Serious Sam 4 teszt

2020. október 18.
74.4951
Gargameth profilja, adatai
Gargameth
Ahhh Serious Sam; a kétezres évek egyik fenegyereke, aki kilenc év várakozás után ismét visszatért, mert épp nincs senki, aki gúnyt űzne a klisés akciófilmekből, miközben az agyunkat egysorosokkal és hátborzongató szóviccekkel... hátborzongatóan rosszakkal, bombázná szét. Sebaj, ameddig özönlenek a szörnyhordák őfelé, addig mindez csupán járulékos, hisz olyankor a lényeg, hogy a mutatóujj jól működjön és a szóban forgó bomba kanóca égjen.


Talán senkit sem fog meglepetésként érni, hogy Mental, az intergalaktikus kisisten ismét rosszalkodik, nekünk pedig a Serious Sam 4-ben megint a végtelen seregét kell irtanunk. Vagyis a játékmenet változatlanul a megyünk-lövünk receptet követi, többé-kevésbé lineáris pályaszerkesztéssel, ám elég sok nagyobb térrel fogunk találkozni, melyek rengeteg eldugott összecsapásokat, fegyvertárakat és eszközöket rejthetnek, ha van türelmünk bejárni az összest.

Azonban a bajok már az elején elkezdődnek, és ugyan leszögezem, hogy egy roppant szórakoztató játék a Serious Sam legújabb epizódja, rengeteg adrenalin pumpáló akcióval, és kétes értékű viccel, sajnos technikai téren igencsak hasra esett az alkotás. Az egész azzal kezdődött, hogy miután kimaxoltam az összes grafikai opciót szólt a rendszer, hogy elképzelhető, a hardverem nem fogja mindezt elbírni. Visszaszóltam neki, hogy a Horizon-t, a CoD: MW-t és a Red Dead 2-t bírta gond nélkül, téged is bírni fog.

"Tiszteletem uram, szeretne beszélgetni Urunkról, Megváltónkról, Mentalról?"

"Tiszteletem uram, szeretne beszélgetni Urunkról, Megváltónkról, Mentalról?"


Aztán megláttam a játékot, és értetlenkedve folytattam a beszélgetést, hogy "Te, ezért szóltál nekem? Mire fel?". Nos, alapvetően a színvilág és a hangulat hozza a klasszikus Serious Sam produktumokét, a környezet csinos, a fegyverek szépen csillognak, az ellenségek relatíve kidolgozottak, azonban az emberi szereplők bűn rondák, az animációjukról nem is beszélve. Emellett pedig rengeteg textúra a szemem láttára töltött be, gyakorta egyazon átvezetőben többször; nagyon lehangoló látvány volt.

Azonban a grafika csupán a külseje az egésznek, a belseje él és virul nemde? De bizony, legalábbis amikor nem kell hallgatnunk a karakterek hülye beszólogatásait. A készítők, ugyanis, úgy vélték, hogy ha nem hagyja el Sam Stone és társainak a száját egy idióta szóvicc, vagy referencia pop-kulturális művekre legalább hússzor egy pályán, akkor utálni fogom a játékot. Tévedtek. A humor csak ritkán landolt, egyébként némi szemforgatással értékeltem a hallott "anyagot". Én megértem, hogy ez Sam stílusa, de nem bírtam nem egy rosszabb Duke Nukem-et látni benne. Hasonlóan mély, reszelős hang, ugyanaz az idétlen napszemüveg és a szinkronszínész neve (John J. Dick) is hajaz Duke-éra (Jon St. John).

Nem szeretném az MI-t csúfolni, úgyhogy inkább lelövöm, addig se szenved.

Nem szeretném az MI-t csúfolni, úgyhogy inkább lelövöm, addig se szenved.


Inkább nézzük a jó részét a Komoly Sámuel négynek, ez pedig a harc, illetve a pályaszerkesztés. Rengeteg fegyver a rengeteg ellenfélhez; itt nehéz volt mellélőni (pff szóvicc). Kés, pisztoly, shotgun gránáthajító kiegészítővel, dupla csövű, automata, gépfegyver, rakétavető, gránátvető, mesterlövész, minigun, "Devastator" robbanótöltetes ágyú, C4... hát van miből válogatni. Ezek mellett ott vannak az olyan kiegészítő eszközök, mint a mini nukleáris töltet, a fekete lyuk gránát (ami minden ellenséget beszív, de minket nem), az idő-lassító szerkentyű, no meg a minket felpörgető "Idegesség" itóka. Bizony, megjöttünk segget rúgni és rágózni, de a rágó elfogyott.

Továbbá Sam talál lila varázsgömböket is... hívjuk így a végtelenül tudományos, fantasztikus izéket, melyek "skill" pontokat adnak. Ezek a képességek a haszontalantól a nagyon jóig terjednek; a legjobbak azok, melyek megengedik, hogy mindkét kezünkben legyen egy-egy fegyver. Ettől még a pisztoly (mely kifogyhatatlan tölténnyel rendelkezik) is rendkívüli pusztítást tud okozni, akár a későbbi hordáknál is, feltéve, ha azok nem tartalmaznak a "nevetséges" ellenféltípusból egyet se. Ezekre majd később kitérek.

A zeller bezzeg nem nőtt ki... pff ma is húst eszünk.

A zeller bezzeg nem nőtt ki... pff ma is húst eszünk.


Mint ahogy már említettem, a pályák javarészt egyértelműen mutatják, merre kell menni, de gyakorta futunk bele nagyobb részekbe, ahol szabadon lehet felfedezgetni és kincset, illetve mellékküldetést keresni. Ezek az opcionális feladatok általában kiegészítő eszközökkel, extra fegyverekkel, töltényekkel, no meg "Achievement"-el szolgálnak. Némelyik ilyen meglepően nehézre sikeredett, ám ezeket nem kötelező megcsinálni... de ha már ott vagyunk, akkor le kell gyűrni, nincs mese.

Ez az egyik legnagyobb erénye a játéknak; van egy megfoghatatlan addiktív hatása, ami nem enged felállni, ameddig nem végeztünk egy pályával, tűnjön akármilyen röhejesnek is egy szörnyhorda, mely miatt állandóan a fűbe harapunk. Az "autosave" rendszer elég gyakran ment, sajnos olyankor is, mikor nulla élettel van rajtunk egy seregnyi rondaság, de mivel egy pálya összes automatikus mentése megőrződik, mindig vissza lehet menni egy korábbi álláshoz.

Mondanám, hogy látom a házam innen, de... nem.

Mondanám, hogy látom a házam innen, de... nem.


Képtelenség megunni azt a látványt, amit ezer rondaság felrobbanása okoz. Igen, sokat kell sprintelni, hogy biztonságosan vissza tudjunk fordulni, és megeresszünk egy gránátot vagy rakétát az utánunk özönlő horda közepébe, de a vérfürdő vizuális fenoménje mindenért kárpótol. Még azokért az ideges pillanatokért is, melyek nem ritkán kaptak el, olyan szituációk esetén, melyeknél a készítők a fél világot is ránk borítják, a lehető legirritálóbb ellenfelekből felállítva a hordát.

Ezek, természetesen, a veterán Serious Sam-eseknek ismerősek lesznek, de ettől függetlenül ki kell emelnem hármat: a Beheaded Kamikaze-t, a Kleer Skeleton-t és a Sirian Werebull-t. Az öngyilkos bombásnál egyértelmű az agybaj mivolta: "ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ..." Ennek hallgatása bizonyítottan rövid időn belül fejfájást okoz, egy kísérleti alany alapos kikérdezése alapján. Hab a tortán, hogy nem feltétlenül egyértelmű, honnan kiabálnak, és könnyedén belehátrálhatunk egybe (vagy többe).

Az anonim fejetlen bombások klubja szomorú véget ért péntek délben.

Az anonim fejetlen bombások klubja szomorú véget ért péntek délben.


A Kleer Skeleton-nel az a legnagyobb probléma, amellett, hogy indokolatlanul dobálózik lánccal összekötött vasgolyókkal (hisz mégiscsak egy őskori csontvázról van szó), hogy gyors, és nehéz kitérni előle, ha nincs megfelelő hely. Belátom, ha tudjuk a trükkjét, akkor nem számítanak ezek macerás ellenfeleknek, azonban mikor közelednek, olyan hangon kopognak, mint a Werebull patái, és olyankor mindig elkap a feszültség, ugyanis ezek a bikák a legundorítóbb csúnyaságok közé tartoznak.

Nem azért, mert rondák, hanem mert egyszerre sokan jönnek, és fejben tartani, hogy merre kell kimozogni a minden felől érkező öklelés ellen majdhogynem képtelenség. Egy boss-harcnál konkrétan bug-ot kellett kihasználnom a túlélés érdekében, ugyanis lehetetlen volt a körülöttem köröző állatokat biztos módon kiszedni, így inkább befeküdten az aréna egyik kiszögellésébe, ahová nem tudtak behatolni, és onnan lőttem ki őket.

Ezt a manővert a "Gyík elvarázsolása zöld csíkkal"-nak nevezem.

Ezt a manővert a "Gyík elvarázsolása zöld csíkkal"-nak nevezem.


De én nyertem a végén, és ez a fontos. Bár nem vittem túlzásba a nehézségi szintet, aki elég kitartó, az hamar végig fogja tudni vinni mind a tizenöt pályát, amivel a játék szolgál. Ezek után vissza lehet menni a trükkösebb "Achievement"-ekért, de akár online coop-ban is tolhatjuk három másik játékossal, és versenyezhetünk, hogy melyikünk szerez több pontot egy pálya végén... ha ez annyira fontos számunkra.

Kicsi olyan Chokito-s érzésem van a Serious Sam 4-el kapcsolatban: ronda, de finom. Azt hozza, amire igazán vágyunk, de még mennyire, azonban technikai problémák rágják a széleit a prezentációnak, és itt-ott eléggé átestek a ló túloldalára a készítők szörnymennyiséget-, és kombinációt illetően. A sztoriba, a szemfüleseknek gondolom már feltűnt, nem mentem bele, mert ahhoz túl sok szóviccet kellene felidéznem, ám úgy érzem, elég agysejtet pusztított el Sam-nek és társainak az ökörködése, ezért inkább izzítsátok be ti is, és szenvedjetek velem együtt.
Vedd meg most és játssz vele már holnap!

Ez a játék egyelőre nem kapható a Play 24/7 kínálatában.Klikk ide több ezer másik játékért!

Serious Sam 4 teszt / Tesztplatform: PC

jó lesz ez!
  • Stílus: FPS
  • Megjelenés: 2020. szeptember 24.
  • Ár: 14.000 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • Serious Sam hentesboltja olyan, mint régen
  • Eszement akció az elejétől a végéig
  • Nem... bírom... letenni
  • Grafikai problémák
  • A viccek háromnegyede pofára esik
  • Néhol nevetségesen megugrik a nehézségi szint
  • Hang
    7
  • Grafika
    6
  • Játszhatóság
    8
  • Hangulat
    7
7
6 hozzászólás

Patrik94

1 hónapja, 2 hete

De vártam már ezt a tesztet! Rohadt jó ez még mindig, úgy látom. A mostani lapos felhozatalban egy kis agyament öldöklés!

válasz erre

VaPe

1 hónapja, 2 hete

Sajnos már csak árnyéka önmagának a cím, de azért szeretjük.

válasz erre

Ronalddo

1 hónapja, 2 hete

Egy biztos: a harmadik résznél már képekről is sokkal jobb.

válasz erre

petrovicsz

1 hónapja, 2 hete

Úgy érzem, ezt éppenhogy csak megugrották... Jó sorozat amúgy én imádtam régen is.

válasz erre

fighterlaci

1 hónapja, 2 hete

Az a lényeg hogy az őrült hangulat megmaradt, a többi nem számít!

válasz erre

zender

1 hónapja, 2 hete

Az elég jól hangzik ha nem tudod letenni.

válasz erre
Serious Sam 4
14.000 Ft-tól
kövesd a játékot!
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

marco profilja