Saints Row IV teszt

A játékban ezúttal is a 3rd Street Saints banda körül forognak az események, akik pitiáner utcai gengszterekből a várost uraló bandává, majd popkulturális ikonokká és hősökké nőtték ki magukat. Első küldetésünk a Közel-Keletre vezet, ahol a sátáni terroristák ismét a szabad és demokratikus világ elpusztításán fáradoznak. Csapatunkkal behatolunk a létesítménybe, ahol hamarosan tűzpárbajba keveredünk, amelyen átverekedve magunkat, a menekülni próbáló vezért vesszük üldözőbe. Utunkat időlassításos lövöldözés és izzasztó QTE-s boss harc színesíti, azonban hiába minden igyekezetünk, elkéstünk. A terroristák élesítették a rakétát, nem tehetünk mást, mint hogy a kilövés előtti pillanatban rápattanunk, és menet közben hatástalanítjuk azt.

I'm Batman... ja nem, az egy másik játék.

Önfeláldozó főhősünk utolsó erejével szabotálja a szerkezetet, barátai rádión keresztül vesznek tőle búcsút, miközben a háttérben az Aerosmith: I Don't Want to Miss a Thing című könnyfakasztó dala szól. Valami azonban történik, ugyanis nem halunk meg, helyette a Fehér Ház kupoláját áttörve egyenesen az elnöki székben landolunk, így mi leszünk az Egyesült Államok első embere. Természetesen. A bevezető küldetés nem csak ismerkedés a játékkal, hanem hatalmas fricska is a ma megjelenő videojátékoknak, amelyek sokszor egymást utánozzák, teletömve általános sztereotípiákkal, túlzott szkripteléssel, agyatlan gombnyomkodással. A Volition megmutatta, hogy ők is képesek erre, de köszönik szépen, inkább a maguk sajátos, jól bevált módján építik fel játékaikat.

A bevezető után a karakterszerkesztő képernyőre kerülünk, ahol a korábbi részben megszokott, töménytelen mennyiségű testreszabási lehetőségből kell kiválasztanunk álmaink elnökét. Lehetőségeink szinte korlátlanok, a kitartóbbak akár órákig is finomíthatják karakterüket, ezt meglátva még a Sims is elbújhat szégyenében. A történet öt évvel később folytatódik, ahol elnöki sajtótájékoztatónk közben váratlanul idegen űrhajók jelennek meg a város felett. Hatalmas pusztítást okoznak, embereket rabolnak el, minket pedig foglyul ejtenek, és a harmadik részből megismert Steelport virtuális verziójába zárnak, hogy megtörjék akaratunkat. Virtuális világ a virtuális világban. Remélem eddig követhető.

Az elnöki pimp wagon.

Ahogy láthatjátok, a Saints Row IV egyáltalán nem veszi komolyan magát, talán még őrültebb mint elődje. A város a harmadik rész sötétebb, groteszkebb mása, amelynek minőségét a készítők a 2013-as elvárásokhoz igazították. A játékban ugyan nem kell grafikai és technológiai forradalomtól tartanunk, azonban hatalmas pozitívum a kiváló optimalizálás (PC-n is), így a program minden probléma nélkül fut, képes hatalmas területek megjelenítésére, az sem akadály ha 200 km/órával száguldunk Steelport virtuális világában. Az éjbe borult város ábrázolása fantasztikusan sikerült, minden apró részletre odafigyeltek a készítők, a különféle városrészek jól elkülönülnek egymástól, kellően változatos az összkép. Egy élő, emberekkel, járművekkel teletömött város képe rajzolódik elénk, amiben szívesen elidőzünk majd a kampány során.

A helyszín virtuális térbe helyezésével erős sci-fi beütést kapott a játék, amely minden részletében végigkíséri a programot. Megérkezésünket követően első teendőnk az új világ szabályainak felfedezése, amelyben a korábbi részben megismert karakterek fognak segíteni bennünket. Legfőbb feladatunk az idegenek, vagyis a Zin-ek akcióinak megtorlása, és a szimuláció szabotálása lesz különféle őrült akciókkal. Nem meglepő módon a készítők szinte az összes játékelemet átemelték a harmadik részből. A hatalmas virtuális homokozóban a korábban megszokottak szerint lesznek elsődleges feladataink - amelyek során az Oscar-gyanús történet bontakozik ki átvezetőkkel tarkítva - szabadon vállalható mellékküldetések, valamint egyéb szórakoztató elfoglaltságok.

Időt kérek, elhagytam az alsóm!

Utóbbiak teljesítése ugyan opcionális, ahhoz azonban, hogy sikerrel vegyük fel a harcot a megszállók ellen, szükségünk lesz minden megszerezhető pontra. A feladatok sikeres abszolválásáért tapasztalati pontot és pénzt kapunk. Előbbi a tiszteletünket növeli, amely a kiegészítők és fejlesztések feloldásához szükségesek, utóbbi értelemszerűen ezek megvásárlásához, azt pedig garantálom, hogy bőven lesz mire költeni. Az előző résztől eltérően az egyes tevékenységeket három szinten teljesíthetjük, ezek a bronz, az ezüst, és az arany. Minél jobban teljesítünk, annál nagyobb jutalmat kapunk, ráadásul ezzel a megoldással azok sem tépik ki a frusztrációtól a hajukat, akik egy-egy tevékenységet nem akarnak maximálisan elsajátítani és megelégszenek szerényebb pontszámmal.

Szabadon válaszható tevékenységeink közt megtalálhatóak a korábbi részből ismerős elemek is, mint például a Mayhem, amelyben minél nagyobb pusztítást kell végeznünk a kijelölt célpontokon fegyverekkel, vagy járművekkel. Ezek átemelése elsőre talán lusta megoldásnak tűnik, azonban a fejlesztők ügyeltek a változatosságra, így a pusztító járművek közt megtalálható az idegen űrhajó, a sci-fi tank, vagy a mech ruha, kézi fegyvereink között pedig még ennél is őrültebb dolgokkal találkozhatunk, kezdve a mini fekete lyukakat kilövő Black Hole Gun-tól, az emberek testrészeit felfújó Inflate-O-Ray-en át, egészen a személyes kedvencemig, a Dubstep Gun-ig.

Már megint lekéstem azt a rohadt buszt!

Egy másik élvezetes feladat a Blazin, amely során minél gyorsabban futva, minél előbb kell célba érnünk az akadályok elkerülésével, ezzel is instabillá téve a szimulációt. Lesz még részünk területfoglalásban is, ahol az idegenekkel való összecsapásokba bármikor segítségül hívhatjuk bajtárainkat, és a főbb karaktereket is, akik segítsége mindig jól jön a nagy túlerővel szemben.

Most pedig szeretném bemutatni a játék talán legfontosabb újítását, a szupererők bevezetését. Ezeket a képességeket a készítők jól időzítve, folyamatosan adagolják, általában mini boss-ok legyőzésével juthatunk hozzájuk. Alapvetően két kategóriára osztanám a megszerezhető az erőket. Az egyik a passzív képességek csoportja, amelybe azok tartoznak, amik önállóan, a beavatkozásunk nélkül használatba lépnek. Ilyenek például a szuper gyorsaság, amely segítségével szempillantás alatt bárhol ott teremhetünk, vagy a szuper ugrás, amellyel szinte bármilyen akadályon játszi könnyedséggel átjuthatunk.

Józsikám, te híztál.

A másik kategóriába az olyan képességek tartoznak, amiket külön ki kell választanunk és aktiválnunk. Ezek közt fellelhető - a teljesség igénye nélkül - a fagyasztás, a tűzgolyó, vagy a telekinézis. Kiválasztásuk, és használatuk nagyon egyszerűen, egyetlen gomb lenyomásával történik, ezeket a lőfegyverekkel kombinálva komoly sérüléseket okozhatunk az idegeneknek. Képességeink fejlesztéséhez a városban szétszórt adattöredékeket, vagyis Cluster-eket kell gyűjtögetnünk, amelyek gyakran házak, vagy felhőkarcolók tetején vannak elrejtve.

Eddig csupa jót írtam a programról, viszont nem akarom azt a hamis illúziót kelteni, hogy a játék tökéletes, mert korántsem az. Számomra talán a legnagyobb negatívum abból az egyszerű tényből fakad, hogy a játék egy teljes árú, számozott folytatás, holott a tartalmak nagy részét a harmadik játékból emelték át egy az egyben. Hiába kapunk új történetet, új feladatokat, szuperképességeket és néhány egyéb extrát, maga a virtuális Steelport nagyon hasonló elődjéhez, a különböző fejlesztésekben, és testreszabási lehetőségekben pedig szinte nincs is észrevehető különbség.

Elnök úr értse már meg, hogy készlethiány van a Penetrator-ból.

Ezen kívül zavaró volt az is, hogy a mellékküldetések leginkább a városban egyébként szabadon teljesíthető feladatok sorozatából állnak, amelyek így egy idő után ismétlődővé és monotonná válnak. Apróság, de néha zavaróan kaotikusak a tűzharcok, a jobbról-balról repkedő lézer zuhatagtól szinte semmit nem látunk a képernyőn, illetve sokszor pont a legrosszabb pillanatokban jön ki néhány irányításbeli probléma. A különféle járművek szerepe erősen visszaszorult, hiszen szuperképességeink segítségével sokszor jóval egyszerűbben eljuthatunk bárhová.

Összefoglalásként tehát elmondhatom, remekül sikerült a Saints Row negyedik része, amelynek legnagyobb erőssége egyértelműen a hatalmas szabadságot, és rengeteg lehetőséget tartogató nyitott világú játékmenet. Saját példámból kiindulva számtalanszor fordult elő, hogy órákra elmerültem az adattöredékek gyűjtögetésében, vagy a mellékfeladatok tengerében, anélkül hogy a sztorival egy percet is haladtam volna.

Táncoljatok tük es!

Gyanítom, lesznek olyanok, akiknek nem fog bejönni az új sci-fi téma, de ettől függetlenül mindenkinek teljes szívből ajánlom a játék kipróbálását. Kellemes felüdülés a sok, magát túl komolyan vevő játék után egy ilyen kiváló humorú, élvezetes és minőségi program.

A teszt során nVidia GTX 760 videókártyát és 16GB Kingston HyperX Beast memóriát használtunk, ASUS Maximus VI Hero alaplappal.