Spider-Man teszt

2018. szeptember 04.
73.6871
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
adriano profilja, adatai
adriano
A barátságos és közkedvelt Pókember sorsa eléggé hányatott volt eddig, már ami a videojáték-adaptációkat illeti. Nagyon kevés stuff készült a kalandjaiból, az eddigi legjob konkrétan egy 2002-es darab, tehát csaknem húsz évet kellett várnunk, hogy ismét valami érdemleges feldolgozás kerüljön a kezünk közé. Már anno az E3-on is úgy tűnt, hogy az Insomniac Games most igazán jó munkát végzett, és a várakozás bizony nem volt hiábavaló. Hölgyeim és Uraim, íme a csodálatos Pókember!


Kezdjük azzal az aspektussal, ami a legjobban megfogott már a tesztelés leges-legelején, ez pedig a főhőssel való haladás minősége. Az eddigi Spider-Man-játékokkal pontosan az volt a legnagyobb probléma, hogy a mozgás, az épületek közötti közlekedés meg sem közelítette azt, amit a filmvásznon vagy a rajzfilmekben láttunk.

Egyszer a kamerakezelés volt elképesztően gázos, másszor azt sem tudtuk, hogy hova fogunk megérkezni, de valahogy sohasem sikerült megugrani ezt a dolgot. Itt ilyen hibákról végre szó sincsen. Lengedezésünk a felhőkarcolók között nem csak látványos, hanem szórakoztató, élvezetes és nem utolsó sorban egyszerű is.

Ha sietek, akkor így járok a melóba is.

Ha sietek, akkor így járok a melóba is.


Megpróbálom nagyjából lefesteni, hogy hogyan is néz ki mindez a gyakorlatban. A hálót a PS4 kontrollerének R2 gombjával lőhetjük ki, utána pedig nyomva tartjuk mindaddig, amíg el nem akarjuk engedni. Ha ezt megtettük, akkor úszunk egy darabig a levegőben, miközben a rendszer apró jelek segítségével közli, hogy hova érdemes kilőni a következő hálót.

Ha lenyomjuk az X-et, akkor Peter úgymond előrerántja magát, ez nagyon jól jön például az irányváltásoknál, de akkor is, ha csak egyszerűen gyorsabban és kevésbé szemet gyönyörködtető módon szeretnénk elérni a célunkat. Színesíthetünk is a lengedezésen, mivel az épületek falait kihasználhatjuk. Bármikor felszaladhatunk rajtuk, egészen a tetejükig, ha épp úgy tartja kedvünk

Nem tudom, mennyire jött át így írásban, de szerintem ennél jobban nemigen lehetetett volna megvalósítani. Szintén sarkalatos pont a harc, de szerencsére ez is sikeresen felnő a feladathoz. A fejlesztők smart-aim system-nek nevezték el a rendszert, és annyiból áll, hogy mindig a hozzánk legközelebb álló ellenfélre fókuszál. Fehér felvillanással jelzi is, hogy épp ki lesz az, akit a támadógomb megnyomása esetén lecsapunk.

Ide meg meditálni járok.

Ide meg meditálni járok.


Természetesen kombókban is gondolkodhatunk, ezek is egyszerűen kivitelezhetőek, igazán parádés verekedések alakulhatnak ki, ha ráfekszik erre az ember. Úgy a mozgásra, mint a harcra is igaz, hogy folyékony, gyors, szimpla, egyszerűen szuper. Különböző tereptárgyakat is hasznosíthatunk, kukákat pörgethetünk magunk körül, vagy hatalmas szekrényeket és hasonlókat ránthatunk az ellenfelek fejére. Komplex rendszer, ennek ellenére mégis hamar megtanulható, és egy-egy látványosabb harcjelenetnél igencsak elégedetten csettinthetünk.

Persze ne gondoljuk, hogy Pókemberünk csak verekedni meg kukákat borogatni tud. Szinte James Bond-szintű kütyük arzenáljából válogathatunk, amelyek közül mindegyik beleillik a pók és a háló-témakörébe. Akad hálóbomba, hálóakna és természetesen az az elmaradhatatlan funkció, amikor egy lövéssel összekötözzük a delikvenst, hogy aztán pár rúgással jobb belátásra térítsük. Mennyezetekről lelógva, lesből is támadhatunk, sőt, ellenségeinket is a falra ragaszthatjuk, ha épp van hozzá kedvünk és lehetőségünk.

Nyugi, nem fog leesni, ő a Pókember.

Nyugi, nem fog leesni, ő a Pókember.


A sima akció-szekvenciákon kívül vannak boss- harcok is. Ezeket körülbelül úgy kell elképzelni, mint bármelyik más hasonló játékban. Zárt helyszín, plusz egy igen zabos boss, aki ellen valami speciális taktikával kell küzdenünk, a minionjai meg persze közben csőstől jönnek. Nem ezek a játék legkiemelkedőbb részei, némelyik kicsit nehéz is lett a többihez képest, még talán kicsit régimódinak is mondanám őket. A mezei harcok szabadsága sokkal inkább bejövős, érdekes, hogy pont ezek a csúcspontnak szánt részek nem nyújtanak semmi kiemelkedőt.

Megpróbáltatásaink során legfontosabb bajtársunk maga a Pókruha lesz, ami egy igazán high-tech cucc, ráadásul skill-pontjaink segítségével folyamatosan fejleszthetjük, újabb és újabb képességeket adva neki. Azt hinné az ember, hogy ezt nem gyárthatta le más, csakis Tony Stark. Poén lenne, ha így lenne, de nem az a helyzet.

Egyre jobb a kapás mostanában.

Egyre jobb a kapás mostanában.


Tony helyett egy másik régi ismerős segít a ruhánk tökéletesítésében, akiről tudjuk, hogy a későbbiekben nem feltétlenül lesz barátságos...de csitt, szándékosan kerültem eddig is a spoilereket. Klasszikus szuperhős-sztori, de mégis úgy a legjobb, ha mindenki magának fedezi fel, hogy ki szerepel benne, mikor szerepel, és így tovább. Legyen elég annyi, hogy a közismert karakterek közöl jó páran feltűnnek, Mary Jane-t például még irányíthatjuk is.

A szereplők egyébként nagyon rendben vannak, kis hiányérzetünk esetleg csak amiatt lehet, hogy nem a filmekből ismert arcok köszönnek vissza. Ez persze relatív, engem például egyáltalán nem zavart. A lényeg úgyis a szinkronszínészek munkája és a párbeszédek, ezek pedig parádésak. Pókember egy elég poénos hős a képregényekben, és bizony itt is jókat mosolyogtam egy-egy beszólásán. Sikerült elkapni a humoros hangulatot, nagy pirospont jár érte, ráadásul magyarították is nekünk, úgyhogy az is élvezheti mindezt, aki nem túl jó angolból.

(Egy kis insider poén: Kitűnő szemfülességről és Sherlock Holmes-i leleményességről tanúbizonyságot téve én magam több a cikk leadása után vettem észre, hogy van magyar felirat is, rögtön angolul kezdtem tolni, ennek eredményei az angol feliratos fotók. Viszont szerintem jól sikerültek, remélem rajtam kívül is van, aki így látja.)

Ezt a bújócskát tuti én nyerem meg.

Ezt a bújócskát tuti én nyerem meg.


Sok helyütt a legjobban sikerült Assassin's Creed-részekhez tudnám hasonlítani az egész játékot, hisz ugyanolyan nyílt világú stuffról beszélünk. A sztori szempontjából elsődleges küldetéseket egy külön ikon jelzi, két ilyen teljesítése között pedig gyakorlatilag szabadok vagyunk, mint a madár. Pontosabban mint a pók. Vállalhatunk sok-sok mellékküldetést, amelyek általában bűnüldözéssel kapcsolatosak, például elrabolt embert kell kimentenünk egy autó csomagtartójából, vagy épp megállítanunk egy rablást.

Akadnak kisebb volumenű dolgok is, mondjuk megvédeni egy hajléktalant, de akár azt is megtehetjük, hogy csak tengünk-lengünk a városban, meglátogatjuk a térképen jelölt nevezetességeket, és menő fotókat készítünk. Nem kérdés, hogy jó hosszú ideig el lehet szöszmötölni ezzel a játékkal, akad tennivaló bőven.

Szuperhős csajozás közben.

Szuperhős csajozás közben.


A különféle minijátékokról még szót sem ejtettünk, pedig sok helyen felbukkannak. Néha átugorhatjuk őket, néha nem, de érdemes a fakultatívakat is megcsinálni, mert a segítségükkel értékes skill-pontokat gyűjthetünk. Ezek állhatnak szinte bármiből, a munkahelyünkön áramköröket és hasonlókat kell összekötögetnünk Peter-rel, Pókemberként pedig mondjuk meg kell javítanunk egy rendőrségi adótornyot, és hasonlók.

Szerény véleményem szerint ezek akár elhagyhatóak is lettek volna, igazán sokat nem tesznek hozzá a játékhoz, de cserébe kellőképpen rövidkék, úgyhogy bőven elférnek. Mindehhez vegyük még hozzá, hogy mindenféle összegyűjthető jóság is szét van szórva a városban, úgyhogy tényleg csak úgy dúskálunk a tartalomban. Aki maradéktalanul ki akarja pörgetni, annak bizony nem kevés időre lesz szüksége, annyi szent.

Hát ezért félnek az emberek a pókoktól.

Hát ezért félnek az emberek a pókoktól.


Biztos vagyok benne, hogy sokan vártuk ezt a címet, épp ezért nagy öröm, hogy ezúttal nem kellett csalódnunk. Az évek során jól látszott, hogy Pókembert milyen nehéz videojáték-formába átültetni, tehát külön nagy pacsi jár az Insomniac csapatának. A kiadónak meg a király dobozkáért, amiben kaptuk, remélem láttátok a videót, ha nem, csekkoljátok le, érdemes-és a játékot is, mert amondó vagyok, hogy még egy ehhez fogható szuperhős-cucc nem ma fog jönni.

Spider-Man / Tesztplatform: PlayStation 4

a polcon a helye
  • Stílus: Akció
  • Megjelenés: 2018. szeptember 07.
  • Ár: 11.290 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Szinte hibátlan irányítás- és harcrendszer
  • Rengeteg tartalom és lehetőség
  • Kitűnő hangok, párbeszédek
  • Látványos jelenetek
  • Sablonos bossharcok
  • Kicsit unalmassá váló minijátékok
  • Hang
    9
  • Grafika
    9
  • Játszhatóság
    8
  • Hangulat
    9
8.8
19 hozzászólás

VaPe

6 éve, 15 napja

Hozta amit vártunk. Meglepő nekem mert már tényleg azt hittem hogy túl szép hogy igaz legyen! mosolygó smiley

válasz erre

Mitüzenarádió

6 éve, 15 napja

"Nagyon kevés stuff készült a kalandjaiból..." Valóban, eddig 15 féle platformon, alig 35 darab Spider-Man játék készült, ami elenyésző szám, tényleg. https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Spider-Man_video_games

válasz erre

adriano

6 éve, 15 napja

fighterlaci írta:
És lenyomtad angolul vazzzeeeeee!!!!? röhögő smiley röhögő smiley röhögő smiley
Le én röhögő smiley röhögő smiley

válasz erre

fighterlaci

6 éve, 16 napja

És lenyomtad angolul vazzzeeeeee!!!!? röhögő smiley röhögő smiley röhögő smiley

válasz erre

Gólem

6 éve, 16 napja

Nagyszerű pontszám! mosolygó smiley

válasz erre

Ronalddo

6 éve, 16 napja

Megnyugodtam! mosolygó smiley Reméltem hogy jól sikerül, de a 8.8 mindent elárul! Nem rendeltem elő, de már bánom! röhögő smiley

válasz erre

Direktor

6 éve, 16 napja

Ezek szerint tényleg betalált! mosolygó smiley Féltem tőle hogy nem így lesz.

válasz erre
12a(z) 2 -ből
Spider-Man
11.290 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profiljaXelosz profilja