Ugyanakkor mi a helyzet a Shin Megami Tensei címekkel, azok vajon mennyire csengenek ismerősen? A kérdés már csak amiatt is jogos, mert a Persona-széria bizony ebből nőtte ki magát. Azt tudni kell, hogy az SMT ugyan klasszikus JRPG-nek mondható, azaz körökre osztott a harc, fiús lányok és lányos fiúk csépelik benn egymást, viszont kivétel nélkül mindegyik rész egészen brutális és szürreális sztorival rendelkezik.
Utóbbit szó szerint értsétek: egyes epizódokban simán elpuszul az ismert világ, esetleg angyalok meg démonok háborújába keveredünk, de ezeken kívül is nagyon erős benne a vallás és pszichológia, a misztikum, az ikonográfia meg persze a japán mondakör. Tehát finoman szólva sem egyszerűek, bármilyen olajozott mechanika húzódik meg a háttérben.
Egészen sok rész jelent meg egyébként, plusz csomó mellékág, ráadásul kontinensenként eltérő névvel, szóval igazán el lehet veszni ebben az egészben. És hogy miért hozakodtam velő mindezzel? A válasz egyszerű: befutott hozzánk tesztre a Shim Megami Tensei III: Nocturne HD Remaster, ami egy madnem húsz éves anyag modernizált inkarnációja, hiszen az eredeti 2003-ban látta meg a napvilágot PS2-re. Igen, nem ma és egyébként rengeteg kérdést felvet már pusztán az a tény, hogy megcsinálták.
Ha ránéztek az értékelőben szereplő számra, akkor jöhet a leglogikusabb kérdés mind közül, ami bizony a "minek" lesz. Ha már hozzányúlnak, akkor miért nem húzták újra az alapoktól az egészet? Mire gondoltak, amikor a széria talán legsötétebb történetű epizódjára esett a választás? Vagy hogy engedhették tovább a "fejlesztést" amikor meglátták az első "feljavított" gameplay-t?
Megannyi kérdés és igazából nincs kielégítő válaszom rájuk. Az SMT V elvben még idén kijön Switch-exkluzívként, ezért (talán) így akarják visszahozni a köztudatba ezt a nevet? Vagy olyan rajongói nyomás nehezedett a Sega-ra hogy kénytelenek voltak tető alá hozni? Őszintén nem értem ezt az egészet, de további szócséplés helyett inkább bemutatom, mi a konkrét probléma ezzel.
Az elemzést kezdjük a történettel, aminél mindenképp meg kell jegyeznem, hogy közepesen erős angol nyelvtudás hiányában hozzá se kezdj, mert egy kukkot sem fogsz érteni belőle. Névtelen főhősünk egy egyszerű diák, aki épp megérkezik Tokyo-ba, hogy meglátogassa beteg tanárát két barátjával, Chiakival és Isamuval.
Úton a kórház felé meglehetősen fura híreket kapunk, miszerint két szekta véres összecsapása borzolja a város kedélyeit, amit később egy amolyan oknyomozó újságíró, Hijiri megerősít. A furcsaságok tovább folytatódnak, mert az egészségügyi épület teljesen üres, ráadásul egy meglehetősen ijesztő fazon el akar tenni minket láb alól, miközben mindenféle ítéletnapról meg új világrendről hadovál.
A tanárnő előkerül és felvisz minket a tetőre, ahol elmonjda, pár peren belül meg fog történni az úgynevezett Conjuring, ami valóban elpuszítja ezt a Földet, mert éppen abban a ciklusban van, hogy ujjá kell születnie, ami addig nem történhet meg, amíg az úgynevezett Vortex World állapotban van. Jön a fehér fény, minden eltűnik, főszereplőnkkel azonban egy kisfiú megetet valamit, amitől úgynevezett demi-fienddé válik. Pontosabban félig ember, félig démonok leszünk, akik szépen belekeverednek ebbe a reinkarnációval foglalkozó témakörbe.
Később aztán tovább durvul ez az egész, viszont a cselekmény egyre inkább kuszábbá válik, aminek természetesen mi leszünk a főszereplője. Nagyjából ennyit érdemes tudni az alaphelyzetről - ahogy már említettem, tényleg rengeteg minden fog keveredni benne és garantálom, hogy a feléből egy mukkot sem értesz majd, mert annyira elvont az egész. De ez még hagyján! Az igazán pusztulat dolog a külcsín lesz. Ahogy a játék nevéből is kitalálhatjátok, itt bizony csak egy remasterről lesz szó.
A gond csupán annyi, hogy egy PS2 cuccot javítanak fel. Persze, sokkal simábban fut, részletesebbek a textúrák, de ettől függetlenül ez még mindig egy második generációs PlayStation kiadás, ami teljesen szürreálian fest 2021-ben. Nagyon nem is merülnék el benne, nézzétek meg a screenshotokat, egészen szörnyű, minden stílusossága ellenére.
Ez magával hozza a technikai hátteret is: ugyan a töltési időkön sikerüt reszelni és már nem akarsz eret harapni magadon, viszont készülj fel arra, hogy a bejárható területek néhány folyosóból állnak álltalában, ahol ha átmegyünk egy-egy új lokációra, akkor jön a loading. Ez PS4-en elfogadhatatlan, jár a fejlesztőknek a koki. Persze az ilyen oldschool megoldások nem csak itt érhetőek tetten, hanem a cím más aspektusában is.
Visszatérnek a random harcok, az idejétmúlt mechanikák és még sorolhatnám napestig. Maga a játékmenet tényleg abszolút klasszikus: megyünk, megtámadnak minket, egyszer ütünk mi, egyszer pedig ellenlábasaink. Használhatunk különleges képességeket és támadásokat, amik vagy manát vagy életerőt emésztenek föl, aztán a bunyó végeztével jön az XP meg a pénz és mehetünk tovább.
Az egyetlen érdekesség, hogy a főhősre úgynevezett Magatamákat aggathatunk - ezek amolyan "ruhák", amik eltérő tulajdonságokkal, valamint speciális képességekkel vértezik fel emberünket. A csihipuhiban amúgy démonokat állíthatunk magunk mellé (ha már mi is azok lennénk), így kvázi egy kazalnyi extra szereplő teszi tiszteletét. Persze ők is fejlődnek, lépegetik a szinteket, kapják az újabb skilleket, így okosan válogassuk össze csapatunkat belőlük.
Más, hozzájuk kapcsolható dolog ismerős lehet a Personákból, hiszen fúzionálhatjuk őket egy erősebb dögért cserébe, satöbbi. Újdonságként elérhető az úgynevezett Suspend save. Ez nem lesz egyenértékű azzal, hogy rendesen, merevlemezre elmentse az állást, viszont ha gyorsan ki kell lépned belőle, akkor persze abszolút jól jöhet. Igen, a Nocturne még azok közé a szerepjátékokhoz tartozik, ahol a mentőpont fix helyen van és ha fűbe harapunk, akkor onnan tudjuk folytatni.
Ezen kívül választhatunk japán és angol szinkron között (mindkettő okés), kaptunk extra nehézségeket, valamint Dante helyett Raidou Kuzunoha lesz egy nagyobb mellékszál hérosza. Egyébként az alapjáték korrekt tartalommal bír, ráadsául többfajta befejezés is elérhető döntéseink fényében, így neki lehet ugrani akár többször is. Ettől eltekintve kacifántos nevű alanyunk létjogosultsága abszolút megkérdőjelezhető. És ahogy látjátok, igazi válaszokat sem tudtam adni arra, vajon ez kinek és minek készült, főleg ebben a formában.
Kezdhették volna akkor az eredeti, első Shin Megami Tensei-jel, esetleg a Digital Devil Saga-val, vagy a P5 Royal sikerét látva mondjuk az első Personaval, de nem. Ha mindehez hozzárakjuk még az árat, akkor szerintem összeáll a kép a végső értékeléskor. Persze ha valamiért bírod az ennyire elvont, okkult dolgokat és van egy csomó kidobni való pénzed, akkor rabolj rá, de mindenki másnak üzenem: nem ezek azok a droidok, akiket keresünk.
Shin Megami Tensei III: Nocturne HD Remaster / Tesztplatform: PlayStation 4
csak ha nincs más- Stílus: RPG
- Megjelenés: 2021. május 25.
- Ár: 17.990 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- Ha szereted az oldshcool JRPG-ket, akkor tetszeni fog
- Ebben a formában teljesen érthetetlen a kiadása, főleg ilyen drágán