Amikor annak idején a Saints Row-sorozat második része hosszas várakozás után megjelent végre, finoman szólva sem tudtunk betelni a játék által nyújtott élménnyel. Ugyan a Volition Inc. alkotását nem lehetett egy lapon említeni az akkor éppen aktuális GTA IV-gyel, de nem sok lemaradása volt a Rockstar sikersztorijához képest. Én személy szerint úgy gondolom, hogy a Saints Row 2 lényegesen több lehetőséget tartogatott, mint az akkori GTA, nem mellesleg pedig több potenciál is volt benne, de ezt akkoriban a riválistól elvakultan sajnos nem sokan vették észre. Az alkotás dolgát nehezítette még, hogy fejlesztői a PC-s változat esetében igencsak eltolták az optimalizálást, illetve olyan bugosan sikerült rászabadítaniuk a világra, hogy azt rossz volt nézni. Ennek ellenére is tartogatott olyan opciókat és élményeket, amelyeket korábban egyetlen más videojátékban sem tapasztaltunk. A sorozatnak pedig néhány héttel ezelőtt megjelent végre a harmadik része, amelyről büszkén kijelenthetjük, hogy bár némileg egyszerűsödött, megvalósítására immáron nem lehet panaszunk.
/>
A játék ugyan még mindig megmaradt azon az úton, mint amit a Grand Theft Auto képvisel, de csak ezért klónnak nevezni elég nagy vétség, hiszen ennyi erővel minden egyes sandbox műfajú alkotást összevethetnénk a Rockstar játékával. Így vonatkoztassunk el attól a ténytől, hogy a Saints Row játékok vészesen hasonló koncepcióval bírnak, mint a sokat emlegetett széria darabjai. Hogy mégis mik ezek a hasonlóságok? Nos első ízben az óriási, nem mellesleg pedig szabadon bejárható város, amely rendkívül belakott, rendkívül élő egészet alkot, illetve oda megyünk benne és azt csinálunk, amit csak szeretnénk. Mivel óriási területről beszélünk, megtehetjük, hogy egész nap csak autókázunk vagy motorozunk, extrémebb esetekben helikopterezünk benne, miközben rádiót hallgatunk, embereket gyilkolunk, pénzt keresünk, ruhákat vásárolunk, tetováltatunk vagy éppen azzal foglaljuk el magunkat, hogy felmászunk a magas épületek tetejére, majd onnan levetjük magunkat a mélybe, természetesen egy ejtőernyővel a hátunkon. Az éremnek nyilván azért másik oldala is akad!
A szabályok szerint élvén ugyanis megtehetjük, hogy felgöngyölítjük az egyjátékos kampány történetét, hiszen hiába a szó szerint közel végtelen szabadság, van számunkra egy nagyon jó és izgalmas történet, amelyet még izgalmasabb küldetések kötnek össze egy nagy egésszé. A sztori a második rész fejleményeiből bontakozik ki, egyszóval ismét a Saints és a Syndicate bandák óriási párharcába csöppenhetünk, ami ezúttal már túlhalad a kisebb csatározásokon és komolyabb összetűzéseket is eredményez abból a célból, hogy melyik család uralja az adott területet. Nagy sajnálatomra - bár igazán érdekes és korántsem unalmas küldetések kerültek a játékba - én igencsak hiányoltam a könnyedebb, hasfalszaggató koncepcióval ellátott feladatokat, amelyek egyedi hangulattal ruházták fel a Saints Row 2-t, bizonyos időközönként letörölhetetlen vigyort varázsolva képünkre. Hangsúlyoznám, hogy a megoldandó missziók nagyon izgalmasak, de sokkal felnőttesebbek, mint azt a sorozattól megszoktuk, így ilyen téren egy kissé csalódás volt számomra a kampány, annak ellenére is, hogy a humorbonbonok csak úgy repkednek jobbra-balra.
A
Saints Row: The Third úgymond humoros oldalát így a kampány helyett a mellékküldetések tartották meg, amelyek között találunk majd ismerős darabokat, de újabb tematikájúakat is. Ezek között már felfedezhetők lesznek azok a morbid feladatok, amelyek miatt annyira szerettük annak idején a második részt. Természetesen szerelmünk nem csak ezen az egy szálon függött, hiszen a Saints Row 2-ből rengeteg momentumot lehetne kiemelni mind a mai napig, amelyek a folytatásban is megtalálhatók. Ilyen például a karaktergenerátor, amelynek segítségével kétség kívül az egyik legrészletesebb virtuális figurát hozhatjuk létre magunknak a játékhoz, legyen szó valamiféle híres emberről, netán saját magunk kifigurázásáról. Ebben a részben olyan apróságokat is beállíthatunk majd például, hogy milyen széles legyen a fülcimpánk vagy milyen távolságban legyen egymástól a két szemünk. Ha pedig menetközben mégsem tetszene az instant humanoidunk, bármikor betérhetünk egy plasztikai sebészhez, hogy átszabja fizimiskánkat.
Természetesen külsőnket ruhákkal, frizurákkal, tetoválásokkal és egyéb kiegészítőkkel is feldobhatjuk, éppen úgy, mint néhány kivételes járművünket, amelyekre különféle külső és belső tuningalkatrészeket tehetünk. Túlbuzgó Izr..., akarom mondani izgatott befektetőként a harmadik rész esetében is rátehetjük kezünket az adott város legtöbb épületére, így kemény összegek leszurkolása után fegyverboltunk, bordélyházunk vagy akár kórházunk is lehet, amelyekért ugyan komoly pénzeket fizettünk, de hosszútávon, az állandó haszontermelés miatt meghozzák az árukat, nem mellesleg pedig ezáltal növelhetjük bandánk befolyását, sőt saját presztízsünket is, amely elősegíti karakterünk fejlődését, hiszen bármilyen meglepő, a fejlődési rendszert is átemelték az illetékesek a második részből, aminek én továbbra sem látom túl sok hasznát. Van, hogy néha elég okos dolgokkal egészíthetjük ki karakterünk képességeit - pontosabb célzás, erősebb ütés és így tovább -, de nincs akkora jelentősége, hogy hiánya miatt telesírjuk a párnánkat.
Nagyon tetszett annak idején a második részben és szerencsére a harmadik részben is megmaradt, hogy rengetegféle rádiócsatorna között válogathatunk, ha bepattanunk egy járműbe. Akad köztük hip-hop, disco zene, klasszikus muzsika és természetesen kőkemény metal is. (Még Amon Amarth és The Black Dahlia Murder is akad, amire igencsak jó hasítani a kilométereket!) Jó ötlet volt, hogy a számokat saját magunk válogathatjuk össze, így elérhetjük, hogy abszolút kedvenceink zúgjanak a hangfalakból. Ezzel kapcsolatban egy észrevétel, hogy óriási csalódás ért akkor, amikor nem találtam lemezboltot a játékban, pedig annál nagyobb élmény engem még soha nem ért egy videojátékban, mint amikor a Saints Row 2-ben bementem a lemezboltba és vadonatúj számokat vásároltam a rádióba. Természetesen ennek ellenére is megmaradt az alkotás semmivel sem összehasonlítható hangulata, ami miatt mindenki rögtön meg fogja szeretni abban az esetben, ha már az előd is óriási kedvence volt.
Hogy még egyszer utoljára párhuzamot vonjak a második és a harmadik rész játékmenete között, nagyon sokan megkedvelték az előd többjátékos módját, amely élén a kooperatív lehetőséggel ezúttal is itt van és szó szerint végtelen szavatosságot biztosít a fanatikusok számára, hiszen nincs is annál jobb móka, mint amikor egy barátunk társaságában elkezdünk garázdálkodni egy óriási, virtuális világban. Ha másért nem is, ezért az opcióért mindenképpen érdemes beruházni a Saints Row 3-ba! A teszt végére hagytam, talán nem véletlenül az alkotás küllemét, amely a korábbi rossz tapasztalatokkal ellentétben végre PC-n is pompásan mutat, nem mellesleg pedig optimalizált is, így elfelejthetjük az akadásokat, a fagyásokat és minden egyéb negatív tényezőt, ami a korábbi részből maradt meg bennünk. Ugyan a játék külleme nem a legszebb, vannak hiányosságai, viszont vegyük figyelembe azt is, egy valóban óriási szabadon bejárható világot kezel a grafikus motor, méghozzá töltések és különösebb akadások nélkül.
Végezetül nem is maradt más hátra, minthogy kijelentsük, igen, a
Saints Row: The Third egy kimagaslóan jól sikerült alkotás lett. Hibái vannak ugyan, mint a legtöbb más videojátéknak is, de ha minden részletet figyelembe veszünk, a küllemtől és a történettől kezdve, a kooperatív módon és a végtelen szabadságon át egészen a semmivel sem összehasonlítható hangulatig, akkor hamar arra a következtetésre juthatunk, hogy a Grand Theft Auto V megjelenéséig bizony meg is van, hogy mivel fogjuk elütni az időt. Ezt a játékot ugyanis csak legnagyobb riválisa, a Rockstar sikersorozata lesz képes felülmúlni. Amennyiben te magad is szereted az óriási szabadságot biztosító videojátékokat, amelyben bárki lehetsz és kis híján bármit megtehetsz, akkor a
Saints Row: The Third egyértelműen neked szól. Hibái ellenére is érdemes a beszerzésre!
