Silent Hill Downpour teszt

Jelen sorok írója a harmadik részig kifejezetten rajongónak számított, nem is tudnám összeszámolni azt a rettegéssel töltött időt amit az első SH-ba belfeccöltem. Biztos Ti is voltatok már úgy valamivel, hogy a frász kerülget már akkor, ha rágondolok a beteg képi világra, de csak azért is játszani akarok vele! Az SH2 ha lehet, ezt még tetézte is a Piramisfejjel illetve az egyéb, gusztustalanul gyönyörű bejárható helyszíneivel. Ahogy mondtam, számomra a csúcs az SH3, mert sokkal ember és valóság közelibb mint bármely másik hasonszőrű beteg produktum. Aztán a The Room alcímmel ellátott darab már érezhetően kategóriákkal gyengébbre sikerült,a Homecomeing-ra pedig nem is vesztegetnék szót, mert egyszerűen röhejes volt.

Hangulat azért van!

Mielőtt újra elmerülnénk a halott város rejtelmeiben, nézzük végig hogy mik a főbb esszenciái a szériának. Adott ugye egy zseniális, több szálon futó, érdekfeszítő ugyanakkor rettegést keltő történet. Mindez párosul egy közel tökéletesen kimunkált és megformázott, szürreális ám mégis valóságos környezettel, tetőzve egy olyan atmoszférával és a mai napig ritkaságszámba menő logikai feladványrendszerrel, amitől garantált volt az érzéki és idegi borzongás. Ha ehhez még a rendkívül kreatívan beteg szörnyeket és Akira Yamaoka tökéletes melódiáit is idevesszük, nos ebben az esetben megkaptunk talán a Silent Hill sikereinek alapköveit.

A Homecoming után én megmondom őszintén semmilyen szinten nem is foglalkoztam tovább a szériával, mert olyan nevetséges irányba indultak el a fejlesztők amiket már nem tudott bevenni a gyomrom, az így is tömve volt már akkor a Resident Evil olcsó húzásaival. Valamiért azonban megnéztem egy trailert (ez nekem gyerekbetegségem), jófajta KoRn muzsikára összevagdosva és ahogy az lenni szokott, felkeltette az érdeklődésem az anyag. Érdekes volt a börtönös alapszitu, a főhős személyében sem találtam semmi kivetni valót, szóval a megjelenés napján be is szerváltam a saját példányomat, de nagy reményeket azért nem fűztem hozzá. A pontozást már gondolom meg is néztétek, szóval nem árulok zsákbamacskát azzal, hogy kellemeset csalódtam a minimális elvárásaimhoz képest.

Aggyá' kávét. Most!

Hősünk Murphy Pendleton és ahogy említettem, éppen egy börtönben tölti napjait. Sok minden először nem is derül ki róla, bár egy meglehetősen brutális jelenettel indít a stuff. Őt és még néhány társát egy másik intézménybe akarják átszállítani, de a busz a sofőr figyelmetlensége miatt is egy jó nagy árokban köt ki. Ahogy magunkhoz térünk, természetesen egyetlen célunk van: futás! Egy kis közjáték után meg is ismerkedünk a főbb szereplőkkel, majd rögtön a dolgok sűrűjébe kerülünk. Többet nem is mondanék a sztoriról, nem az mondom hogy világbajnok lett, ugyanakkor elismerem hogy nem rossz, illeszkedik ebbe az univerzumba.

A cseh Vatra Games igyekezett egyébként ötvözni a klasszikus elemeket a saját ötleteikkel, ami néha eléggé felemásra sikerült. Kezdjük is talán a legnagyobb negatívummal, ami elég tisztességesen rá is nyomja a bélyegét az egész játékra. Olyan beszaggatásokat produkál sokszor a cucc, hogy azt még egy kezdő nokedliszaggató is megirigyelné! Teljesen mindegy, hogy hányan vannak a képernyőn, milyen a környezet vagy épp mit csinálunk, sajnos ez durva programozási hiba. Nem lesz tőle játszhatatlan a dolog, de roppant zavaró. A környezet is felemás lett, vannak nagyon cool helyszínek, mint például a nyitó erdőség illetve a jó magasra épített kilátók. Itt egyébként majdnem Alan Wake hangulatba kerültem, ami azért elég nagy szó!

Gyere kislány gyere...

Pár óra bóklászás után aztán beérkezünk végre a városba, nálam igazából itt dőlt el hogy milyen irányba is fog mozdulni az értékelés. Köd, nyálkás, esős idő, romos környezet - egész jól hozza a megszokott fílinget. Maga a grafika az nem egy nagy szám, sajnos erősen a középmezőnybe tartozik, de az az egy szerencse hogy hangulata még így is van. A köd szerepét itt sokkal visszább vették, a látási viszonyok elég nagyok, amit mindenki könyveljen el pozitívumként vagy negatívumként, ízlés válogatja. Ahogy az lenni szokott, az utcákon dögök kóborolnak és itt lép életbe egy másik nagyobb újítás, mégpedig az eső szerepe. Ha viszonylag tiszta az idő, alig páran kóborolnak Silent Hill sikátoraiban és ha harcra kerül a sor, pár ütéssel ki is üthetőek. Ha azonban ömlik az eső, zeng az ég, na akkor van baj mert 6-7 monszta is simán nekünk ugrik és szét is kapnak.

Egyébként erre vezethető vissza az alcím is, mert a víz központ szerepet tölt be ebben az epizódban. Ha már a rondaságoknál járunk, ez a rész simán vetekedhet a legfantáziátlanabb ellenségek nem túl becses díjáért! Az alap ellenek nagyon gányul vannak kidolgozva, semmi ijesztő nincs bennük, ami szintén elmondható a további 4-5 féle egyéb enemiről. Kivételt talán a sötétben ránk támadó, alapból láthatatlan babaszerű-izék a kivételek, meg még valaki, aki legyen inkább meglepetés mindenkinek. A harcban semmi érdekes nincs, mindenféle használati eszközt fel tudunk venni a földről amik egy idő után el is törnek. Egyszerre csak egy gereblye vagy balta lehet nálunk, de ha ügyesek vagyunk találunk némi lőfegyvert is, ami amolyan másodlagos opció, mert baromi erős a shotgun, de lőszer alig lesz hozzá, szóval okosan kell használni!

Ő az akitől idegrohamot fogtok kapni

Egyébként van egy ütés és egy védekezés gombunk, illetve ha a földre kerül valaki akkor ki is végezhetjük valamilyen szinten. Ha ezt elmulasztjuk, akkor egy idő után fel fog kelni a nyamnyam, erre figyeljünk! Amúgy ha 3-4 dög is megtámad minket, akkor jobb elfutni, mert elég mocskosul küzdenek. Jópofa még az is, ahogy a bekapott találatok miatt egyre véresebb és szakadtabb lesz a ruhánk, így nagyjából tudjuk hogy mikor kell gyógyítani magunkon. A felszerelésünk nagyjából hasonló lesz mint az eddigiekben, azaz lesz rádiónk ami működésbe lép ha ellenfél van a közelben, természetesen elemlámpát is szerválunk majd, a térkép pedig ugye a legjobb barátunk lesz a fegyverek után. Ezen Murphy jelöli folyamatosan a dolgokat, melyik útszakasz van lezárva, hol tudunk átjutni, hol lehet érdekes hely.

A pozitív újdonságok közé sorolandóak mindenképp a mellékküldetések. Ezt ne úgy képzeljétek el mint a GTA-ban, hanem mondjuk találunk egy tejes dobozt, amin egy kislány képe van, őt kell megkeresni, vagy egy brutális gyilkosságot felderíteni, de le lehet szerelni a járőröző rendőrautókat is. Mindegyik tökéletesen beleillik a helyzetbe, tényleg nagyon jók, sokat dobnak a szavatosságon is. Ami egyébként alapból sem rossz, olyan 8-10 óra körül van, de mint mondottam szépen ki lehet bővíteni. A zenék sem lettek rosszak, bár meg sem közelítik Yamaokáét. A hangeffektek is elmaradnak a megszokottól, mert nem igazán érezzük hogy mázsás súlyként telepedne ránk a kanizsai bútorbetegség (székrekedés) miközben a helyszíneken csámborgunk.

Devil's Pit? Jól hangzik, nem?

Ahogy fentebb is emlegettem, a logikai feladványok is megmaradtak, de ezek mindig nagy vitát váltanak ki a rajongók körében. A fanatikusok azt mondják, hogy legyen megoldhatatlan, illetve csak vaslogikával lehessen rájönni, míg az egyszeri szórakozásra vágyó parti csak simán annyit szeretne, hogy egy picit megmozgassák a szürkeállományt. Szerintem a Downpour esetében jól van belőve a nehézségi szint, lesz olyan amivel órákat is el fogunk szenvedni, de akad olyan amit szerintem 5-10 perc alatt simán ki lehet matekozni. A bunyó tényleg csak akkor nehéz ha egyszerre sokan rontanak ránk, de akkor borítékolva van a Game Over felirat, kivéve ha elszaladunk ami itt egyáltalán nem szégyen, sőt!

Szóval tényleg nem lett rossz az új Silent, bár nagyon ízlelgetnem kell még a dolgot. Érződik, hogy a Vatránál nem ügyetlen arcok melóznak, ráadásul tisztelet is szorult beléjük, mert nem akartak annyit változtatni rajta mint a Homecoming nevű gyalázatot elkövető brigád. A negatívumokat már felsoroltam, de egyedül a szaggatást nem tudom megbocsájtani, mert az bizony befolyásolja a tényleges játékmenetet.

Bámulok a messzeségbe és nagyon alternatív vagyok...

Valószínűleg ha egy picit több idejük lett volna rá, akkor technikai szempontból is meggyőző lenne a stuff. Az értékelésnél pedig nehéz helyzetben voltam, lévén ez már nem egy pszichológiai túlélő horror, hanem egy sima akció-frászkerülgetős-mászkálós cucc. Én nem bántam meg hogy megvettem, kellemes élmény volt, de valószínűleg rövid időn belül nem fogom leemelni a polcról egy újabb végigjátszás miatt. Ja, és mi a helyzet a Másvilággal? Van a játékban egy olyan trófea hogy...