedett, hetek alatt átlépte a százezres eladást, egy ideig vezette a Steam értékesítési listáját, a YouTube-on és a redditen pedig hatalmas tömegek osztják meg az első iszapbirkózós és vontatós élményeiket.
Látszik, hogy sikeresen eltalált egy tág piaci rést, gyakorlatilag a korai, még kevés lehetőséget nyújtó Minecraft teherautós megfelelőjét üdvözölhetjük benne. Nem való mindenkinek, klasszikus játékként és hagyományos mércékkel nem mázsálható, de fantáziával és saját célok kitűzésével akár jelen állapotában is sokak kedvencévé válhat.
A teszt során nVidia GTX 780 videókártyát és 16GB Kingston HyperX Beast memóriát használtunk, ASUS Maximus VI Hero alaplappal, Cooler Master HAF XB házba szerelve - Windows 8.1 rendszeren.
Spintires / Tesztplatform: PC
ne várj sokat tőle...- Stílus: Szimulátor
- Megjelenés: 2014. június 13.
- Ár: 7.500 Ft-tól
- Multiplayer: van
- jó fizika
- modolhatóság
- aktív modközösség
- határozott A félelem bére utánérzés
- hamar megunható terep
- kevés variációs lehetőség
- borzalmas kamerakezelés
- gamepaddel nem érhető el minden