A hősies kék sün tehát visszatért, ennek pedig nyilván sokan örülünk. Történetünk szerint a lehetetlen, az elképzelhetetlen valahogy még is megtörtént, Doctor Eggman legyőzte Sonicot, és ő uralkodik jelenleg a világ felett. A dolgokat csak egyetlen csapat terelheti vissza a helyes mederbe: természetesen Sonic és barátai.
De még milyen barátai! Az hagyján, hogy ebben a részben is sok kedvelt és kedves figura bukkan fel, de az egyiket ezúttal mi magunk alkothatjuk meg. Azt hiszem nem kell ecsetelnem, hogy ez milyen jópofa dolog, az egyik legkirályabb ötlet az egész játékban.
Nevet sajnos nem adhatunk neki, nemes egyszerűséggel ő lesz Rookie, azaz a "zöldfülű", de ezt leszámítva nagyon sok paraméterét beállítgathatjuk. Meghatározhatjuk, hogy milyen fajtájú állat legyen, milyen legyen a ruhája, cipője, fegyvere, stb. A választási lehetőségek tárháza elég nagy, ráadásul idővel még több cuccot kilockolhatunk, új barátunkat pedig irányíthatjuk is. Egy szó, mint száz, ez tényleg hatalmas ötlet volt a fejlesztők részéről.
Mikor aztán belekezdünk a tényleges kalandba, rögtön a szemünkbe ötlik, hogy a grafikával itt bizony nem lesz probléma. Ha csak arra vagytok kíváncsiak, hogy hogyan néz ki egy legendás platformer újragondolva, a 2017-es évnek megfelelően, akkor ne keresgéljetek tovább. Külön érdem, hogy a régi Sonic játékok klasszikus környezete, fura gyárépületei, hullámvasút-féleségei mind megjelennek itt is, jóval modernebb módon kidolgozva.
Meglehet, hogy a képeken nem is látszik a nagyfokú szépség, azonban higyjétek el, ha hozzáadjuk a folyamatos mozgást és a 60 fps-t, kis túlzással platformer-csodát láthatunk. A pozitívumok közé sorolhatjuk ráadásul a pályadizájnt is, látszik az egészen, hogy becsülettel dolgoztak rajta, gondolkodtak, nem csak úgy kidobtak valamit egy random ingyen letölthető pályaszerkesztő segítségével. A hangok szintén rendben vannak, van itt az eddigi Sonic-kalandokból ismert remixektől kezdve 16-bites retrón át a 90-es évek pop-rockjáig minden, de egytől egyig illenek a hangulathoz.
A bevezető szövegre gondolva joggal kérdezhetitek: Hol ment félre mégis ez a játék? Hisz eddig csak a pozitívumokról volt szó! Jelentem, lefőtt a feketeleves, most következik a fejmosás. A legnagyobb gond sajnos magában a játékmenetben, vagy ha úgy tetszik, a játszás minőségében érhető tetten. A pályák például nagyon rövidek, mire igazán belejönnénk az adott részbe, már vége is van. Konkrétan négy-öt percekről beszélünk, ami lássuk be, szinte csak egy szemvillanás, főleg olyan pörgés közepette, mint ami itt zajlik körülöttünk.
Háromféle van egyébként ezekből a nyúlfarknyi pályácskákból. Az első fajtánál a teljesen modern Sonicot irányítjuk, ezek a részek pedig nagyrészt nem egyebek, mindthogy őrült sebességgel átszáguldunk egy szakaszon, néha felugrálva. Ez hosszabb távon eléggé unalmas és kiábrándító tud lenni, kicsit olyan érzés, mintha nem is igazán mi irányítanánk kedves sündisznónkat.
A második pályatípusban visszakapjuk a régebbi Sonicot. Őt a jól ismert oldalnézetből irányítjuk, ugrálunk, és így tovább, a szó legszorosabb értelmében klasszikus, oldschool platformerbe megy itt át a Forces. Egy kicsit lassabb a játék, mint a modern köntöst viselő részeknél, és míg ott gyakorlatilag csőben haladunk, addig szerepet kapnak a különféle kerülő útvonalak is. Régi Sonic megjelenése bár örvendetes, de picit kilóg, szerintem utólag szuszakolták be, annál is inkább, mivel csak párszor bukkan fel, a szokásosnál is rövidebb "küldetésekre".
Harmadik pályatípusként megkapjuk Rookie, az újonc irányítását, aki ugye nem más, mint az általunk létrehozott hős, vele pont ezért hatalmas fun játszani, ráadásul neki van egy speckó fegyvere is. Fájdalom, továbbra is mindhárom esetben jellemző a régi Sonic-probléma, ami szerintem már szándékos kell hogy legyen.
Néhányan talán sejtik: a ránk leselkedő veszélyek sok esetben teljesen kiszámíthatatlanok, előre nem láthatóak, így elkerülésüket csak úgy tudjuk megoldani, hogy meghalunk, és újbóli nekifutásra már számítunk rá, hogy na, most jön ez vagy az. Szerencsére a készítők igyekeztek, hogy ez ne legyen frusztráló, életeink száma ugyanis végtelen. Emellett a bekrepálásunkig összegyűjtött miegymásaink is megmaradnak a következő próbálkozásra is, tehát egy-egy ilyen újbóli nekiindulás jótékony hatással van a lootolásunkra és a cuccok kilockolására.
Elmaradhatatlan, hogy egy Sonic-játékban legyenek bossfightok, persze innen sem hagyták ki őket, mi több, a jobbik fajtából való szinte valamennyi. Megfelelő kihívást nyújtanak, de nem túl hosszúak, némelyik még egészen fantáziadús is, a bökkenő csak az, hogy nagyon kevés van belőlük. Ez aztán rávetül a játék egészére is: végig kissé lagymatag, kevés az igazi emlékezetes, vagy legalább emelkedett pillanat, pedig ezek azért egy ilyen sztoriba bőven elfértek volna.
Apropó, sztori: ahogy a pályák, úgy ez is rövidkére lett szabva, legfeljebb hat óra alatt végivihető, ebből az átvezető animációk nélküli nettó játékidő talán ha a négyet eléri. Ez azért elég nyúlfarknyi, bárhogy is nézem. Pozitívum az új főgonosz, Infinite megjelenése, aki komoly ellenfélnek tűnik Sonic számára is, de sajnos ő sem menti meg a történetet a langyos víz-jellegtől.
Több lett volna ebben már csak akkor is, ha azt nézem, hogy Sonic néhány régi nagy ellenfelével nem is küzdünk meg-olyanokkal sem, akik amúgy fel is tűnnek a Forces-ban! Ejnye-bejnye, legalább őket be kellett volna még suvasztani valahogy.
Miután -gyakorlatilag a szó szoros értelmében-végigfutottunk a játékon, megnyílnak előttünk különféle lehetőségek, például javíthatunk az időeredményeinken, kilockolhatunk néhány rejtett (és szintén nagyon rövid) pályát. Kicsit a kihasználatlan potenciál érzése lengedez tehát a Forces körül, amit csak fájóbbá tesz, hogy a készítők egyébként jó úton jártak, csak valahogy a befejezésbe csúszott hiba-az utolsó passzokba, hogy visszatérjek a focis képzavarhoz. Kicsit több bossfight és hosszabb pályák, valamint a modern Sonicos pályák esetében szabadabb irányítás már sokat dobott volna a végeredményen
Minden negatívum ellenére azonban elhatároztam, hogy a végszóban jobb fej leszek a játékhoz, ugyanis a karakterek változatlan bája, a szép kinézet és a nyilvánvaló igyekezet miatt, amit beletettek ebbe, egyszerűen nehéz túlságosan nagyot csalódni a Sonic Forcesban. Vicces, hogy a rövidsége kicsit a kezére is játszik, olyan értelemben, hogy szinte nincs idő megunni, mert mire a platformereket kedvelő játékos ásítozni kezdene, addigra már véget is ér a kaland.
Véletlenül sem kiemelkedő darab semmilyen értelemben, viszont a bombasztikus kinézet és a karakteralkotás miatt talán megérhet egy próbát...de inkább csak a platformerek és Sonic kedvelőinek.
Sonic Forces / Tesztplatform: PlayStation 4
ne várj sokat tőle...- Stílus: Platformer
- Megjelenés: 2017. november 07.
- Ár: 10.290 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- Szép megjelenítés
- Saját, új karakter készítése
- Jó pályadizájn
- Nagyon rövid pályák és játékidő
- Csőben haladós játékmenet
- Nem jelent semmilyen kihívást