Rustler, vagy másnéven GTP (Grand Theft Paci), egy izometrikus nézetű akciójáték, mely a középkorban játszódik, és nagyjából annyira vehető komolyan, mint a roppant szemforgatóra sikeredett bevezető kisfilm, amiben minden bizonnyal a játék készítői szerepelnek. De legalább jól megalapozták ezzel alkotásukat, csakhogy sajnos nem épp a legpozitívabban.
A sztori középpontjában egy sztoikusan depresszív, gyakori dühkitörésekkel felszerelt úriember, Guy, áll, ki a legjobb barátjával, Buddy-val, pénzt akar szerezni. Mert az jó. Mert az kell. Királyul megcsinált főszereplő, az egész játék során azon aggódtam, hogy esetleg tesznek bármiféle komplexitást is a karakterébe. Hát nem. A GTA 5-ben megjelenő Trevor érdekesebb szereplő volt, pedig ő is elég primitív és gyűlöltem, mint a házibulik másnapját. Vissza Guy-hoz, akinek meg kell találnia az utat a legnagyobb pénzzel kecsegtető melóhoz: a lovagi tornákhoz. Ám oda csak nemesi igazolvánnyal rendelkező majmokat engednek be. És el is indul a nagy "kaland", hogy egy ilyen papírosra szert tegyünk.
A problémák nagyon hamar megjelennek, kezdve az irányítással. Többféle metódus van emberkénk kontrollálására, legyen szó lovaglásról, vagy saját lábain való futkosásról, de egyik sem érződött igazán kényelmesnek. Megállapodtam annál, hogy Guy a "wasd"-vel mozgott a megfelelő irányba, az egér forgatásával pedig pörgött maga körül. A képernyőn megjelenő kurzort követi a tekintete, azonban mindig a képen kell tartani ezt, mert ő követni fogja attól függetlenül, hogy kiszaladtunk-e a rágcsálóval monitorunk széleire és már nem látjuk a kurzort.
Ez azért nagyon fontos, mert a támadás abba az irányba történik, amerre éppen néz a bolond főhős, illetve a távolsági fegyverrel való célozás is a kurzor irányába történik. Így, ha nem látjuk a célkeresztet, akkor nem is fogunk tudni rendesen lövöldözni, vagy hatékonyan hadonászni. Miután sikerült némi szenvedés után beletanulni, belátom, elfogadhatónak is lehetne ezt a megoldást titulálni, azonban mikor lóra kell ülni, megváltozik az irányítási paletta és borul a rendszer.
Most már a ló fejét kell kiindulási pontnak tekinteni a mozgatásnál. Például a jobbra gomb nyomására az állat feje saját magához képest fog jobbra perdülni. Mindeközben az egér továbbra is csupán emberünket forgatja saját tengelye körül, csak most a lovon. Kellemetlen, de végső soron ezt sem olyan nagyon macerás elsajátítani. Aztán mikor harcolni kell lóháton, akkor megy minden a levesbe, ugyanis lehetetlenség biztos találatot elérni, legyen bármilyen eszköz is a kezünkben. Nem mintha a két lábon történő haddelhadd sokkal jobbra sikeredett volna, de ott legalább van esélyünk nyerni.
Mint ahogy mondtam, a célkereszt felé fog támadni emberünk, annyira pöccre pontosan, hogy ha kicsit is mellé célzunk, akkor az esetek nagyrészében nem is fogjuk eltalálni célpontukat. Kétféle offenzívát használhatunk: a bal egérgombos sima támadást, illetve az erős csapást (bal gombot hosszan nyomjuk le), mellyel meg tudjuk törni ellenfelünk védelmét. A jobb nyomogatóval mi magunk is védekezni tudunk, de ha nem bízunk ebben, akkor a Space-szel el is gurulhatunk. A görgővel váltogathatunk az arzenálunkban lévő fegyverek között.
Szóval célozzunk jól, és igazából nyert dolgunk van, ugyanis az AI rettenetesen bugyuta. Azon kívül, hogy fűben-fában elakad, állandóan védekezik, amit csupán néhány suhintás erejéig hagy abba, hogy aztán ismét felemelt fegyverrel várakozzon. Ilyenkor mindig hátrálással próbálja kibillenteni az ellentámadásunkat, azonban amint sikerül sarokba szorítani, úgy véget is ér a csata, hisz az egymás után láncolt támadásainkkal semmit sem tud csinálni a gép. Ha esetleg többet vannak ellenünk, akkor sem lesz nehezebb dolgunk, mert így nem egy, hanem sok ellenfél fog felemelt fegyverrel toporogni, majd kiszámítható mozdulatokkal "életünkre törni".
Egyedül akkor van esélye a gépi értelemnek, ha "csal"... vagyis ha sikerül beszorítania minket egy olyan sarokba, ahonnan sehogy sem tudunk kijönni. Ilyesmi akkor történik, mikor leszállunk lovunkról, az AI pedig odarongyol egy másikkal, lezárja a menekülési útvonalat, majd hiperaktív kardsuhogtatással ledarál. Nem túl gyakori fenomén ez, belátom, leginkább a második és az annál magasabb szintű rendőrök produkálnak ilyen mutatványokat; ezekkel lentebb fogunk foglalkozni.
Szóval szaladgálunk, harcolunk és küldetéseket teljesítünk, hogy eljussunk a tuti pénzforráshoz. Legtöbb esetben ezek a missziók teljesen függetlenek egymástól, semmi közük nincs a fősztorihoz és csak arra jók, hogy zsetonhoz juttassák emberünket, hisz a hamisítványok beszerzése nem egy olcsó folyamat. Ezen kívül lóvéra nem igazán lesz szükségünk, ugyanis páncélt, kaját és fegyvert ingyen is tudunk szerezni a nagyvilágban, meglepően könnyen. Egyedül talán ingatlanra lehet a maradék pénzünket költeni, melyek mentőpontokként, pénz-, kaja- és páncéltermelőkként tudnak operálni.
Küldetéseken kívül lóversennyel és ketrecharccal is dagaszthatjuk bukszánkat; kár, hogy mindkettő zéró kihívással kecsegtet. A lóverseny résztvevői beprogramozott gyorsasággal szaladnak, és mindig lassabbak lesznek nálunk. Egyedül lökdösődni nem szabad velük, vagy egy kanyarban eléjük állni, ugyanis a rendszer szerint nekik van elsőbbségük, és félretolnak minket megakadás helyett. A ketrecben pedig amint sikerült egy sarokba szorítani az ellent... de ezt már tudjátok.
A tartalom annyira nem túl érdekes; mégis mivel lehetne "rendkívül izgalmas" játékmenetet úgy igazán feldobni? Poénokkal; hihihi, ha nyomkodod a Tab-ot, akkor a karakter böfög és ereget, hahaha, a lovak alól pedig ki lehet kapni a salakanyagot és meg lehet vele dobálni másokat, höhöhö... Sajnálatos módon a készítők kétféle humorfajtával zsonglőrködtek: óvodással (piás, füves, puki, trotyi), illetve pop kulturális referenciákkal. Meg egy-két jó vicc is bekerült; elkerülhetetlen, ha az egész játék egy nagy vicc.
Továbbá az afroamerikai rap-et is megpróbálták beépíteni a középkori környezetbe. A bárdok úgy adnak elő néha, mint a rapperek; beatbox-olnak, és gyönyörű hangon énekelnek... elnézést, hörögnek az általuk szorongatott, mikrofonként szolgáló botba. Igen, sajnos a szinkron hablatyolásból áll, függetlenül attól, hogy férfi vagy női karakterről van szó. És ha ez nem volna elég akusztikai gyönyör, ha nem blabláznak az emberek, akkor köpködnek, eregetnek, böfögnek jobbra-balra; rendkívül hamar elegem volt a hangszórómból áradó "művészetből".
Végezetül nézzük a legidegesítőbb és egyben legfontosabb aspektusát a játéknak: a rendőröket. A GTA játékokban nagy reneszánsza van a zsaruknak, hisz ők jelentik legtöbb esetben az igazán nagy kihívásokat, és itt sincs másképp. Itt mondjuk őröknek hívják őket, és mint a Rockstar neves alkotásaiban, nekik van az egyik legjobb lovuk a játékban, és botrányosan bosszantóak tudnak lenni majdhogynem minden alkalommal. Szerencsére könnyedén meg lehet tőlük szabadulni, ha az erős gyakorisággal elszórt vérdíjlapokat letépkedjük; ilyenkor eggyel csökkel a körözöttségi szintünk, még akkor is ha épp a pofánkban van egy rakás kopó.
Őrökkel leginkább városban érdemes kergetőzni, mert az AI velük is gond nélkül elakad mindenben, viszont, ha nyílt terepen megy a móka, akkor sokkal problémásabbak, lévén, hogy nevetséges gyorsasággal ott teremnek mellettünk, és tökéletes célzással képesek lecsapni minket. Ha lovon vagyunk, akkor még van esélyünk elfutni előlük, ha pedig gyalogolunk, akkor leüthetjük őket a lovukról és meglóghatunk azon, de szekéren esélytelen bármit is csinálni ellenük. Ha kocsin ücsörögnénk, mikor ránk támadnak, akkor hagyjuk a fenébe a szekeret, szedjük le a zsarukat előbb, különben hamar a legutolsó "checkpoint"-on fogjuk magunkat találni.
Azonban minden negatív aspektusa ellenére van néhány jó pontja is a GTP-nek. Az abszurd történet megmagyarázhatatlan vonzerővel bír. A küldetések könnyedsége, primitív mivolta gyorskajának érződik: csak még egyet, csak még egyet, biztos nem fogja megfeküdni a gyomrom, biztos érdekessé válik a sztori mindjárt. A humor egyszer-kétszer betalál, de mivel minden pillanatban hozzánk vágnak egy viccet, ezért a nagy számok törvénye alapján ez várható. Végül, de nem utolsósorban, a zene is igencsak kellemes, ha tényleg középkori stílusú lantpengetést hallunk, nem pedig valaki szájának a felrobbanását, vagy tudomisén hogyan kell a beatbox stílust akkurátusan leírni.
Egy poén erejére megfelelő ez a játék. Annyira nem drága, hogy túl nagy morgást váltson ki pénztárcánkból (bár nem is a legolcsóbb), vannak benne gyűjtögethető dolgok, a történet viszont nagyon rövid, 9-10 óra játékkal le lehet tudni. Azonban a gyakori frusztrációnak, a javarészt szemforgató humornak, a képtelen harcrendszernek és a temérdek bug-nak hála azt kell, hogy mondjam: nem. Ha Monty Python-os vicceket akarok hallani, akkor megnézem a filmet, ha pedig középkori paródiát, akkor meg a Shrek-et... mert a hagymának vannak rétegei... meg a parfétorta is jó... az élet apró igazságai.
Rustler / Tesztplatform: PC
ne várj sokat tőle...- Stílus: Akció
- Megjelenés: 2021. február 18.
- Ár: 7.200 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- Gyors, könnyedén teljesíthető küldetések
- Néhány poén jóra sikeredett
- A zene helyenként rendkívül találó
- A hangok viszont botrányosak
- Nincs igazán sztori
- Humor sincs nagyon
- Bugok és frusztráció viszont van csőstül