Sniper Elite 5 teszt

2022. május 25.
101.1651
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
iPet profilja, adatai
iPet
Viszonylag sok idő telt el amióta utoljára hallotunk egyik kedvenc mesterlövészünkről, Karl Fairburne-ről. Ő ugye a Rebellion közepesen nagy sikerű Sniper Elite franchise arca és hőse. Több, mint öt éve teszteltük a negyedik epizódot, ami "ügyesen" egyensúlyozik a budget és tripla A játékok között. Bizonyos elemei kiemelkedőek - gondolok itt a piszkosul látványos killcamre, ami az utóbbi részekben már a delikvens csontjait meg belső szerveit is mutatta roncsolás közben.
Advertisement


Viszont összességében egy majdhogynem teljesen generic shooter. Nyilván van egy korrekt méretű rajongótábora, akik epizódról epizódra megvásárolják derék Karlunk kalandjait. Egyébként (legnagyobb megdöbbenésemre) a kasszáknál szépen csörög a mani: 20 millió fölötti darabszámot értékesítettek már a Sniper Elite különböző részeiből, ami több, mint korrektnek mondható.

Nagy mágiára egyébként most sem kell számítani, patikamérlegen kimérve szállítja majdhogynem pont azt, mint amit eddig megszokhattunk. Pesze, vannak benne fejlesztések meg új dolgok (a DualSense kihasználtsága meg is lepett), viszont a bőréből továbbra sem tud kibújni. De igazából nem is kell neki, bőven elég, hogy továbbra is szórakoztatóak a különféle, messziről leadott, nagy kaliberű lövedékek által okozott sérülések. Azért nyilván többről van szó, lássuk is inkább a részleteket.

Ennek biztos jó vége lesz

Ennek biztos jó vége lesz


Tesztalanyunk három fő szegmensre osztható. Kapunk egy kampányt, egy túlélő per horda módot, illetve az online multiplayer is tiszteletét teszi. Mivel alapvetően én remete gamer vagyok, természetesen a single részt indítottam el először, ahol rögtön várt egy érdekes csavar az Invasion személyében.

Ez ismerős lehet már a különféle Soulsborne alkotásokból - ha engedélyezzük (szerencsére ki lehet kapcsolni), akkor egy másik játékos beléphet az általunk indított kampányba és ott egy német mesterlövész bőrébe bújva vadászhat ránk, új, egészen egyedi színt adva a kalandnak. Mivel bőven megjelenés előtt kaptuk meg a tesztpéldányt, így csak néhányszor volt alkalmam kipróbálni ezt az újdonságot, de ha képzett volt a másik fél, akkor remekül lehetett szórakozni vele.

Bár olyan is előfordult, hogy nagy nehezen megoldottam valamit, erre a vége előtt kapták szét a fejem. A történet egyébként semmi extra: 1944-ben, a D-napon járunk. Hősünk azt a feladatot kapja, hogy a nagy partraszállás előtt egy amerikai elit alakulat tagjaként szabotálja, gyengítse a német falat a tengerpart közelében, hogy a művelet ne szedjen annyi halálos áldozatot. Persze ez nem jön össze, mert a tengeralattjárót, amin a különleges egység katonái érkeznének a németek korrekt módon kilövik.

Na, nincs duma, kérem a piros fejkendőd

Na, nincs duma, kérem a piros fejkendőd


Nem maradunk azonban magunkra, mert a francia ellenállás segítségével az úgynevezett Operation Kraken nyomaira bukkanunk, amivel a gaz fritzek maguk felé billentenék a háború serpenyőjét. Szóval betonkemény legényünk felkerekedik, becsattintja a tárat kedvenc Springfieldjébe és nekiindul rendet tenni.

Nos, igen, ahogy látjátok, nem egy eposz, de a lövöldözésnek egész korrekt táptalajt biztosít. Mielőtt nagyon belemennék a játékmenetet érintő változásokba, értekezésünket kezdjük a külcsín elemézésvel. Tesztalanyunk korábbi részeitől sem dobtuk el a hajunkat, viszont olyan nagy baj sosem volt vele - ez itt is megállja a helyét. A helyszínek nagyobbik fele a PR csapat szerint teljesen valós, amit sem megerősíteni, sem pedig cáfolni nem tudok.

A lényeg, hogy Karl a szanaszét bombázott tengerparton kezd, ahol az összes hangulati elem a helyén van. Kráterek és tankcsapdák borítják az egész szakaszt, viszont beljebb korrekt kis francia házak szegélyezik utunkat. Azt nem mondom, hogy felső polcos a látvány, mert például a környezet elég görényül fest (rég láttam ennyire pixeles bokrokat és növényzetet), illetve lövészünk mozgási animációja is roppant messze van az élethűtől, de amúgy a pályák egészen változatosak (bár azért a jól ismert háborús sablonokon nem mutatnak túl).

Ő, ez lehet hogy fájni fog?

Ő, ez lehet hogy fájni fog?


A fizika sosem volt valósághű, viszont pont annyira finomítottak rajta, hogy ne legyen feltűnő - a távcsöves puskáknál tudjuk finomhangolni a látószert annak függvényében, hogy milyen erősen fúj a szél, milyen messze van a kilőni kívánt delikvens, satöbbi. A széria védjegye persze továbbra is a roppant látványos és kegyetlen x-ray bullet cam-es találatok.

Ilyenkor belassul minden és elég naturálisan bemutatja a rendszer, hogy az ellen melyik testrészét milyen szintű találat érte. Ráadásul mostmár nem csak a mesterlövész fegyvereknél van ez, hanem minden egyes gyilkoló alkalmatosságnál. Elég látványosan kerül bemutatásra, ha valakinek mondjuk hátulról elvágjuk a torkát, vagy közvetlen közelről rálövünk. Amikor mondjuk kiosztunk egy here találatot, a szenvedő fél velőtrázó sikoltással adja tudtunkra hogy eltaláltuk.

Technikailag alapvetően rendben vagyunk (PS5 verzió volt nálam), de azért nem bugmentes az élmény. A töltési idő villámgyors, de sokszor bele lehet futni apróbb, klasszikus bugokba: falon átlógás, levegőben ülés, átvezetők alatt néha elcsúszik a hang meg ilyenek. Semmi drasztikus nincs, ráadásul már érkezett is patch, szóval simán lehet, hogy amikor megvásárolod, közel hibátlan lesz ebből a szempontból. Na, térjünk rá a játékmenetre, mert ott szintén megfigyelhető némi fejlesztés. Az első ilyen, hogy a pályák lényegesen összeszedettebbek és összetettebbek, valamint sokkal interaktívabbak.

Nem valami Marvel filmben vagyok?

Nem valami Marvel filmben vagyok?


Minden szakasz elején kapunk egy végcélt minimális infóval, de azt ránk bízzák, hogy hogyan teljesítjük azt. Ahogy egyre inkább felfedezzük az adott lokációt, úgy juthatunk különféle dokumentumok birtokába, amik alternatív útvonalakat kínálnak a célig.

Sőt, ha kihallgatunk egy beszélgetést, vagy rátalálunk valamilyen eldugottabb helyszínre, akkor aktiválódik egy csomó másodlagos direktíva is, amiket persze nem szükséges teljesíteni, de a pálya végi értékelésnél nagyon sokat nyomnak a latba. Ez lehet egy rettegett náci parancsnok likvidálása, francia hősök dögcédulájának visszaszerzése, tüzérségi állások megsemmisítése meg egy csomó más. A pályák alapvetően nem olyan nagy kiterjedésűek, viszont a rejtett dolgoknak köszönhetően korrektül el lehet molyolni rajtuk.

A másodlagos tevékenységeken túl ez magával hoz még egy érdekes, új színt: ha olyanunk van, Solid Snake módjára végig sunnyoghatunk a szekvenciákon az ikonikus távcsöves elsütése nélkül. Egyszerre három flinta lehet nálunk - mielőtt elindítunk egy küldetést, a loadout képernyőn ezeket meg tudjuk változtatni, meg persze a halottaktól is el tudjuk kobozni, ha látunk valami szimpatikusabbat. Ezen kívül minden pálya rejt úgynevezett munkaasztalokat, ahol egészen részletesen módosíthatjuk szinte az összes összetevőjét a magunkkal hozott eszközöknek.

Hozzá se nyúltam, csak úgy összeesett, eskü

Hozzá se nyúltam, csak úgy összeesett, eskü


Cserélhetjük a torkolatot, a tárat, a támaszt, a távcsövet, a lőszert meg egy csomó minden mást. Persze mindennek van előnye és hátránya, szóval így érdemes ezzel kalkulálni. Komolyabb nehézségi fokon azonban ez nagy előny, mert így jobban tudunk idomulni az adott kihíváshoz.

És igen, továbbra is végig tudjuk csinálni az egészet egy haverunkkal a co-op lehetőségnek köszönhetően, ami hatalmas pozitívum. Sőt, ezen a lehetőségen is reszeltek, mert már gyógyíthatjuk egymást, adhatunk át lőszert, vagy ha nincs headset valakinél, akkor egyszerűbb parancsokkal terelgethetjük a másikat. Nyilván azért nem fenékig tejföl a játékmenet, ahol leginkább a mesterséges intelligencia hülyeségei vesznek el az élvezetből.

Teljesen random módon vesznek észre vagy hallanak meg, hogy aztán még akkor se lássanak ha szemben állok velük. Pluszban jól hangzik a sok lehetőség a játékmenetben, de én például a workbencheket talán egyszer használtam és az alap kiosztással csináltam végig a játékot. A végrehajtott feladatoknak azon kívül, hogy az OCD-d lenyugszik, nincs más gyakorlati haszna, szóval semmi sem történik, ha ignorálod őket. Nem azt mondom, hogy olyan jellegűeknek kéne lenniük mint mondjuk a Horizon esetében, de valami szösszenetet igazán hozzájuk lehetne csapni.

Frankó kis erőd, biztos szép a villanyszámla

Frankó kis erőd, biztos szép a villanyszámla


A kampány nagyjából tíz-tizenkét órás elfoglaltságot kínál Normal fokozaton, ami rendben van. Nyilván ha már ismersz minden őrjáratot, akkor ennél lényegesen hamarabb a végére lehet érni, csak sok értelme nincsen, bár a speedrun bajnokok ezt nyilván máshogy gondolják. A Survival olyannyira érdektelenre sikerült, hogy két menet után el is engedtem, de hasonlóképp voltam a multival.

Nem teljesen értem, minek kell erőltetni ezt, mert a sablonokon nem mutat túl, ezért meg kár szervert fenntartani neki. Egyszerre 16 játékos eshet egymásnak és a klasszikus opciókon kívül (DM, TDM) egyedül a No Cross lehet érdekesebb. Itt két csapat küzd egymással távolról, mert a pálya felénél egy áthatolhatatlan védőháló van felhúzva, így kizárólag a sniper képességekre lehet hagyatkozni.

A zenékre szinte nem is emlékszem (klasszik háborús prüntyögés), a hangok meg mondjuk szódával elmennek. Karl egysorosait mondjuk még a derék Arnold vagy Rambo is megirígyelhetné. Ebből a kedvencem az volt, amikor néz, hogy elsüllyed a bevezetőben említett tengeralattjáró, majd abszolút érzelemmentes hangon azt mondja hogy gonosz nácik, ezért megfizettek.

Persze, olvasgass csak, én mad itt sunnyogok

Persze, olvasgass csak, én mad itt sunnyogok


Ahogy az értékelőből láthatjátok, egyáltalán nem lett rossza Sniper Elite 5. Áramvonalasították ott, ahol kellett, valamint próbálták kicsit változatosabbra hangszerelni a pályákat és a játékmenetet. Érdekes és amúgy jópofa az Invasion, pozitív, hogy több módon végrehajthatjuk a ránk bízott feladatot, ugyanakkor a mesterséges intelligencia abszolút kiszámíthatatlansága, meg a nem túl változatos lokációk azért ásításra kényszeríthetnek.

A külcsín helyenként pofás, máshol meg a generációs átlagot sem éri el, ráadásul az apróbb bugok szintén jelen vannak. Ez persze senkit se tántorítson el, mert ha kedvelted a korábbi darabokat, azonnal csapj le rá, tán' még jobban is fogsz szórakozni ezzel mint azokkal. Mindenki más ha teheti, próbálja ki vásárlás előtt.

Sniper Elite 5 / Tesztplatform: PlayStation 5

jó lesz ez!
  • Stílus: Akció
  • Megjelenés: 2022. május 26.
  • Ár: 18.490 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • Érdekes az Invasion mód
  • Nyitott pályák viszonylag sok lehetőséggel
  • Stabilan hozza a Sniper Elite élményt
  • Fura mesterséges intelligencia
  • Hullámzó külcsín a bugoknak köszönhetően
  • Néhány újdonság nem oszt, nem szoroz
  • Hang
    7
  • Grafika
    7
  • Játszhatóság
    7
  • Hangulat
    7
7
5 hozzászólás

fighterlaci

1 éve, 11 hónapja és 19 napja

Legalább konstansan hozza ezt az erős felső közepes szintet. Én sokszor napokig elvagyok vele, szeretem.

válasz erre

Mordorer

1 éve, 11 hónapja és 19 napja

Egész jó pontot kapott! mosolygó smiley

válasz erre

Gólem

1 éve, 11 hónapja és 19 napja

Nem kattantam rá.

válasz erre

Ronalddo

1 éve, 11 hónapja és 19 napja

Jó ez a sorozat én nagyon bírom. Ez is előrendelve. mosolygó smiley

válasz erre

muki

1 éve, 11 hónapja és 19 napja

Na végre valami ami hozza az elvárt szintet. Nem lett valami kiemelkedő darab ahogy látom, de az utóbbi idők felhozatalához képest ez legalább nem vállalhatatlanul ****. röhögő smiley

válasz erre
Sniper Elite 5
18.490 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profiljaKorpácsi pierre  profilja