South Park: The Fractured But Whole teszt

2017. október 24.
71.7861
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
iPet profilja, adatai
iPet
Ha South Parkról van szó, két táborra lehet osztani az embereket. Vagy imádják ezt a túltoltan prosztó, polgárpukkasztó rajzfilmes világot minden lehetetlen hülyeségével és kitalált szereplőjével együtt, vagy pedig egyenesen taszítónak vélik. Köztes út szerintem nincs, annyira megosztó ez a franchise, de ez így is van jól. A rajzolt epizódok sikere úgy gondolom, hogy mindenki előtt nyilvánvaló, bár az is igaz, hogy a mostanában futó évadok mintha már egy kicsit fáradtabbak lennének.
Advertisement


Az SP azon művek közé tartozott amúgy, amik iszonyúan sikeresek a TV-ben, viszont egyszerűen képtelenek voltak megfelelően videojáték formájába átültetni azt. Próbálkozások azért voltak gazdagon, de azt hiszem abban egyetérthetünk, hogy a három és fél évvel ezelőtt megjelent Stick of Truth-ig ezek hamvában holt dolgok voltak.

Az SoT ezzel szemben jött, megríkatott mindenkit és győzött. Végre összeállt benne mindaz, amiért ezt a lehetetlenül elcseszett franchise-t szeretjük. Ha esetleg kimaradt, mindenképp pótold.

Királyságom egy kardért!

Királyságom egy kardért!


Mivel hatalmas siker lett, ezért egyértelmű volt, hogy érkezik a folytatás. Meglepő módon azonban nagyon sok bukkanó tarkította a fejlesztést, aminek kézzel fogható materializációja egy bő fél éves csúszásban manifesztálódott. Hála a jó égnek megérte az extra várakozás, ugyanis a Fractured But Whole újfent roppant szórakoztatóra sikeredett.

Dobták a már nem annyira menő high-fantasy környezetet és a mostanában mindent letaroló szuperhősös arculatra húztak fel az egészet. Mindeközben nyilván kifiguráznak mindent és mindenkit, így kap bőven a jóból a Marvel meg a DC is. A stílus amúgy maradt klasszikus szerepjáték, azaz barangolunk a coloradói kisvárosban miközben körökre osztott harcok segítségével leverünk mindenkit.

Kicsit azért szkeptikusan ültem neki, mivel hosszú játékos pályafutásom alatt megtanultam, hogy a legtöbb nagysikerű stuffnak bizony eléggé karcsú lesz a folytatása és igen, az új SP szintén nehezen indul be. A sztori kvázi ott folytatódik ahol az előd abbamaradt, azaz újfent az új fiú bőrébe bújunk.

Éppen az Igazság Pálcájáért verekszünk mindenféle elffel meg törpével, amikor Cartman gondol egyet és átváltozik szuperhős alteregójává, hogy összecsődítse brigádját, akiknek meg kell keresniük egy macskát. Persze nem ingyen, hiszen 100 dollár érte a jutalom, amivel végre be tudnák indítani a saját franchise-t.

Megidézzük Cthulu-t

Megidézzük Cthulu-t


Így csöppenünk bele tehát az új kalandba, aminek ez természetesen csupán a felszíne, meglepő fordulatokra számítsunk, amik nyilván nélkülöznek minden józanságot, de pontosan ettől válik igazán szórakoztatóvá az egész. Első lépésként meg kell alkotnunk szuperhős alteregónkat a megszokott módon, bár nyilván ne várjon senki Skyrim jellegű mélységet.

Amikor a bőrszínünket nézegetjük, Cartman-nek nyilván lesz pár olyan mondata, hogy hangosan felsírunk a nevetéstől. A tutorial következő fejezete végigvezet minket a harcon, ami ugye az egyik központi eleme játékunknak.

Örvendetes, hogy a fejlesztők meghallgatták panaszainkat, mert az előd kétségtelenül leggyengébb pontja a nagyon hamar unalomba fulladó bunyó volt. Nem azt mondom, láttunk már ennél is komplexebbet, de legalább igyekeztek elmélyíteni. A küzdőterek négyzetekre lettek szabdalva. Minden emberünk három plusz egy támadással rendelkezik, amik bizonyos gombokhoz vannak rendelve.

A dologban az a csavar, hogy ezek a terület különféle nagyságára hatnak. Például a legtöbb erős ütés csak közvetlenül a velünk szembenállóra alkalmazható, míg a gyengébb dolgok sokkal több mezőt fednek le, plusz nyilván a hatótávban tartózkodó összes opponens benyeli a sebzést. Így kell tehát kombinálnunk, sőt, stratégiát kieszelnünk, mert nyilván nem túlzottan célravezető, ha csak olyan karaktereket pakolunk magunk mellé, akiknek egy egységnyi a hatótávjuk.

Neeeeem, teljesen környezetbarát az autóm.

Neeeeem, teljesen környezetbarát az autóm.


Amikor mi sebződünk, lehetőségünk van mérsékelni azt egy bizonyos gomb lenyomásával, plusz ilyenkor töltődik a megahalál-csapás csíkunk. Nyilván ezek a legpusztítóbb dolgok (látványban is), ez persze szereplőnként eltérő. Tweek esetében átvált az egész anime filmmé, ahogy majdnem csókolóznak egy szál alsógatyában Craig-gel, amitől persze mindenkinek felfordul a gyomra.

De említhetném Butterst, aki meg Chaos Professorrá változik és lesújt villámpörölyével. Ezeken kívül használhatunk persze különféle tárgyakat, valamint maradtak a summonok, amik most talán nem annyira viccesek, mint az előd esetében, de azért így is büntetően kemények.

Érdekesség, hogy nincs egyéni statisztikánk, hanem kicsiny csapatunk harcértékét tudjuk növelni különféle varázstárgyak segítségével. Ezeket három csoportba sorolja a gép. Ahogy lépegetjük a szinteket, úgy nyílnak meg ezek a slotok, ahova a fentebb emlegetett kütyüket tudjuk behelyezni. Kicsit hasonló, mint a Destiny-ben a light/power érték.

Akad egy viszonylag fapados craft szisztéma is, ahol különféle kosztümöket, harc közben használható tárgyakat, az idézéshez szükséges matériákat meg más alapvető dolgokat hozhatunk létre. Itt kell szót ejtenem az ehhez kapcsolódó gyűjtögetésről, amit talán egy kissé túltoltak derék programozóink.

A jó pap holtig tanul, mi?

A jó pap holtig tanul, mi?


Ebben a tekintetben bőven túlszárnyalja az SoT-t. Facebook kontaktok helyett Coonstagram követőkkel szelfizünk, kukákat verünk szét, ládákat nyitogatunk yaoi képekre vadászunk, Big Gay Al elveszett macskáit kergetjük, ninjákkal, Raisin lánykákkal, hatodikosokkal meg szektásokkal verekszünk, és akkor csak a jéghegy csúcsát kapargattam meg.

A bejárható terület amúgy nem túl nagy, szinte pontosan akkora, mint az elődnél, cserébe a legtöbb épületet pincétől padlásig végig tudjuk túrni. Akadnak új helyszínek (meg szereplők) akik a TV-ben futó újabb epizódok miatt kerültek bele, de ezek szintén jól sikerültek.

Persze lehet bármilyen nyakatekert, kacifántos vagy éppen kreatív az új harcrendszer, ha nem lenne helyén a képi világ meg a humor. A bevezetőben írtam, hogy kicsit lassan indul be az egész: nos, a stuff eleje valamiért sokkal konszolidáltabb, finomabb, mint ahogy azt megszoktuk. Persze Cartman elereszt néhány komoly beszólást, de ezek még csak meg sem közelítik az elődben tapasztaltakat.

Itt tényleg megijedtem, hogy pont ezt a szegmenst kellett politikailag korrekté tenni? Hiszen ez kvázi a legfontosabb elem itt. Aztán ahogy elmerültem egyre mélyebben a stuffban, úgy került helyére minden.

Igen, Morgan Freeman

Igen, Morgan Freeman


Szinte az összes szereplő megkapta a maga szuperhős alteregóját, legtöbb esetben jó nagy fügét mutatva ezzel az eredeti karakternek. Beletipornak vallásba, szexuális hovatartozásba, életkorba, politikába, szóval gyakorlatilag mindenbe.

Az egyik pillanatban még gusztustalan fingós poénokat szórnak ránk, aztán pedig hallunk egy olyan monológot, aminek a végén először lever minket a víz, hogy ezt benne hagyták, aztán hangosan felnyerítünk a nevetéstől. Ez a kettősség amúgy végig felfedezhető. Nagyon fontos, hogy egy közepes nyelvtudás elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük a viccek nagyobbik részét.

A külcsín szintén igazodik az újabb évadokhoz, mivel sokkal élesebb, látványosabb, szebb minden. Ez egyrészt köszönhető ugye a modern témaválasztásnak, ami magával hozza az effekt-parádét. Másrészt a rajzfilm is sokat változott az évek alatt, így az elmosódott, kartonpapír dolgok helyett már ott is gyönyörűen megrajzolt, színpompás világot látunk.

Az a furcsa egyébként, hogy ez nem hogy elvesz, de nagyon sokat ad az amúgy sem gyenge élményhez. Persze messze nem tökéletes az alkotás. A legfontosabb, hogy szeretned kell ezt a világot ahhoz, hogy el tudd fogadni azt a rengeteg blődséget, amivel eléd áll.

Húzd meg jobban

Húzd meg jobban


Maradtak benne kicsit furcsa bugok. Ezek egyike sem vészes, de néha azért bosszantó, hogy nem halad előre egy párbeszéd, esetleg valamilyen harc után csak állnak és pislognak embereink, mert nem töltött be a győzelmi képernyő. Előfordul, hogy a hang és felirat sincs szinkronban, de ez már tényleg csak apróság.

Ennél zavaróbb, hogy bármennyire is dicsérem magát a hangulatot, kicsit, hogy fogalmazzam meg, politikailag korrektebb, mint a Stick of Truth. Ott tényleg nem ismertek határokat. Itt is vannak kőkemény, már-már brutális dolgok, de mintha egy leheletnyivel óvatosabban fogalmaznának sok esetben.

Nagyjából húsz óra alatt lehet a kaland végére érni és ebben benne van a legtöbb titkos dolog keresgélése is. Nagy pozitívum, hogy nem érezzük annyira összecsapottnak, mint az elődöt, bőven jutott idő a másodlagos feladatokra, ahol kicsit jobban beleáshatjuk magunkat a többi ismert szereplő épp aktuális problémájába.

Vigyázz, támad!

Vigyázz, támad!


Sok pozitívumot tudnék még írni az új South Park játék kapcsán, de inkább összefoglalnám a tapasztalataimat, hogy vissza tudjak menni játszani vele. Az elején ráijeszt az emberre, mert kifejezetten lassan indul be, de utána tényleg nincs megállás. Mélyebb lett a harc, jópofa a craft rendszer, zsillió dolgot gyűjtögethetünk.

A humor és hangulat a helyén van, talán egy kicsit finomabb formában, mint azt vártuk, de azért bőven ott van az igazi SP jelenség. Bátran ajánlom a beszerzését, mert ha kedveled ezt a miliőt, akkor nagyon-nagyon jól fogsz szórakozni.

South Park: The Fractured But Whole / Tesztplatform: PlayStation 4

a polcon a helye
  • Stílus: RPG
  • Megjelenés: 2017. október 17.
  • Ár: 18.399 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Nagyszerű külcsín
  • Az esetek nagyobbik részében igazi, mocskos South Park hangulat
  • Mélyebb harcrendszer
  • A gyűjtögetést kissé túltolták
  • Egy leheletnyivel finomabb beszólások, mint az elődnél
  • Apróbb technikai gikszerek
  • Hang
    8
  • Grafika
    9
  • Játszhatóság
    7
  • Hangulat
    8
8
6 hozzászólás

Vidoros

6 éve, 11 hónapja és 8 napja

Kár hogy a mocskosszájúságból visszavettek. A South Park attól South Park. Főleg azért nem értem mert maradt a PEGI 18, akkor meg miért?

válasz erre

totyak

6 éve, 11 hónapja és 11 napja

Ha azt a hangulatot hozza a játék, amit a sorozat, akkor a rajongók nem panaszkodhatnak. De mivel az első rész is igen jó volt, szerintem itt sem adták alább. Az viszont kicsit necces nekem, hogy a PC-s kiadás annyiba kerül, mint a konzolos. Nem így szokott lenni.

válasz erre

VaPe

6 éve, 11 hónapja és 13 napja

Ha valaki szereti a sorozatot, annak kötelező! Aki nem, az is szakadni fog rajta! röhögő smiley

válasz erre

zender

6 éve, 11 hónapja és 13 napja

Lehet hogy pont azért csúszott ennyit mert kinyirbálták belőle a nagyon durva dolgokat? Szerintem kár érte egyébként.

válasz erre

fighterlaci

6 éve, 11 hónapja és 13 napja

De kár hogy nincs szinkron. szomorú smiley

válasz erre

Patrik94

6 éve, 11 hónapja és 13 napja

Tényleg nagyon jó lehet de a magyar szinkron vagy legalább felirat hiánya nálam probléma.

válasz erre
South Park: The Fractured But Whole
18.399 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profilja