Shining Resonance Refrain teszt

2018. július 31.
74.9151
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
iPet profilja, adatai
iPet
A mostani fiatalok közül szerintem meglehetősen kevesen tudják azt, hogy a Sega régebben pontosan annyi szerepjátékot gyártott, mint a műfaj koronázatlan királyának kikiáltott Square-Enix. Sőt, ha egy kicsit mélyebbre nyúlunk, akkor láthatjuk, ezek sokszor minőségben is abszolút megütötték riválisuk szintjét. Aztán persze változtak az idők, az emberek nem kíváncsiak már a tötymörgős játékmenetre, illetve a végeláthatatlan grindolásra.
Advertisement


Ettől függetlenül speciel engem alaposan meglepett jelen tesztünk alanya, a hangzatos nevű Shining Resonance Refrain. Először azt sem tudtam, eszik vagy isszák-e a dolgot, plusz mostanában mintha divat lenne lehetetlenül kacifántos nevet adni egy-egy stuffnak, így mintha tudatosan kerültem volna a vele való találkozást. Aztán nyilván kiderült, hogy meglehetősen patinás széria tagja, pontosabban felújított, kibővített változata, mivel az eredeti Shining jó négy éve jelent meg, csak Japánban. Szóval, amit a kezünkben tartunk, az egy klasszikus remaster dolog, szerencsére a jobbik fajtából.

Nekem mondod? Tudod hogy milyen hamis vagy?

Nekem mondod? Tudod hogy milyen hamis vagy?


Alfheim világában járunk, ahol egykoron békésen megfértek egymás mellett az emberek, illetve sárkányok. Ezt az egyensúlyt rúgta fel a nagyon gonosz Deus, akit csak úgy tudtak legyőzni, hogy az ősgyíkok szépen feláldozták magukat, majd pedig börtönbe zárták ezt a teremtményt. Ugrunk egy szép kövéret az időben, majd egy háború kellős közepébe csöppenünk. Klasszikus dologról lévén szó, a csúnya, gonosz nagy birodalom be akarja kebelezni a pici, de annál ellenállóbbat (Astoria), akik jól képzett katonáik, egy elf királyság, illetve saját elit osztaguk, a Dragoneer-ek segítségével bőszen dacolnak és védenek mindent, ami jó ebben az életben.

Az eléggé lapos intro után megismerkedünk Sofiával, aki épp történetünk főhősét, Yumát szabadítja ki egy börtönből. Némi csetepaté után kiderül, hogy a derék, ámde kissé fura srác a legerősebb sárkány, a Shining Dragon lelkét hordozza magában, akivé át is tud változni bunyó közben, ugyanakkor retteg ennek az erőnek használatától. Ez a felütés, innen indul útjára a több fejezetből álló, nagyjából negyven órás sztori. Ahogy azt kell, szépen megismerkedünk a játékmenet valamint a világ alapjaival, befut az összes játszható karakter, aztán pedig megpróbálunk elmélyedni az egészben. Akiket már az FFXV hősei is bosszantottak túlzottan feminin vonásaik miatt, nos, azoknak van egy rossz hírem. A Shining egy tipikusan anime dolgokra épülő JRPG, azaz tinik küzdenek böszme kardokkal, miközben a lányoknak kint van a fél fenekük és meglehetősen impozáns elsődleges női jegyük.

Balra a kocsma, jobbra pedig a bordély. Se.

Balra a kocsma, jobbra pedig a bordély. Se.


Ettől függetlenül a sztori nem rossz, pár fokkal komolyabb, mint amit a hasonszőrű daraboktól megszoktunk, ugyanakkor finoman szólva is kiszámítható és kliséktől hemzsegő. Persze nincs ezzel különösebb baj, nem laposodik el (mondjuk túl nagy ívvel nem rendelkezik), de csodát se várjunk tőle. Játékmenet tekintetében úgyszintén maradtunk a klasszikus alapoknál, így ha például játszottál bármelyik Tales of stuffal, akkor kettő perc után abszolút komfortosan érzed majd magad a csihipuhiban. Ellenfeleink jól láthatóan mászkálnak a térképen, így nekik kell menni ha hiriget akarunk kieszközölni. Alapból rendelkezünk egy normál támadással (PS4-en a kör) illetve egy karakter specifikus dologgal (Háromszög). Ha lenyomjuk valamelyik flipper billentyűt (L1) és mellé bármely másik gombot, akkor az ahhoz rendelt speckó atakkot lőhetjük el.

Ezeket hívjuk Force támadásnak és természetesen ahogy lépegetjük a szinteket, úgy kapjuk meg az újabb darabokat, amik egyre erősebbek lesznek ugyan, de ezzel párhuzamosan a manaigényük is alaposan megnő. Manát a sima támadás segítségével nyerhetünk vissza amúgy, ami Yuma esetében létfontosságú lesz, de erről egy kicsit később. Ami érdekes, hogy felszerelésünket nem tudjuk cserélgetni, tehát kiesik az új város-erősebb kard/pajzs-pénzharácsolás szentháromság. Lehetőségünk van azonban, hát, behangolni fegyverzetünket az arra hivatott embernél. Ez azt jelenti, hogy különféle attribútumokkal ruházzuk fel őket, amiket aztán tovább tudunk erősíteni sok harccal, illetve a slotokba illeszthető perkekkel.

Nahát mekkorát tudok ütni!

Nahát mekkorát tudok ütni!


Ha csúnyán akarnám megfogalmazni, akkor képzeljétek ide az FF7 matéria rendszerét, mivel eléggé egyértelmű, hogy játékunk honnan kölcsönözte ezt az ötletet. Programunk amúgy nagyon épít a zenére, így hőseink valamilyen hangszer jegyekkel bíró közelharci eszközzel hadakoznak, ennek csúcsa a B.A.N.D. szisztéma. Ez kvázi a szummon, ugyanis ilyenkor az aktuális csatában résztvevő szereplők értékei drasztikusan megnőnek annak függvényében, hogy ki a kvázi "frontember". Szóval eléggé szerteágazó a mechanika, csak az a baj vele, hogy a legtöbb dolgot totál felesleges használni, mivel az alap támadás gombok segítségével is bőven boldogulni fogunk, főleg ha Yumát irányítjuk, mivel ő az L1+R1 hatására átváltozik egy sárkánnyá. Igen.

Ebben a formájában finoman szólva is erős, de nagyon kell figyelni a manára, mert ha egy bizonyos szint alá csökken, akkor átvált berserker üzemmódba és nem csak ellenfelünket darálja be, hanem a barátait is. Akadnak természetesen főellenségek, akik sajnos kivétel nélkül meglehetősen bénák. Játékunk amúgy az elején meglehetősen nehéz, plusz tele van igazi oldschool elemmel, amikre nem vagyunk felkészülve, így kicsit szívni fogunk miatta. Például ha meghal valaki a csapatból, akkor nincs fillérekért kapható feltámasztó ital, eléggé borsos árat kérnek érte, amire egyszerűen nem lesz pénzünk, vagy max egy-egy darabra. Ráadásul az illető a harc végeztével sem támad fel, ilyenkor egy dolgot tehetünk, visszamasírozunk a központi helyként funkcionáló Marga városába.

Én is elf vagyok, csak sokkal szebb mint Legolas

Én is elf vagyok, csak sokkal szebb mint Legolas


A grafikától finoman szólva sem esünk hanyatt, fasorban sincs a már emlegetett FFXV-tel vagy esetleg az új Personával. Persze a textúrák megkapták a nagyobb felbontást, de ettől még nem változott meg a stuff profilja. Legjobban talán a funkcionális kifejezés illik rá. Pont emiatt húzom össze a szemöldököm az indokolatlan FPS zuhanásoknál, mivel semmi sem indokolná azokat. Emellett nincsenek anime betétek, jószerével állóképeken nézzük végig az eseményeket, nagyon maximum ingame motorral készült szituációkat látunk, de azok meg gyengék.

Ahogy a bevezetőben említettem, olyan negyven órára van belőve a játékidő. Rettentően kevés másodlagos tevékenységben vehetünk részt: felvehetünk küldetéseket helyiektől, de ezek kimerülnek a nyírj ki ennyi szörnyet vagy hozz ide x mennyiségű tárgyat dolgokban. Kapunk még egy Grimoire nevű lehetőséget, ahol pedig pár szintes barlangokat fedezhetünk fel, nyilván extra jutalmakért cserébe. Mivel alapjában véve azért a zeneiségre épül majdnem minden, így azt hinné az ember, hogy audio részről rendben vagyunk. Ez félig igaz, mert néha tényleg felcsendülnek a fülnek kedves dallamok.

Ork, mi? Inkább valamilyen csövesbánat

Ork, mi? Inkább valamilyen csövesbánat


Ugyanakkor az angol szinkron majdhogynem tragikus minőségű, plusz sokszor a már emlegetett melódiák is hagynak kívánnivalót maguk után. Ahogy látjátok, eléggé vegyes az összkép, azonban van valami megfoghatatlanul vonzó a Shiningban, ami miatt mégse lehet szó nélkül elmenni mellette. Jópofák a karakterek, érdekes a beépített kvázi randi szimulátor, illetőleg lélekkel rendelkezik az alkotás. Pontosan ezért megvan benne a na ezt megnézem, oda még elmegyek, őt azért csak leverem vacsi előtt fíling.

Lehet, hogy nagyon nyár van de bevallom, minden butasága ellenére egészen jól elvoltam a Shining Resonance Refrainnel. Nem váltja meg a világot, nem reformálja újra a JRPG piacot, de ha leülsz elé, van annyira érdekes, hogy el is merülj benne. Plusz a csini lánykákat fel lehet öltöztetni fürdőruhába, illetve ha nem a klasszikus módot indítod el, akkor a Refrain menüpontban a rosszak szemszögéből is végigjátszhatsz egy csomó eseményt.

Most, hogy így együtt vagyunk, be kell vallanom hogy én pukiztam.

Most, hogy így együtt vagyunk, be kell vallanom hogy én pukiztam.


Szóval ne várj tőle semmi extrát, de amit hoz, azt jól tudja, így kellemesen el lehet benne lötyögni. Meg azért mostanában finoman szólva sem vagyunk elkényeztetve ilyesmi cuccokkal. Persze ha ki nem állhatod az ennyire japán dolgokat, akkor messziről kerüld el, mindenki másnak azonban bátran tudom ajánlani.

Shining Resonance Refrain / Tesztplatform: PlayStation 4

egynek jó...
  • Stílus: JRPG
  • Megjelenés: 2018. július 10.
  • Ár: 13.990 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Klasszikus JRPG
  • Jópofa karakterek
  • Pörgős, dinamikus harcok
  • A külcsín nem túl rózsás
  • Indokolatlan FPS drop
  • Nem túl mély
  • Hang
    6
  • Grafika
    6
  • Játszhatóság
    7
  • Hangulat
    8
6.8
6 hozzászólás

Mordorer

6 éve, 1 hónapja és 11 napja

Tipikus japán RPG. röhögő smiley **** grafika, felfoghatatlan zene és egész jó sztori. Ennyit nem ér, de egy leárazás után mindenképp megvétel lesz.

válasz erre

Direktor

6 éve, 1 hónapja és 12 napja

De karma érte. szomorú smiley Nekem tetszene, várok pár patchet meg egy kis árcsökkentést.

válasz erre

bekecs

6 éve, 1 hónapja és 12 napja

Végre egy jrpg bakker! mosolygó smiley

válasz erre

Eltohn

6 éve, 1 hónapja és 12 napja

Én is így vagyok vele, ahogy a tesztben is van. Bár teli van hibával, de végső soron el lehet vele lenni...

válasz erre

Gólem

6 éve, 1 hónapja és 12 napja

Ez kell nekem! mosolygó smiley

válasz erre

Ronalddo

6 éve, 1 hónapja és 13 napja

FPS drop érthetetlen, de bevállalom a stílus miatt. mosolygó smiley Nagyon tetszik.

válasz erre
Shining Resonance Refrain
13.990 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
Patrik94 profiljaManiac profilja